Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-10-05 / 80. szám

A nagy termőképességű szovjet és olasz búza termesztése fajták viszont aszálytürők. A Produt­­torc és az Autonómia a hazai fajtáknál 3 — 4, a San Pastore pedig 6 — 7 nappal korábban érik. Szalmájuk rövid, szilárd, a szovjet búzákhoz hasonlóan kiválóan alkalmasak kombájnaratásra. A San Pastore és a Prodeuttore fajtáknál a szem-szalma aránya 1:1, a hazai fajták 1:1 Vi szem-szalma arányával szemben. Tehát ezek az olasz fajták körülbelül annyi szemet teremnek, mint amennyi szalmát. pastose 'PWouttore autonómia Újabban termesztett olasz és szovjet fajták kalászának alakulása Lisztminőségük gyengébb a hazaiaké­nál. A tapasztalat azt mutatja, hogy az olaszfajták lisztminősége jobb az erősen Miért kell meszezni a talajt? A kenyérgabona termesztésének kér­dése valamennyi népi demokratikus or­szágban időszerű. A dolgozók minden­napi kenyerének megteremtése céljából паЭУ a jelentősége a kenyérgabona, kiváltképpen a búza termésátlaga növe­lésének. A korszerű agrotechnika alkalmazá­sával évről évre növekszik a hektáron­kénti termésátlag. A legjobb állami gazdaságokban és termelőszövetkeze­tekben már állandósult a hektáronkénti 25 — 30 mázsás búzatermés. A korszerűen gazdálkodó szocialista nagyüzemek azon­ban tovább akarnak haladni. Ugyanis az eddigi hazai fajták nem bírják a nagyobb műtrágyaadagokat, megdőlésre hajlamo­sak, gépi betakarításra nem mindig al­kalmasak, s így nehezen lehet velük a termésátlagot növelni. Éppen ezért már évek óta kísérleteznek Magyarországon az új hazai nemesítésű, nagyobb termő­képességű búzafajták, illetve a külföldi (szovjet és olasz) bűzafajták alkalma­zásával. A többéves nagyüzemi fajtaösszeha­sonlító kísérletek azt mutatják, hogy egyes nagy termőképességű külföldi búzafajták — a szükséges termelési fel­tételek megteremtésével — hektáron­ként 10 — 15 mázsával többet teremnek a hazai fajtáknál. Ezek a fajták több gazdaságban megadták a 45 — 50 mázsát hektáronként, sőt a Gyulai Állami Gaz­daságban a San Pastore nevű olasz búza 35 hektárnyi táblán hektáronként csak­nem 70 mázsát termett. Ezek a külföldi búzafajtuk a bőséges terméshozam mellett most már minősé­gileg is megállják a helyüket, bár sikér­tartalmuk nem éri el mindig a legjobb magyar fajtákét. Minőségileg azonban nem marad el az átlagos hazai fajtáktól. Jelentős előnyük, hogy szalmájuk szi­lárd, a megdőlésnek ellenállóbb, s így betakarításakor igen jól \alkalmazhatók az aratógépek meg a kombájnok is. E nagy termőképességű búzafajták, mint a Kubánból származó Szkoroszpel­­ka 3, a Bezosztája 4 szovjet, valamint a San Pastore, a Produttore és az Auto­nómia olasz fajták, a hozzájuk fűzött reményeket csak akkor váltják be, ha ezeket a legkorszerűbb agrotechnikai módszerekkel termesztik. Hektáronként 7 — 8 mázsa vegyes műtrágya adagolása ajánlatos. Az egyes mütrágyaféleségeket a talaj erőállapotától és az elővetemény­­től függően kell alkalmazni. A külföldi fajták a hazai fajtáknál több vetőmagot igényelnek hektáronként, mivel kevésbé bokrosodnak. így az olasz fajtákból hektáronként 230 —240, a szov­jet fajtákból pedig 225 — 230 kg kell. Elengedhetetlen, hogy ezek az intenzív búzák — jó minőségű nyári mélyszántás után — legalább egy hónapig üllepedett vetőágyba kerüljenek. Az említett két szovjet fajta: szálkás búza. Télállóságuk kiváló, az aszályt is jól tűrik. Közülük a Bezosztája 4 fajta lisztminősége a legjobb magyar búzák minőségével vetekszik. Száruk rövidebb és annak szilárdsága jobb a köztermesz­tésében levő magyar fajtákénál. Mind­két búzafajta megfelelő agrotechnikával az egész országban termeszthető a jó talajokon. Az olasz búzafajták jarovizációs igé­nye 30 — 35 