Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-09-25 / 77. szám

Cseh művészek szlovák színpadon

Már hagyományossá vált a két

testvérnemzet művészeinek kölcsönös vendégszereplése, amelyet évről évre növekvő siker koronáz. Erről tanúskodik a Prágai Nemzeti Színház legutóbbi fellépése is Bratislavában, ahol bemutatták Jozef Topol „Az ő napjuk“ című drámáját, Arthur Millertől „Az ügynök halálát“ és a A. P. Csehovtól „A sirályt“.

Nehéz lenne elemezni, hogy melyik előadás nyerte el a közönség tetszését a legjobban, mert mind a három előadás oly művészi tökéletességről tanúskodik, amilyennel kevés színház rendelkezik.

A fiatal cseh drámaíró, Jozef Topol darabjának sikerét vitathatatlanul jellemeinek kitűnő megrajzolása, mesterien megírt párbeszédei és kiváló rendezési megoldása váltotta ki.

Közelebb az élethez

Iskolánkon, már javában folyik a tanítás. Ez az iskolaév is sok újdonságot tartogat számunkra. Az első természetesen az ingyenes tankönyv- és tanszerjuttatás volt. Nagyot változik a tanítás rendszere. „Közelebb az iskolát az élethez!“ Ez a jelszó, ez szabja meg iskolánk fejlődésének további útját.

Mindjárt az évnyitó után összeültek az úttörők, hogy megtárgyalják a teendőket. A Micsurin-kör összejövetelein a szövetkezet munkájáról beszéltek. Elhatározták, segíteni fognak földműveseinknek, ahol csak szükség lesz munkájukra. Első volt a paprika szedése. A tanulók meg-Ahol megtörnek a kultúrforradalom hullámai

A termelőerők rohamos fejlődésével párhuzamosan a tudomány és technika is mérföldes léptekkel halad előre. Ezt bizonyítják a vízi- és hőerőművek, az új gépgyárak százai, a hatalmas ipari üzemek.

Joggal elvárnók, hogy a kultúra is átvegye ezt az ütemet. Sok helyütt örömmel tapasztalhatjuk, hogy a kultúra tényleg, lépést tart a nagy fejlődéssel, de sajnos, ez nem mindenütt történik így.

Említsük meg például a Jednota Hrnciarske Zaluzanyban működő vendéglőjét. Falusi dolgozóink otthonai fölött, a középületek háztetőin egyre sűrűbb a televízió-antennák erdeje, ugyanakkor Hrnciarske Zaluzanyban, illetőleg ennek egyetlen vendéglőjében még csak rádió sincs. Legalábbis nincs használható- állapotban. A készülék alighanem a rádió őskorából származik; évek óta hallgat, mint a sír, így azután talán nem is csoda, hogy a vendéglő látogatói sokszor fülbántó, éneklésnek mondott ordítozással törik meg a csöndet. Egészen biztos, ha megszólalna a rádió, ha kellemes zenét, híreket vagy egyéb érdekes műsorszámokat sugározna, az éneklők — már csak a többiek figyelmeztetésére is — elhallgatnának és átadnák a teret a rádiónak.

Itt lenne az ideje, hogy a Rimavská Sobota-i járásban a Jednota illetékesei helyrehozzák akt a mulasztást, amelyet a járási vezetők még akkor követtek el, amikor a község a poltári járáshoz tartozott.

Elvárjuk, hogy a kultúrforradalom hullámai Hrnciarské Zaluzanyban se törjenek meg. s a kultúrforradalom itt is győzedelmeskedjék. Nem vágyunk arra a kétes dicsőségre, hogy a vendéglőben múzeumot rendezzenek be, ahol például a legócskább, régóta néma rádiókészülékekből mutatnak be gyűjteményt. Inkább olyan rádiót kérünk, amely szórakoztat, tanít és terjeszti a kultúrát. Kovács István (Rimavská Sobota)

és hátrahagyott munkáiról csupán annyit tudunk, amennyit eddig a föld alól feltártak. Ilyen vonatkozásban még mindig kevés történt. A föld még sok titkot rejteget magában. Észak-Spanyolországban, Dél-Franciaországon keresztül Nagy-Britanniáig, Németországon keresztül a Kaukázusig és a barlangok mélyén olyan tárgyakra bukkantak, amelyek az ember kezdetleges szerszámai voltak mind az önvédelem, mind a vadászatban. Az ősművész akkor jelentkezett a történelemben, amikor mindennapi használati tárgyait díszíteni is kezdte, s ehhez felhasználta élményeit, például az állatokkal vívott küzdelemből. Elleste az állatok mozdulatait és azokat egyszerű vonalakkal rögzítette. Munkájában gyakran fölfedez-, hetjük a vallásos motívumokat, amelyeknek varázserőt tulajdonított, olyan hatalmat, amely védelmet nyújt a rontő szellemek ellen. Ilyet még ma is láthatunk falvainkon, például kapubálvány formájában. A mai ember mindezt már csak díszítő motívum-' ként veszi át, s ennek ősi jelentőségét nem is tudja.

