Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-12-07 / 98. szám

így segítettünk magunkon A harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítése a mezőgazdaságban felelős­ségteljes feladat elé állította a nagy­üzemi gazdaságok vezetőit, szakembe­reit és dolgozóit; meg kell teremteniük az előfeltételeket a növénytermesztés és az állattenyésztés terén a magasabb termelékenység elérésére. Gaidakalendárium Ha van még szántatlan földünk, s az eke még nem fagyott ki a föld­ből, okvetlen végezzük el a szántást. Fontos téli munka a trágyahordás. Az elszáradt fákat ássuk ki, s a száraz ágakat távolítsuk el a termő fákról. Ha hidegre fordul az idő, a bur­gonya- és répaprizmák földtakaróját vastagítsuk meg. Állatainkat óvjuk a hidegtől; friss, jó levegőt és világosságot biztosít­sunk nekik. Az állatok tisztántartá­sára és ápolására fokozott gondot kell fordítani. Jó időben minél töb­bet mozogjanak a szabadban. Ne takarmányozzunk egyoldalúan, s különösen a fiatal és vemhes álla­tok ízletes takarmányozására legyen gondunk. A baromfit tartsuk meleg helyen, nideg, huzatos ólban nincs téli to­jás. A téli tojástermelés fokozása érdekében zöldeleségről (káposzta, kel, répa, szárított herelevél) gon­doskodjunk. A gyümölcsfákat háromévenként istállótrágyázni kell. A korona csur­gójába ásott barázdába trágyázzunk, éspedig a koronakerület minden négyzetméterre 8 — 10 kg trágyát szá­mítsunk. A csonthéjasok alá jobb a komposzttrágya. A fákat tisztogassuk és permetezzük, ha az idő alkalmas. A tárolt gyümölcsöt kísérjük fi­gyelemmel. A szőlőben a fedésre, trágyázásra, • vesszők szedésére, az esetleges forgatásra és fagymentes időben a döntésre legyen gondunk. A pincében az új borok fejtését végezzük el. A magtárban elhelyezett gabona­féléket forgassuk. Decemberben a természet pihen, s • dolgozók szamára ez a hónap a tanulás ideje. A rádió, gazdasági elő­adások, iskolázások ingyen szerzett ismereteket nyújtanak, amelyek a termelésben pénzre válthatók. Az egyetértő, vállvetett, komoly munka alapozza meg a jobb, jövedel­mezőbb gazdálkodást. így tudunk többet, jobbat és olcsóbban termelni. Köves talajokon alkalmazható ekék I A szovjet kísérletezők legújabban ! háromféle új ekét szerkesztettek a i köves és kavicsos talajok szántására. I A PNK-2-25 kettős ekét a DX-24 I jelzésű traktor vontatja, a I*NK —3 —35 i hármas ekét a „Belorusz“ traktorhoz [ kapcsolják, a DT —54-A jelzésű traktor i pedig a négyes ekét húzza. Mind a há­rom ekét már forgalomba is hozták. Ez a nemes törekvés a Trhové Mi?to-i szövetkezet vezetőségét és az üzemi pártszervezet minden tagját áthatotta. Keresték és meg is találták a helyes utat a megtermett takarmánykészlet helyes tárolására és felhasználására. Elhatározták, hogy a takarmányozásra szánt 20 vagon burgonyát nem a hagyo­mányos tárolási módon, prizmázással, hanem silózással tartósítják. A burgonya ily módon történt tárolása nem újság, csak a burgonya párolása számít újságnak vidékünkön. Húsz va­gon burgonyát megfőzni nem csekélység. A szövetkezet nem rendelkezett olyan berendezéssel, amelynek segítségével ennyi burgonyát rövid idő alatt megfőz­hetett volna. S a dolgozók mégis megoldották ezt a feladatot. A gőz fejlesztésére egy öreg gőzgépet használtak, amelyet Nyeső László gépész e célra megfelelően át­szerelt. A fejlesztett gőzt 20 mázsát befogadó, házilag készített „főzőbe" vezették. A főző deszkából készült al­kalmatosság (lóré), amely a gazdasági vasút sínpárján gördül. A lóré egyik oldala — a silótérségek felől — alulról felfelé nyíló ajtó. Ezen keresztül a pá­rolt burgonya gyorsan áthalad, mert az ajtó