Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-10-19 / 84. szám
A vadászati körzetek megalakításáról A vadászati törvény értelmében a vadászat az erdő- és a mezőgazdálkodás igen fontos alkotórésze. Éppen ez a körülmény lényeges különbséget jelent a mai célszerű, gazdaságos és a régi sportszerű, gyakran pecsenyevadászat között. Ma már tudjuk, hogy a vadászat igen jelentős kultúrértéket is jelent. Gyakran dicsekszünk vele, hiszen kevés ország rendelkezik ilyen természeti értékekkel. Pártunk és kormányunk a legmoszszemenőbb támogatásban részesíti v lászatunkat. Ennek bizonyítékai: a korszerű vadászati törvény, a természetvédelmi törvény, a Tátrai Nemzeti Park létesítése, valamint a számos természetvédelmi terület (rezervátum), amelyek főcélja a vadállomány védelme. A múltban ugyanis a vadtenyésztéssel és a vadvédelemmel nem sokat törődtek, és sok volt a panasz, főleg a húsvadászokra meg a vadorzókra. A Megbízottak Testületének 1956. évi határozata értelmében végzett vadállomány-ellenőrzéskor sok nemkívánatos körülmény merült fel a vadászat terén. Legtöbb esetben a vadásztársaságok csak saját érdekeiket tartották szem előtt, s emiatt — tekintet nélkül a vad vándorlására — élettani és gazdasági szempontból sok kárt okoztak. Ilyen körülmények között kárba veszett az olyan vadászegyesületek munkája is, amelyek komolyan vették a vadállomány védelmét. Természetesen, ezen az állapoton változtatni kellett, s így egy új vadászterv elkészítése vált szükségessé, amely megfelelne a tenyésztési, illetőleg a vadgazdasági korszerű követelményeknek. így született meg a körzetesítés gondolata. A Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal 1960. június 7-én kelt PR — 15/10/1960. számú körlevele értelmében Szlovákia területén háromféle vadkörzetek alakultak; mégpedig 23 szarvas-, 18 őz- és 20 apróvadkörzet. Ezen körzetek létesítésekor nemcsak a jelenlegi vadállomány állapota, de a helyi viszonyok, a mező- és erdőgazdasági termelés jellege, valamint a vad vándorlása voltak az irányadók. Megjegyzendő, hogy ezekben a körzetekben fő- és mellékvaddal kell számolnunk. Szarvaskörzetben például a szarvas a fővad, s a többi összes vad ' (emlős, madár, hasznos és kártékony) mellékvadnak tekintendő. A vadtenyésztést illetőleg ebben az esetben elsősorban a szarvasra helyezzük a fősúlyt, de a többi vadat sem szabad elhanyagolnunk, mert ezek jelenléte a körzetben dialektikai szempontból nemcsak kívánatos, de szükséges is. Az említett körlevél a Tátrai Nemzeti Parkot, rezervátumokat, a vadaskerteket és a fácánosokat ezekből a vadászkörzetekből kivonta, önállósította, amennyiben ezekben a természetvédelmi törvény szerint a vadállomány teljes és tökéletes védelemben részesül. A vadászegyesületek legfőbb teendője most már a tenyésztervek elkészítése, amelyekben részletezik a vad tenyésztése, téli ellátása és védelme, valamint a vad szelektív lövése, esetleg a hiányt szenvedő vadászterületek vadállományának szaporítása és felfrissítése során felmerült feladatokat. Jól tudjuk, hogy ezzel a körzetesítéssel nem számoltuk fel teljesen az eddigi hibákat, hiszen ez még csak az első lépés a vad ésszerű tenyésztése és hasznosítása érdekében. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy az érdekelt nemzeti bizottságok, vadvédőegyesületek és főleg a vadászok szívügyüknek tekintsék vadászatunk színvonala emelésének kérdését. A galántai halászverseny résztvevői izgatottan, de elégedetten dobták vízbe horgukat. Hogyne, a tóban élő halak ficánkolnak, míg a katlanból az ízesen elkészített halpaprikás illata szállt a levegőbe. Negyvenötén álltak a „rajt“-hoz, s kíváncsian lesték, vajon ki fogja az első halat. Ugyanis az első hal a harmadik helyezést jelenti, ha akármilyen ici-pici példány kerül is a horogra. Nem sokat váratott magára az első. Szlovák Antal, a nyitrai halász horgán a dugó megremegett, majd a víz alá bukott. A harmadik díj sorsa eldőlt. Szlovák elvtárs 3,70 kilós pontyot húzott ki a vízből. Halászok versenye A halászgazda bejegyezte nevét a naplóba: Szlovák Antal a harmadik díj tulajdonosa. Vajon ki nyeri meg az első díjat, kerül-e nagy hal a horogra? Erre kíváncsiak a jelenlevők, hiszen a nap jól kezdődött. Az idő letelt, s nem akadt a horogra az elsőtől nagyobb példány, így Szlovák elvtárs a szatyrában lapuló ponty jelenléte mellett sem elégedett. Hogyne, övé a legnagyobb hal, s mégis meg kell elégednie a harmadik díjjal. Ilatvanyi Sándor, a szerencsés halász Mivel a halászok egymás közt nem veszekesznek, ő sem szidott senkit, csak éppen azt sajnálta, hogy valaki elsőnek nem fogott legalább egy ici-pici halacskát. Akkor az első díjat ő vinné haza. így Hatvanyi Sándor, diószegi halász lett az első díj birtokosa. Két pontyot fogott. Az egyik 2,70 kilót nyomott, a másik pedig 70 dekát. Krajcsovics Ferdinand FONTOS TÁPLÁLÉK: A HAL A dolgozók asztalára hovatovább mindig több halétel kerül. Ez nagyon helyénvaló körülmény, mert a hal húsa nemcsak egyenértékű a melegvérű állatok húsával, de még több A- és B-vitamint, sok ásványi sót, foszfort, jódot, vasat és más egyebet is tartalmaz. Hazai haltermelésünk hiányát tengeri hal behozatalával pótoljuk. A behozatal 40 %-át a Szovjetunióból kapjuk. A ,,Ryba“ bratislavai halüzeme, valamint annak fiókjai Kosicén és Zilinán évről évre nagyobbodnak és tökéletesednek a hal feldolgozásában. Nagyon beváltak a Német Demokratikus Köztársaságból behozott haltisztítógépek, amelyek óránként • 3000 halat tisztítanak. A halfeldolgozás teljes gépesítésével ezek az üzemek az utolsó tíz év alatt a haltermékek mennyiségét évi 1600 tonnáról 5000 tonnára emelték. 1960. október 19.
