Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-07-20 / 58. szám
Szőlészetünk fellendítéséért Régi szőlőhegyek alján fekszik a Bratislava! Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet vöröstéglás, ódon épülete. Л díszkertben illatos rózsák pompáznak mindenfelé. Ezzel ellentétben hat ránk az épületben uralkodó komoly csend és egyszerűség. Jozef Mrva mérnök, a biológiai osztály vezetője fogad bennünket és lelkesen beszél munkájukról: — Fő feladatunk, hogy kiválogassuk az egész világon előforduló szőlőfajták közü> azokat, amelyek a mi körülményeink között a legjobban megfelelnek. Ennek érdekében azt mutatjuk, hogy az egyes fajtáknák milyen a talajigényük és milyen alanyokat kívánnak. Új szőlőfajták' előállításával Is foglalkozunk. Olyanokat szeretnénk előállítani, amelyek minden tekintetben felülmúlják az eddigieket A bratislavai szőlőskertekben 20 hektár területen folyik a gyakorlati kísérletezés, de ezenkívül az egész ország területén vannak állomásaik. Ezenkívül az EFSZ-elcben és állami gazdaságokban is ellenőrzik, irányítják a szőlőtermesztést. Ezen a téren nagyon sok problémájuk akad. Erről Mrva mérnök következőképpen nyilatkozik: — Szőlőink nagy része vegyes fajtákból álló. régi telepítés. A szűk sor- és tőtávolság miatt gépi művelésre alkalmatlanok. Ezeket a szőlőterületeket fel kell újítani. Ezenkívül fokozatosan ki kell szorítani a direkttermő szőlőket és helyettük nemes fajtákat kell telepíteni. Az új telepítések létesítése nem egyszerű dolog. Bratislava vidékén, a Kis- Kárpátok új szőlőtelepein az alanyvesszö kérdését részben behozatallal oldották meg. Az EFSZ-ek maguk foglalkoznak az oltványok előállításával, vagy más szövetkezetekből szerzik be. Sűrűn érkeznek a panaszok az EFSZ- ekből. hogy az új telepítésű 5 — 6 éves szőlők fejlődése megállt. Legtöbb helyen rendszerint azt a hibát követték el, hogy elmulasztották a talaj vizsgálatát. Gyakori eset, hogy az új telepítésű szőlők talaja nagyon savanyú, sokszor a foszfor csak nyomokban található benne és a kálium elenyészően kevés Ilyen talajon jó eredmény nem várható Hiba az is, hogy a talajnak meg nem felelő alanyt használnak. Ezenkívül tetézik a bajt a helytelen műtrágyázással. ami szintén abból ered, hogy nem ismerik a talaj összetételét. A hibák megelőzése végett telepítés előtt feltétlenül talajvizsgálatot kell végezni. Roland H a n á к technikus érdekes dolgokat mondott a Bratislava vidékén legjobban bevált szőlőfajtákról. — Erre a vidékre leginkább ajánlhatjuk a zöld piros, fehér Veltellnít, az olasz és rajnai Rizlinget, ezenkívül a Mütler-Thurgaut, Neubergert, a csemegék közül a Chasselas-t, Csabagyöngyét, és a Malingrét. A piros-fajták közül a Kékfrankost, a Kék Opportóit. Ezek 80 — 90 mázsás átlagos hektárhozamot adnak, de nem ritkaság a 1.20 mázsa sem. Az affinitás megállapítására 5 fajjal és 5 alanyféleséggel folyik a kísérlet. Egyelőre úgy mutatkozik, hogy leguniverzálisabb, vagyis minden talajra és minden fajtának legmegfelelőbb alanya a Berlandieri X Riparia és a Teleki- Kober 5 BB. Jónak mutatkozik még az R. P. Srhwertzmann, a Berlandier П Kober 5 C, a Berlandier Riparia 8 В és a Riparia Portalis. A jövőben mindinkább rá kell térni a szőlőtermesztés gépesítésére. Ez az eddiginél nagyobb sortávolságot kíván. A kísérletezések arra az eredményre vezettek, hogy lejtős területen a 160 — 180 cm-es sortávolság, síkságon pedig a 300 cm-es felel meg a legjobban. A kutatóintézet telepén összehasonlítják a különböző huzalos művelési módokat. Eddig azt tapasztalták, hogy a szovjet V-alakú vashuzalos művelés jobb. mint az osztrák Moser-féle művelés, mert a szőlő szellősebben nevelhető. Hátránya azonban, hogy a kordon alja gépi műveléssel nem művelhető meg. A kordonművelés olcsóbb, mint a tőkefejes művelés. A huzal nem kerül anynyiba, mint a karó A szőlő kötözése pedig jóval kevesebb munkát igényel. A jövőben teljesen áttérnek erre a művelési módra. Ebben az esetben azonban a metszést is másképpen kell végezni. Kísérletezéseket folytatnak még a legyezőalakú, rajna-hesseni