Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-12-14 / 100. szám

Bratislava, I960, december 14. Ara 40 fillér XI. évfolyam, 100. szám. KORUNKBAN A BÉKE ERŐI FÖLÉNYBEN VANNAK A HÄBORÜ ERŐIVEL SZEMBEN! A NÉPEK ELÉRIK A BÉKE MEGVÉDÉSÉNEK nemes és hőn Óhajtott célját, ha egyesített erővel, Állhatatosan és aktívan harcolnak a békéért és a NÉPEK BARÁTSÁGÁÉRT. A KOMMUNISTÁK MINDEN EREJÜKKEL EZEN MUNKÁLKODNAK. A BÉKE LEGYŐZI A HÄBORÜT! i, öt világrész kommunista és munkáspártjainak képviselői, akik a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 43. évfordulóján Moszkvában összegyűl­tünk, s akik felelősséget érzünk az emberiség sorsáért, általános harcra hívunk fel benneteket a béke védelmében egy újabb világháború veszélye ellen. A kommunista és munkáspártok három évvel ezelőtt békekiáltványt intéztek a föld népeihez. A béke erői azóta nagyszerű győzelmeket arattak a há­borús gyújtogatok ellen vívott harcban. És ma a béke győzelmébe vetett még szilárdabb bizo­nyossággal szállhatunk szembe a háborús veszéllyel, amely férfiak, nők és gyermekek millióit fenyegeti. Az emberi­ség történetében még soha nem volt ilyen reális esélye annak, hogy valóra válhatnak a népek évezredes törekvései, hogy békében és szabadságban élhetnek. S most, amikor újabb háborús katasztrófa veszélye fe­nyeget, amely óriási áldozatokkal, az emberek százmilliói­nak pusztulásával járna és romba döntené a világcivilizá­ció legfőbb központjait, a béke megőrzésének kérdése jobban foglalkoztatja az emberiséget, mint valaha. Mi, kommunisták, a békéért, az egyetemes biztonságért, olyan körülmények megteremtéséért harcolunk, amelyek között minden ember és minden nép élvezheti a békés és szabad élet áldásait. Minden szocialista ország és az egész szocialista közös­ség célja az, hogy tartós békét biztosítsunk minden nép számára. A szocializmusnak nincs szüksége háborúra. A régi és az új rendszer között, a szocializmus és a kapitalizmus kö­zött folyó történelmi küzdelmet nem világháborúval, ha­nem békés versengéssel kell eldönteni, s ez a verseny azért folyik, hogy melyik társadalmi rendszer éri el a gazdasági élet, a technika és a kultúra magasabb szín­vonalát, melyik biztosítja a néptömegeknek a legjobb élet­­körülményeket. Mi, kommunisták, szent kötelességünknek tartunk mindent megtenni, ami erőnkből telik, hogy meg­mentsük az emberiséget a modern háború borzalmaitól. A szocialista országok, a nagy Lenin tanítását követve, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét tették külpolitikájuk alapjává. Korunkban csak egy választás van a népek és az álla­mok előtt: vagy a szocializmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élése és versengése, vagy tömegpusztító atomháború. Más út nincs. Honnan ered a világbékét fenyegető veszély? A békéről minden kormány beszél, de nem a szavak, hanem a tettek számítanak. A támadó háborúk szervezői és kezdeményezői, akárcsak a múltban, jelenleg is az imperialista országok reakciós, monopolista és katonai körei. A békét az imperialista ha­talmak kormányainak politikája veszélyezteti, ezek a kor­mányok népeik akarata ellenére pusztító hatású fegyver­kezési hajszát kényszerítenek az országokra, hidegháborút szítanak a szocialista és más békeszerető államok ellen, elfojtják a népek szabadságtörekvéseit. BESZÉLJENEK A TÉNYEK! A népek üdvözölték azokat az általános, teljes és ellen­őrzött leszerelésre vonatkozó javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió terjesztett elő és amelyeket lelkesen támoga­tott minden szocialista ország. Kik akadályozzák a javas­latok megvalósítását? Az