Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-10-09 / 81. szám
A lumened járásban már nagyban késslilnek a barátsági hónapra A napokban meglátogattuk S z a 1 a ; elvtársat, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség luceneci járási titkárál és néhány kérdést intéztünk hozzá — Hogyan készülnek a barátsági hónapra? — A részletes tervet már kidolgoztuk. Az előadások anyagát is előkészítettük. November 7-én a Szövetség minden csoportja ünnepélyesen nyitja meg a barátsági hónapot. A gyűléseken beszélünk a csehszlovák-szovjet gazdasági együttműködésről, s az előadásokban kifejtjük a Szovjetunió nagy segítségének jelentőségét. A legtöbb községben „Tavasztól tavaszig a kolhozban“ címmel, a nagyobb üzemekben viszont a szovjet ipar hatalmas fejlődéséről tartunk előadássorozatot. Lucenecben és Fil'akovóban nagy manifesztációs gyűléssel nyitjuk meg a barátsági hónapot. — Irodalmi téren milyen munkát fejtenek ki? — Előreláthatólag közel ezer taggal növekedik taglétszámunk. Már az évzáró gyűlések folyamán 324 dolgozó lépett sorainkba. — Az orosz nyelvtanfolyamok megszervezésében milyen eredményeket értek el? — Az eddigi jelentések szerint 120 kör kezdi meg az oktatást 1800 hallgató részvételével. — Minden csoport vitaestet rendez egy-két szovjet könyvről. A kultúrműsorokkal viszont népszerűsítik a szovjet népdalokat, költeményeket és egyfelvonásos színműveket. — A járásban Is megrendezik a hagyományos stafétafutást? — Tervünk szerint a staféták egyegy községből a volt járási székhelyekre érkeznek, s azután pedig Lucenecben találkoznak. — Szerveznek tanulmányutakat a I Szovjetunióba? > — Már megkezdtük a tanulmányúti 1 bélyegek árusítását; a nyertesek kisorsolását december 12-én a füleki Kovosmaltban, az opatovai textilüzemben, a kalondai szövetkezetben stb. tartjuk meg. — Megrendezik a szovjet filmek fesztiválját is? — Természetesen. Lucenecben, Modry Kamenben és Poltáron megtartjuk a szovjet filmek ünnepi hetét. — A barátsági hónap idején hány új tagot szerveznek be? AZ ÖSTÄRSADALOM MŰVÉSZETE Ebben az ügyben a CSEMADOK losonci járási titkárságot is felkerestük, ahol Koncz és Rados elvtársak tájékoztattak az előkészületekről. A járási vezetőség 10 orosz nyelvtanfolyam megszervezését segíti elő. A megnyitó ünnepségekre 40 CSEMADOK-kultúrcsoport készül műsorral, ugyanakkor megkezdik működésüket a színjátszó együttesek is, amelyek szovjet és a hazai drámaírók műveiből 20 alkalommal tartanak előadást. A CSEMADOK helyi csoportjainak közreműködésével megindul a különböző szak- és érdekkörök munkája, amelyek a szovjet mezőgazdaság eredményeit, tapasztalatait ismertetik dolgozóinkkal. Amerre csak jártunk üzemekben, szövetkezetekben, egyszóval mindenütt, a dolgozók lelkesen készülnek a csehszlovák-szovjet barátság hónapjának megünneplésére.-b« Ismerd meg önmagadat, de azért ne légy mindjárt borúlátó. » Nagy életbölcsesség: ne csinálj nagy ügyet abból a rosszból, amit az ellenségeid mondanak rólad, és ne sokat adj arra a jóra, amit önmagadról hiszel. • Fölösleges azzal törődnöd, hogy mit gondolnak rólad az ismerőseid. Nekik éppen elég fejtörést okoz az, hogy mit gondolsz róluk. • Ha nem tudsz más megoldást, mint valakinek hízelegni, mondd az illetőnek, hogy egyike ama keveseknek, akiknek nem „lehet hízelegni. • Némelyik ember úgy dolgozik, mint egy ló, hogy pénzt keressen, amelyet aztán úgy szór, mint egy szamár. ★ ★ ★ • Ima Sumac Moszkvába készül. Ima Sumac, a híres perui énekesnő, művészcsoportjával november 5-én vendégszereplésre Moszkvába érkezik. Kuliúrszomj A SLÁDKOVICOVÓI cigánynegyed könyvtára ezekben a napokban ünnepli fennállásának második évfordulóját. Ez a könyvtár rövid, de szép múltra tekinthet vissza. Rigó Vilmos a könyvtár lelkes vezetője és megalapítója, már az első évben elért eredményekért kitüntetésben részesült. A kitüntetést tavasszal Prágában vette át az ország legjobb könyvtárosaival egyetemben. A könyvtár megalapítását a cigánynegyed lakóinak lelkes támogatása és