Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-09-28 / 78. szám
Magas a hektárhozam, de kísérleti parcellájuk nincs Erdőkkel koszorúzott völgykatlanban, Pelsőctől északnyugatra mintegy 27 km távolságra fekszik Cierna Lehota község. A falu dolgozói jobbára mezőgazdasággal foglalkoznak, pedig a szántóföldek nagy része olyan meredek dombokon és hegyoldalakon terül cl, hogy majd lefordul róluk a szekér. Ennek ellenére virágzik a mezőgazdaság a községben. Idén az elsők között fejezték be az aratást, s tavaszi árpából 30 mázsás átlaghozamot értek el, egy dűlőh pedig 35 mázsa termett hektáronként. A zabtermés is nagyon jó volt, majdnem olyan, mint az árpáé, csupán a búza nem vált be. A kedvezőtlen őszi szárazság miatt rosszul kelt, nem tudott elbokrosodni és ami kikelt, az is megritkult a fagy miatt. Viszont kalásza araszosra nőtt és acélos magot termett. A kukoricát csak silózásra használják, mert magnak nem érik be. Ezzel szemben a burgonya majdnem minden évben jó termést ad. Átlagosan 160 — 200 mázsa terem hektáronként. Egyes parcellákon pedig megközelíti a 300 mázsás hektárhozamot is. Ez évben Tomes János, a szövetkezet mezőgazdásza, a nagy hektárhozamok mesterei között megindult verseny keretében kötelezettséget vállalt, hogy egy hektár kísérleti parcellán 350 mázsa burgonyát termel. Testvére, a slavosovcei EFSZ mezőgazdásza, pedig 200 mázsa burgonya termesztésére kötelezte magát egy fél hektáron, ami 400 mázsás hektárhozamot jelent. A Cierna Lehota-i EFSZ burgonyája nagyon szép, sokkal szebb, mint amilyet a környéken láttunk; szára derékig ér, úgyhogy most is bizonyára eléri a Í60 —180 mázsás átlagos hektárhozamot; csupán a kísérleti parcellán nem érnek el semmit. Igen, semmit sem érnek el, mert kísérleti parcellájuk nincsen. A kötelezettségvállalás csak papíron maradt. Ez a helyzet mind a két Tömésnél, s ezért elsősorban ők a felelősek, de a járási vezetőség is hibás, főként a járási mezőgazdász, mert egyszer sem érdeklődött afelől, hogy mi történik a kísérleti parcellával. Sőt mi több, a járás mezőgazdasági osztályán «senki sem tud erről a kötelezettségvállalásról. Mentségükre talán az szolgálhat, hogy két járás egyesült és nagyon sok munkakörbe új emberek kerültek, akik még nem tudnak arról, hogy mi történt azelőtt. Nem véletlen, hogy a moldavai és roznavai járásokban csap papíron maradt a kötelezettségvállalás, mert a kosicei kerület többi járásában szép eredményt hozott és nem vetett gátat a teljesítés útjába az átszervezés. A trebisovi EFSZ cukorrépájáról már írtunk, s jelenleg a roznavai. járás több EFSZ-lben úgy beszélnek az emberek, hogy jövőre ők is megpróbálják Lopatní k-módszerrel a cukorrépa termesztését. A volt moldavai és az új roznavai járásban pedig semmit sem tudnak a népi kísérletezőkről és nem is érdeklődnek felőlük. Ez az oka annak, hogy a két mezőgazdász már azt is tagadja, hogy kötelezettséget vállalt. Lopatník elvtárs tanulni szeretne az ország versenyzőinek módszeréből, mert még az idei magas hektárhozamokkal sincs megelégedve (240 hektáron átlag 500 mázsa, a háromszor 5 hektáros kísérleti parcellákon pedig 1300 mázsa cukorrépa termelésére kötelezte magát). A két mezőgazdász esete egy kicsit bosszantó, de azért tőlük is lehet tanulni, és nemcsak kárukon, hanem eredményeikből is. Földjeiken évek óta olyan hektárhozamokat érnek el, hogy a trebisovi járásban sem vallanának szégyent velük. Eredményeik alapja, hogy a talaj- és az éghajlati viszonyoknak megfelelő növényeket termesztenek, s ennek megfelelő agrotechnikát alkalmaznak. A földeket három évenként 300-400 mázsa istállótrágyával javítják és minden évben műtrágyáznak a talajelemzés eredményeinek figyelembevételével. Nagyon sok nitrogénes műtrágyát használnak fel a többi trágyával szemben, mert azok az anyagok, amelyek a szár szilárdságát és a gabonaszem acélosságát eredményezik, a talajban megtalálhatók. Érdekes kimutatást készítettek az időjárásról történő megfigyeléseikről. Eszerint 1901 — 1940 között az átlagos évi csapadék 1000-1200 mm között mozgott, s ennek 68 — 70 % a tenyészidőre (április-október) jutott. Az átlagos hőmérséklet pedig a következőképpen alakult; január —4, február —2,9, március 1.8, április 6,3, május 11,6, június 14,5, július 16,4, augusztus 15,6, szeptember 12,2, október 7,7, november 2, december — 2,4 fok, vagyis az egész évre 6,6, a tenyészidőre 12,1 fokos átlagos hőmérséklet jut. Ezek az adatok azt bizonyítják,.hogy az időjárás kedvez a burgonyatermesztésnek. A burgonya 20 fokon felüli hőmérsékletnél leromlik, ha pedig 3 évnél tovább termesztik degeneráló körzetben, sokszor még a magját sem adja meg. Cierna Lehotán tehát nemcsak jó tapasztalatot szerezhet a többi szövetkezet, hanem kiváló burgonyavetőmagot is. De az itteni EFSZ-nek is tanulnia kell a többi EFSZ-től, hogy növelje a hektárhozamokat. Idén, ha már el is hanyagolták a versenyt, jövőre feltétlenül bele kell kapcsolódniuk; kísérleti parcellákat kel! létesíteniük, hiszen abból elsősorban maguknak a versenyzőknek van hasznuk. A roznavai járásban tehát minden mód megvan a magas hektárhozamok elérésére, és felvehetik a versenyt a többi járással, ha követik a trebisovi járás példáját. Csurilla József Készítsünk silótakarmányt a baromfi részére is A nagyüzemekben a baromfi tartása, takarmányellátása jelentős mértékben megváltozott. Az állatok, mivel mozgásuk korlátozott — ellentétben a szabadon kószáló baromfival —, alig jutnak zöld takarmányhoz. Pedig rendkívül fontos, hogy a baromfi egész évben elegendő zöldtakarmányt fogyasszon, főleg az azokban levő vitaminok és provitaminok miatt. Elengedhetetlen ez a fiatal állatok növekedése, a jó takarmányértékesítés, a tojástermelés, de állategészségügyi szempontból is. A baromfi, csakúgy, mint más állatok zöldtakarmányozása májustól októberig könnyen biztosítható. Télen azonban a zöldpótlás általában nagy gondot okoz. Az elmúlt télen, amikor sok szövetkezetünk tízezer számra nevelte a csibét és jó néhányuknál többezres törzsállományt kellett takarmányozni, még inkább jelentkezett a zöldeleség biztosításának gondja. Takarmányrépával, cukorgyári nyers répaszelettel, csírázott gabonával, lucernalisztte! igyekeztek a zöldet pótolni. Bizonyos sikerrel járt ez az etetési mód, azonban sem a téli csibenevelésben, sem a tojástermelésben kielégítő eredményt nem mutatott. A felsorolt okok késztettek bennünket arra, hogy a baromfi téli takarmányozásának megjavítása, főleg a nagyüzemi csibenevelés és tojástermelés sikeres biztosítása érdekében azt javasoljuk, hogy a baromfi téli takarmányát vitaminban gazdag, zöld koncentrált silótakarmánnyal kell kiegészíteni. Baromfi részére mindenekelőtt olyan takarmányokat silózzunk, amelyek a baromfi ízlésének, igényeinek megfelelnek. Kidolgoztunk néhány keveréket az alábbiak szerint: 1. Туцкок részére készíthető silótakarmány a) 45 % szecskázott zsenge lucerna, 40 % szecskázott leveles káposzta, 12 % darált sárgarépa, 1 % darált vöröshagyma. 2 % hígított melasz, b) 50 % pépesített zsenge lucerna, 20 % darált leveles kalerábé, 15 % szecskázott csöves kukorica, 12 % darált leveles répa, 2 % hígított melasz, 1 % darált vöröshagyma a szárával. 2. Csibék részére készíthető silótakarmány a) 40 % darált sárgarépa, 40 % szecskázott zsenge lucerna, 18 % zúzott paradicsom, 2 % hígított melasz, f b) 40 % szecskázott tejes kukoricacső, 38 % darált sárgarépa, „ 20 °/o pépesített zsenge lucerna, 1 % darált vöröshagyma, 1 % hígított melasz. Természetesen másféle takarmányokból is lehet igen jő minőségű silótakarmányt készíteni baromfinak, azonban lucerna, kukorica, cukorrépa, kerti hulladék általában minden gazdaságban akad. Az a lényeg, hogy olyan takarmányokat használjunk, amelyek tápértéke nagy, rostossága viszont kicsi. Tyúkok részére 150 takarmányozási napra 4 — 6 m*. csibék részére 2 — 3 m3 silótakarmányt készítünk 1000 állatonként. A silózott takarmányból a tyúkok, csibék részére (csibének 2—7 hetes kortól) annyit adunk, amennyit azok jóízűen elfogyasztanak. A silótakarmányt a baromfival ne földről etessük, hanem etetővályúból. A vályúkat rendszeresen tisztítsuk ki a besavanyodott, romlott takarmányoktól, majd fertőtlenítsük. Mindenképpen fontos, hogy a baromfitenyésztéssel, téli csibeneveléssel foglalkozók feltétlenül idejében készítsenek silótakarmányt a rendelkezésükre álló takarmány féleségekből. 1960. szeptember 28.
