Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-12-11 / 99. szám
Népünk örökre szívébe zárta a szovjet embereket A csehszlovák-szovjet barátság hónapja formálisan már befejeződik, I de a valóságban tovább tart, mert Csehszlovákia népe örök időkre szíщ vébe zárta az orosz népet, a szovjet embereket, akik fegyverrel a ke- Ц zükben megszabadították az országot (s rajtunk kívül még sok más ® országot is) a fasizmustól. A falvak és városok szinte kivirág-< zottak ez alatt a hónap alatt s mosolygó, boldog emberek ezrei és ezrei mozielöadásokon, irodalmi esteken s különféle összejöveteleken adóztak a felszabadulást hozó szovjet katonák emlékének. Bratislavában a csehszlovák-szovjet barátsági hónap jelképes befejezéseképpen a Központi Magyar Népkönyvtár, a Szlovákiai írók Szövetségének magyar szakosztálya és a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, a szlovákiai magyar Írók részvételével, műsoros könyvankétot rendezett. A hallgatóság soraiban jelen volt a bratislavai magyar követség fő- és alkonzula is. A megnyitó beszédét Egri Viktor államdíjas írónk mondotta el s lelkes szavakkal ecsetelte azt a fölmérhetetlen nagy utat, amelyet a szovjet nép, a szovjet irodalom az utóbbi évtized alatt megtett. Jellemezte a szovjet nép harcát a rázúduló fasiszta horda ellen, ismertette azokat a nagy alkotásokat, amelyek akkor, a külső és belső ellenséggel küzdő országban születtek. Beszélt Majakovszkijról, a harcos kommunista költőről, Solohov „Csendes Donjáról, amely leghívebben fejezi ki a születő ország belső életét, s ismertette az „Emberi sors“ című solohovi alkotást is. Kiemelte a második világháborúban született nagy müveket: Tvardovszkij „Vaszilij Tyorkin“ poémáját, amelynek cselekménye a Nagy Honvédő Háborúban játszódik s amelyben az író Tyorkinon keresztül mutatja be az egyszerű szovjet katona jellemét és hazaszeretetét. Ismertette tovább Bek „Volokalanszki országútiját, Borisz Polevoj „Egy igaz emberé“-t hogy a következő irodalmi rendezvényeken is ilyen szép számmal jelenjenek meg. Valamit a közönségről és magáról a műsorról: a nagyon hálás, mintegy 150 főnyi közönség minden szám után hatalmas tapssal jutalmazta az előadó művészeket. Sajnos azonban, nagyon sokan hely hiányában csak az ajtón kívülről hallgathatták végig az előadást. Ez a rendezőség rovására írható, mivel nem gondoskodtak nagyobb teremről. Ami a műsort illeti, bensőnkben egy kis hiányérzettel távoztunk el. így éreztünk annak ellenére is, hogy Nagy János és Martin Gregor a művek előadásánál tudásuk legjavát nyújtották. Legjobban azt hiányolhatjuk, hogy mivel a csehszlovák-szovjet barátsági hónap zárásáról is szó volt, nem ártott volna, ha a szovjet irodalomból kiválogatott versek és. elbeszélések is szerepelnek a műsoron. Vagy ha már ez nem történt meg, akkor legalább az elhangzott művek válogatását kellett volna körültekintőbben végezni s a legjobb és legszebb alkotásokat bemutatni a közönségnek. Nem hiszszük, hogy Veress Jánosnak az esten elhangzott versei lennének a legjobbak. S nagyon kétes értékű Monoszlóy Ponican-fordítása s ugyancsak kifogásolható Vladimír Minác „Hosszú a várakozás“ című elbeszélésének mind előadása, mind tartalma. Ezt a pár hibát csupán azért említettük meg, hogy okuljunk belőlük, s a közeljövő irodalmi rendezvényei mindenkit mind művészi, mind tartalmi szempontból kielégítsenek.