Rigó Vilmos áldozatkészsége tette lehetővé, aki a nagyon szorult és nehéz lakásviszonyok ellenére, amikor már a helyi nemzeti bizottság sem tudott kiutat találni, egy apró szobácskát engedett át a könyvtár rendelkezésére és azt megalapítása óta díjtalanul vezeti. Rigó Vilmos 27 éves és két gyermek apja. A sládkovicovói szövetkezet tagja, ahol szorgalmas, jó dolgozónak ismerik. A helyi CSISZ-szervezet elnöke és később az ellenőrző bizottság tagja. Öntudatos, lelkes munkájával kiérdemelte, hogy felvették a kommunista párt tagjai közé. A cigánynegyed apró főterének egyik kicsiny háza előtt hetente kétszer összegyűlnek a negyed lakói, hogy az elolvasott könyveket újakra cseréljék ki. A negyed 300 lakója közül 127 már az első évben beiratkozott a könyvtár tagjai sorába, s egyetlen év alatt 3016 könyvet kölcsönöztek ki a könyvtárból. Ha nem is számolunk azzal a ténnyel, hogy a könyvet a legtöbb családban esténként hangosan olvassák, s így az olvasók száma megsokszorozódik, akkor is a cigánynegyed egy-egy lakójára az első évben átlagban 10 kikölcsönzött könyv jutott. Hogy ez milyen nagy sikernek számít, azt abból is láthatjuk, hogy Csehszlovákiában ugyanabban az évben egy-egy lakosra átlagban csak 2,54 kikölcsönzött könyv jutott, -s ez az eredmény is igen jónak számít, ha tekintetbe vesszük a világ többi, kulturális téren magas színvonalon álló országában elért átlagot. A sládkovicovói cigánynegyed lakói jól értelmezik a nálunk megvalósított egyenjogúságot, s nemcsak az életszínvonal terén, de kulturális téren is gyors tempóval igyekeznek behozni a régi világban mások hibájából elmulasztottakat. Gir. maga találta ki, s ezt szintén díszítésre használta. A primitív kezdeményezés korában elég volt körmének karcolata az agyagedény formálására és ujjának benyomása pontok képzésére. A levelek, virágok, dekoratív geometriai formával alakítva, mind alkotó kedvének ősi bizonyítékai. A föld évszázadok és évezredek alatt geológiai átalakulásokon ment keresztül. Ezek az átalakulások befolyásolták az embert, ezért egyik vidékről átvándorolt a másikra, a neki megfelelőbb helyre. Az ősember nagy vándorlásokat élt át. Ojabb élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodott, amíg vadászott vagy vad gyümölcsöket, gyökereket gyűjtött. Ősi ösztöne a létfenntartásért, a zsákmányolási ösztöne hajtotta olyan bonyodalmakba, amelyek az ősembereket .egymás ellen szították, amelyek véres csatákká fejlődtek. A legyőzőitek foglyokká, rabszolgákká lettek; megkezdődött a kizsákmányolás, a rabszolgatartók társadalmi rendje. Az uralkodók, parancsolók, vezérek, élősdiek, henyélők és a legyőzöttek, a rabszolgák korszaka. Staudt Mihály, festőművész Ha az őstársadalom művészetéről beszélünk, előbb tudnunk kell azt, amit ezen a téren az archeológusok és a történészek meghatároztak. Hosszantartó és tüzetes megfigyelésekkel meghatározták az időt. Az időt,! amelyet azután korszakokra osztottak. Meghatározták az ősember tevékenységének és megnyilvánulásának első nyomait, amelyeket diluviumnak (a legősibb kornak), a legrégibb kőkorszakot pedig a paleolitikum korának neveztek el. Lehetséges, hogy mindezen meghatározott korok előtt is létezett már kultúra, ez azonban beleveszett az idők végtelenébe. Erről a kultúráról biztosat mondani alig lehet. Tanultunk eolitikumról is; ebben az időben az embernek voltak szerszámai, használati eszközei, de még nem formálta, díszítette ezeket. És volt egy kor, az archaelitikum, amelynek használati tárgyain, ha durván és alaktalanul is, de már látni a megdolgozás nyomait. Ezekben a korokban az ősemberek kisebb-nagyobb hordákban éltek; még nem alkottak szerves, összetartó, kialakult társadalmat, s csak később jöttek rá az állatok elleni küzdelemben a közös erővel megszervezett védekezésre. Meg kellett küzdeniük az ősember legnagyobb ellenségeivel, az állatokkal. Ezt a küzdelmet legjobban az ásatások alkalmával felszínre került használati tárgyakon levő karcolatok, díszítések bizonyítják. Ennek