felnyitása után részben magától belegurul a siló nyílásához állított ga­ratba. A lóré használt ponyvával fedhető, ami elég jól szigetel és felnyitása, eltá­volítása nem ütközik nehézségekbe. Fő­zés közben a lóré aljának résein elcso­rog a gőz lehűlésével keletkezett víz, az általa kilúgozott szolanin nevű mérgező alkaloiddal együtt, amelyet emésztögö­­dörbe kell vezetni. Két ilyen iórét készített Gányovies Lajos, a szövetkezet bognára. Amíg az egyikben párolják a burgonyát, addig a másikat ürítik, majd újból telerakják. A főzés folyamatosságát a sínpárba szerelt fordítólemez biztosítja. A 90 fo­kos szögben elfordított lóré holtvágányra tolható, addig a másikat a gőzgéphez kapcsolják. A 20 mázsa burgonya főzése egy mázsa szén eltüzelésével két órát vesz igénybe. így naponta 3—4 ember 14-16 tonna burgonyát főz meg. Amíg prizmázással a burgonya 20-25 %-os veszteségnek van kitéve a rotha­dás és csírázás következtében — ami A burgonya párolására átalakított gőzgép szövetkezetünkben ilyen burgonya vesz­tesége alig 2 — 4 %-os. Lucernapolyva vagy lucernadara hoz­zákeverésével könnyen emészthető fe­hérjedús takarmányt nyerünk sertéseink számára. Azok a szövetkezetek, ahol a burgonya betakarításával megkéstek és burgonyá­juk nedves, sáros, aminek következtében nagy veszteség fenyegeti, még mindig alkalmazhatják szövetkezetünk e mód­szerét. Különösen a silókeverékek ta­karmányozásával kiürült betonfalú siló­térségek használhatók föl az ilyen jó minőségű takarmány megmentésére. Ez­zel gyarapíthatják takarmánykészletüket és gazdaságosabbá tehetik a termelést. H á c z József (Trhové Myto) Mikor bonthatjuk ki a silót? A silóba töltött és légmentesen elzárt takarmány nem marad változatlanul, hanem erjed. Ennek az erjedésnek a lefolyása a különböző körülmények szerint más és más. Azonnali leföldelés esetén a silóba töltött takarmány hidegen, tejsavbaktériumok hatására tejsavasan erjed. Ha viszont levegő marad közte, akkor hőmérséklete 30 — 35 fok fölé emelkedik, s ilyenkor nemcsak tejsavas erjedés, hanem jelentős mértékben ecetsavas és még vajsavas erjedés is vég­bemegy benne. Ez utóbbi folyamatok nagyobb fokú szénsavképződéssel járnak a tápanyagok rovására. A szénsavképződés már a silőtöltéskor megindul, az­után az erjedés folyamán mindinkább fokozódik, a siló lezárása után 6 — 7 óra múlva megkétszereződik s további egy nap elteltével a legnagyobb mértékig növekszik. De később mind az erjedés, mind a szénsavképződés alább­hagy. Körülbelül egy hónap is eltelik, amíg egész kis mértékre csökken, de még továbbra sem szűnik meg teljesen. Tehát a silót legkorábban megtöltése és lezárása után mintegy négy hét elteltével bontjuk ki. Még jobb, ha erre csak 6 hét múlva kerítünk sort. mert így még biztosabb, hogy a takarmányban az erjedési folyamatok túlnyomóan befejeződtek. A még erősen erjedő silózott takarmányt nem szabad etetni, mert étrendi zavarokat (felfúvódást, hasmenést) okozhat. Épített silóban a takar­mány akár 2 — 3 évig, árok- illetve földsilóban egy évig is bennmaradhat. Annak, hogy a silózott takarmány túljutott-e már annyira az erjedésen, hogy etethető, biztos ismertetőjele nincs. Nagy általánosságban feltételezzük, hogy javarészt túl van az erjedésen. Minden esetre az előbbiekben említett négy, illetve hat hét elteltét meg kell várni. Amikor kibontottuk a silót, első teendőnk az legyen, hogy nézzük meg körültekintően, milyen is benne a takarmány. Ha a legfelső és esetleg a fal­menti rétege penészes, ezt a réteget ne adjuk a jószágnak, mert súlyos meg­betegedést, sőt elhullást is okozhat. 1960. december 7.

Next

/
Thumbnails
Contents