Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-10-19 / 84. szám

A gyümölcsösök telepítésének kérdése Л gyümölcstelepítés ideje az ősz. Ezt a kérdést nagy körültekintéssel kell megoldani, hiszen a gyümölcsöst évtize­dekre tervezzük. A telepített gyümöl­csösön későbbi évek folyamán már nem lehet, vagy igen nehéz változtatni. Csakis a nagyüzemi gyümölcsösnek van jövője, amelyben a talajművelést, trágyázást, műtrágyázást, permetezést és részben a termés betakarítását is gépe­síteni lehet. A kézi munka csak a met­szésre és bizonyos fokig a gyümölcs szedésére korlátozódik. A telepítés tervezője legtöbbször abba a hibába esik, hogy több gyümölcsféle­ségből sokfajta ültetést tervez. Ez nem helyes, mert drágábbá teszi a termelést, ugyanis ilyen esetben nem érvényesül­hetnek a gépesítés előnyei. r.egjövedelmezőbb az egyfajta gyü­mölcsfa ültetése. Ezt azonban kizárja az a körülmény, hogy a legtöbb gyümölcs­­fajta öntermékenyülő. Tehát a telepí­tendő főfajtához megfelelő, egyszerre virágzó és egyszerre érő megporzó­­lajtákat kell választani. Két-három féle­séget csak ott célszerű telepíteni, ahol a nagy kiterjedésű gyümölcsös talaja nem egyöntetű, vagy ha a magasabb törzsű fák sorát korábban termő, de rövidebb tenyészéletű bokorfákkal akar­juk kihasználni. A somorjai járásban téli almából fő­fajtának megfelel a Baumann ranett, Ne­­messóvári és a Starking. A Nemessóvári és a Starking igen jó kölcsönös megpor­­zók. Ha telepítésre a Baumann ranettet választjuk, akkor ahhoz kölcsönös meg­­porzónak a téli Aranyparmen felel meg. Az Aranyparmen a legkiválóbb téli fajta. A Csallóközben azonban sokat szenved a szélsőséges melegtől, tehát több gon­dozási igényel. Körte termelésére a somorjai járásban a Vifmos, a Bécs diadala. Hardy őszi­körte és Diel vajkörte meg a Papkörte téli fajtái a legalkalmasabbak. Ezek kö­zül a Diel, Papkörte és Vilmos körte hármas kölcsönös megporzásra magasabb terméshozamot eredményez. A meggy kölcsönös megporzása igen kényes. A meggyfajták jó megporzója — egyes cseresznyefajták hímporán kívül — a cigánymeggy. Ebből nem ültetünk sorokat, hanem csak a kiválasztott érté­kes meggyfajta egyes ágaiba oltunk ci­gány meggy-gally at. A cseresznyék közül a Germersdorfi és Hedelfingeni kölcsönösen jól termé­kenyítik egymást. A szilvafélék, kajszibarack, őszibarack, dió többé-kevésbé öntermékenyüiők. A porzófajták száma föi'ajták 15 — 20 •j'o-ának feleljen meg. A porzófajtákat a betelepített területen arányosan kell elosztani. A föfajtaféleség kiválasztásakor min­dig az az irányadó, hogy melyik gyümölcs díszük legjobban a telepítendő területen. Kaliforniai pajzstetűvel fertőzött szá­raz vidéken almatelepítésse! ne is pró­bálkozzunk, mert ebből a sok költség és munka ellenére sem lenne hasznunk. Mindig kevesebb, de biztosan termő, jó minőségű tömegfajta a jövedelmező. Oj telepítések alkalmával fontos az alany­­megválasztása. Minél magasabb a törzs, annál több munkát vesz igénybe a sok létramászás. Több ennél a szélkár és csak a magasabb nyomású gépekkel per­metezhetünk. Zárt gyümölcsösökben al­kalmazzuk az alacsony törzsű és a bo­korfákat, mert nagyüzemi gyümölcster­melésre ezek a legalkalmasabbak. A zárt gyümölcsösben telepített dió, kajszibarack, meggy, cseresznye, szilva, ringló oltása legcélszerűbb az 50 — 60 cm-es vadalanyon. Az őszibarack a 30 — 00 cm-es törzsmagasságú mandulaala­nyon terem legtöbbet. Az alma és a körte a legnagyobb ter­mést bokoralanyon adja. Az alma EM Vili és EM IX alanyon már 4-5 éves korban, a nagyobb lombot adó EM I, И. IV ala­A piros bor készítésének módja Szép, sötétszínű, jőminöségű jellegze­tes siller- és vörösbort csak teljes érés­ben levő, egészséges, kékszínű szőlőből készíthetünk. A legtöbb kék színű szőlő­fajtánál a színanyag a bogyók héjának külső sejtjeiben foglal helyet. Egyes, úgynevezett festőszőlő fajták lében dús, húsos része is tartalmaz színanyagot. A színanyag mennyisége évjáratonként és fajták szerint is változik. A hűvös nyár és ősz nem kedvez a kéks/inú szőlőfajták színanyagának kép­ződésére. Ezenfelül a sok eső következ­tében megrohadt szőlők színanyagát a rothadást előidéző penészek elpusztítot­ták. Ez a körümény megnehezíti a sil­ler- és vörösbor készítését. Ha