Ezek az ősmflvészet olyan maradványai, amelyek azóta kifinomultak, s azokat a népművész nemzedékről nemzedékre még ma is tovább adja.

Amikor az ősember kemény kovakőből kifaragta kőhaltáját, mindössze arra törekedett, hogy ez a balta megfeleljen céljának. Ám ha a kérdéses használati tárgyat már ékesítette is, ezt szabad idejében és jókedvében cselekedte, mert ez voltaképpen szórakozást jelentett számára. így hagyta reánk az ősi örökséget. Az ásatások alkalmával a barlangokból előkerült leletek bizonyítják az ősember művészkedését, amikor a tárgyak tökéletessége emelte az ősembert művészi rangra» Fölfedezte az anyagot, amely később ügyessége és leleményessége által gazdagított. Az első ilyen anyag talán a fa volt, azután a kő, a különböző állatok csontja, később a bronz, vas stb. következett. Az elkészített használati eszközök az anyagtól is függtek, de mindig a célszerűség volt a döntő. Az ősember ezeket az eszközöket bámulatra méltó ügyességgel, határozottsággal és meglepő megfigyelő képességgel hozta létre. Az ismert leletek bizonyos értelemben a műipar első kezdetét jelentik. A barlangokban talált karcolatok és képek azok, amelyeket az ősművészet kezdetének mondhatunk. (Folytatjuk.)

Staudt Mihály,

festőművész

• Kínai televíziósok és rádiósok látogatása. A kínai televízió és rádió munkatársainak egy csoportja hazánkba látogatott. A vendégek televízió- és rádióberendezéseinket tanulmányozzák.

• Ismeretlen törzsek nyomára akadtak. A kelet-kazahsztáni régészek ismeretlen törzsek nyomára bukkantak, amelyek az időszámításunk előtti első századig laktak ezen a területen. Temetkezési helyükön mintegy 600 aranytárgyat találtak.

• Schweitzer-bélyeg. Dr. Schweitzer professzor, a neves békeharcos arcképével a Ghánái Köztársaságban bélyegsorozatot adtak ki.

• Szovjet népművészek Nyugat- Németországban. A Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese kétheti vendégszereplésre Nyugat-Németországba érkezett, ahol első előadását Hamburgban hatalmas sikerrel már meg is tartotta. Nyugat-Németország után a táncegyüttes Ausztriában és Svájcban is föllép.

• Walt Disney filmet készít a magyar népi együttesről. Walt Disney, az ismert amerikai filmrendező, akit főleg rajzfilmjei tettek az egész világon ismertté, filmet akar készíteni a Magyar Népköztársaság Állami Népi Együtteséről. A rendező Hamburgban látta az együttes műsorát.

• Csehszlovákia képzőművészetének 15 éve. Ezzel a címmel október 9-én kiállítás nyílik Bratislavában, amelyen a felszabadítás óta eltelt másfél évtized legjobb képzőművészeti alkotásai kerülnek bemutatásra.

• A 3000 éves mexikói művészet kiállítása. Mexikóban szeptember végén nagy kiállítást rendeznek, amely Mexikó 3000 éves művészetét mutatja be. A kiállítás előkészítésére a mexikói Nemzeti Szépművészeti Múzeum igazgatója Moszkvába érkezett.

Új házsor

a kegyelmes úr kertjében

Megértettük tanulóinkkal, milyen nagy jelentőségű a gyógynövények gyűjtése. Sok kicsi sokra megy; ezt tartottuk szem előtt. Eredmény: a kerületben az első helyen végeztünk. Nem említve azt, hogy tanulóinkkal megszerettetük a természetet és hasznos munkát végeztünk. Mindenki tudja, milyen fontos nyersanyag a gyógynövény iparunk számára.

