Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-07-10 / 55. szám
A harmadik ötéves terv — a fejlett szocialista társadalom népgazdaság-fejlesztési terve Ma, amidőn meg kell vitatnunk gazdaságunk továbbfejlesztésének konkrét feladatait, büszkén tekinthetünk arra a műre, amelyet népünk Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével rövid idő alatt alkotott, s amely a társadalmi átalakulások nagyságát és jelentőségét tekintve nemzeteink történetében páratlan. Teljesítettük a kapitalizmusból a szocializmusba, vezető átmeneti időszak alapvető feladatait. Végérvényesen felszámoltuk az embernek ember által való kizsákmányplását. A Csehszlovák Köztársaságban megvalósult a szocialista rendszer. Simúnek elvtárs beszámolójának további részében részletesen foglalkozott eddigi gazdasági fejlődésünk főbb vonásaival és a második ötéves tervben elért sikerekkel. A termelés és a fogyasztás növekedésének üteme, valamint Csehszlovákiának a második ötéves terv végén elért gazdasági színvonala meggyőzően igazolják a szocializmus előnyeit. A második ötéves terv éveiben teljesítettük a szocializmus építésének egyik legnehezebb feladatát, a mezőgazdasági termelés szövetkezetesítését ami megkövetelte az egész párt erőfeszítésének összpontosítását. Feltételezzük, hogy a szocialista szektor az év végéig a mezőgazdasági földterületnek körülbelül 90 %-án gazdálkodik majd, s ezzel viszonyaink közepette a gyakorlatban befejeződik a falu szocialista átalakítása. Az ipari termelés feladatainak teljesítését boncolgatva, Simúnek elvtárs külön kiemelte a gépipar rohamos fejlődését, továbbá rámutatott arra, hogy a meglevő kohóipari üzemek kiépítésének befejezésével és újak építésével megteremtjük a népgazdaság jövőbeni jobb fémellátásának feltételeit, továbbá megszüntettük a népgazdaság fűtőanyag- és villamosenergia-ellátásában mutatkozó aránytalanságot. A nehézipar elsődleges fejlesztése lehetővé tette a közszükségleti cikkek termelésének további növelését. Ily módon évről évre egyre jobb feltételek alakultak ki a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére. Az 1956 — 1960 közötti években több mint 200 milliárd koronát fordítottunk a népgazdaság fejlesztésére, tehát 77 %-kal többet, mint az 1951 — 1955-ös években. A beruházások döntő része az ipar építésére és korszerűsítésére, valamint a mezőgazdasági beruházások növelésére irányult. Az ország gazdasági erejének növekedése, amely lehetővé tette óriási eszközök népgazdasági befektetését, egyidejűleg arra is feltételeket teremtett, hogy megkezdhessük néhány további sürgős feladat megoldását, ami lehetőséget nyújtott a lakosság életszínvonalának további növelésére. Éppen ezek az eredmények bizonyítják a legjobban és legmeggyőzőbben, hogy népgazdaság-fejlesztésünknek a CSKP által kitűzött iránya nagyon helyes. Simúnek elvtárs a továbbiakban rámutatott, hogy nem mindig használtuk fel kellőképpen belső tartalékainkat és lehetőségeinket, tehát még gyorsabban haladhattunk volna előre. Beszámolójának további részében Simúnek elvtárs beszélt arról, hogy pártunk milyen nagy figyelmet szentelt népgazdaságunk fejlődésének felszabadulásunktól egészen napjainkig. E fejlődés és különösen a második ötéves terv eredményei biztos alapot szolgáltatnak harmadik ötéves tervünk feladatainak teljesítéséhez. Beszámolójának további részében áttért arra, milyenek a harmadik ötéves terv feladatai Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a