Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-10-05 / 80. szám
A magas hektárhozamok mestere! között Idén Szlovákiában 145 kötelezettségvállalást tettek a magas hektárhozamok elérésére és egymást versenyre hívták a magas hektárhozamok mesterei. Ez a nemes vetélkedés' már eddig is szép eredményeket hozott országszerte, de legjobban a harmadik ötéves tervben érezteti majd hatását, mert akkorra a bevált módszereket nemcsak a kísérleti parcellákon érvényesítik, hanem a nagy kiterjedésű mezőgazdasági területeken is. A verseny keretében végzett kísérletek a mezőgazdaság rejtett kincseit tárják fel. Egyelőre nehéz lenne megállapítani, hogy melyik kísérlet adott többet dolgozó népünknek, de annyi bizonyos, hogy haszon nélkül egy sem végződött, mindegyikből lehet tanulni, minden kísérlet megmutatta a maga előnyét, esetleg hátrányát. Szakemberek eredményeket sem. A Vinickyi Tangazdaság is belekapcsolódott a magas hektárhozamok mestereinek versenyébe, és vállalta, hogy 110 mázsa szemeskukoricát termel egy hektár kísérleti parcellán, silókukoricából pedig 1350 mázsa zöldanyag elérésére kötelezte magát. A silókukorica már verembe került és „csak“ 900 mázsa lett az egyhektáros mélyen megművelt kísérleti parcellán. A szemre termesztett kukorica még a mezőn van, s hozama szintén terven alulinak ígérkezik, de nem is érhették el a tervezettet, mert a trágyafélékkel takarékoskodtak és a kézi munkát is inkább a szőlő gondozására használták fel. Ez érthető is, hiszen Tokajhegyalját bortermelése emelte világhírre, s Vinicky is ehhez a hegyvidékhez tartozik. A szemes kukorica termesztésére Szépen benőtt a kukoricacső megállapítása szerint ez a verseny két irányba halad; az egyik csoport az egybekötött kézi és gépi munkák segítségével kertészkedő munkát végzett, a másik a teljes gépesítés bevezetésével az önköltség csökkentésére fordította a nagyobb figyelmet. Természetes, hogy a „kertészkedők“ érték el a nagyobb hozamokat és a teljes gépesítéssel dolgozók termeltek olcsóbban, de végeredményben mind a két iránynak van jövője, de más-más növények termesztése esetében. Ezenkívül a két módszer kiegészítheti egymást és a belőlük keletkezett harmadik szintén nagy hasznot jelent. Érdekes, hogy a műtrágyázás terén is két irányt követtek a kísérletezők; az egyik csoport nagy mennyiségű műtrágyát használt fel, mások viszont arra törekedtek, hogy csak annyit juttassanak a talajba, amennyit a növény gazdaságosan értékesít. Ehhez hasonló kísérletekkel találkozunk az állattenyésztésben is, ahol egyesek a tejtermelésben a minél olcsóbb termelésre törekednek, mások viszont a csúcseredmények elérését tűzték ki célul, és így sokszor a rekord-tehenek teje a legdrágább. De amíg kísérletezésről van szó, megéri a fáradságot és a kiadást mindkét esetben, s nem kell lebecsülni a közepes Borsi határában szemeltek ki egy 18 hektáros parcellát, amelyet négyzetesen vetetek be kétszeres keresztezésű lednicei hibrid vetőmaggal. Előzőleg a talajba 350 mázsa istállótrágyát juttattak hektáronként, és úgy határoztak, hogy ebből a területből jelölik ki az egyhektáros kísérleti parcellát. A növény gyarapodását a gazdaság dolgozóin kívül a kétéves mesteriskola növendékei is figyelték, s a helyi pártcsoport vállalta, hogy a talaj szerkezetének és a növény fejlődési állapotának figyelembevételével szervezi meg az ápolási munkákat és fejtrágyázást. így is történt. Javaslata