Az új iskolaév tehát további távlatokat nyit meg tanuló ifjúságunk előtt. Egy pillanatra sem szabad tanítóinknak szem elől téveszteniük, hogy az elméleti tudást szorosan összekössék a gyakorlattal. Ez ésszerű, ennek csak így van értelme. A most iskolába járó fiatalok nemcsak a matematika bonyolult tételeivel lesznek tisztában, nemcsak az avatatlan szemnek érthetetlen ábrákat, mértani rajzokat tudnak majd készíteni, hanem ellesik életünkből azokat a tudnivalókat, amelyeket eddig az iskola padjaiból kikerülve kellett — bizony keserves izzadtok közepette — megtanulniuk. Sokoldalú embereket nevelünk. S ez így is helyes. Hisz az egész ország közösen gazdálkodik, tehát minden jó gazdának kell értenie azokhoz a dolgokhoz, amelyek gazdaságában “lefordulnak.

Trenka Tibor (Modrany)

Kissé furcsának tűnik a fenti mondat, mert nálunk már nincsenek kegyelmes urak, s azok a birtokok, amelyeket azelőtt bitoroltak, a föld igazi gazdáinak a kezébe kerültek. Jánokon is saját földjükre építették a dolgozók azokat a szép családi házakat, amelyek a volt kegyelmes úr kertjét szegélyezik az út mentén.

— Ugye milyen szép házakat építettünk a kegyelmes kegyetlen úr kertjében? — szólt rám egy ismerősöm,

Jánokon minden ember kegyetlennek hívta a „kegyelmest", igaz, csak a háta mögött. Kerülték vele a találkozást, meri már abból is baj származott, ha valaki olyankor köszönt neki, ha rossz kedvében volt.

A kastély, ahol ó lakott, pirospozsgás óvodás gyerekek kacagásától hangos. Kerekesné pedig, amint főzi nekik a jobbnál jobb ételeket, munka közben dalba szövi a keserű múltat és az egyre jobban szépülő jelent. Már egy színdarabot is írt, és ki tudja, mi minden kerül még tollából papírra. Érdekes, hogy éppen ennek a kastélynak szülötte, az egyik Sziklay-lány is verset írt. Ő írta meg a „Magyar hiszekegyet". Ebben a verstanilag is kifogásolható versben mindent hitt, csak a szegény emberek sorsának jórafordulásában nem akart hinni. Ezzel szemben Kerekesné írásai még nem kerültek nyomdafesték

tagokat virágcsokorral, verssel és dallal köszöntötték. A CSEMADOK idei járási versenyén pedig első díjat nyertek a „Házasság“ című háromfelvonásos színművel, és ezért értékes ajándékokkal (szobrot, könyveket kaptak, jutalmazta őket a CSEMADOK kassai járási vezetősége. Az állami ünnepeken és az EFSZ ünnepségéin műsorral vesznek részt aCSEMADOK-tagok. A CSISZ is nagyon jól működik. Már saját zenekara is van, amely nagy sikert ért el a gyermekek farsangi álarcosbálján, gyermeknapon és több mulatságon. A Vöröskereszt a színjátszásban elért eredményeiért is dicséretet érdemel. Otthon kétszer, azonkívül Vendégiban és Ájban játszott az idén. A szovjetbarátok szervezete pedig ingyenes filmek vetítését szervezte meg.

Minden szervezetről egy cikk keretében ily röviden is nehéz lenne beszámolni, és ha mindent el is mondanánk, akkor is csak az a kérdés vetődhetne fel az olvasó előtt, amely a szervezetek létszámának a megemlítésével felvetődik. Hogyan működhet jól ennyi szervezet egy faluban? Ügy, hogy a szervezetek segítik egymást. Elsősorban a pártszervezet támogat minden tömegszervezetet, azután a CSEMADOK és a CSISZ testvéri együttműködése gyakorol nagy hatást a többi szervezetekre a közös munkában. A legfőbb ok pedig, hogy a szocialista kultúra, mint legtöbb helyen, a falu megváltozott életében gyökerezik. Jánokon ehhez hozzátartoznak: a biztos megélhetés, amelyet az EFSZ nyújt és azok a szép családi házak is, amelyek a „kegyelmes" úr kertjében épültek.

Csurilla József

ábrázolja Willy Loman, az ügynök életén keresztül a kapitalista rendszer szellemét. Az ügynök a véletlentől remélte fiainak karrierjét, gazdagságát, s mindazon vágyait, amelyek a kapitalizmusban megvalósíthatatlanok.

