Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-12-07 / 98. szám
A vadász-szervezet 41® éve Negyven éve, 1920. december 10-én alakult meg a szlovákiai vadász -szervezetek központja. Az alapító tagokból ma már csak négyen vannak életben, de emlékezetünkben él mindannyiuk igyekezete, hogy megteremtsék a ntai helyzetet a vadászat és vadvédelem terén. Sokat változott azóta a szövetség szelleme is, mert az alakuló gyűlésen az első elnök, dr. Cerviéek megnyitó beszédében kijelentette: „. . .Egyesületünk nem politizál, - egyedüli célja a vadászat és a vadvédelem." A vadász-szervezetek mai vezetői nemcsak a vadászok, hanem az egész társadalom érdekeit támogatják. S a vadászat terén elért eddigi eredményeink egyedül csak annak köszönhetők, hogy megnyerték partunk és államunk bizalmát, s ezért 1960-ban, harmincéves jubileumuk alkalmával örömmel vitathatlak meg a vadásztörvény irányelveit, amelyet az áj alkotmány abban az értelmében erősített meg, hogy a szocialista jogrend betartása valamennyi szervezetének tevékenységében és minden polgár életében megnyilvánuljon. Az említett vadásztörvény értelmében a vadászat az erdő- és mezőgazdálkodás tartozéka, s igen fontos alkotó része népgazdaságunknak. Éppen ez a körülmény lényeges különbséget jelent a mai célszerű és gazdaságos, valamint a régi sportjellegű és gyakran csak pecsenyevadászat között. Ma már mindenki tudja, hogy a vadászat igen jelentős kultúrértéket is jelent. Gyakran dicsekszünk vele, hiszen kevés ország rendelkezik ilyen természeti értékekkel. Vadászatunk nagy múltra tekinthet vissza. Az utóbbi 15 év alatt már 120 000 vadász igyekszik növelni a vadászbecsületet és ezzel a gazdasági eredményeket is. Ezért a jubileum alkalmával óhajtjuk, hogy a vadászszövetség ezen a megkezdett úton haladjon tovább a jövőben is, amihez sok sikert kívánunk. • A firenzei nemzetközi kongresszuson, illetőleg a kiállításon Csehszlovákia is megállta a helyét, mert a kiállított 20 trófeájából 19 volt nyertes. • Csehszlovákiában több mint 500 természetvédelmi terület (rezervátum) található, amelyek mintegy 100 000 hektárnyira terjednek. Ezek között legnagyobb a Magas Tátrában levő Nemzeti Park, amelynek területe 50 000 ha. • Angol tudósok szerint ősszel egy hektárnyi területen általában 4,5 millió pók él. E pókok napi pókhálótermelése annyi, hogy körülérné a Földet. Angliában a pókok egy év alatt súlyban több rovart fogyasztanak, mint amennyi ugyanezen a területen a lakosság összsúlya. • Amerikában 30 millió holdon pusztít az amerikai tűzhangya, amely nem éri be a növényekkel, hanem behatol a lakásokba, ólakba, ahol mindent elpusztít, sőt kisebb állatok is áldozatául esnek. DDT-vel is pusztítják, de eddig kielégítő védelmet még nem találtak ellene. vaddisznót nehéz puskacsőre keríteni, különösen a vén remetekant. Még nehezebb úgy meglőni, hogy helyben maradjon, kétszer agyonlőni pedig lehetetlen. A múltkori vadászatunkon olyasmi történt, hogyha Smajda Imrének is. Csutora Andrásnak is igazat adunk, akkor egy vaddisznót kétszer lőttek agyon. Az éves tervben jelölt hajtóvadászatra készültünk egész héten. Amint ilyenkor szokás, felelevenítettük a legszebb vadászemlékeket a fiatalok