Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-12-07 / 98. szám

A vadász-szervezet 41® éve Negyven éve, 1920. december 10-én alakult meg a szlovákiai vadász -szervezetek központja. Az alapító ta­gokból ma már csak négyen vannak életben, de emlé­kezetünkben él mindannyiuk igye­kezete, hogy meg­teremtsék a ntai helyzetet a vadá­szat és vadvédelem terén. Sokat válto­zott azóta a szö­vetség szelleme is, mert az alakuló gyűlésen az első elnök, dr. Cerviéek megnyitó beszédében kijelentette: „. . .Egyesületünk nem politizál, - egyedüli célja a vadászat és a vad­védelem." A vadász-szervezetek mai vezetői nemcsak a vadászok, hanem az egész társadalom érdekeit támogatják. S a vadászat terén elért eddigi eredmé­nyeink egyedül csak annak köszön­hetők, hogy megnyerték partunk és államunk bizalmát, s ezért 1960-ban, harmincéves jubileumuk alkalmával örömmel vitathatlak meg a vadász­törvény irányelveit, amelyet az áj alkotmány abban az értelmében erő­sített meg, hogy a szocialista jog­rend betartása valamennyi szerveze­tének tevékenységében és minden pol­gár életében megnyilvánuljon. Az említett vadásztörvény értelmé­ben a vadászat az erdő- és mező­­gazdálkodás tartozéka, s igen fontos alkotó része népgazdaságunknak. Ép­pen ez a körülmény lényeges különb­séget jelent a mai célszerű és gaz­daságos, valamint a régi sportjellegű és gyakran csak pecsenyevadászat között. Ma már mindenki tudja, hogy a vadászat igen jelentős kultúrérté­­ket is jelent. Gyakran dicsekszünk vele, hiszen kevés ország rendelkezik ilyen természeti értékekkel. Vadászatunk nagy múltra tekinthet vissza. Az utóbbi 15 év alatt már 120 000 vadász igyekszik növelni a vadászbecsületet és ezzel a gazdasági eredményeket is. Ezért a jubileum alkalmával óhajtjuk, hogy a vadász­szövetség ezen a megkezdett úton haladjon tovább a jövőben is, amihez sok sikert kívánunk. • A firenzei nemzetközi kongresszu­son, illetőleg a kiállításon Csehszlovákia is megállta a helyét, mert a kiállított 20 trófeájából 19 volt nyertes. • Csehszlovákiában több mint 500 természetvédelmi terület (rezervátum) található, amelyek mintegy 100 000 hek­tárnyira terjednek. Ezek között legna­gyobb a Magas Tátrában levő Nemzeti Park, amelynek területe 50 000 ha. • Angol tudósok szerint ősszel egy hektárnyi területen általában 4,5 millió pók él. E pókok napi pókhálótermelése annyi, hogy körülérné a Földet. Angliá­ban a pókok egy év alatt súlyban több rovart fogyasztanak, mint amennyi ugyanezen a területen a lakosság össz­súlya. • Amerikában 30 millió holdon pusz­tít az amerikai tűzhangya, amely nem éri be a növényekkel, hanem behatol a lakásokba, ólakba, ahol mindent elpusz­tít, sőt kisebb állatok is áldozatául es­nek. DDT-vel is pusztítják, de eddig kielégítő védelmet még nem találtak ellene. vaddisznót nehéz puskacsőre keríteni, különösen a vén reme­tekant. Még nehezebb úgy meg­lőni, hogy helyben maradjon, kétszer agyonlőni pedig lehe­tetlen. A múltkori vadászatunkon olyas­mi történt, hogyha Smajda Imrének is. Csutora Andrásnak is igazat adunk, akkor egy vaddisznót kétszer lőttek agyon. Az éves tervben jelölt hajtóvadászatra készültünk egész héten. Amint ilyenkor szokás, felelevenítettük a legszebb va­dászemlékeket a fiatalok sóhajtozása