ellenére, hogy az ősember csoportokban élt különböző földrajzi távolságban, mégis van valami kapcsolat és egyöntetűség a fejlődésben. Hasonlók az állatokkal vagy az ellenséggel, az emberrel vívott küzdelmet megörökítő karcolatok, vagy pedig a vallási varázshitű amulettek, bálványok, varázseszközök díszítései is. A barlangok mélyedésében már nemcsak az állat, hanem az ember alakos ábrázolása is megjelent. Mindez szoros összefüggésben jelenti és ábrázolja az akkori ember életének problémáját. Megörökíti mindennapi küzdelmeit a létfenntartásért, ezt nagy megfigyelő tehetséggel rögzíti és lesi el. Hűen ábrázolja az állatok különböző mozgásait, életének egyes mozzanatait. A barlangok falára vésett és festett jelenetek nagy korszakot és fejlődést jelentettek időben és korban. A barlangokból és az ásatások alkalmával felszínre került leleteket minden ország múzeumában bőven megtalálhatjuk. Ez a kor fejlődésnek indult, noha egyes korszakok között az időbeli távolság körülbelül 2-3-5 ezer év. A leletekről és azok formáiról megállapítható a természethez közel álló élethű ábrázolás és az elvont stilizáló képesség. Az egyiket a természetből leste el az ősemoer, az ősvadász, akinek izgalmas pillanatok közepette szinte idegévé váltak az állatok különböző mozdulatai, hogy ezeket gyakorolt vadász-szemével, könnyedséggel vésse és karcolja a barlang falára vagy használati eszközeire, mégpedig saját maga tetszésére és szórakozására. A másikat, az elvont, mértani ábrázolást, az egyenes, görbe vagy a hullámos vonalak mértani kiképzését, Ötnapos munkahét alatt is emelkedő termelési eredmények „A reális jövedelemnek szembetűnő növelése mellett fokozatosan csökkentsük a munkaidőt... a legtöbb szakmában és ágazatban vezessük be az ötnapos munkahetet“ — mondja az idei pártkonferencia egyik határozata a harmadik ötéves tervre vonatkozólag. Annak ellenére, hogy a kitűzött időponttól még jó néhány hónap választ el bennünket, a gyakorlatban már találkozunk eme határozat első hajtásaival. „AZ ÖTNAPOSOK“, avagy a „péntekesek“ mozgalmának nevezték el az észak-csehországi bányákban azokat az úttörő csoportokat, amelyek az ötnapos munkahéttel kísérleteznek. — A csökkentett munkahét — magyarázta Nosák elvtárs, a, mosteckói bányák egyik ilyen csoportjának vezetője — megköveteli természetesen a termelékenység növelését, az önköltség csökkentését, a jobb munkaszervezést, nem beszélve arról — fűzte hozzá minden szavát megfontolva —, hogy mindnyájunkat a munkaeszközök tökéletesítésére, illetve az újítási javaslatok egész sorának kidolgozására ösztönöz. Ez a kollektíva azért tudott zavarmentesen és aránylag rövid időn belül áttérni a csökkentett munkaidőre, mert minden tagja számba vette a felsorolt tényezőket. Közös erővel felülvizsgálták és módosították a munkamódszereket, újítottak, így az eredeti munkaidőre szabott termelési tervet a csökkentett munkahét alatt is magasan túlszárnyalták. — Persze mindez — egészítette ki a vezetőt Vyhlídal elvtárs — csak úgy érhető el, ha mindnyájan tovább tanulunk, gyakran veszszük kezünkbe a szakirodalmat. Erre viszont — mosolyodott el a dereshajú bányász — a meghoszszabbított pihenő bőven nyújt időt. A bányászokkal folytatott beszélgetés bizonyítja, hogy az egyik tény feltételezi a másikat, s fejtegetésük rátapint a rövidebb munkahét lényegére, illetve a szakmai képzettség és az általános A bányászok klubjában műveltség növelésének szükségére, ami feltétlenül maga után vonja a kulturális élet teljes kibontakozását. A BÁNYÁSZOK KLUBJÁBAN szerzett tapasztalatok igazolják ezt a feltevést. Az ott dolgozó 1960. október 9. emberek érdekes adatokat jegyeztek fel. — Megfigyeléseket tettünk az „ötnaposok“-ról — tájékoztatott készségesen Mrovan elvtárs, a klub vezetője. — Amióta ez az akció megindult, körülbelül 50 — 60 %-kal növekedett az egy főre eső könyvforgalom. Úgyszintén a szakmai és tudományos előadásokon való részvétel is 100 %-kal emelkedett ezekben a csoportokban. /továbbiakban elmondotta, hogy ilyen csoport tagjai aránylag sokkal többet tartózkodnak a klubban vagy ennek különböző kulturális rendezvényein. — Nemrégiben — vette át a szőt Jurda elvtárs, a klub dolgozója — például Nosák elvtárs csoportja azzal a követelménnyel fordult hozzánk, hogy tervezzünk előadássorozatot a bel- és külföldi, de legfőképpen a szovjet bányászok bevált munkamódszereiről.