sóhajtozása közben. Mindenki elképzelte, hogyan lőne a hatalmas vadkanba, ha eléje kerülne. Sokat emlegetik a már . elég régen meghalt Viszlay Jóska bácsit, aki minden évben kukoricát ültetett a tornai szőlőben, de sosem törte le. A vaddisznóknak hagyta. Volt olyan esztendő, hogy nyolcat is meglőtt a kukoricásban. Manapság szép teljesítmény, ha az egész falu vadásza ennyit lelő, pedig vaddisznó van bőven, meg kukorica is. Igaz, ma is akadnak ügyes, illetve szerencsés fegyverforgatók. Hajdú Bálint is közéjük tartozik. Nemrégiben fényes nappal lelőtt egy gyilkosszarvú szarvasbikát. Nagy elismeréssel beszélnek a dologról, de legjobb barátja, Miliczky Lajcsi azt mondta neki: — A szarvasbika azért ment rád, mert mcgszimatolta, hogy újonc vagy. Más nem indul lesre, amíg a nap fent van. Rád akart ijeszteni, de megjárta szegény, mert ijedtedben megrántottad a ravaszt. No, de beszéljünk a hajtóvadászatről. Nálam gyülekeztünk. Terv szerint reggeli 7-kor kellett indulnunk. Elmúlt egy negyedóra, félóra is; elfogyott a türelmünk. Otrakeltünk. A Hegyfarkán kezdtük a hajtást. Alig zörgették a hajtők a gazt, felugrott egy vadkan. Törte az irtást Varga Géza felé, s maga előtt felriasztott egy rókát. Géza rálőtt, illetve mellé. Vakarta is a fejét, amikor meglátta, hogy a róka más irányba váltott. Ha nem lő rá, kinevetik, mert már nagy érdemeket szerzett a rókavadászat terén. Egyszer traktorral közelítette meg a komát, amikor trágyahordásról hazafelé tartott. Hirtelen leugrott a traktorról és vasvillával agyonverte a vén ravaszt. Most meg puskával sem sikerült. Nemsokára egy tompa durranás hallatszott és a lövést jó jel követte. Kan gurult a hegyről egészen a későn érkezett görgeiek lábához. Hogy nekik is jusson a dicsőségből. Csutora kapta a puskáját és belelőtte a brenekét. Későn, mert vér nem jelezte a lövés nyomát. Smajda Imre is későn érkezett oda, mert addig akarta a kant kiherélni, amíg élt. Az ő lövése terítette le az agyarast, és az a szokás, hogy az ejtő heréli ki, lehetőleg, amíg él az állat, hogy a húson ne éreződjék a kanszag. A vaddisznó kétszeri agyonlövésének esete csak növelte a hangulatot. Üj erdőrészen hajtottuk és lőttük a vadat. Mindjárt a következő szakaszon szintén mókás eset történt. Krajlik András, a még mindig legénysorban levő almási vadász (50 év körüli), megsebzett egy disznót és igen sajnálkozott rajta, hogy meglépett Magyarországra. — Barátaim, óriási kant lőttem! Érdemes lenne utánamenni. — Nincs határátlépőnk, neki meg hosszúlejáratú van — feleltem. — Az nem baj, vállaljuk inkább a határsértéssel járó büntetést, minthogy az óriás kant más egye meg. Különösen a trófeáját sajnálom. — Ugyan kár is azért a „negyvenkilós“ óriási kanért! — méltatlankodtam. A többiek is ennyire becsülték a sebzett állat súlyát. A hét vaddisznó, amelyet az idén lőttünk, egyenként 150- 180 kg-os volt. így hát a napnak három hőse akadt: az első kan két elejtője és a negyvenkilós „óriási“ kan halálos sebesítője. A hajtóvadászatot követő áldomáson igen sokszor felhozták a két esetet: valószínű, hogy idővel ezek is belekerülnek falunk Íratlan krónikájába. A hajtővadászat résztvevői H a c z e 1 Pál (Dvorníky) Hajtóvadászat az Alsóhegyen