Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-07-13 / 56. szám
Az új alkotmány és a természetvédelem Az új alkotmánytervezet több olyan fontos alapelvet tartalmaz, amelyeknek célja, hogy elősegítsék a szocialista jogrend betartását valamennyi szervezet tevékenységében és minden polgár életében. Az alkotmánytervezet 15. cikkelye elvárja államunk valamennyi polgárától, valamint minden állami és társadalmi szervezettől, hogy tevékenységükben mindenkor tartsák szem előtt a természeti értékek és szépségek növelését s a tájak védelmét, hogy ezzel biztosítsák a munkásember kellemes életfeltételeit, egészségét és termelőképességét. Nagy megnyugvást jelent ez, főleg a természet ismerőinek körében, mert ezzel hatásosabban érvényesülhet az eddig érvényben levő 1/1955 —SNR számú természetvédelmi törvény. Ha természetvédelemről beszélünk, elsősorban a természeti emlékek fogalmát kell megvilágítanunk. Ez alatt minden olyan tárgyat vagy a föld felületének olyan részét kell érteni, amelyeket tudományos vagy esztétikai szempontból védeni kell. A természetvédelemnek, illetve a természeti emlékek és értékek védelmének az emberiség története folyamán mindig más és más tartalma volt. Ha arra gondolunk, hogy a természetvédelem 150 esztendővel ezelőtt csupán a régi, tovatűnő természeti emlékek fölötti sajnálkozást jelentette, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy az ilyenfajta természetvédelem kizárólag érzelgősen esztétikai volt. Később, amikor „a közönség örömére és élvezetére“ parkokat kezdtek létesíteni, a természetvédelemben az egészségügyi-társadalmi elem kezdett uralkodni. Most azonban a természetvédelem történetében immár a harmadik korszakhoz érkeztünk, amikor a gyakorlati alapvonások uralkodnak, mégpedig a tudományos és tervező elemek, amelyek elődeink hibáit igyekeznek helyrehozni. Vladimir Iljics Lenin, amikor 1919-ben a Szovjetunió természetvédelmi törvényének kiadását indokolta, rendkívüli jelentőséget tulajdonított a természetvédelemnek. Ezeket mondotta; „A természetvédelemnek az egész köztársaság viszonylatában jelentősége van és ezért hangsúlyozom elodázhatatlan fontosságát. A természetvédelmet elengedhetetlen állami teendőként kell megjelölni és országos jelentőségű ügy mértékével kell értékelni. Az ország kultúrszínvonalának legjobb bizonyítéka: a természetvédelem foka.. Természetvédelem esetében tehát nem csupán az eredeti természet kisebb maradványainak védelméről van szó, hanem főleg a növényi és állatvilág egész állományának megőrzéséről, mégpedig magas színvonalon megszervezett egészekben úgy, ahogyan a természetben az föllelhető. így válik a tudományos vizsgálódás tárgyává elsősorban a növényi, valamint állatvilág fejlődési helyzete és biocönózisa, vagyis a geológiai viszonyok által jellemzett területen előforduló lények életközössége. Ilyen értelmezésben válik a természetvédelem gyakorlativá is, amennyiben mindenekelőtt arra törekszik, hogy közeledjék és alkalmazkodjék a táj biológiai, élettani viszonyaihoz, különösen a gazdasági műveletek módszereinél és tevékenységénél. I960, július .13. Az ilyen értelmezés már a természetvédelem diadalát is jelenti, mert szabályozza és irányítja a természettel történő bármilyen gazdálkodást. Csupán a második világháború után került túlsúlyba az a nézet, hogy a természetet, mint egészet kell oltalmazni, nehogy az élettani egyensúly megbillenjen benne, vagyis hogy a táj teljes termelő ereje megőrzésének előfeltételei maradjanak meg benne érintetlenül. A természet biocönőzisában végbemenő változások állandó megfigyelése és tanulmányozása, a természettel történő minden irányú gazdálkodás szempontjáBiológiailag kifogástalan folyómeder ból, fontos következtetésekhez vezet. Ebből a célból védett területeket jelölnek ki, amelyeknek elsősorban gyakorlati a jelentőségük. Szlovákiának még sok olyan termé-A lombtakarmány nagyvadas területeken nélkülözhetetlen, de különösen fontos ott, ahol télen a vad nem talál elegendő egyéb élelmet. A magas hegységekben és a régi őserdőkben élő vad kapitális agancsot fejlesztett etetés nélkül