Willy Loman szerepét kimondhatatlan művészi tökéletességgel Karel Höger érdemel művész alakította. Kiváló teljesítményt nyújtott Blanka Waleská is a feleség szerepében.

Harmadik műsorszámként Csehov „A sirály“ című darabja szerepelt. A mű főtémája a szenvedésen, a megaláztatáson is győzedelmeskedni tudó ember. Ny ina drámája hordozza magán leginkább Csehov mondanivalóját; igen, bízni kell önmagunkban, erőnkben, akaratunkban és az emberekben. A szereplők közül Marie Tomasova remekelt. Kellemes hangjával és természetes bájával hívta fel magára a figyelmet.

Maga az író ezt írja művéről: „Drámámban a mai valóságot, életünket és időnket akartam ábrázolni. Bizonyára ez nem az első vállalkozás ezen a kalandos úton, ahol versengés folyik a valóságért, saját életformánkért. Amikor művem hőseit kerestem, úgy tűnt, hogy legérdemesebbek azok lesznek, akik életünkkel törődnek, akik nem kölcsönkért szemekkel nézik a valóságot s nem más szájával beszélnek.“

Valóban sok fiatal magára ismert Vladimírban, a fiatal zenészben, aki csaknem áldozatul esett apja esztelen tervének, mert mérnököt akar faragni fiából. Szerinte a művészet értéktelen és megalázó küldetés, amelyet nem tud értékelni a társadalom. Vladimír azonban keményen kiáll célkitűzése mellett, ám a szülők csökönyös kispolgári nézete megdönthetetlen. Mindehhez fiuk egyetlen szerelmét, Irenát is makacsul ellenzik a szülők, a lány szüleinek erkölcstelen életviszonyára hivatkozva. A szerelem és az eltökélt munkavágy Vladimírt a szülői beleegyezés nélkül a felvételi vizsgára hajtja. Az író a fiatal szereplőkön keresztül kiválóan bizonyítja, hogy a mai fiatalság is tud mélyen szeretni, sok áldozatra képes az új eszmék megvalósításáért.

Meg kell említeni O. Krejca érdemes művész kitűnő rendezését, amelyet háromszögű siklószínpad és poliekrán filmtechnika segítségével oldott meg. A színészek közül kiváló alakítást nyújtott Nedbal érdemes művész Dohnál szerepében, továbbá Mária Tomasová (Irena) és Ludek Munzar (Pavel).

Űgyszintén ragyogó sikert ért el Miller ismert amerikai drámaíró „Az ügynök halála“ című művel, amelyet Jaromír Pleskot rendezett. A dráma Miller kiváló társadalomismeretéről és mesteri művészi készségéről, tökéletességéről tanúskodik. Kiválóan

Márie Tomasová és Marie Glázrová „Az ő napjuk" című drámában

A prágai színház művészei kiforrott alkotásaikkal feledhetetlenné tették ezeket a kellemes színházi estéket, s még jobban elmélyítették a cseh és a szlovák nép megbonthatatlan barátságát. Веке Sándor

Több hónapon keresztül tartózkodom vidéken, nemcsak a restaurátor szakmám köt ide, hanem gyakran az alkotó munka is, ha gondolataim az emberekkel vagy a tájakkal hoznak kapcsolatba. Helyet választva, hol itt, hol ott ülök le rajzolni, esetleg megfesteni egy-egy érdemesebb táj, falu vagy gyárváros részleteit. A hangulat is vezeti az embert vagy egy-két gondolat, amely emberek közé hajt; keresem a típust az alakjaimhoz, ellesem mozdulataikat ahogy sietnek, dolgoznak vagy pihennek. Munkám közben gyakran sok nézőm is akad. Szeretem, ha mellém ülnek, beszélgetnek, nézegetnek vagy kérdéseikre feleletet, magyarázatot várnak. Ilyenkor beszélnek arról, amit olvastak vagy láttak, arról, amj életükben élményt jelentett számukra a legszínesebb vagy legnehezebb helyzetükben is. Bókáik, Kovácsok, Zelinák és Novákok mesélnek vagy kérdeznek. Ifjabbak és öregebbek is, mint Banai bácsi, akit még az első világháború hurcolt meg kelettől nyugatig. Beszél a francia földről, ahova kivándorolt és ahol dolgozott, s beszél a Kaukázusról is, ahova a háború sodorta, és Kínáról, ahonnan a tengereken keresztül tért haza. Világot látott, megedzett ember, átélt élménnyel és látottakkal. Örül, ha valakivel is közölheti gondolatait és élményeit. Verscsaginról éppen anynyit tud mondani eredeti megfigyelései alapján, mint Munkácsiról vagy Benczúrról. A maga módján adja fel kérdéseit. Meglepetésemre tud beszélni az altimírai barlangleletről, mert ő erről is olvasott. Sőt szittya dolmeneket látott a Kaukázusban az erdők rengetegeiben. Erről olyan élénken beszél, mintha borjújáról vagy a felszántott földről beszélne. Megtudom azt is, mennyire büszke könyveire, sőt ma a könyvespolc mellett ott a rádió és legújabb televízió is. Ez is szélesíti látókörét.