-tó■S Szimonov „Ma és holnap" című regényét. Értékes beszámolóját Ny. Hruscsov elvtársnak az ENSZ közgyűlésén a leszereléssel kapcsolatos beszédéből vett idézettel zárta. Utána Nagy Jenő, a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének munkatársa lépett az emelvényre és Jirí Wolker „Ballada a tengerről“ című versét szavalta el, majd Martin Gregor érdemes művész, a Nemzeti Színház tagja következett, aki a Woiker-verset cseh nyelven tolmácsolta a közönségnek, Szoldin Ilona ezután Veress János két versét adta elő, majd ismét Nagy Jenő szavalt Ján Ponicantól egy verset, amelyet Monoszlóy Dezső fordított magyarra. Az előadó művészek váltogatták egymást az emelvényen. Csontos Vilmos most készülő „Hiszek az emberben“ című könyvéből három verset szavaltak. Az est egyik legértékesebb műsorszáma Zséiyi Nagy Lajos „Elmondom" című verse volt Nagy Jenő tolmácsolásában. Szünet után Vladimír Minác, Viktor Nyekraszov és Ladislav Mnacko egy-egy elbeszélése hangzott el. Majd az ünnepség befejezésére Hasek „Könyvbarátok között“ című humoreszkjét adta elő Nagy Jenő. Jó előadásáért nagy tapsot kapott a közönségtől. Utána Gyurcsó István, a Szlovákiai írók Szövetsége magyar tagozatának tagja megköszönte a hallgatóság figyelmét s felhívta a közönséget, Értékes irodalmi est A CSEMADOK Vel'ky Cetín-i szervezete irodalmi estet szervezett, melyen L о V i c s e к Béla író és Csontos Vilmos költő találkozott a közönséggel. Nagy újság volt az a kis falu életében, hisz még sohasem fordult elő történetében, hogy húsvér irodalommal foglalkozó ember látogatott volna el hozzájuk. Az irodalmi est bevezetőjeképpen Chovancsek Sándor ismertette az Írók életét és műveit, amit a CSEMADOK-tagok szavalatokkal gazdagítottak. Utána maguk az írók beszélgettek az irodalmat kedvelő közönséggel. Lovicsek Béla ismertette „Baj van a szerelemmel" című színművét, amelyet színjátszóink már a jövő évben színpadra vihetnek. Továbbá elmondotta még „Nap lemente“ című most készülő regényének tartalmát is. Csontos Vilmos a szövetkezeti tagokkal folytatott beszélgetést. Ugyanis a hallgatóság, amikor megtudta, hogy a költő is szövetkezeti tag, szövetkezeti gazdálkodásunkról és harmadik ötéves tervünk irányelvei felől kérdezgette. A Vel'ky Cetíniek nagyon a szívükbe zárták mindkettőjüket és a jövőben a csehszlovákiai magyar irodalom többi képviselőjével szeretnének találkozni. Motesíky Árpád (Vel'ky Cetín) ★ ★ * Dal Leninről Szeretet-tengerbe hadd mártom a toliam, Hogy amit kivívtunk, üdvünket daloljam. Nem varázslók keze áldotta meg népünk, Ember volt, ki a jót elhozta közébünk. Lenin esze kelt föl, hogy fényben fürössze Moszkvát s a Kaukázus auljait messze. Szava, mint amikor megfújják a kürtöt, Sötét hegyeinkbe üdvözletét küldött. Sok apró csillaggal szikrázik az éjjel, De a Hold ha fölkel, mind elfutnak széjjel, De a Nap ha fölkel, sápad a Hold képe, Lenin az égő nap: fényt áraszt a népre. Gazdagok kezéből a zászlót kitépte, S népünknek másikat adott a helyébe, Lenin zászlajával elnyomónk elűztük, Lenin zászlaját a sziklacsúcsra tűztük. Nem aludt éjjel se, egy volt gondolatja: Hogy tenger gyöngyét is a szegénynek adja, Tenger gyöngyét, mindent: Lenin oktatását, Szavának pirosló rubin-csillogását. Mikor elment tölünk, örökbe ránk fiagyta, Hogy az új életet kezünk hogyan rakja, S most tudjuk, hogy jövőnk ragyogó és drága, Mert szocializmus a nép boldogsága. UMAR, kaukázusi néprröltő A nagyhatalmú perzsa birodalom a Persis-tartományban alakult ki. Ez volt keleten a legnagyobb birodalom. Kyrosz király 559-ben Asztagesztől erőszakkal átvette a hatalmat és a trónt, s ezzel