Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-07-10 / 55. szám

A szocialista Csehszlovák Köziártaiág további felvirágzásáért A harmadik ötéves terv néhány kérdése Elvtársak; Beszámolóm második részéhez ér­keztem, amelyben fel szeretném hívni a figyelmet a népgazdaság és a kul­túra fejlesztése harmadik ötéves ter­vének néhány alapvető kérdésére. Az ötéves terv javaslatát a politikai iroda terjeszti az országos konferen­cia elé és Simúnek elvtárs szól majd róla. Cgy véljük, hogy a népgazdaság és a kultúra fejlesztése harmadik öt­éves tervének előterjesztett javaslata megfelel a pártunk XI. kongresszusa által kitűzött politikai céloknak. Ez az ötéves terv a fejlett szocialista társadalom népgazdaság-fejlesztési terve és teljesítésével megteremtjük annak előfeltételeit, hogy áttérjünk a kommunizmus építésére. Az Idén sikeresen befejezendő má­sodik ötéves terv során hatalmasan gyarapodtak országunkban a terme­lőerők, felépítettük a szocializmus anyagi termelési alapját. Egész nép­gazdaságunkban, tehát a mezőgazda­ságban Is, döntö fölényre tettek azért a szocialista termelési viszo­nyok. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy e biztos alapra támaszkodva nagyobb erővel és sokkal igényesebb feladatokkal kezdjük meg a harma­dik ötéves tervet. Amint ismeretes, a második ötéves tervet és feladatait, amelyeket az. ipari termelés növelésében az 1956 — 1860-as időszakra tűztünk ki, már ez év áprilisában teljesítettük. Az Állami Tervbizottság becslése szerint ez év végéig egész ipari termelésünket az eredetileg tervezett 54 °/o helyett 65 %-kal növeljük. Egyes alapfontos­ságú gyártmányokban kifejezve ezt a túlteljesítést, ez az 1956 — 60-as években terven felül például 300 000 tonna kőszenet, több mint 400 000 tonna kokszot, több mint 700 000 tonna cementet, több mint 2000 te­hergépkocsit, 5500-ná! több traktort, 11 millió pár cipőt, több mint 41 mil­lió méter pamutszövetet jelent. Az ipari termelési terv túlteljesítésének jelentős része a gépgyártásra össz­pontosul. Itt 1960-ban a termelés 90 %-kal emelkedik, bár a második ötéves terv csak 77 %-os gyarapodást irányzott elő. Az iparban a munka termelékenysége is gyorsabban nö­vekedik, mint előirányoztuk: 1956 és 1960 között 35,2 % helyett 39 %-kal növekedett. A beruházások méreté­nek 70 %-kal kellett volna emelked­nie, a valóságban azonban ez év vé­gére eléri a 80 %-os emelkedést. Ezek a tények cáfolhatatlanul bi­zonyítják, hogy a párt helyesen tűzte ki népgazdaságunk és egész társa­dalmunk fejlődésének céljait és út­jait a második ötéves terv időszaká­ban. Igazolják, hogy helyesen mértük fel erőinket, lehetőségeinket és se­gédforrásainkat, hogy tervszerűen és egyenletes ütemben fejlesztjük gaz­daságunkat,' s helyesen törekedtünk arra, hogy állandóan elmélyítsük köl­csönös testvéri együttműködésünket a szocialista tábor országaival, első­sorban a Szovjetunióval. A harmadik ötéves terv javaslatá­nak kidolgozása során a párt azokból az észrevételekből és javaslatokból indult ki, amelyeket a dolgozók tet­tek az irányelvek megvitatása alkal­mával. Az 1961 —1965-Ös években eredetileg arra számítottunk, hogy az ipari termelés 50,8 %-kal nö. Tekin­tettel azonban arra, hogy a dolgozók újabb tartalékokra és lehetőségekre mutattak rá, feladatul fogadhatjuk el, hogy az ipari termelést több mint 56 %-kal emeljük. A termelés és a munkatermelékenység gyorsabb fejlő­dése lehetővé teszi, hogy az előirány­zottnál körülbelül 12 milliárd koro­nával többet fordítsunk beruházá­sokra. A mezőgazdasági termelésben is az eredetileg tervezett 21,4 %-os növe­lés helyett most 22,8 %-ot tűzhetünk ki célul. Hangsúlyozom, hogy e fel­adattól független a szövetkezeti pa­rasztok, az állami gazdaságok és gép­állomások dolgozóinak egyre széle­sedő mozgalma, amelynek célja, hogy a harmadik ötéves tervet a mezőgaz­daságban négy év alatt teljesítsék. Mindez érthetően kifejezésre jut a nép anyagi és kulturális színvonalá­nak gyorsabb emelkedésében is.