Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-10-05 / 80. szám
Olcsó és hasznos keveréktakarmány A szarvasmarha, kivált a fejőstehenek takarmányozásában eddig csaknem nélkülözhetetlennek tartották az ún. marharépát, vagyis a közönséges takarmányrépát. Csakhogy ennek a termesztési költségei nem kisebbek, mint a cukorrépáé, s ráadásul több víz és kevesebb hasznos szárazanyag van benne, mint amabban. Következésképp a közönséges takarmányrépával a termelők és az állattenyésztők jórészt hasznavehetetlen vízmennyiség-többletet takarítanak be és tárolnak; olyan vízmennyiséget, amely a répa hasznos részének is a nagy hányadát megrothasztja. S a termésben kárt — a 20 — 25 %-nyi átlagos veszteséget — a leggondosabb tárolással, prizmázással sem háríthatjuk el. Kísérletezésre közönséges „marharépa" helyett cukorrépát használtak föl takarmányozásra, mégpedig levelestül. A cukorrépa nemcsak több hasznos szárazanyagot tartalmaz, mint a közönséges marharépa, hanem jobban tárolható is, és nagyobb cukortartalma révén kivá-Ezeket az anyagokat háziállataink átlagosan 90 °/o-ban hasznosítják; a cukorrépában ugyanis kevés a meg nem emészthető levélrost és a gyökérfölösleg. A cukorrépa a többi más takarmánynyal kellő arányban keverve igen jól felhasználható a háziállatok etetésére. Etrendi hatása kedvezően befolyásolja az állatok tej- és hústermelését. Túl sokat azonban ne adjunk belőle állatainknak, mert a benne levő szapotin és a sóskasav emésztési zavarokat okozhat, ami csökkentené a tejhozamot is. A vemhesség utolsó szakában nem ajánlatos nagy mennyiségű répával etetni az állatokat, mert ennek elvetélés lenne a következménye. Máskülönben a vemhes állatnak, ha répával etetjük, fehérjét és ásványi anyagokat tartalmazó takarmányokat is kell adni, hogy az ivadék csontozatában és szervezetében kár ne essék. A cukorrépa etetését fokozatosan kell megkezdepi. Mégpedig úgy, hogy eleinte csak az állatok eledelébe keverve adjuk a répát, s ha megszokják, nagyobb ütemben fokozhatjuk adagolását. Szarvasmarhának frissen, reszelt állapotban keverjük a szecskázott terimés takarmányába. Ilyen állapotban répából tehénnek 10 — 25 kg-ot, növendékállatnak korához viszonyítva 5-10 kg-ot, ■ a hízómarhának pedig 10-20 kg-ot adagolhatunk 'naponta. ' Sertések etetésére is nagyon megfelelő a cukorrépa, mert a burgonyát teljes egészében helyettesítheti. Ezt főzve vagy tárolva adagoljuk. A vizet, amelyben a burgonya főtt, itassuk fel . állatainkkal, mert ez 0,2 % emészthető fehérjét és 6,3 °/o keményítőérteket tartalmaz. Ha nyersen adagoljuk állatainknak, úgy azt előzőleg alaposan tisztítsuk meg és vagdaljuk apró darabokra. Hízósertésnek jó a párolt burgonyából és nyers cukorrépából (1:1, esetleg 1:2 lón elősegíti az egyéb takarmányokban levő tápanyagok emésztését és felszívódását. így a felettébb értékes szójabab és szójás keverékek cellulóz-anyagainak emésztését is elősegíti. Tehát a szójában levő tekintélyes fehérje jobban hasznosul takarmány-cukorrépa keverékében, mint a közönséges „marharépával" keverten. Világgazdasági viszonylatban példás, gazdaságos téli keveréktakarmányt állítottak elő. A cukorrépát levelestül besilózták, szójababos silókukoricával és lóherével vagy vörösherével, lucernával vagy baltacímmel vegyest. Az ój keveréktakarmánnyal temérdek drága széna és abraktakarmány költsége térül meg, s az új keverékes silótakarmányt jobban hasznosítja a tejelő marha szervezete. A A cukorrépa ugyanis szénhidrátokban gazdag takarmánynövény, de kevés emészthető fehérjét, és ásványi anyagokat tartalmaz. Táptartalma a kővetkező: arányban) készült pépszerű keverék. Ebből naponta 4 — 6 kg-ot adagolhatunk 100 kg-nyi