megalapította az alig 200 évig fennnállő perzsa világbirodalmat, amelyet a hanyatlás korában, 330-ban Nagy Sándor, az előretörő hadvezér haderejével megsemmisített. A perzsa művészetre sokféle nép kultúrája volt hatással. A legrégibb korban a médek hatottak rá termékenyítőleg. A perzsák kapcsolatba kerültek a hettita és végül a babilóniai-asszíriai műveltséggel is, s az egyiptomi, majd a jón kultúrák vitték előbbre művészetüket. így alakult ki a perzsák nagyszerű udvari művészete, amely azonban a néptömegekben nem gyökerezett meg. Ez a művészet az Ahaemenida-királyokkal élt és pusztult el. Fellobbant és eltűnt Perzsia politikai hatalmával együtt. A perzsák művészetében főként az építészet az, amelyben a legtöbb eredetiséget láthatjuk. Az építészet anyaga itt szintén tégla, itt-ott kő is, de architektúrája a kis-ázsiai más népek architektúrájára vezethető vissza. Ebben az építészetben a legjellemzőbb az oszlop szerepe. Alsó dísze: levél, fordított kehely. Legfontosabb része a tag, a fej, amely az oroszlán vagy a hétszarvú bika előrészének kompozíciója. Ezek a hordozói az egész oszlopra nehezedő felső váz testének. Ez a váz fejlődik a bikás oszlopfőig. Ennek az oszlopnak a motívumai megtalálhatók az összes kis-ázsiai művészetek motívumai között, ennek ellenére az összhatás fölséges és megnyerő. Pezapoliszban maradtak még értékes maradványai. Építészetük általános jellegű és nem vallásos. A napot imádták és a tűz szent volt előttük. Ezért nem építettek templomokat; a vallási szertartás a szabadban, kőoltáron folyt le, A három királyi székváros: Paszargadera, Perzepolisz és Szúza. Az elsőt A szovjet emberekről, a Szovjetunióról nemcsak a barátsági hónap keretén belül beszélünk, emlékezünk meg. A kommunista társadalmát építő szovjet nép napi beszélgetéseink tárgyát képezi, s őszinte örömmel tölt el bennünket sikerük, s mintha e sikereket egy kicsit magunknak is tulajdonítanánk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplése Kostolná pri Dunajiban nagy esemény volt. A kultúrház zsúfolásig megtelt, ünnepélyes volt a hangulat. Tihanyi elvtárs beszámolóját mindenki figyelmesen hallgatta végig. A kultúrműsor is tetszett, a szülők örömmel figyelték apróságaikat. Milyen .ügyesek, értelmesek ezek a mai gyerekek. Kivette részét a barátsági hónap megrendezéséből a falu CSISZ szervezete is. Előadást tartottak a Kom-BARTA GYULA legújabb olajfestményei szomolról. Az előadó, Balogh Gizella, aki egyúttal a CSISZ falusi szervezetének újdonsült elnöke, méltatta a szovjet fiatalok hősies építő munkáját, megemlékezett harcaikról, helytállásukról a nehéz időkben. Egyben példaképül állította őket a falu fiatalsága elé. Hisz nekünk ma könynyebb, nemcsak ami a feltételeket illeti, de mindig példaképül állíthatjuk magunk elé a szovjet fiatalokat, tanulhatunk tőlük. A barátsági hónap keretén belül még egy előadásra kerül sor. Solohovról szeretnének irodalmi estet tartani. A faluban nagy érdeklődést tanúsítanak e világhírű szovjet író-óriás életműve iránt. A „Csendes Don“ és az „Új barázdát szánt az eke“ című regényeit legalább hallásból, mindenki jól ismeri. A csehszlovák-szovjet barátsági hónap rendezvényeiből a szovjet filmek sem hiányoztak. Különösen tetszett a falu lakosságának a „Be nem fejezett dal“ c. film, amely a szlovák és a grúz katonák testvéri barátságáról tesz tanúságot. Nem szólottunk még a CSEMADOK helyi csoportjáról. Ök sem szeretnének a többi szervezet mögött kullogni. Igaz, a szervezésből eddig is bőven