Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-07-13 / 56. szám
A kettős termesztés jelentősége Számos növényünk aránylag rövid 1<*6 alatt befejezi életét, lekerül a földről. Л talaj a következő termesztési időszakig takaratlanul hever, mintegy félugart képezve. A termesztés és • talajerő növelése megköveteli a termőföld legcélszerűbb kihasználását. Az ún. talajpihentctés Igen drága „trágyázás"; ilyenkor nagyon sok ásványi tápanyag kimosődík a talajból, mert nincs rajta növényzet, amely gyökérzetével a tápanyag megkötését végezné. E biológiai, Illetve fiziológiai tápanyaglekötés nem lebecsülendő tény, mert általa a talaj szerkezete is javul. A fedetlenül maradt talaj napsütésnek kitéve nem biztosítja a baktériumok életfeltételeit, azok mélyebbre húzódnak vagy elpusztulnak. Ha a baktériumok a víz után túl mélyre jutnak, ott az ún. aerob baktériumok (levegőt kívánó baktériumok) elpusztulnak, mivel mélyebben nincs számukra kellő mennyiségű levegő. / Növénytakarás mellett a baktériumok tápanyagképzö munkájukat rendszeresen végezhetik. E szempontból sem helyes a talajt üresen hagyni. Mindenesetre az újabb növény termesztésekor megfelelő tápanyagpótlásról kell gondoskodni. Más a helyzet az olyan talajoknál, ahol őszi vetésű növény kerül a földbe. Ilyen esetben másodnövényt csak akkor vessünk, ha az rövid tenyészidejű, vagyis hamar elhagyja a földet. Azokat a területeket viszont, amelyekben tavaszit akarunk termelni, egészen hasznosítsuk másodnövények vetésére. Futóhomok talajoknál egyenesen szükséges, hogy a földet egész évben növénytakaró védje. Ezt azonban nem kettős termesztéssel, de védönövénybe történő alávetéssel szoktuk megoldani A védőnövény learatása után nemcsak annak tarlómaradványa, de az alávetett növény is további védelmet nyújt a szélerózió ellen. Másodvejésű növényként lehetőleg sűrű állású, gyors kezdeti fejlődést! növényt vessünk, mely dús levélzetével biztos védelmet nyújt a talaj kiszáradása ellen. Természetesen, a növény buja és dús fejlődését bő nitrogéntrágyázással kell elősegítenünk. A másodnövény termesztése nem egyszerű dolog, különösen szárazság idején. Ugyanis az előző növény már nagyon igénybe vette a talaj vízkészletét és száraz állapotban hagyja maga után. A kiszáradt talajt pedig nehéz úgy megművelni, hogy a felsó rétegében levő nedvesség elegendő legyen a mag csírázására. Ha a -talajt a szokásos módon készítenénk elő, vagyis szántással, boronálással, ez a művelet azt annyira kiszárítaná, hogy a növény keléséhez nem lenne—sok reményünk. Ellenben ha úgy járunk el, hogy a magot tárcsás vetőgéppel, ennek hiányában rendes vetőgéppel tarlóra vetjük el és azt azonnal többtestü ekével sekélyen (8 — 10 cm) alészáfttjuk, nehéz hengerrel temetjük, úgy biztosak tehetünk a dolgunkban. Éveken keresztül tanúja voltam inuk, hogy a másodnövényként vetett magvak csak késő ősszel csíráztak ki, amikor már a mélyszántást kellett végezni, tehát érdemleges takarmányt nem adott. Legfeljebb birkalegelőnek tehetett hasznosítani. Mivel az évelő takarmánynövények idén nem tettek ki magukért, ez a helyzet egyenesen megköveteli a másodnövények termesztését. Az alábbiakban felsorolom azokat a növényeket, amelyek alkalmasak másodnövénynek. Őszi repce után vethetünk; borsót, lóbabot, napraforgót, kukoricát csatamádénak, fehérmustárt zöldtakarmánynak vagy magnak, száz.napos kukoricát magnak, kölest, muhart takarmánynak vagy magtermesztés céljából. őszi árpa után vethetünk: kukoricát csalamádénak, fehérmustárt zöldtakarmánynak vagy magnak, muhart, kölest stb. Őszi rozs és őszi búza után ugyanaz vethető, mint őszi árpa után. Az említett példák nem zárják ki az egyéb növénykeverékek alkalmazását. Ezt mindig a helyi körülmények, éghajlati viszonyok és a föld tápereje szabja meg. Takarmányalapunk bővítése, a talaj termöerejének fokozása szempontjából (zöldtrágyázás) használjuk