imperialista államok kormányai, élükön az Amerikai Egyesült Államokkal. Ezek a kormá­nyok ellenőrzött leszerelés helyett a fegyverkezés ellen­őrzését javasolják és igyekszenek üres szófecsérléssé silá­­nyítani a leszerelési tárgyalásokat. A népek örülnek annak, hogy a három nagyhatalom im­már két éve nem folytat atomfegyver-kísérleteket. Kik akadályozzák a következő lépés megtételét, azt a döntést, amely végérvényesen megtiltaná e gyilkos kísérleteket? Az imperialista hatalmak kormányai, amelyek vég nélkül hangoztatják azt a szándékukat, hogy felújítják az atom­fegyver-kísérleteket és állandóan azzal fenyegetőznek, hogy megszakítják a kísérletek betiltásáról folyó tárgya­lásokat, amelyekre a népek nyomására kénytelenek voltak elmenni. A népek nem akarják, hogy szuverén területükön idegen katonai támaszpontok maradjanak; síkraszállnak a támadó katonai tömbök ellen, amelyek korlátozzák országuk füg­getlenségét és veszélyes helyzetbe sodorják őket. Kik ellenzik ezeket? Az atlanti tömbhöz tartozó országok kormányai, amelyek katonai támaszpontokat bocsátanak a nyugatnémet milita­risták és revansisták rendelkezésére, tömegpusztító fegy­vereket adnak kezükbe és sürgetik a NATO-csapatok atom­felfegyverzését. Az Amerikai Egyesült Államok vezető körei, amelyek támadó katonai tömbökbe kényszerítették Japánt, Pakisz­tánt, valamint a Közép- és Távol-Kelet más államait, uszít­ják őket a békeszerető országok ellen, megszállva tartják és katonai hídfőállásukká tették Dél-Koreát, ők támasztják fel a japán militarizmust, ők avatkoznak be Laosz és Dél- Vietnam belügyeibe, ők támogatják a holiand imperialis­tákat Nyugat-Iriánban, a belgákat Kongóban, a portugálo­kat Goában, és támogatnak más gyarmattartókat, ők ké­szítenek elő fegyveres intervenciót a kubai forradalom ellen és vonják katonai tömbökbe Latin-Amerika orszá­gait. Az Amerikai Egyesült Államok tartja megszállva Tajvan kínai szigetet, küldi egyre-másra katonai repülőgépeit a Kínai Népköztársaság légiterébe, ugyanakkor lábbal tiporja a Kínai Népköztársaságnak azt a törvényes jogát, hogy képviselve legyen az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Bevetésre kész rakétakilövő-berendezések, tele raktárak, a levegőben hidrogénbombát hordozó repülőgép gyakorla­tozása, a tengereken és óceánokon támadásra kész hadi­hajók és tengeralattjárók, katonai támaszpontok hálózata idegen területeken — így fest ma az imperializmus gya­korlati tevékenysége. Ilyen körülmények között a föld­kerekség bármely, nagy vagy kicsiny, országába váratlanul belekaphat az atomháború lángja. Az imperializmus a nagy monopóliumok és a gyarmat­­tartók maroknyi csoportjának önző érdekeiért a háborús szakadék szélére taszítja a világot. A béke ellenségei koholmányokat terjesztenek holmi kiagyalt „kommunista agressziódról. Erre a hazugságra azért van szükségük, hogy leplezhessék igazi céljaikat, megbéníthassák a népek akaraterejét és igazolhassák előt­tük a fegyverkezési hajszát. MUNKÁSOK, PARASZTOK, SZELLEMI DOLGOZOK! JÖAKÁRATÜ EMBEREK SZERTE A VILÁGON! Napjainkban nincs az emberiségnek halaszthatatlanabb feladata, mint az, hogy harcoljon a rakéta- és atomháború ellen, az általános és teljes leszerelésért, a béke fenn­tartásáért. Nincs napjainkban nemesebb kötelesség, mint részt venni e harcban. Lehetséges-e a tartós világbéke? Mi, kommunisták erre így felelünk: a háború nem elkerülhetetlen, a háború elhárítható, a békét meg lehet védeni és tartóssá lehet tenni. E meggyőződésünk nemcsak békeakaratunkból és a há­borús gyújtogatókkal szemben érzett gyűlöletünkből fakad. Íl háború elhárításának