magunk elé tűzött feladatok méreteit az 1961 —1965-ös évekre tervezett gazdasági fejlődés következő alapvető mutatóiban és céljaiban fejezhetjük ki: • a nemzeti jövedelem, amelyben teljes egészében tükröződik a társadalmi termelés növekedése, öt év alatt több mint 42 %-kal gyarapodik, vagyis gyorsabb ütembm, mint a második ötéves tervben; a társadalmi termelés növekedése a gyakorlatban az elmúlt tíz esztendő alatt elért gyarapodással lesz egyenlő; • a társadalom termelési és személyes szükségletei mind gazdagabb Otakar Simúnek elvtárs Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciáján elhangzott beszédéből A hektárhozamok emelése Otakar Simúnek elvtárs, a CSKP KB politikai irodájának tagja beszédét mondja. A nagy termelékenységű szocialista mezőgazdaság felépítése: országos feladat A harmadik ötéves terv időszakában is országos feladat marad, hogy nagy termelékenységű szocialista mezőgazdaságunkat felépítsük. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének kulcskérdése, hogy nagyobb gondot fordítsunk a földre. Ez már abból következik, hogy nálunk egy lakosra alig fél hektár mezőgazdasági terület jut. Tekintettel a nehéz talajviszonyokra, az alacsony televénytartalomra és a viszonylagos vízhiányra, a mezőgazdasági termelésben elérhető fordulat jelentős mértékben attól függ, hogy változást érjünk el a talaj gondozásában. A harmadik ötéves tervben megteremtjük ennek szükséges előfeltételeit. Az eddigi talajjavítási munkálatokkal együtt 1965-ig már-- a mezőgazdasági terület 1/5-én elvégezzük a talajjavítást, és ezzel több mint egyharmadára teljesítjük a mezőgazdaság 15 éves talajjavítási tervét. További 370 000 hektár földet csapolunk le vagy öntözünk. Ez a tény közel 1400 km hosszú folyómeder szabályozásával együtt kedvezően befolyásolja a talaj vízellátási viszonyait. A talajjavítási terv teljesítése lehetővé teszi, hogy a lecsapolt területeken 30 %-kal, az öntözött területekén 50 %-kal nagyobb hektárhozamokat érjünk el. A mezőgazdasági terület gondozásának fontos része a műtrágyák nagyobbmérvű alkalmazása. Ügy tervezzük, hogy 1965-ben egy hektár földterületre 133,5 kg műtrágyát fordítunk tiszta tápértékben számítva, vagyis közel kétszer annyit, mint 196Ó-ban. Ezzel biztosítjuk, hogy mezőgazdaságunk több műtrágyát fogyaszt majd, mint például ma a dán mezőgazdaság, lényegesen felülmúljuk e téren Franciaországot és a műtrágyafogyasztásban megközelítjük a Német Szövetségi Köztársaságot, amely fejlett vegyiparral rendelkezik. A műtrágya-fogyasztás jelentős növelése ellenére a talaj termőképességének fokozását elsősorban istállótrágyával kell biztosítanunk. Közismert tény, hogy ma földjeink kevesebb istállótrágyát kapnak, mint a háború előtt. Ha az istállőtrágyában rendelkezésünkre álló tartalékokat kihasználjuk, legalább 20 kg tiszta Az állattenyésztés feladatait csakis akkor teljesíthetjük, ha következetesen szorgalmazzuk a szarvasmarhatenyésztést, amely a belterj -s mezőgazdaság fejlődésének fontos láncszeme. A marhahús, tej- és tejtermékek nagyobb fogyasztása ugyanakkor döntő fontosságú tényező az élelmiszerfogyasztás alapvető szerkezeti változásában. A belterjes szarvasmarhatenyésztés ugyanakkor gyarapítja a bőr-, zsír- és szappanipar nyersanyag-alapját. Az átlagos szarvasmarhaállományt évente 83 000 darabbal, a tehénállományt ennek keretében 40 000 darabbal kell növelnünk. A feladat nagysága látható abból, hogy a második ötéves terv során a