közben. Mindenki elképzelte, hogyan lőne a hatalmas vadkanba, ha eléje ke­rülne. Sokat emlegetik a már . elég régen meghalt Viszlay Jóska bácsit, aki min­den évben kukoricát ültetett a tornai szőlőben, de sosem törte le. A vaddisz­nóknak hagyta. Volt olyan esztendő, hogy nyolcat is meglőtt a kukoricásban. Manapság szép teljesítmény, ha az egész falu vadásza ennyit lelő, pedig vaddisznó van bőven, meg kukorica is. Igaz, ma is akadnak ügyes, illetve szerencsés fegyverforgatók. Hajdú Bá­lint is közéjük tartozik. Nemrégiben fényes nappal lelőtt egy gyilkosszarvú szarvasbikát. Nagy elismeréssel beszél­nek a dologról, de legjobb barátja, Mi­­liczky Lajcsi azt mondta neki: — A szarvasbika azért ment rád, mert mcgszimatolta, hogy újonc vagy. Más nem indul lesre, amíg a nap fent van. Rád akart ijeszteni, de megjárta szegény, mert ijedtedben megrántottad a ravaszt. No, de beszéljünk a hajtóvadászatről. Nálam gyülekeztünk. Terv szerint reg­geli 7-kor kellett indulnunk. Elmúlt egy negyedóra, félóra is; elfogyott a türel­münk. Otrakeltünk. A Hegyfarkán kezd­tük a hajtást. Alig zörgették a hajtők a gazt, felugrott egy vadkan. Törte az irtást Varga Géza felé, s maga előtt fel­riasztott egy rókát. Géza rálőtt, illetve mellé. Vakarta is a fejét, amikor meg­látta, hogy a róka más irányba váltott. Ha nem lő rá, kinevetik, mert már nagy érdemeket szerzett a rókavadászat te­rén. Egyszer traktorral közelítette meg a komát, amikor trágyahordásról haza­felé tartott. Hirtelen leugrott a traktor­ról és vasvillával agyonverte a vén ra­vaszt. Most meg puskával sem sikerült. Nemsokára egy tompa durranás hal­latszott és a lövést jó jel követte. Kan gurult a hegyről egészen a későn érke­zett görgeiek lábához. Hogy nekik is jusson a dicsőségből. Csutora kapta a puskáját és belelőtte a brenekét. Későn, mert vér nem jelezte a lövés nyomát. Smajda Imre is későn érkezett oda, mert addig akarta a kant kiherélni, amíg élt. Az ő lövése terítette le az agyarast, és az a szokás, hogy az ejtő heréli ki, lehetőleg, amíg él az állat, hogy a húson ne éreződjék a kanszag. A vaddisznó kétszeri agyonlövésének esete csak növelte a hangulatot. Üj er­dőrészen hajtottuk és lőttük a vadat. Mindjárt a következő szakaszon szintén mókás eset történt. Krajlik András, a még mindig legénysorban levő almási vadász (50 év körüli), megsebzett egy disznót és igen sajnálkozott rajta, hogy meglépett Magyarországra. — Barátaim, óriási kant lőttem! Érde­mes lenne utánamenni. — Nincs határátlépőnk, neki meg hosszúlejáratú van — feleltem. — Az nem baj, vállaljuk inkább a ha­társértéssel járó büntetést, minthogy az óriás kant más egye meg. Különösen a trófeáját sajnálom. — Ugyan kár is azért a „negyven­kilós“ óriási kanért! — méltatlankod­tam. A többiek is ennyire becsülték a sebzett állat súlyát. A hét vaddisznó, amelyet az idén lőttünk, egyenként 150- 180 kg-os volt. így hát a napnak három hőse akadt: az első kan két elejtője és a negyven­kilós „óriási“ kan halálos sebesítője. A hajtóvadászatot követő áldomáson igen sokszor felhozták a két esetet: valószínű, hogy idővel ezek is belekerül­nek falunk Íratlan krónikájába. A hajtővadászat résztvevői H a c z e 1 Pál (Dvorníky) Hajtóvadászat az Alsóhegyen

Next

/
Thumbnails
Contents