lehetősége az új világhelyzet reális ényelből következik. A szocialista világrendszer korunk egyre döntőbb ténye­zője. Az emberiség több mint egyharmadát magában fog­laló szocialista rendszer és fő ereje, a Szovjetunió, arra használja fel szakadatlanul növekvő gazdasági, tudományos és technikai erejét, hogy meghiúsítsa az imperializmus akcióit, megkösse a háborús kalandok kedvelőinek kezét. A nemzetközi munkásmozgalom, amely fennen hordozza a békeharc zászlaját, fokozza a népek éberségét, világ­szerte cselekvésre lelkesít minden becsületes embert az imperialisták agresszív politikája ellen. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika sokmilliós népei, ame­lyek kivívták szabadságukat és politikai függetlenségüket, 1 valamint azok a népek, amelyek nemzeti szabadságukért küzdenek, mind aktívabb békeharcosokká, a szocialista országok békeszeretö politikájának természetes szövetsé­geseivé válnak. A békéért és a békés egymás mellett élésért szállnak síkra azok a semleges államok, amelyek nem értenek egyet az imperialisták agresszív politikájával. A béke híveinek világmozgalma napjainkban milliókat egyesít. E mozgalom résztvevői minden országban igye­keznek megvédeni hazájukat egy újabb háborús tűzvész­től. Ha mindezek a békeszerető erők határozott harcra fog­nak össze, meghiúsíthatják a búnös háborús terveket, meg­őrizhetik a békét és elmélyíthetik a népek barátságát. A béke nem hull az ölünkbe. A békét csakis az összes békeszerető erők közös harcával lehet megvédeni és meg­szilárdítani. Mi, kommunisták felhívunk minden dol­gozót, felhívjuk mindegyik vi'l ágrész né­peit: Harcoljatok a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a békés egymás mellett élésért, a hidegháború ellen, a fegy­verkezési hajsza ellen. Ha a fegyverkezésre fordított óriási összegeket békés célokra hasznosítanak, javítani lehetne a néptömegek helyzetén, csökkenteni a munkanélküliséget, emelni a béreket és az életszínvonalát, fokozni a lakás­­építkezést, átfogóbbá tenni a társadalombiztosítást. Ne engedjétek meg az atomfegyverkezés elterjedését, a német és a japán militarizmus tömegpusztító fegyverek­kel történő felszerelését! Követeljétek a békeszerződés megkötését a két német állammal, követeljétek Nyugat-Berlin demilitarizált, szabad várossá nyilvánítását! Harcoljatok az imperialista hatalmak kormányainak min­den olyan kísérlete ellen, hogy újabb országokat vonjanak be a hidegháborúba, a háborús előkészületekbe! Követeljétek a külföldön levő katonai támaszpontok megszüntetését, a más államok területén tartózkodó csa­patok visszavonulását, az új, katonai támaszpontok létesí­tésének megtiltását. Harcoljatok azért, hogy a támadó katonai tömbökbe kényszerített országok megszabadulja­nak e tömböktől. Küzdjetek olyan megállapodásokért, ame­lyek alapján atomfegyvermentes övezeteket lehet létesí­teni! Ne engedjétek, hogy a hős kubai nép szabadságát akár az amerikai monopóliumok fegyveres intervenciójával meg­fojtsák! A munkásosztály és a népek ügyéért vívott harcban mi, kommunisták kezet nyújtunk a szociáldemokratáknak, va­lamint más pártok és szervezetek békeharcos tagjainak, minden szakszervezeti tagnak, minden hazafinak: küzd­jetek velünk együtt a béke védelmében, a leszerelésért! Valósítsuk meg az akcióegységet! Teremtsünk közös harci frontot az imperialisták háborús előkészületeivel szemben! Védelmezzük vállvetve a demokratikus szabadságjogokat, harcoljunk a reakció és a fasizmus sötét erői, a fajgyűlölet és a sovinizmus ellen, a monopóliumok mindenhatósága, a gazdasági és a politikai élet militarizálása ellen. A népek függetlenségi