ki a természetadta tehetőségeket, s minél nagyobb területet vessünk be másodnövénnyel. Dr. F rideezky Ákos, gazdasági mérnök, egyetemi tanár c*oee*o«rifWG*08>£>SM»**o*MoíGft>-D«^^ Külön arassuk, csépeljük a vetőmagét Többek között az aratás nagyon fontos tényezője annak, hogy jó vetőmagot biztosítsunk. Különösen vonatkozik ez azokra a gazdaságokra, amelyek vetőmag szaporítással foglalkoznak. Azok a gazdaságok, amelyek nem rendelkeznek külön vetőmagtermesztő parcellákkal, elsősorban a legjobb termést ígérő területeket válasszák ki vetőmagbiztosításra. A kiválasztásnál alaposan nézzünk körül. Fontos a kalászok fejlettsége és a szemek fajsúlya, teltsége és az egyenletes érési állapot, valamint a tisztaság is. Ha a kiszemelt táblán gyomos foltok vagy rosszal fejlődött sávok vannak, azokat hagyjuk ki és arassuk külön. A vetőmagparcellák aratásával nem szabad nagyon sietni, mert ha viaszérés kezdetén aratjuk, az a csírázást erély rovására megy. A vetőmagparcetla aratásához megfelelő a kévekötő aratógép, de nagyon jó módszer a kétszakaszos aratás is. Behordáskor ugyancsak ügyelni kell, hogy a szérűn jól elkülönitett asztagba kerüljön a vetőmagnak szánt gabona. Az asztagba ne kerüljenek ázott kévék, sem pedig csírázott vagy csírázásnak Induló kalászok. A csépiésnél még nagyobb gondossággal járjunk el. A vetőmag minősége többek között még attól is függ, hogy a magvakon cséplés közben nem keletkeznek-e sérüléstől származó, apró repedések. Ha a dobkosarat szorosra állítjuk, könnyen megeshet, hogy a különben jő minőségű vetőmag egy része megreped. Ezeket a maghéjon keletkező, apró eérüléseket szabad szemmel alig-alig lehet észrevenni, de a gyakorlati gazda már a dobkosár beállításakor látja, hogy rendben van-e minden. Az osztályozóhenger különösen az idegen magvak és a törött szemek kiválasztásában játszik nagy szerepet. Az osztályozóhenger beállítása és használata tehát fontos feladat. De az etetők gondos és lelkiismeretes munkája is nagy súllyal esik a latba. Inkább naponta 15 — 20 mázsával legyen kisebb a gép teljesítménye, de a vetőmagból ne jusson a kazalba, pelyvába, terekbe még egy százaléknyi sem. Ez pedig főként az egyenletes etetésen, a kévék jó terítésén múlik. Az elcsépelt vetőmagot gondosan különítsük el az árugabonától, mert a keveredés sok veszélyt rejt magában. Az elkülönítésre legjobb módszer, ha a magtár külön helyiségében, éspedig a legszeliősebb, legvilágosabb részében tároljuk a vetőmagot. A csépiéssel még nincs befejezve a vetómagkezelés. Cséplés után feltétlen mérjük le a fajsúlyt, végezzünk próbacsíráztatást, győződjünk meg a estraerélyről, továbbá arról, hogy a szemek épsége nem szenvedett-e kárt a betakarítás során. Köztudomású, hogy a vetőmag élő anyag, amely lélegzik és a tárolás során nedvességet bocsát ki magából vagy — ha nedves a raktározóhely — nyirkossá válik. A raktározás első szakaszában, tehát a cséplést követő hetekben, rendszeresen levegőztessük, lapátoljuk át a vetőmag-garmadákat, amelyeknek vastagsága nem lehet több 60 — 80 cm-nél. A jó vetőmag nemcsak terméslöbbletrl jelent, hanem egyben a megtermelt áru értékét is növeli. Hiszen az idegen magtól mentes, jó fajsúlyú gabonáért minden időben többet kapott és ma is többet kap a termelő, mintha gyengébb minőségű termést szállít piacra. Júliusban vethető zöldségfélék Július folyamán kertünkben újabb területek szabadulnak fel a beérett és kiszedett terményeink helyén. A felszabadult területeket megforgatjuk és átgereblyézziik, utána vethetünk téliretket. spenótot, céklarépát, zöldbabot. Ültethetünk még télire guggon ülő tököt, továbbá vethetünk csemegekukoricát, hűvösebb helyen zöldborsót. A júliusban vetett guggon ülő tök termését még a fagyok beállta előtt vigyázva szedjük le, hogy sértetlen maradjon. A tököt bemeszelve fagymentes, szellós, száraz helyen tároljuk. 1960. július 13.