mégis úgy határozunk, hogy sillert vagy vörösbort készítünk, első teendőnk szüretkor az egészséges és rothadt fürtök szétválasz­tása és külön feldolgozása. Minthogy az egészséges szőlőben is kevés színanyag képződött, azért úgy járunk p|, hogy zúzás és bogyózás után a must egy ré­szét azonnal elválasztjuk a törkölytől és az egész törköly mennyiségén csak a csökkentett musimennyiséget erjesztjük ki. Ezzel a feldolgozásra került egészsé­ges kékszőlő teljes színanyaga a csök­kentett mennyiségű mustba, illetve borba jut, és ily módon sötétíti annak szín­árnyalatát. Sillerbor készítése esetén a mustot csak 2-3 napig hagyjuk együtt a bogyó­héjakkal s azután az erjedő mustot hor­dóba fejtjük és a törkölyt kisajtoljuk. Ha pedig vörösbort készítünk, a mustot a héjakon ki is erjesztjük. A zajos erje­dés befejezése után — ami 6 — 10 nap alatt végbemegy — a kierjedt mustot, illetve újbort hordóba fejtjük, a törkölyt pedig kisajtoljuk. Ne hagyjuk 10 — 12 napon túl együtt az újbort a törköllyel, mert szükségtelen. A színanyag ezután már csak csökkenne, azonkívül a tör­kölyből túl sok egyéb anyag oldódnék ki, ami a bor ízét, zamatát rontaná. Az erjesztést 15 — 20 C fokú helység­ben végezzük. Hidegebb helyen az er­jesztés vontatott és kevesebb színanyag lúgozódik ki, melegebb helyen ecetesedés következhet be. Erjedés során a must felszíne fölé emelkedő törkölyt 2 — 3 óránként nyomkodjuk az erjedő lé alá és azzal keverjük jól el. nyon és a körte EM A és В birsalanyon 6 — 7 éves korban már teremnek. Ezeknél az alanyoknál téli és nyári metszéssel fokozható a termés. Igaz, hogy életidejük csak 20 — 30' év. A vadalanyra oltott alma- és körtefák 40 — 60 évig élnek, de 5 — 10 évvel hamarabb hoznak jövedelmet. Az ivartalan (vegetatív) úton szaporí­tott szilva-, meggy- és EM-fajta alanyok kitenyésztése folyamatban van. Nagyobjj telepítések részére nem rendelkezünk elég Cajtaazonos alannyal. Az alacsonyabb törzsű fák gondozása kevesebb fáradsággal jár, mégis azt ta­pasztaljuk. hogy mind telepítésre, mind a háztáji ültetésre a túl erős, magas törzsű csemeték a kedveltebbek. Nagyüzemi gyümölcsösökben a szoká­sos négyzetes ültetés nem célszerű (például 8X8 m), mert nem alkalmas az új rendszerű, magasnyomású önműködő ködösítő permetezőgépek használatára, sem pedig a talajművelő gépek zavarta­lan mozgására. A gyümölcsfák lombozata termőreforduláskor összeér, ami a gé­pek munkáját mozgását akadályozza. Ezért a gyümölcsfasorokat szélesebbre, a sorokban a fatávolságot pedig sűrűbbre kell tervezni. A széles sorok mindig észak- déli irányban haladjanak, hogy a napfény behatolhasson a lombozatba. A kajszibarack eddigi szokásos 8X8 m-es ültetési távolságát például 7X9 méterre kell megváltoztatni, s így az egy fára eső tenyészterület megközelítőleg ugyanaz marad A gyümölcsfák fejlődését legjobban elősegíti, ha nem szűkre szabott göd­rökbe ültetjük a fát. hanem az egész területet 60 — 80 cm mélyen telrigolíroz­­tatjuk. Ezt persze nem tehetjük ott. ahol alul nincs tevékeny talaj. Rigolírozáskor, talajfordításkor csakis olyan ekét alkal­mazzunk. amely nem fordítja át teljesen a talajt, hanem csak félig dönti át. s így nem semmisülnek meg a talajparányok. A nagyüzemi gyümölcstelepítés kér­déseit csak igen röviden vázoltam, s örülnék, ha ezekhez a kérdésekhez többen is hozzászólnának. Ruttkay Béla, mérnök zőldségpalAntazö-gép Az angol Wolmond Enginnering Со cég zöldségpalántázó-gépet bocsátott forga­lomba, amely egy óra alatt 1000 — 2500 káposzta, zeller vagy eperpalántát kiül­tet. így tehát egy hektárnyi területen a palántázást 5 óra alatt lehet elvégezni. A palántákat ugyanis még kézzel rakják a gép gumikorongjai közé. amelyek a palántákat sértetlenül a földbe nyomkod­ják. Megjegyzendő, hogy a gép eleje barázdát váj, s a hátsó részén levő két kerék pedig a palántához nyomja a föl­det. A gép öntöző szerkezete ugyanakkor meg is öntözi a palántákat. A palántázás módja és üteme szabályozható Fatönk kiszedése géppel A Szovjetunióban bokrok és 25 cm át­mérőjű fatörzsek kiszedésére KS —55 jelzésű gépet készítettek, amely BU —55 jelzésű buldózerre van szerelve. A gép 2170 mm mélyen dolgozik és 452 kg-ot nyom. 1960. október 19.

Next

/
Thumbnails
Contents