és szabadsághar­ca gyengíti a háborúra törekvő erőket és megsokszorozza a béke erőit. Új életre ébred Afrika, amelynek népei mindenkinél többet szenvedtek a gyarmati rabszolgaság és az ember­telen kizsákmányolás ostorától. Afrika népei saját függet­len államaik létrehozásával fiatal, mind önállóbb és béke­szerető erőként vonulnak be a történelem küzdőterére. A gyarmati rendszer azonban, amelyet a történelem pusztulásra kárhoztatott, még nem semmisült meg telje­sen. Kelet-Afrika brit is portugál gyarmatain durva erőszak és terror torlaszolja el a népek előtt a szabadsághoz ve­zető utat. A Dél-afrikai Unióban a fajgyűlölet rendszere tombol. A bátor algériai nép immár hat éve harcol nem­zeti függetlenségi jogáért, hullatja vérét egy olyan hábo­rúban, amelyet az atlanti cinkosok támogatását élvező francia gyarmattartók kényszerítettek rá. Kongóban az imperialisták semmilyen eszközöktől sem riadnak vissza, hogy zsaroló mesterkedésekkel és megvesztegetéssel meg­­döntsék a törvényes kormányt és engedelmes bábjaik kezére játsszák a hatalmat. Azok a népek, amelyek kivívták az önálló államiság jo­gát, továbbra is nehéz harcot folytatnak a gyarmati el­nyomás új formái ellen, az amerikai és nyugatnémet gyar­matosítók, a régi angol, francia és egyéb elnyomók ellen, akik bármilyen áron szeretnék megtartani a természeti kincseket, a bányákat és az ültetvényeket; szeretnék hát­ráltatni a felszabadult országok ipari fejlődését és meg­próbálnak korrupt, reakciós kormányokat a nyakukba varr­ni. Gyarmati járomból felszabadult és fel­­szabadulás uic ért küzdő országokban éló testvéreink! ÜT A GYARMATI RENDSZER VÉGÖRAJA! Mi, kommunisták veletek vagyunk! Veletek van a szo­cialista államok hatalmas tábora! Veletek együtt követeljük a független létezéshez való jog haladéktalan és feltétlen elismerését minden nép szá­mára. Szolgálják országaitok kincsei és a dolgozók erőfeszíté­sei csak a ti népeitek javát! A teljes szuverenitásért és a gazdasági függetlenségért, a szabadságért vívott harcotok a béke szent ügyét segíti! MI, A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK KÉPVISELŐI, FELHÍVÁSSAL FORDULUNK a íérfiákhoz, a nőkhöz és az ifjúsághoz, a legkülönbözőbb foglalkozási ágak és társadalmi rétegek képviselőihez; min­den emberhez, függetlenül politikai és vallási meggy.őződésétől, függetlenül nemzetiségétől és bőre színétől, mind­azokhoz, akik szeretik hazájukat és gyű­lölik a háborút. Követeljétek az atomfegyverekkel és tömegpusztító f e g у v e r f a j t á к к а 1 folyta­tott kísérleteknek, e fegyverek előállítá­sának és alkalmazásának azonnali eltil­tását! Követeljétek az általános, teljes és el­lenőrzött leszerelésről szóló szerződés haladéktalan megkötését! A modern tudomány és technika ne a halál és a pusz­títás, eszközeinek megteremtését szolgálja többé, hanem az emberek javát, az emberiség haladását! A katonai csoportosulások helyett diadalmaskodjék vala­mennyi ország baráti együttműködése, átfogó kereskedelmi és kultúrális cseréje! A mi korunkban A BÉKE ERŐI FÖLÉNYBEN VANNAK A HÄBORÜ ERŐIVEL SZEMBEN! A népek elérik a béke megvédésének nemes és hőn óhajtott célját, ha egyesített erővel, állhatatosan és aktí­van harcolnak a békéért és a népek barátságáért. A kommunisták minden erejükkel ezen munkálkodnak. A BÉKE LEGYŐZI A HÄBORÜT! (A felhívást a 81 kommunista és munkáspárt képviselői egyhangúlag jóváhagyták a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 43. évfordulójának Moszkvában megtartott érte­kezleten.) A döntő fordulóiéit a mezőgo2doságbon A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents