Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-12-07 / 98. szám
Szakosított termelés A fősúlyt a tejtermelésre és a fajállat-tenyésztésére helyezik A Kelet-Szlovákiában épülő kohóművek központjában fekszik Nagyida község. Határában földegyengetők, toronymagas emelőrudak, billenő gépkocsik, traktorok és ki tudná megmondani, hogy még milyen gépek dolgoznak. A gépeknek ez az éjjel-nappal, szünet nélkül nyüzsgő forgataga rohamosan fejlődő iparunk óriási távlatait juttatja eszünkbe. Ennek láttán felvetődik a kérdés: melyik járás, illetve kerület fogja leginkább ellátni mezőgazdasági termékekkel az itteni ipari dolgozókat? Ha már itt járunk, tekintsünk be az állami gazdaságba, amelyik nemrégen önálló igazgatóság lett, és azelőtt mint udvar a Tornai Állami Gazdasághoz tartozott. Az irodába legkorábban érkezők egyike, Smajda József mérnök, az igazgató, most szállt ki az autóból. — Ha az igazgató elvtárssal akarnak beszélni, most ragadják meg az alkalmat, mert reggel rendszerint csak egy-két órát tölt az irodában, s azután késő estig kint van, viszont azt nehéz megtudni, hogy hol — magyarázza Pál József gépkocsivezető. — Adok egy „tippet“ — szólt az egyik dolgozó —, ha mások nem is tudják, hogy hol van, az állattenyésztők mindig megmondják. Aki nem ismeri Smajda elvtársat, kétséggel fogadja a „tippet“, aki meg ismeri, sokat következtethet belőle, ugyanis azelőtt zootechnikus volt Tornán és nem is kis érdemet szerzett a fertőző állatbetegségek felszámolása és a fajállattenyésztés terén. Igazgatónak is azért nevezték ki, hogy Nagyidán a fejlődő ipar követelményeinek megfelelő állattenyésztést hozzon létre. De most adjuk át a szót Smajda elvtársnak, mert már elintézte a sürgősebb ügyeket, és még nem kell az állattenyésztőktől érdeklődnünk a holléte felől. — Milyen tervei vannak az új igazgatóságnak? — Legfontosabb feladatunk az ötéves terv négy év alatti teljesítése, de ez VÉDŐANYAG rozsdásodás ellen A mezőgazdasági gépek tárolásakor, a személy- és tehergépkocsikon fellépő rozsdásodási folyamatot vizsgálva, arra az eredményre jutottak, hogy az eddig használt olajbevonatok nem alkalmasak a védekezésre, nem hárítják el az évről évre jelentkező, felbecsülhetetlen károkat. A régebbi gyakorlat szerint a mezőgazdasági munkákról beérkező gépeket vízzel lemosták, majd úgynevezett orsóolajjal vonták be. E módszerrel csak késleltették a rozsdásodási folyamatot, a kár azonban előbb-utöbb bekövetkezett. Laboratóriumi kísérletek eredményeként megállapították, hogy az olajos kezelés ellenére két hét alatt a fémfelület 50 */«-án fellép a rozsdásodás, ami a hosszabb, elsősorban a téli tárolás idején erősen megrongálja a gépeket. E kérdés megoldására a kutatók újfajta védőanyagot igyekeznek készíteni, amely lényegesen elzárná a fémfelületet és tökéletes védelmet nyújtana. Alkalmazásával a rozsdásodás veszélye nélkül a szabadban is tárolhatók lennének a mezőgazdasági gépek. . nálunk kissé nehezebb dolog, mint más gazdaságokban, mert mi teljesen az itteni ipar követelményei szerint szakosítjuk a termelést vagyis fő célunk a tejtermelés és a fajállat-tenyésztés. — Ezen a téren honnan hova akarnak eljutni? — Igazgatóságunkhoz három udvar tartozik. Az első udvar 1954-től fajállattenyészettel rendelkezik; hat év alatt 130 tenyészbikát adott el; a tehenek átlagos évi tejhozama jelenleg 2700 — 3000 liter között mozog, s minden állat egészséges. A második udvar teheneinek viszont csak két liter volt az átlagos napi tejtermelése a múlt év szeptemberében, amikor átvettük őket, s 90 százalékuk gümőkórral fertőzött. A betegséget az ötéves terv végére számoljuk fel, s egyúttal igazgatósági méretben 3059 literre emeljük a tehenek átlagos évi tejtermelését. — A második udvaron most mennyit fejnek? — Hat és fél litert, de a tervet 8 2 literrel és a fertőző betegségek teljes felszámolásával lehet elérni, emellett nem kis feladat hárul ránk a hústermelésben sem, mert azt is az ipar igényeihez méretezzük. Az átlagos termelést, a növénytermesztést és az állattenyésztés termelését együtt, 75 °/o-kal kell növelnünk az ötéves terv végére. — Az I. számú udvar fajállat-tenyészete nem győzi a kiöregedett és beteg tehenek pótlását. Honnan szereznek növendéküszőket erre a célra? — A gümőkőros tehenek üszőborjait ötnapos korban más udvarra visszük. Ott egészséges tehenek tejét isszák és az új módszerek szerint neveljük őket. Négyhetes korig egyenként ketrecekben helyezzük el őket, majd mélyalomra kerülnek nyolc-tizes csoportokba, de még mindig tejet kapnak. Tízhetes korukban nyitott istállóba és onnan egyéves korban legelőre hajtjuk a növendékmarhát. A múlt évben például az így nevelt üszők közül nyolcvanötén a svedléri legelőre kerültek, ahol szimmentáli marha még nem legelt, csak pinzgaui, s azokkal egyformán bírták az 1000 méteres lengerszint fölötti hegyi legelő viszontagságait, méghozzá abrak nélkül. Még fészerük sem volt, ahol éjszakára meghúzódhattak volna. Közülük 31 előrehaladottan vemhes; ezeket hazahoztuk, a többi ottmaradt az állami gazdaságban, és ugyancsak az előrehaladott vemhesség beálltával kerülnek vissza. Mi pedig saját nevelésű éves üszőkkel fokozatosan feltöltjük az állományt, hogy mindig 100 db-os legyen. Ezt a legeltetést az állami gazdaságok között fennálló kölcsönös segítség keretében végezzük. — A fajállattenyészetről mondhatna még valamit? — Célunk, hogy továbbra is értékes tenyészbikákat neveljünk más gazdaságoknak. Két évvel ezelőtt Svájcból hozatott ide egy tenyészbikát a tornai gazdaság vérfrissítés és fajtajavítás céljából. Célunkat teljesen nem értük el, mert nemcsak a tejhozam növelésére számítottunk, hanem ki akartunk alakítani egy olyan fájtát, amely rövidlábú, hosszú derekú és dongás mellkassal rendelkezik. A bika utódai viszont rövidek. — Nem tehetne ezt a kérdést anyai ágon megoldani, hisz rendszerint az anya örökítőképessége nagyobb. — Helyes; ezután nincs más hátra, minthogy egy ideig anyai vonalon kell folytatnunk a kiválogatást. De sokkal eredményesebb lenne a munkánk, ha ezeknek a követelményeknek mind az apa, mind az anya megfelelne. * * * A járás többi állami gazdasága szintén elég magas szinten áll, jó példájuk révén magukkal ragadják a szövetkezeteket is. így tehát helyben megoldódik az ipari dolgozók élelemellátásának kérdése. C s u r i 11 a József A Dunajská Streda-i járás szövetkezetei már néhány éve sikeresen foglalkoznak pulykatenyésztéssel. A napokban is 90 000 kispulykát vettek át további tenyésztésre. A legtöbb kispulykát eddig a hviezdoslavovi szövetkezet szolgáltatta, amely 1000 tojót tart erre a célra. A sikeres pulykatenyészt ók sorába tartozik a stefanikovói szövetkezet is. Már három évvel ezelőtt kezdte meg nagyban a pulykatenyésztést. Ugyanis a szövetkezet tagjai rájöttek arra, hogy kevesebb takarmánnyal nagyobb súlygyarapodást érhetnek el a pulykáknál, mint a csirkéknél, és a gondozásuk is kevesebb munkaerőt igéneyl. Tavasszal kint legeltették őket a földeken, ahol a pulykák elpusztították a kártékony rovarokat anélkül, hogy kárt tettek volna a kultúrnövényekben. 1960. december 7.