Mennyire fordult a történelem kereke. Ezekből a lenézett, alázatos parasztokból tudatos emberek lettek. A föld rabszolgáiból igazi embert kovácsolt a szocialista élet. Másképpen gondolkodnak, mint 30 évvel ezelőtt. Itt találkozik és tűnik el a város és a falu közötti különbség.

Ma már minden érdekli őket. Mindent akarnak tudni. A művészet is érdekli őket. Mégpedig az ősembertől. Hiszen nem is voltak sokkal messzebb, mint az ősember. Ha daloltak, füstürésztek, vagy ha faragtak és díszítettek.

— Sokat gondolkodtam — mondja az egyik — a régi dolgok fölött. Összehasonlítottam, amit láttam és amit átéltem. Milyen is lehetett az ősember? Hogyan is jött létre az első megnyilvánulása, amikor használati tárgyait díszíteni kezdte?

Szívesen hallgatom őket, s élvezem, ha ők is meghallgatnak. Beszélgetés közben mondom el, ami érdekelheti őket. Azt, hogy az őskor emberéről

Boldogan mosakszanak az iskolások a folyóban

értették, milyen kárt szenvedne a szövetkezet, ha a korai fagyok esetleges beköszöntésével tönkremenne a szép termés. A munkát többnyire tanulás után végezték. A szövetkezetnek nagy gondot vettek le a válláról. Hiszen a dohány is sürgette őket. így aztán oda összpontosíthatták összes erejüket. Nem kevesebb mint 9 vagon paprikát szedtek le úttörőink. Jól, becsületesen dolgoztak. Bezzeg dicsérte őket Cseh Vilmos bácsi, a szövetkezet közkedvelt kertésze.

Munka közben arra is alkalom nyílt, hogy a tanulók elbeszélgessenek a szövetkezeti tagokkal. Diákjaink meglepően nagy érdeklődést tanúsítottak a nagyüzemi gazdálkodás iránt. Érdekelte őket minden apróság. S ezzel az akcióval is kettős célt értünk el. Segítettük szövetkezetünket, tanuló ifjúságunkban pedig fölkeltettük az érdeklődést a szövetkezet iránt.

Iskolánk célja elsősorban az, hogy tanulóinkkal megszerettessük a mezőgazdaságot, hogy sok jó mezőgazdászt neveljünk szövetkezeteink számára.

alá, de a dolgozók máris megkedvelték.

A „kegyelmes" kertje tehát boldog otthon lett és a kultúrélet termő talajra talált rajta. Azelőtt ez a kert tövisből nevelt élősövénnyel volt bekerítve. A kert fái íny csiklandozó gyümölccsel csalogatták az iskolába járó, rongyosruhás gyerekeket, de az oroszos tövisek minden próbálkozást meghiúsítottak. Most pedig övék a kert és a gyermekeiké. A régi kisgyermekek nagyra nőttek, és ma már ■nemcsak jó ruhára telik nekik, hanem új házra, rádióra, mosógépre és egyebekre. Ha Sziki а у kegyelmes meglátná azt a 60 új házat, amely a szövetkezet megalakulása után épült Jánokon, bizonyára visszakívánkoznék a sírba, mert azelőtt még a levegőt is sajnálta a szegény néptől.

Viszi а у Mária tanítónő ezt mondja:- Nem hiszen, hogy a kassai járásban akad még egy olyan falu, mint Jánok, ahol ennyire törődnének a szocialista kultúra fejlesztésével. Igaz, hogy más falura nem is zúdított annyi nyomort a múlt, mint erre.

Nem lehet tehát csodálkozni azon sem, hogy a faluban 11 tömegszervezet működik és nemcsak tagdíjat fizetnek a tagok, hanem dolgoznak is. A CSEMADOK például nagyon szép munkát végzett a választások előkészítésében. Az először szavazó CSISZ-