szarvasmarhaállomány évente mintegy 50 000 darabbal gyarapodott, a tehénállomány létszáma azonban egyáltalán nem nőtt. Emellett arra számítunk, hogy 1965-ben a tehenek átlagos fejéshozama 2350 liter lesz. A szarvasmarhatenyésztés szorgalmazása mellett továbbra is nagy fontosságú a sertéshizlalás. Emellett a jobb minőségű hús termelése megköveteli a gyorsabb állomány forgalmát, valamint azt, hogy 70 000 darabbal növeljük az anyasertések törzsállományát. Az állattenyésztés fejlesztésével 1959 és 1965 között elérjük, hogy a hízósertések összsúlya évi 50 000 tonnával, a tejtermelés pedig 285 millió literrel nő, míg az utolsó öt esztendőben 1959-ig ez a gyarapodás a vágóállatok esetében 30 000 tonnát, a tejben 50 millió litert tett ki évente. A szarvasmarhatenyésztés fejlesztésében ki kell használnunk a határvidék kedvező termelési feltételeit. Általában a mezőgazdasági termelést az egyes vidékek legkedvezőbb természeti feltételeihez kell alkalmaznunk. A harmadik ötéves terv feltételezi, hogy — az állattenyésztési termelés többi ágazatához hasonlóan — a baromfitenyésztés is túlnyomórészt a szocialista szektorban összpontosul. Emellett széleskörübben kell alkalmaznunk a szakosítást azáltal, hogy nagy baromfitenyésztő-telepeket létesítünk, s ezzel biztosítjuk a dolgozók jobb ellátását tojással és baromfihússal Az a visszhang, amellyel pártunk összpontosított törekvése naponta találkozik, megszilárdítja ama meggyőződésünket, hogy a mezőgazdaság szakaszán is rövidesen döntő mértékben sikerül növelnünk a termelést. A legjobb EFSZ-ek, állami gazdasá(Folytatás a 6. oldalon) kielégítését szolgáló anyagi feltételek, valamint a munkaidő csökkentését, továbbá az ember minden testi és szellemi képessége kifejlesztését szolgáló feltételek létrehozása elválaszthatatlanul egybekapcsolódik a társadalmi munkatermelékenység állandó fokozásának szükségességével; a gyakorlatban a munkatermelékenység növelése a nemzeti jövedelem gyarapításának egyedüli forrása lesz; • a népgazdaság műszaki színvonala általános fellendítését, a műszaki átépítést és az új építkezést célzó irányzatot kifejezésre juttatja az, hogy a felhalmozási alap több mint 50 %-kal növekszik; • a műszaki átépítés szükségletei megkívánják, hogy a nemzeti jövedelem elosztásában betartsuk a szükséges arányokat. Ez feltételezi az ipar A és В csoportjainak növekedése közötti megfelelő arány megszabását. Ezért az ipari termelés 1965 végéig szóló tervében jelentős előnyben részesítjük az A csoportot. Iparunk termelése legalább 56 %-kal növekszik, s ennek keretén belül az A csoport növekedése hozzávetőlegesen 70 %-ot, míg а В csoport növekedése legalább 34 %-ot tesz majd ki; • a fejlett szocialista társadalom konkrét anyagi szükségletei szerkezeti változásokat követelnek meg az ipar általános fellendítésének folyamatában. Ezek a változások elsősorban annyit jelentenek, hogy jelentősen növeljük a gépipar, a vegyipar, az energetika és a kohászat, tehát azon ágazatok szerepét, amelyek az alapvető anyagi szükségleteket, a korszerű technikai eszközöket állítják elő és a modern technológiát képviselik. Ezért az ipari termelés növekedésének 70 %át az említett ipari ágazatok biztosítják; • a fejlett szocialista építés időszakát az anyagi termelés sokoldalú fellendülése fogja jellemezni. Ez megkívánja, hogy határozottan számoljuk föl az eddigi helyzetet, amikor a mezőgazdasági termelés lemarad a fejlődés általános üteme mögött; a mezőgazdasági