szerint háromszor saraboltak géppel, egyszer végeztek pótmegporzást, egyszer egyeltek és a sarabolással egy időben hígított trágyalével oldott műtrágyát juttattak a földbe. A trágyalevet vízzel hígították 1:7 arányban; először 380 kg szuperfoszfátot kevertek el benne, s kipermetezték a földbe. Ezenkívül 120 kg osztravai salétromot és 160 kg kálit permeteztek a talajra. Az utóbbi két műtrágyaféleséget saraboláskor 40, illetve 53 kg-os adagban keverték a hígított trágyaléhez. A kukorica nagyra nőtt és 2 — 3 cső van egy száron. De nem is ez a különleges benne, hanem az, hogy a csövek legvége is be van nőve szemmel és az egész parcellán egyenletes a növényzet. Nagy Sánder csoportvezető, aki egy személyben az üzemi tanács elnöke is, ezt mondta: — Ezen a földön amilyen hektárhozamot adna egy kijelölt parcella, annyi lenne a többinek is a hektárhozama. Ezért nem is jelöltünk ki külön egy hektárt. De nálunk nem is az volt a főcél, hogy egy kis területen érjünk el kiváló hozamot, hanem az, hogy a kísérletezései inkább a diákok foglalkozzanak és ők tanulják meg, hogy a nagy parcellákon miként lehet magas hektárhozamokat elérni. A diákok a tanórák negyed részét (a délutáni órákat) gyakorlattal töltik, de nemcsak a növénytermesztésben dolgoznak, hanem a gyümölcstermesztésben, állattenyésztésben, szőlészetben is, sőt gépesítéssel is foglalkoznak. A kukorica termesztésénél is több szempontot vettek figyelembe, elsősorban a gépi munkát, mesterséges megporzást, pótbeporzást és a hígított műtrágya termésnövelő hatását. A jövőben még jobban ki akarják terjeszteni kísérleteiket a mezőgazdaság minden ágára és kertészkedésszerű gazdálkodással magas hektárhozamokat érnek majd el, de ezután is első helyre juttatják a gépeket és a vegyszeres gyomirtást. Csuri)Ja József £ burgonya-fonalféreg elleni védekezés módszerei I960, október 5. A tudományé* és gyakorlati növényvédelem egyre fokozódó figyelemmel kíséri burgonyatermelésünk növényegészségügyi helyzetét. Mind a tudományos megfigyelésekből, mind a gyakorlati tapasztalatokból arra következtetünk, hogy növekedőben van a burgonyatermésünket károsító különféle fonalféregfajok fertőzése. A fonalféreg pusztítására gazdaságosan alkalmazható vegyszeres védekezést ez idő szerint nem ismerünk. Ellenben vannak igen jól bevált agrotechnikai és mechanikai módszerek, amelyek alkalmazásával, betartásával kielégítően védekezhetünk a fonalféreg-fertőzés ellen. A legfontosabb védekezési szabály, amelyet be kell tartani: a vetőburgonya figyelmes, alapos kiválogatása. A vetőmagnak szánt burgonyát már őszi szedéskor alaposan ki kell válogatni, a fertőzésre gyanús gumókat felfőzéssel takarmányozásra kell hasznosítani. A burgonya felszedése után a tenyészterületet a szár- és gyökérmaradványoktól meg kell tisztítani és azokat el kell égetni. Téli tárolás idején gondosan vigyázzunk arra, hogy a burgonyaprizma állandó hőmérséklete 5 — 6 foknál magasabb ne legyen. Gondoskodni kell a prizmák állandó szellőzéséről. A vetőburgonya válogatását tavasszal, ültetés előtt meg kell ismételni, mert csak teljesen ép, egészséges gumó kerülhet elvetésre. A prizmahulladékot trágya- vagy komposzttelepre hordani nem szabad, helyesebb azt elégetni. Minden körülmények között tartsuk be a burgonyavetések alkalmával a vetésforgót. Gondosan vigyázzunk, hogy ugyanarra a táblára burgonyát csak 3 — 4 év elteltével ültessühk.