élősúlyra. A cukorrépa különösen jé hatású a szoptató kocák tejelésére, de malacozás előtt ne számoljunk vele a kocák étrendjében. A kocák, valamint a hízósertés répaadagját kint a répaföldön legeltetéssel is adhatjuk az állatoknak, mégpedig villanypásztor segítségével. A helyi körülményeknek megfelelően ily módon október végéig legeltethetünk. A répaterület lelegeltetését úgy szervezzük meg, hogy elsőnek szarvasmarhát legeltetünk rajta, amely a répa leveles és a földből kiálló részét hasznosítja. Utána serfest hajtunk rá, hogy a földben maradt részeket szedje fel. Bebizonyosodott, hogy a sertés 99 %-ban kiszedi a földben maradt répagyökeret és 80 — 90 %-ban szedi fel a levélmaradványt. Kocának 30 m2, a malacnak 0,5 m’ legelőt kell biztosítani egy napra. Kihajtás előtt etessük föl még az ólban az állat napi adagjának a felét, nehogy mohón legeljen. Éhes állatot sohasem szabad legelőre hajtani, mert túlzabálhatja magát. Igáslónak egészben vagy reszelt állapotban 20 kg répát adagolunk naponta. Abban az időben, amikor az állatot nem dolgoztatjuk, csökkenthetjük a répa adagját. juhoknak szintén csak reszelt állapotban adjuk a répát, mégpedig fejenként 1 — 2 kg-ot naponta. Baromfival naponta 50 — 60 grammot egészben vagy reszelt állapotban etetünk fel. A cukorrépa legtökéletesebb tartósítása a szárítás. A szárított répaszeletet (nem cukorgyári, kilúgozott) igen alkalmas minden háziállat takarmányozására. Fejőstehénnek 2—'3 kg, hizőállatnak 1 — 2 kg, növendékmarhának 0,5 kg, sertésnek 50 kg élősúlyra 0,5 kg, lónak pedig 1,5 — 2,5 kg a napi adagja. Ezt áztatott állapotban adjuk az állatnak. Sertésnek, amelyet száraz hizlalással tartunk, száraz állapotban, ledarálva helyezzük az őnetetőbe. Az alsószeli szövetkezetben például jelenleg 5 hektárnyi cukorrépatermést silóznak burgonyával, lucernával, silókukoricával keverve, mázsánként ebben az arányban: 30 kg burgonya, 15 kg cukorrépa, 15 kg csöveskukorica teje?-viaszos éredésben, 40 kg tarlólucerna, Ilymódon az idén silózásra tehát elfogyasztanak: 15 vagon cukorrépát, 15 vagon silókukoricát, ^0 vagon lucernát és 30 vagon burgonyát. Most, amikor itt van a répa és egyéb takarmánynövények betakarításának ideje, éljünk a kínálkozó lehetőségekkel és készítsünk minél több olcsó és hasznos keveréktakarmányt. ÉRTÉKES TAKARMÁNYTÖK V. V. Araszinovics szovjet vegyész megállapította, hogy a takarmánytök nagy mennyiségű pektint tartalmaz, amely igen keresett cikk a cukrászatban és a konzervgyártásban. Ennek alapján M. K. Coljganzen munkatársával egy újfajta tököt termesztett ki, amelynek 10 %-a pektin. Egy hektáron termett 30 — 60 tonna pektin-tökből 150 — 300 kg pektint lehet termelni. A Szőlőskei Tangazdaságban ez évben csak néhány tő takarmánytök termett a burgonya közt, de igen nagy gyiimölc sokét hozott. Jövőre a képünkön látható tök magját mind elvetik kísérleti célból. I Romlik-e a szőlő és a többi gyümölcs, ha öntözzük? Némelyütt, például Bulgáriában, Olaszországban és Észak-Afrikában, öntözéssel a mi szőlő- és gyümölcshozamaink átlagát többszörösen fölülmúlják. E példa alapján több állami gazdaságban, szövetkezetben és néhány magános kertjében bevezették az öntözést. Kezdeményezésüket siker koronázta, ám az öntözéses szőlő- és gyümölcsműveié» máig sem terjedt el annyira, amennyire erre nagyobb beruházások nélkül is mód lenne. A gyümölcs és a szőlő minőségi sajátságai nemigen befolyásolhatók öntözés útján, legfeljebb negatív értelmében: a vízhiány rendkívül hátrányos Iphet éppen a minőségre, főként a növekedés időszakában. _ , Emészthető Keményítő-Szárazanyag {ehérJe érték Zabegység Gyökér 25 0,5 15 25 Levél 16,5 1,2 7 1M 1960. október 5.