termelésnek a társadalmi termelés fejlesztése oszthatatlan és fontos tényezőjévé kell válnia; természeti gazdaságunk maximális kiaknázására irányuló igyekezetünknek ezért abban kell megnyilvánulnia, hogy minden hektár földterületen a legnagyobb termelési hatékonyságot érjünk el; fogjulí hazánk védelmi képességét; • a csehszlovák népgazdaságot továbbra is a szocialista világrendszer elválaszthatatlan részeként fogjuk fejleszteni és így hozzájárulunk ahhoz, hogy a szocializmus a kapitalizmussal folytatott történelmi versengésben túlsúlyra tegyen szert. Simúnek elvtárs beszámolójának további részében részletesen foglalkozott népgazdaságunk fejlesztésének feladataival a harmadik ötéves tervben, majd áttért mezőgazdasági termelésünk kérdéseire. az 1965-ig szóló tervben számolunk azzgl, hogy a mezőgazdasági nyerstermelés az 1960-ra tervezett szinthez viszonyítva 22—23 %-kal lesa magasabb; • a termelőerők fejlesztésével gondoskodunk helyes elhelyezésükről is. A beruházási építkezés alapján továbbra is gyorsabb ütemben fejlesztjük Szlovákia ipari és mezőgazdasági termelését, s így újabb komoly lépést teszünk a szlovák és a cseh kerületek közötti lényeges gazdasági különbségek kiegyenlítésének útján; • szocialista termelés fellendítésének eredményei megnyilvánulnak a lakosság életszínvonalának további növekedésében. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy az életszínvonal gyarapításában elérendő szint, abszolút magasságát tekintve, az eddigi ötéves tervekhez mérten a legnagyobb lesz; • a harmadik ötéves terv nagy célkitűzéseinek teljesítése közben továbbra is sokoldalúan szilárdítani tápértékkel többet juttathatunk minden hektár mezőgazdasági területre. Ez annyi, mintha a Salán épülő nitrogéntrágya-gyár termelésének másfélszeresét takarítanánk meg. A talaj termőképességének fokozása szempontjából fontos, hogy növeljük a talaj televénytartalmát. Ezzel kapcsolatban nagy jelentőségű a komposztkészítés. Sikeresén bontakozik ki az az akció, hogy idén 10 millió tonna komposztot készítsünk; ez mutatja, milyen úton kell haladnunk a jövő esztendőben. Hogy ez az út járható, mutatja a dél-csehorSzági kerület szövetkezeteseinek, állami gazdaságai és gépállomásai dolgozóinak példája, akik idén már 100 000 m3-rel túlteljesítették azt a vállalt kötelezettségüket, hogy 600 000 m3 komposztot készítenek. Hasonló a helyzet Karlovy Vary vidékén, ahol az EFSZ-ek nagy része vállalta, hogy hektáronként 3 m3 komposztot készít. Ez a helyes út; fölösleges várni az állam szervezte nagyarányú akciókra. A harmadik ötéves terv esztendeiben lényegében megvalósítjuk a mezőgazdaság számos főbb terményének esetében a megművelés komplex gépesítését. A harmadik ötéves terv során a mezőgazdaság közel 90 %-kal több gépet kap, mint a második ötéves tervben, ebből közel 112 000 traktort, mintegy 153 00 teherkocsit, további 4500 kukoricakombájnt, 27 500 silókombájnt és egyéb mezőgazdasági gépeket. Ez megteremti az előfeltételét, hogy tovább növeljük a mezőgazdaságban a munka termelékenységét, és hogy mezőgazdaságunk a gépesítés terén az első helyek egyikét foglalja el a világon. E feladat sikeres teljesítése természetesen a mezőgazdasági gépgyártás dolgozóitól, valamint a mezőgazdasági tudományos kutatás és gyakorlat dolgozóitól függ, akiknek a ■ legszorosabb együttműködésben műszakilag meg kell oldaniuk a szükséges gépek szerkesztésének problémáit és biztosítaniuk kell idejében való gyártásukat és