Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-10-05 / 80. szám

Október a gyümölcsösben A gyümölcstermelő vidékeken lassan befejezéséhez közeledik a gyümölcs­szüret. Októberben már lekerül a fáról a téli alma és körte is. A téli körtét azonban addig hagyjuk a fán, ameddig lehet. A korán szedett körte tárolásra alkalmatlanná válik, megfonnyad. A to­vábbi érlelésre és tárolásra szedett kör­ténél nagyon vigyázzunk arra, hogy á kocsányrész egészben megmaradjon. A kiszakadt kocsány helyén a gyümölcs gyorsan romlani kezd és megfertőzi a többi egészséges gyümölcsöt is. Ezért tárolásra csak jól megválogatott, egész­séges gyümölcsöt használjunk fel. Az alma szedésénél szintén tartsuk be ezeket a szabályokat. A téli alma szedése rendszerint a világos fajtákkal kezdődik és a szines, pirosba hajlókkal folytatódik. Leghelyesebb ezt a sorren­­- det betartani: Téli arany parmen, Batul, Pepin-félék, Jonathán Starking. Téli raktározásra erre megfelelő hűvös, por­tól és széltől védett helyiségeket hasz­náljunk. Fő követelménye, hogy szellőz­tethető fagymentes és nagy hőingadozás nélküli legyen ez a gyümölcsraktár. Legmegfelelőbb a 3c"5 fok közötti hő­mérséklet, 80 - 90 Уо-os viszonylagos páratartalommal. Kisebb páratartalmú raktáron a jelentősebb párolgás követ­keztében fonnyad a gyümölcs. Azok a pincék is megfelelnek, amelyekben szel­lőztetéssel elejét vesszük a dohosodás­­nak és nyirkosságnak. Erős illatú per­­metszerek, hagyma ne legyen a helyi­ségben, mert az illatokat a gyümölcs magába szívja és így értéktelenné válik. Október második felében megkezd­hetjük a kiültetésre és eladásra szánt faiskolai oltványok kiszedését is. Ezt egészen a talaj befagyásáig végezhetjük. Vigyázzunk a hosszú tenyészidejű alma­félék kiszedésére, s ezeket hagyjuk leg­tovább a helyükön. Az ágakról távolítsuk el a még fennmaradt leveleket, így ele­jét vesszük az erős kipárolgásnak, ami a fiatalabb hajtások fonnyadását okozza. Az oltványok kitermelésére erős, tom­pított végű ásókat használjunk. A ki­termelést rendszerint két személy végzi. Az oltványsor két oldalán 30 cm tótá­volságra 40 cm mély futóárkot ásunk. Ezután ásóval alálapozva elvágjuk a gyökereket és az oltványokat kiemeljük a földből. Az így kiszedett csemetéket kisebb kötegekbe kötve a csomagoló­­vagy vermelőhelyre szállítjuk. A hosz­­szabb időre, esetleg tavaszig vermelt növényeket állítva, az átmenetileg ver­meiteket pedig fektetve vermeljük. Az ideiglenesen vermelt oltványokat sűrűn egymás^ mellé, 40 — 45 fokos szögbe fek­tetve vermeljük. Ezeket szükség esetén kézzel kihúzhatjuk. A szállításra élőké-, szített fákat gondosan, 5—10-es köte­­gekben szalmába vagy csomagolópapírba csomagoljuk. Nagyobb távolságra kül­dött oltványoknál ajánlatos mind a gyö­kereket, mind a vázágakat nedves szal­mával vagy törekkel bélelni. A fajta­­azonossági címtáblákat ne feledjük a kötegre erősíteni. A hónap közepén megkezdhetjük az oltványok kiültetését is. Tartsuk mindig szem előtt, hogy a gyümölcsfák évtize­dekig lesznek egy helyen. A helyes ta­­lajelökészítés és művelés a fa fejlődé­sére, egész életére nagy hatást gyakorol. Gyümölcstelepítés előtt a területen ta­lajforgatást használunk vagy gödröket ásunk. A talajforgatás vagy rigolozás a talaj legtökéletesebb előkészítése, de egyben a legdrágább is. Rigolozás alkal­mával 60 cm mélyen forgatjuk meg a talajt. Ezt gépi, de kézi erővel is végez­hetjük. Kézi rigolozásnál szedjük össze a cserebogár-pajorokat, mert a fiatal gyümölcsösben nagy károkat okozhat- _ nak. Hegyes vidékeken jól bevált gödör­készítés a talaj robbantása, amivel szé­leskörű talajlazítást érünk el. A leg­gyakoribb mégis a gödörásás. Gödör ásásakor mindig a talaj lazasága vagy kötöttsége az irányadó. Jó