kivették a részüket. A tagság mindent elkövetett, hogy a faluban jól sikerüljön a barátsági hónap. A barátsági hónap záróünnepségein ők is fellépnek, tarka műsort tanulnak be, amelyen fellép majd a helyi szervezet immár jól ismert tánccsoportja is. Talán nem is lenne szükséges említeni, hogy miként vette ki részét a barátsági hónap megrendezéséből a Csehszlovák Szovjet Barátsági Szövetség. Görcs Imre elvtárs, a szervezet elnöke, jól mozgósította a tagságot. Végezetül csak annyit, hogy Kostolná pri Dunajiban immár hagyományokkal rendelkezik a csehszlovák szovjet barátság. Hisz a lakosság nem egyszer bizonyította be, hogy igenis, a szovjet néppel karöltve akar haladni a béke útján, szebb és boldogabb jövendője felé. ( - icza) Új falusi kulfúrközponi A hrnciarovcei CSEMADOK helyi szervezete’ is megtartotta évzáró közgyűlését. Varga Vince elnök beszámolóját több mint kétszázan hallgatták végig. Nagyon sokan voltak köztük olyanok is, akik nem tagjai a szervezetnek, s csak kíváncsiságból mentek el. De ha jól odafigyeltek, sok hasznosat tudhattak Varga elvtárs beszámolójából. Többek között ismertette a szép eredményeket elért színjátszó-csoport munkáját és a szövetkezet kiszélesítése terén végzett agitációs munka sikerét is. A vitában a fiatalok kultúrközpont létesítését kérték, amit a helyi nemzeti bizottság mindjárt engedélyezett is. A fiatalok elérték, amit akartak, s a hosszú téli estéken bizonyára jól kihasználják majd a kultúrhelyiségben elhelyezett könyvtárat is. Sebők János (Hrnciarovce) Néhányezer érdeklődő tekintette meg В a r t a Gyula tájképeit a bratislavai Cyprián Majerník képcsarnokban. Aki ismeri a stúrovói születésű művész korábbi alkotásait, megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a kezdeti, kizárólag érzékeny átélésektől, amelyek telítve voltak a szülőföld szeretetével, a garamvölgyi füzesek és lankások, a dunamenti életadó földek megörökítésével, elért a nyugodt, szenvedélymentes, céltudatos, realista meglátásig. Kedvelt példaképeinek, Mednyánszkynak, a cseh Slavíceknek és a magyar Paál Lászlónak a megismerésén keresztül eljutott saját közlési módjához. Az egyéni élményeken és hangulatokon alapuló szabadabb formákon keresztül ma már elérkezett ahhoz, hogy elmélyültebb, tudatosabb és zártabb felépítésű kompozícióval és rendezett, összhangban levő színskálával dolgozik. Színei a látott színváltozatoknak a tolmácsolása, amelyeket azonban átszűr saját érzésein, azután pedig átadja azokat a szemlélőnek. A színkeveréssel a kirívó kontrasztokat tompítja, és rendszerint szürkéskék vagy enyhén bor-1960. december 11. □ A tengerek vizének a nap, főleg pedig a hold vonzása következtében naponként kétszer beálló emelkedését dagálynak, süllyedését pedig apálynak nevezzük. □ A közönséges medvelepke hernyójának hosszú szálú, sűrű, szőrtakarója elijeszti a legtöbb támadó szándékú madarat. □ Naponta 110, tehát minden 13 percben egy kombájn készül el a Don menti Rosztov mezőgazdasági gépgyárában. Barta Gyula: „Csendélet a kikötőben“ tani a kiállítás képeit. Az egyik, a számbelileg nagyobb csoport képei a Dunát és a kikötőben állomásozó teherhajókat ábrázolják. Ezek közül főképpen a „Kikötőben találkoztak", a „Csendélet a kikötőben" a „Pihenő hajók“, a „Hajó a daru alatt“ és a „Bratislavai kikötőben“ című képeinek vonalvezetése lendületes, a távolságot jól érzékeltető, a művek szerkezeti felépítése okszerű és arányos, színösszetétele összhangban áll. A másik csoport, már ami a témamegválasztást