elosztásukat. Az irányelvek szellemében a terv arra számít, hogy a gépi eszközök elosztása az ötéves terv első három esztendejében gyorsabb ütemű lesz. Ennek bizonysága, hogy 1965-ben 65,7 %-kal több gépet kap mezőgazdaságunk, mint 1960-ban, s 1963-ban ez az emelkedés már eléri az 57 %-ot, 1960-hoz viszonyítva. Ezzel megteremtjük a kitűzött termelési feladatok elvégzésének kedvező feltételed. Ma például 65 hektár szántóföldre jut egy traktor, 1965-ben viszont a szocialista szektorban egy traktorra csupán 33 hektár szántóföld jut majd. A talaj jobb gondozására szánt anyagi eszközök a növénytermesztés nagyobb hozamainak alapját jelentik; 1965-ben például, az 1954 —1958-as évek átlagához képest, hektáronként 8 mázsával több búzát, 7 mázsával több árpát, 11 mázsával több kukoricát, 57 mázsával több cukorrépát, 47 mázsával több burgonyát és a rétekről 15 mázsával több szénát kell betakarítani. E feladatok reális jellegét azok az eredmények mutatják, amelyeket jó munkaszervezéssel és a korszerű technológia kihasználásával az élenjáró szövetkezetek már ma elérnek. Hadd hozzunk fel erre néhány kiragadott példát a közép-csehországi kerületből. A bofanovicei EFSZ a répatermesztési övezetben, a Práganyugat járásban 1959-ben egy hektáron 36 mázsa búzát és ugyancsak 36 mázsa árpát termesztett, a horomericei EFSZ ugyanabban a járásban búzából 41 mázsás, árpából 37 mázsás hektárhozamot ért el. A szövetkezetek rosszabb termelési viszonyok közt, a burgonyatermesztési övezetben is nagyon jó eredményeket érnek el. A skalicei EFSZ például a benesovi járásban hektáronként 25 mázsa rozsot, 30 mázsa árpát és 156 mázsa burgonyát termesztett. A növénytermesztésben külön súlyt helyezünk a takarmányalap gyors kibővítésére, hisz ettől függ az állattenyésztés fejlesztésének biztosítása. A legnagyobb hektárhozamot adó növények termesztésére összpontosítjuk figyelmünket, elsősorban a kukoricára. Sok földműves már meggyőződött arról, hogy a cukorrépa mellett a kukorica a legbelterjesebb termény és emellett termesztése jóval kevesebb munkát igényel, mint a cukorrépáé. A kukoricatermesztés előnye már szembetűnő abból is, hogy azonos mennyiségű takarmány biztosítására hektáronként árpából 46 mázsás, zabból 49 mázsás, burgonyából 230 mázsás terméshozamot kellene elérnünk, ami természeti viszonyaink között belátható időn belül elérhetetlen. Ezért azt javasoljuk, hogy a kukorica vetésterületét 1965-ig 630 }?djp tzsbabí в дрш i3A9d?6pzgig>iuo ezer hektárra növeljük, ami az egész vetésterületnek mintegy 12 %-át jelenti. A tervjavaslatban arra számítunk, hogy fokozatosan kellő takarmánytartalékokat alakítunk ki, amelyek elejét veszik az állattenyésztésben a kedvezőtlen időjárás okozta kilengéseknek. Véget akarunk vetni a fehérjetartalmú takarmányok eddigi hiányának is, hisz ezek a takarmányféleségek szerfölött fontosak az állatállomány termelékenységének növelésében. Termesztésüket azzal növeljük, hogy kiterjesztjük az évelő és a hüvelyes takarmányok termesztését, a cukorrépából nyert takarmányélesztő, melasz és szulfitlúgok termelését, s teljes mértékben kihasználjuk elsősorban az állati eredetű hulladékanyagokat. A fehérjetartalmú takarmányok tartalékainak és forrásainak további növelése azáltal is lehetséges lesz, hogy nagyobb mértékben használjuk fel takarmánytermesztési célokra a trágyalevet, ami az első tapasztalatok szerint igen jól beválik. Teljesítsük az állattenyésztés feladatait 1960. július 10.