talajban 70 cm mély és 100 — 120 cm széles gödröket ásunk. Kötött talajokban ez még széle­sebb legyen, így a gyökerek terjeszke­dését előnyösen elősegítjük. Ásásnál a felső talajréteget az egyik, az alsót a másik oldalra hányjuk ki. Oltványokat ősszel és tavasszal lehet ültetni. Előnyös azonban az őszi ültetés, mert a visszavágott gyökerek hegedősük után mindjárt fejlődni kezdenek, s a fa 100 cm sávban a termőfa .csurgója alatt. Ezekkel a trágyákkal nitrogént, kálidét és foszfort juttatunk a főidbe. Ha ezek arányát szükségképpen javítani akarjuk, műtrágyát is adagolunk. Ősszel nehezen oldható műtrágyát alkalmazzunk, ilyen a kainit (10 — 12 kg), Thomas-liszt (6 — 10 kg) és mésznitrogén (4-6 kg). Ä számok egy árra vonatkoznak. Könnyen oldódó műtrágyákat csak tavasszal al­kalmazunk. Számottevő kárt okoznak a gyümöl­csöseinkben a mezei pockok a pocokiárás éveiben. Szeretnek a gyümölcsösben meghúzódni a szántással bolygatott és beomlott fészkeikből. De leginkább a lucernával vagy más évelő takarmány­zavartalanul táplálkozhat a tavaszi nedv­keringés megindulása után. őszi ültetés esetén a nedvességtárolás is jobb. A ri­­bizlit és egrest (köszméte) már szep­tember végén is ültethetjük. De más gyümölcsöt október közepénél hamarabb ne ültessünk. Ezeknél fontos, hogy ren­desen beérjenek a vesszők és a szemek. Közvetlen földbehelyezés előtt a gyöke­reket, elsősorban a sérülteket metsszük meg. úgyhogy a metszési lap a föld felé legyen. A már néhány héttel előbb el­készített gödrökbe ültetés előtt kisebb mennyiségű kevert földet hányunk s csak azután helyezzük ültetőléc se­gítségével helyére az oltványt. A gyöke­rek közeit porhanyó földdel jól betöltjük, majd- lábbal lenyomkodjuk a törzs körüli részt. A törzs körül a földet felhalmoz­zuk. így védjük a téli fagyoktól, vala­mint elősegítjük a télidei gyökérképző­dést. Ültetéskor a gyökér 8 — 10 cm-rel feljebb kerüljön, mint a faiskolában, mert ennyit süllyedni fog a talaj leüfie­­pedése közben. A fát nem szabad mé­lyebbre tenni, mint a faiskolában volt, mert elcsenevészesedik és idő előtt el­pusztul. A növények, tehát a gyümölcsfák sem élhetnek táplálék nélkül. Októberben már megkezdhetjük a fogyó tápanyagok pótlását trágyázással. Legjobb trágya a komposzt, amely a talajt nemcsak táp­anyaggal, hanem hasznos talajbaktériu­mokkal is gazdagítja. Egy ár területre 2 — 3 mázsát szántsunk vagy ássunk Jól beérett istállótrágyával is trágyáz­hatunk, minden árnyi területet 4 — 5 má­zsa mennyiséggel. Ha nem az egész terü­letet trágyázzuk, tegyük ezt meg 80 — növénnyel szomzsédos gyümölcsösökben tesznek nagy károkat. A fa gyökerénél befészkelnek és télen az élelemhiány idején körülrágják a fatörzs föld alatti részét. Ez a fa teljes pusztulásához vezet. Ilyen helyen a pockokat rendszeresen irtsuk szénkéneg-oldattal. amelyből egy­­egy lyukba 5 — 6 grammot öntsünk. A mérgezett kukoricadara is bevált pusz­­títészer. A téli kis és nagy araszolok lepkéi is előbújnak a fa tenyésznyugalmának megkezdésekor a földben levő bábjaik­ból. Az elkorcsosult szárnyú lepkék fel­másznak a fa koronaágaira és a rügyiiíc mellé rakják tojásaikat. A tojások kez­detben világoszöld színűek, majd meg­bámulnák. Belőlük a tél folyamán kis hernyók fejlődnek. Ezek egy része még a rügyfakadás előtt kirágja a i ügyek belsejét. A védekezéshez tartozik első­sorban a jó talajmüvelés és a gyepes részek felszámolása gyümölcsöseinkben. OktóbeP elején helyezzünk a fák tör­zsére hernyóenyv-gyűrüket. Ezek meg­akadályozzák a lepkék feljutását a fára. Ajánlatos még, ha a fakéreg repedései­ben meghúzódó gombaspőrák elleni téli hígítású mészkénlével vagy 2 %-os bor­­dóilével permetezünk október végén. Juhász Árpád 1960. ektuber 5.

Next

/
Thumbnails
Contents