nap, fényállapotuk is rövi­debb a hazai fajtákénál, s ezért gyen­gébb a télállóságuk. A hazaiakkal szem­ben mindhárom olasz fajta szálkátlan, tar búza. A hazaiaknál gyengébben bírja a telet, éppen ezért termesztésük az ország déli részein ajánlatos. Ezek a A savanyú talajok mindig kevesebb termést adnak, mert hiányzik belőlük a mész. Szlovákia ama területein, ahol a csapadék 650 mm, hektáronként 3 má­zsa meszet hord el a csapadék évente. Éppen ezért termőföldjeink, rétjeink és legelőink kétharmada savanyú talaj, amely meszet igényel. Ezt az állandó mészfogyasztást pótolni keli, különben a talaj savanyúsága foko­zatosan növekszik, romlik a talajszer­kezet, a talaj nehezebben megmunkál­ható és csökken benne a biológiai élet is. A műtrágyázás keveset segít a bajon. Egyedül csak meszezéssel lehet megja­vítani az ilyen talajok termőképességét. Hogy melyik talajt él milyen menv­­nyiségben kell meszezni, erre a kérdésre a talajelemzés eredményei adhatnak választ. A kerületi talajvizsgálati ügy­osztály az érdeklődőknek készséggel rendelkezésre áll. Talaj meszezésére alkalmazhatunk őrölt mészkövet vagy égetett meszet. Általánosságban a homokos talajokra őrölt meszet vagy dolomitos mészkövet alkalmazunk, mégpedig 20 — 40 mázsát hektáronként. A kötött, agyagos talajo­kon hatásosabb az égetett mész, ha azt a talaj savanyúságához viszonyítva ada­goljuk. Ez azonban nem lehet több 25 mázsánál hektáronként. Az őrölt mészkő ugyanis lassabban ható, mint az égetett mész, de végeredményben hatásuk egy és ugyanaz. Nagyon savanyú talajoknak elismert területeken, ahol mésztöbbletre van szükség, ott ezt 2 — 3 részre osztva ne­gyedéves időközökben kell adagolnunk. műtrágyázott táblákon, mint a közepesen mütrágyázottakon. A tapasztalatok to­vábbá azt igazolják, hogy az olasz búzák lisztminősége fokozatosan javul a szá­razságra hajló és napfényes magyaror­szági éghajlat alatt. Az elmúlt évek kedvező tapasztalatai, valamint a szóbanforgó fajták télállő­­sága folytán Magyarországion a Földmű­velésügyi Minisztérium az ősz folyamán 200 000 hektárra elegendő vetőmagot bocsát az állami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek rendelkezésére hazai fajtájú gabona ellenében. Fehér Gyula (Budapest) A vetésforgóban rendszerint here- ém lucernafélék előtt, esetleg ezek keveré­kei előtt meszezzük a talajt. Mésztrá­­gyázást tehát csak egyszer végzünk a vetésforgóban, éspedig a pillangósok előtt. Meszezhetjük a talajt a nyári időszak­tól a tavaszi időszak végéig. Legelőnyö­sebb a tél beálltáig meszezni. A tavaszi meszezéshez leginkább a cukorgyári mésziszapot alkalmazzuk, amikor ez téli kifagyása következtében könnyen szét­szórható. Az égetett meszet vetés előtt körülbelül hat héttel kell a talajba jut­tatni, különben ártana a csírázásnak. Egetett meszet nem szabad istállótrá­gyával, ammóniumnitrátos trágyákkal, szuperfoszfáttal és őrölt foszfátokkal együtt alkalmazni. A meszezés hatása mindig attól függ, hogy milyen finomra volt őrölve a mész­kő, egyenletesen volt-e szétszórva, Illet­ve összekeverve a földdel. Ezt tárcsás boronázással vagy szántással szoktuk végezni. Igen jól cselekszünk, ha a mészadagnak a felét mélyszántással he­lyezzük a talaj mélyébe, a másik felét pedig tárcsás boronával bántjuk be. Ne feledjük, hogy a meszezés a többi trágya alkalmazása nélkül céltalan, sőt ellenkezőleg: csökkentheti a jövő évi termés hozamát. Ne halogassuk tehát a savanyú talajok meszezését, mert ez elengedhetetlen körülmény a jó agro­technikában. Nyersanyagforrásunk van bőven. A könnyű talajok részére felbecsülhetet­lenek a dolomitos mészkő-tartalékaink, főleg a Nyitra, Caram és a Túróc völ­gyében. BEZÖSTTÁJA * SIHOROSIPEIKA 31 b

Next

/
Thumbnails
Contents