is. Kultúrerdeinkben ma már a vad nem kapja meg a neki szükséges és tápanyagban dús élelmet. Az őserdő nagyvadja kapitális agancsát elsősorban a lombtakarmányok fogyasztása következtében fejlesztette. Csak szénából vagy az árnyékos erdőben található fűfélékből sohasem tud annyi táplálékot magához venni a szarvas, hogy abból kapitális agancsot fejlesszen. Nagy előnye a lombtakarmánynak az is, hogy etetésével nem vonjuk el a mezőgazdasági földeken termelt takarmányokat a háziállatoktól, amellett kevésbé lopján el az etetőből, mint például a lucernát. A lombtakarmány tápértékben sokkal gazdagabb a legjobb szénánál is. A szárított lombtakarmány szerves tápanyagtartalma — elsősorban pedig magas foszforsav-, mész- és fehérjetartalma — miatt nagyon alkalmas a csontfejlesztésre. A silózott lombtakarmányban viszont olyan mennyiségű és minőségű tápanyagokat vesz fel a vad, amilyet semmiféle szénában nem talál meg. Szárított lombtakarmány gyűjtésekor körülbelül 1 méter hosszú, sűrű levélzetű ágakat vágjuk le és félarányban egy körülbelül 60 cm magas ágasokra rakott rúdra keresztben hozzátámasztva szárítsuk. A két oldalról felrakott, felül szeti értéke van, amelyek a tudományos kutatások alapján védelemre szorulnak. A madár- és állatvilág védelme különös figyelmet érdemel. így említsük meg az apróvadakat is, amelyek segítségünkre vannak a mezőkön, kertekben és erdőkben. Ezért védünk minden bokrot, cserjét, odvas fát, ligetet a folyómedrek mentén, mert bennük madarak fészkelnek. A vízi madarakat és emlősöket a vadászati törvény védelmezi. Sokat kell még elvégeznünk folyómedreink és vizeink érdekében, hiszen nem egy folyómeder tisztátalan és ezzel a halak pusztulásának okozója. Népgazdaságunk nagyon sok kárt szenvedett már emiatt. A természetben tervezett bármilyen vállalkozásnál már előre meg kell fontolni, vajon nem veszélyezteti-e a természeti egyensúlyt. Hiszen a természettel összhangban is lehet olyan műveket alkotni, amelyek nem járnak áldatlan következményekkel. De nemcsak azoknak a gondos alapfeltételeknek betartása lényeges, amelyektől a természet ajándékaival történő helyes gazdálkodás függ, de fontosnak kell tekintenünk a tájszépségek és természeti emlékek megőrzését is. A természetvédelem arról is gondoskodik, hogy a műszaki létesítmények ne zavarják a táj jellegét, ne pusztítsák fölöslegesen a fákat és bokrokat, a jellegzetes sziklafalakat és a természet egyéb képződményeit. Minden műnek kiegyensúlyozottan kell beilleszkednie a természetbe és egybehangolt egészet kell alkotnia. A természet egészséget, jólétet és gyönyörűséget nyújt; védjük a természetet a magunk és az utánunk következők számára! a rúdhoz érő ágak sátorszerűen borulnak össze és szellősen, egymáshoz nem érve, félárnyékban gyorsan megszáradnak. A kiszárított lombot harmatos reggelen vesszővel vagy indával kis kévékbe kötve szállítsuk a tárolóhelyre, lehetőleg az etetők padlására. Minél kevesebbet mozgassuk a szárított lombot, hogy le ne peregjenek a levelek. Lombtakarmányra alkalmas: kecskefűz, nyár, tölgy stb. Ahol a vad a lombtakarmányt nem szokta meg, ott előbb lucernával keverve adagoljuk, amíg hozzá nem szokik. A silózott lombtakarmány olyan tápanyagokat is tartalmaz, amelyek nincsenek meg a szárított lombban. Ezért lehetőleg szárított lombbal keverve adagoljuk, hogy egymást kiegészítsék. Amíg a vad meg nem szokja, erősebben sózzuk, hogy szívesebben felvegye. Keverhetjük a vad által szívesen fogyasztott szemes vagy gumós takarmánnyal is. Ahol a vad már megszokta a silózott vagy szárított lombot, ott mindig szívesen fogja fogyasztani. A silózást ugyanúgy kell végezni, mint amikor a háziállat számára készítünk silótakarmányt. Nagyon lényeges, hogy levegő és nedvesség ne érjen a silózott lombhoz, mert akkor az kedvezőtlen vegyi átalakuláson megy át és a vad nem fogja felvenni. A rosszul savanyított vagy penészes takarmány többnyire a rossz kezelés következménye. A lombtakarmány etetését kiegészíthetjük télen még zöld szederlevél, fagyöngy, lágy lombfa, rügyek, borostyán, vadgestzenye stb. adagolásával. Gyűjtsünk lombtakarmányt!