és többféle kordonműveléssel. De 10 fokosnál meredekebb lejtőn kordonművelés nem alkalmazható. A meredek lejtőkön még nagy károkat okoi az erózió. A lezúduló esővíz lemossa t földet, úgyhogy a tőkefejek néhol 20 — 40 cm-re állnak ki a földből. ezt szárazság esetén még a tökefejes művelésre fogott szőlő Is nagyon megsínyli, a kordonműveléses pedig elpusztul, mert sokkal nagyobb lombozatot és termést kell táplálnia. Az erózió ellen a kutatóintézet sikeresen alkalmazza a keresztirányban történő művelést. Az intézetben összehasonlítják az istállótrágya, zöldtrágya és a levélen keresztül történő trágyázás közötti különbségeket. Az utóbbi nem vezetett jő eredményre. A szőlő minden harmadik évben megkívánja a szerves trágyázást és évenként a műtrágyázást. A ráfordított nagyobb költséget több hozammal fizeti meg. A kártevők elleni védekezés terén is folyik a kutatás. A jövőre további kén- és rézkészítmények jönnek forgalomba, amelyeket már kipróbáltak és hatásosnak bizonyultak. A repülőgépről végzett permetezéseik nem váltak be, lejtős területen nem alkalmazhatók. A jövőben helikopterről tervezik a permetezést. A kutatóintézet a szőlészet és a borászat minden problémájával foglalkozik. De sajnos, az a tapasztalatuk, hogy kísérletezéseik eredményeit nehezen veszik át a termelők, mert ragaszkodnak a régi módszerekhez. Szőlőtermesztő gazdaságaink fokozottabb mértékben vegyék igénybe a kutatóintézet segítségét, hiszen ez saját érdeküket szolgálja. Bertha Gézáné Védekezzünk a hagymabogár ellen A hagymabogár (Lilioceris merdigera) kifejlett állapotban (imágó) fényes felületű élénk cinóberpiros színű. Lábai, csápjai és hasi részének egy kis része fekete színű. Ha a kifejlett bogár felé közelítünk, leveti magát a növényről és a talaj repedésében rögök alatt öszszehúzódva élettelennek teteti magát. Erős fertőzés esetén egy növényen tíz bogár is található. Lárvája szennyes, zöldes szürke, nyálkás felületű. Tojásait — amelyek sötétjpirosak —, 8 — 10 darabot egy csomóban a hagyma levelére, ritkább esetben a szárra rakja. A lárvák és a kifejlett bogarak a hagyma levelén karéjos rágással okoznak kárt. Ha elszaporodik és nem védekezünk ellene, nagy károkat okoz. A hagymabogár és lárvája kártételére jellemző tünet, hogy a leveleken a rágás feletti rész elhal, majd elsárgul és ezt követően elszárad. A második nemzedék áttelelt bogarai a tavaszi fertőzés alapját képezik.. A hagymabogár fejlődésére kedvező a száraz-meleg, napsütéses időjárás. Borult. szeles napokon és naplementétől a talaj repedéseibe és a rögök alá húzódik. A hagymabogár elleni védekezést megnehezíti az a körülmény, hogy a hagyma szárán és levelein a permetlé és a porozó anyag rosszul tapad. Három éven át végzett különböző kísérletek alapján megállapították, hogy a DDT hatóanyagú növényvédszer porozás a kifejlett bogarak és lárvák ellen megfelelő eredményt ad. A lárváknál a porozás eredményesebb, a porozószernek a lárvákat borító nyálkás anyagra kedvezőbb tapadása következtében. A bogarak ellen kevésbé megfelelő, mivel azok a porozott levélhez kevésbé tapadnak. Mechanikai úton a bogarak szedése számottevő eredményt nem ad, mert az élénk mozgású (5 — 8 mm hosszú) bogarakat összeszedni igen körülményes. Eredményesebb a lárvacsomók összeszedése és megsemmisítése. A hagymabogár erős mértékű fertőzése esetén 60 %-os terméskiesést okozhat. A .hagymabogár elszaporodása, bár hazánkban nem gyakori, az utóbbi évek megfigyelései alapján szükséges, hogy a kártevőt hagymásainkban fokozottabban figyeljük és ha jelenlétét észleljük, védekezzünk ellene. A paprika öntözése A paprika a meleg, erőteljes, televényes talajt szereti, és a gyakori, kiadós öntözés mellett termi a legszebb hüvelyeket. A paprikát azonban sohasem felülről kell öntözni, hanem a vizet lehetőleg a tőhöz kell juttatni. A felülről öntözött paprika fejlődésében visszamarad. mert a meleg növényzetet a hideg öntözővíz lehűti. Az erősebb sugárra] öntözött paprikavirágok hímpora kimosódik, miáltal azok megtermékenyülésre alkalmatlanná válnak. 1960. július 20.
