Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-07-13 / 56. szám
A gyümölcsfa alvószemzése A magról szaporított gyümölcsfa csak Igen ritka esetben őrzi meg fajtatuiajdonságát, ezért ivartalan úton szaporítjuk. Nálunk az ivartalan szaporítás {oltás, szemzés, dugványozás, bujtás stfc ) különféle módjai közül a legelterjedtebb az alvószemzés. Az alvószemzés ideje június-augusztus; a rügy a kővetkező év tavaszán hajt ki. Az alvószemzés elterjedésének oka, hogy a többi oltási móddal szemben könnyebben elsajátítható, a művelet kevés időt vesz igénybe, az eredés a legbiztosabb, az összefórradás pedig a legtökéletesebb, A szemzéshez az alanyt és a szemzóhajtást gondosan előkészítjük. A hajtást olyan trrmésfáról szedjük, amely magán viseli fajtajellegét, jól megtermékenyül, évről évre kielégítő termést ad. egészséges, edzett és erőteljes növekedésű. A siker alapja a nem túl gyenge, de i»em is tűi erős alany, amely legfeljebb 2—3 éves és ceruzavastagságú. Szemzésre azt az időpontot választjuk ki, amikor az alany nedvkeringése élénk és a héj a fás résztől könnyen elválik. Ha túl erős a nedv-keringés, akkor ne szemezzünk, mert a szemek „megfulladnak“. Gyakori, hogy az alany rosszul adja fel a' héját; ilyen esetben közvetlen szemzés előtt kapálással vagy öntözéssel mozdítjuk elő a nedvkeringést. Legbiztosabb a szemzés, ha az alanyban és a szemzőgallyban egyforma a nedvkeringés, de ha ez nem érhető el, akkor az alany nedvkeringése legyen élénk« bb. A faiskolákban többféle gyümölcsfát szaporítunk, ezért a szemzést Saint Julien-szilva és a vörösszilva alannyal kezdjük július 10-e és 20-a között, ezt követi a körte, majd a birs szemzése. (E. M. típusok) és a vadalma. Augusztus 5-e után sorra kerül a mandula, Myrabalán, vadkajszi, vadőszibarack, s legutoljára, augusztus 20-a után, a Mahaleb. Száraz időben korábban, nedves időjáráskor később kezdjük a szemzést. Legnehezebb a vadkajszi és a Mahaleb szemzéséhez megfelelő nedvkeringést találni, amit többszöri héjfelvágással állapítunk meg. Az alany előkészítése. Szemzés előtt legfeljebb 3—4 nappal 15—20 cm magasságig az alanyról éles késsel levágjuk az oldalhajtásokat, s a port, sarat durva ruhával letöröljük. A szemzőhajtásolcat közvetlenül szemzés előtt szedjük le: az idei hajtásokról minden levelet levágunk csak a szárát hagyjuk meg a rügy mellett. Szemzésig vízbe állítva vagy nedves rongyba csavarva védjük a kiszáradástól. A szem levágásához borotvaéles kést használjunk. Szemzésre csak a gally megfásodott keményebb alsó felén levő érett szemeket használjuk fel, mert az éretlen szemek nem erednek meg. A szemzés végrehajtásánál az alanyon, annak legsimább részén T-alakú bemetszést végzünk. A keresztvágás hossza az alany erősségétől függően 5 — 8 mm, a hosszanti vágás pedig 20 - 30 mm lehet. A bemetszés után a szemzők ést megfordítjuk, s a kés végén levő túróval a metszés felső végénél a héjat megemeljük, hogy a fás rész tőle elváljék. Utána a szemzóhajtást balkezünkbe lógjuk, a jobb kezünkbe levő szemzökéssel a rügy alsó vége felől megindulva a rügyet 1,5—2 cm-es héjrésszel, az ún. szempajzzsal lemetsszük. Ezután a szempajzsot a felmetszett héj alatt toljub be annyira, hogy a szem a hosszanti metszés közepén helyezkedjék el. A kész szemzést puha rafiával szorosan bekötözzük, de a rügy szabadon maradjon. Oltóviászt szemzésnél nem használunk. A beszemzett alanyokat 8 —M) nap múlva átvizsgáljuk, s ha a szempajzson visszamaradt levélnyél érintésre lehullik és a szempajzs egészséges, zöld vagy barna, a szemzés megered. Ha a levélnyél a szempajrsra száradt, érintésre nem hullik le, akkor a szemzés nem sikerült. A mt-geredt szemzéseken a rafiát felbontjuk, esetleg el is távolíthatjuk. A meg nem eredteket pedig újra beszemezzük. A pótszem zés meg redéséhez 2 — 3 heti meleg kell, ezért legrégső ideje: szeptember közepe’. Ha tehát az ősz hűvös, pótszemzést végezni nem érdemes. Helyette a meg nem eredt szemzést tavasszal oltással pótoljuk. Alvószemzéskor a vadoncok lombozatát nőni vágjuk vissza mindjárt, csak tavasszal biztositó csapra. Ha a vadoncot szemzés után visszavágjuk, a nemes szem kihajt, rendszerint nem érik be, s télen' el fagy. Ruttkay Béla, mezögazd. mérnök Milyen betegségeket okoz a tápanyag hiánya A növények fő tápanyagai (szén, oxigén, hidrogén, nitrogén, kén, foszfor, kálium, mész, magnézium, vas) közül gyakran hiányzik a foszfor, a kálium és a nitrogén, ritkábban a vas. a magnézium és a mész. A tápanyaghiányhoz gyakran vízhiány és a talajparányok működésének hiánya is járul. Ilyen esetben a növény visszamarad a fejlődésben. Az egyes tápanyagok hiánya különböző elváltozásokat idéz elő a növényeken. Foszforsavhiány következtében a legtöbb növény lemarad a fejlődésben, a szemtermés csökken és egyes betegségek (rozsda, lisztharmat stb.) iránt fogékonyabbá válik. A káposztafélék torzsája eltorzul, a levelek befelé görbülnek. A fiatal növények levelein sárga, az idősebbekén pedig száradó, elhaló foltok keletkeznek. A káliumhiány tünetei főként a káliigényes növényeken mutatkoznak jellegzetes módon. A fejeskáposzta levelének kékeszöld, sokszor lilás, barnáspiros vagy barna színeződését káliumhiány okozza. A levelek szélén gyakran barna színű perzselődés látható. Ilyenkor a levelek visszagörbülnek, a megbámult levélszélek pedig elörecsavarodnak. Káliumhiány következtében a káposztafejek lazák, a levelek közötti hézagot levegő és nedvesség tölti ki, ezért könynyen megroralanak. A mészhiányt lóként a fiatal növények sínylik meg. A leveleken foltok keletkeznek és elszáradnak, a gyökér megbámul, végül a növény elpusztul. A vetések elsatnyulását is végeredményben mészhiány okozza. A kötött talajok a mész hatására morzsalékossá válnak, a mész hiánya következtében pedig tömötté, s így a gyökerek levegő hiányában megfulladnak. A talaj mész-, főként szénsavas mésztartalma fokozza a talajbaktériumok tevékenységét, serkenti a növények életműködését. A nitrogénhiány főként a lombozat fejlődésének csökkenésében mutatkozik meg. Hosszabb ideig tartó nitrogénhiánytól a levelek előbb megsárgulnak, majd megbámulnák és elszáradnak. Vas hiányában sárgaság (klorózis) áll elő. Vashiány azonban a talajban ritkán fordul elő; sok esetben a mészböség akadályozza a vas felvételét és a növények sárgasága ennek következtében áll be. A növények fő tápanyagain kívül számos olyan elem van, amely a talajban csak nyomokban fordul elő, de hiánya mégis megbetegedés okozója lehet. Ilyen a cink, a mangán, a bőr és a réz. Például a karfiol megbetegedését bórhiány okozhatja. A nitrogénbőség egyes növényeknél betegség iránti fogékonyságot, a pillangósoknál hiányos magkötést, a kobakosoknál a szik alatti szár felrepedését okozza. Valamennyi növénybetegségnél jelentősebb kárt okoz a kedvezőtlen időjárás. Kártétele néha nagy területekre, gyakran egész országrészekre kihaf> A szárazság ellen egyrészt agrotechnikai beavatkozással védekezhetünk. másrészt nemesítés révén szárazságtűrő növényfajták előállításával. A vízhiányra és a magas hőmérsékletre a növények egyaránt lankadással válaszolnak. A nagyon magas hőmérséklet következtében a növények elpusztulnak, mert a plazma molekuláris szerkezete megváltozik. A nedvességgel és hőmérséklettel azonos értékű élettani szempontból a fény. Hiány és bősége egyaránt káros. Л növények hosszabb ideig tartó fényhiány esetén elsárgulnak. Ottmár la jós Műanyaggal burkolt csatorna A Szarvasi öntözési Kutatóintézet a Holt-Kőrös partján levő szikes talajon öntözésre műanyagfalas csatornákat alkalmaz. Nem szivárog el belőle a víz, könnyen felgöngyölíthető, odébb szállítható, s így újabb területek öntözésére lehet felhasználni. Főképpen: tetemesen esökk'-nti a költséget. Egy négyzetméternyi betonburkolás 100 frontiba kerül, a műanyag csak 12 forintba! Szögletes zöldborsó Az amerikai konzervgyárosok idei kongresszusukon követelték, hogy a termelők olyan szögletes zödborsöfajtát termeljenek ki, amely nem gurul le a villáról. A szegény farmerek törhetik a fejüket, hogyan elégítsék ki ezt a kívánságot. és bősége 1360. július 13.