- Szinte úgy fest a helyzet, mintha szerepet cseréltünk volna — vetette közbe tréfásan Mrovan elvtárs, mert ők agitálnak minket, ők hangsúlyozzák az ilyen előadássorozat fontosságát. Az első pillantásra talán kevésnek tűnik ez a néhány adat, de a kezdetén az eddig elértek jelentős eredményeknek könyvelhetők el. S egyben a cikkben felvetett probléma nyújt némi elképzelést arról, hogy milyen felmérhetetlen távlatokat nyit meg, milyen nagyméretű felemelkedést biztosít népünk kulturális színvonalának növelésében a CSKP határozata a munkaidő csökkentését illetőleg. bsg végeztével megkérdem, hogy mi újság a faluban, a nemzeti bizottságon, a szövetkezetben és a mezőn. Amikor elmondom, hogy államunk minden gyermek részére 15 éves koráig díjtalan gyógykezelést biztosít, ha megemlítem azt a sok-sok előnyt, amelyben a gyermek részesül egészen az ingyen tankönyvekig és iskolaszerekig, a szülők egy-kettőre belátják és átérzik: mennyivel különb a szocialista társadalmi rend, mint a kapitalista rendszer! A látogatás időpontját sohasem jelentem be előre, s így a családot mindennapi élete közben tanulmányozhatom. S bizony, ilyen vonatkozásban nagyon sok csalódás ér. Szemre legtöbbször szép és tiszta a ház, de belül némelyütt zsúfolt raktárt találok, másutt porfogó kézimunkák tömkelegében „gyönyörködhetem", a harmadik helyen pedig nappalra is gondosan befüggönyözik a lakást, nehogy napfény férkőzzék a szobába. Miért van ez így? A válasz: a mamák, főként a többgyermekesek nem sokat törődnek a lakáskultúrával. Mit tehetek egyebet, megmagyarázom, hogy ez helytelen. A lakásban levegőnek, napfénynek és tisztaságnak kell lennie, hogy egészséges maradjon a család és zavartalanul gyarapodjék a gyermek. Ha aztán legközelebb ismét elmegyek, jóleső érzéssel tapasztalom, hogy munkám nem volt eredménytelen. Tehát mi is népművelési munkát végzünk, s nem ártana, ha a hivatásos népművelési dolgozókkal kicserélhetnek tapasztalatainkat. Egész biztos, sok hasznát vennék a népművelési dolgozók is az általunk nyilvántartott adatoknak. Nyilvántartási lapunk, amelyet a gyermek születésekor haladéktalanul fölfektetünk, sokat elárul és nagyon érdekes rovatokat tartalmaz; például: A gyermek első mosolya (kéthónapos korban); Maga emelte föl a fejét (2 — 3 hónapos korban); Először ült föl egyedül (7 — 8 hónapos korban); Az első fogak megjelenése (7 — 10 hónapos korban); Egyedül állt föl (11-12 hónapos korban); Az első önálló lépések (11 — 14 hónapos korban); stb. Ennyi mindent akar tudni gondoskodó államunk jövendő polgárának fejlődéséről. A népnevelési dolgozónak pedig egészen a polgár haláláig kellene mindent tudnia arról az emberről, akinek a sikeres fejlődését és jólétét szivén kell viselnie. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt állítom, hogy közös igyekezetünk eredményeként sikerrel nevelhetnék az új embert, a kommunizmus emberét. Elena Sádelová körzeti gyermekgondozónő, (Lelesz) Néhány mondatot saját munkámról írok. Amikor bekopogtatok a családhoz, midnenekelőtt megkérdem, hogy van a gyermek, egészséges-e, mivel etetik és itatják, hogyan öltözik, nyugodtan alszik-e; stb. Egyszóval végigmegyek az egész egészségügyi ábécén. Általában az édesanyával folytatok eszmecserét, de ha az apa otthon tartózkodik, vele is szót váltok. Úgynevezett hivatalos küldetésem Mi is népnevelési munkát végzünk (EGY GYERMEKGONDOZÖNÖ LEVELÉBŐL) Kuki Ilona 56 éves olvasó a könyvtár egyik legszorgalmasabb olvasója. Ezért könyvjutalomban is részesült. — Nálunk az egész család olvas — mondja nem kis büszkeséggel a férje, aki méltán örül a család szellemi fejlődésének.