illeti, nem annyira egyöntetű, hanem különböző tárgykörű tájképekből tevődik össze. A Van-Dyk barnával és okkerrel festett szántás utáni őszi táj, a ,Fák ősszel“, meg az „Őszi alkony“ alapszínei az ismert nagy cseh tájképfestő, Václav R a b a s munkáira emlékeztetnek. A „Házak a szőlőhegy alatt“ című kép nem egyszerűen leíró jellegű, mert a fák között szinte látni a levegő vibrálását és a mélyülő teret. Kompozíció és színössznang szempontjából a legjobbak közé tartozik a „Madunicei beton-üzem“, ennél a sárgás ég jó összhangban van a kékes-fekete vasszerkezettel. A sötét tónusból kivételt csak kevés kép, köztük a „Bajcsi strandon“ nevet viselő műve alkot. Ennél a pillanatnyi benyomás hatása érezhető. A művésszel történt beszélgetésből megtudtuk, hogy pillanatnyilag két társával a pezinoki iskola épületén készülő szgrafitón dolgozik. A jövőben szándékában van áttérni a figurális festészetre, és reméljük, hogy a két év múlva tervezett kiállításon egy teljesen kiforrott, kiegyensúlyozott, minden téren tapasztalt művész áll majd előttünk. Kúti Szilárd dóba játszó színnel egy nevezőre hozza képei árnyalatát, nyilvánvalóan az összhang kedvéért. Egészen világos színváltozatokhoz ritkán nyúl. Ecsetvonása nagyvonalú, nem aprólékosat pepecselő. A nem átfogó-jellegű, csupán kisméretű, részleges kiállítás tájképei tartalmilag tükrözik a társadalmi fejlődés és az anyagi kultúra mai fokát, s érezni rajtuk az építőmunka erejét, mégha a táj nyugalmi állapotának szépségét tolmácsolja is. Egyéni hangulatát sikerrel igyekszik képeinél megtartani, csak igen ritkán tél el ettől. Nagyjából két csoportra lehet ősz-Egy hónap a barátság jegyében Kyrosz király építtette saját székhelyéül. Ismert és híres Kyrosz király sírja. Hatalmas, kiterjedt arányú épületek voltak ezekben a városokban, amelyek részint lakótelepül szolgáltak. Híres Xerxesz kapuja, amelynek oszlopai lenyűgözök. A kapukat hatalmat állatfigurák, szárnyas bikák és bikatestű emberek tartják, illetve őrzik. Ezek inkább a hettita és asszír művészet jellemzői. A megmaradt domborművek híven tükrözik az udvari életet. A leghíresebb az épületek közül a százoszlopos terem, azután a kétszázméteres relief, amely a királyhoz tartozó személyzetet és a tartományok megbízottait ábrázolja. Említésre méltók még a Perzapolisz mellett levő királysírok is. A reliefeken mindig a király személye van a középen, amint a napkorongot imádja. Az egykori királyi székhely, az alamiták fővárosa, Szúza, épületeinek díszítéséről híres. Díszei a zománcos téglából összerakott frízek, amelyek a király életéből mutatnak be jeleneteket, majd a szárnyas bikák, oroszlán-sárkányok nagy, zománcos figurái, mind kulturált színérzékről tanúskodnak. Hatásuk lenyűgöző. Iparművészeti emlékeik a szobrocskák, reliefek, rhytonok, aranyból és ezüstből készített kannák, evőeszközök tanúskodnak e kultúrának létezéséről. Ez a kultúra a többi nemzet, így például az egyiptomi kultúrához képest igen rövid ideig élt. E rövid idő alatt összefoglalta a körülötte élő népek művészetét és egyesítette. Allamélete és politikája nem volt különb, mint a többi rabszolgatársadalmaké. Jött, föllángolt, tündökölt és eltűnt; csak emlékei maradtak e rövidéletű kultúrának. A kard ezúttal is lesújtott, hogy újabb hódításoknak és hódítóknak nyisson utat. Ezzel befejeztük a perzsa, asszír és babilóniai kultúra és művészet ismertetését, hogy rátérjünk a nagy kultúrájú egyiptomi művészetre. (Folytatjuk) Staudt Mihály, festőművész