‘ Arra számítunk, hogy a személyes fogyasz­tás a harmadik ötéves terv során legalább 30 %-kal emelkedik. Ha minden tekintetben biztosítani akarjuk a fejlett szocialista társada­lom felvirágzását, úgy elsősorban arra kell törekednünk, hogy népgazdasá­gunk gyorsan és egyenletesen fej­lődjék. Ez döntő fontosságú szocia­lista társadalmunk gazdasági és poli­tikai megerősödésében. Figyelmünk középpontjában a mezőgazdaság áll Nem beszélhetünk a szocialista társadalom további fejlődéséről anél­kül, hogy meg ne oldanók a mezőgaz­dasági termelés kérdését, le ne küz­­denők a mezőgazdaság és a népgaz­daság többi ágazatának fejlődése között fennálló eddigi aránytalansá­got, valamint a mezőgazdasági ter­melés gyarapodásának eddigi irama és e népünk életszínvonalának terü­letén magunk elé tűzött cél közötti aránytalanságot. Szóltam arról, hogy az iparban és népgazdaságunk más szakaszain tel­jesítettük a második ötéves terv fel­adatait Mezőgazdaságunkban azonban 1960 végéig nem érjük el a termelés oly mérvű gyarapodását, amilyet a terv és a párt irányelvei kitűztek. Emellett nem szabad elfelednünk, hogy olyan időszakról volt szó, ame­lyek kezdetén, 1956-ban a szocialista ezektor a szántóföld alig 40 %-án gazdálkodott, a legintenzivebben je­lentkezett az átmenet az egyéni gaz­dálkodásról a szövetkezeti nagyüzemi termelésre, s a kis- és középparasz­tok zöme akkor lépett a szövetkezet­be. Ezt a tényt nem szabad szem elől téveszteni, hisz a legnehezebb fel­adatról van szó. amelyet az új társa­dalomnak a szocialista forradalom győzelme után meg kell oldania. E feladat nehézsége ellenére mező­gazdasági termelésünk a szövetkeze­tek szervezésének időszakában emel­kedett és elérte a háború előtti szín­vonalat. Most, miután a mezőgazdaságban győztek a szocialista termelési vi­szonyok, megvan minden előfeltéte­lünk ahhoz, hogy legyőzzük a mező­­gazdasági termelésben mutatkozó hi­bákat és hamarosan alapvető fordula­tot érjünk el fejlődésében. El kell ér­nünk, hogy mezőgazdaságunk az ed­diginél sokkal többel járuljon hozzá a nemzeti jövedelemhez és társadal­munk javainak gyarapításához. Hogy a mezőgazdaság a maga lehetőségein belül lépést tarthasson az Iparral, ahhoz az ipartól sokkal több segitsé- 8et kell kapnia. A technika és vele együtt a tökéletes munkaszervezés az az alapvető követelmény, amellyel mezőgazdaságunk fejlődéséi biztosí­tanunk kell. Fejlett gépiparunk van. amely bőven adhat gépeket. Vegyipa­runknak is minél több műtrágyát és más, a mezőgazdaság számára szük­séges gyártmányt kell szállítania. Ezzel együtt rendkívül sürgős fel­­ada: hogy megoldjuk országunkban a vízgazdálkodás problémáját, amely egész népgazdaságunkat, társadal­munk egész életét érinti. Teljes szé­lességben kell foglalkoznunk e prob­lémával, mert ha nem biztosítanánk elegendő vizet, úgy 10-15 év múlva érezheti vízhiánnyal küszködnénk. A r :'ni daságban az elegendő viz­­men ség egyik alapvető feltétele annak, hogy lehetőleg megszabadul­junk a természet gyámkodásától, nek kulcsa; azé a feladaté, hogy biz­tosítsuk a nép életszínvonalának új, lényeges emelését. Az életszínvonal azáltal emelkedik tovább, hogy emeljük a béreket és fizetéseket, leszállítjuk a kiskeres­kedelmi árakat és bővítjük a társa­dalmi szolgáltatásokat. Ezek bővíté­sének útját főleg a gyermekek és a fiatalság esetében kívánjuk alkal­mazni, hogy ezzel könnyltsük azoknak a családoknak a helyzetét, ahol több a gyermek és a család egy tagjára eső jövedelem kisebb. Nagy elégtétel­lel fogadták azt a határozatunkat, hogy ingyen juttatunk minden gyer­meknek tankönyvet és tanszereket. Ezt az irányvonalat tovább folytat­juk, ahogy munkánk eredményei megengedik. Kétségtelenül helyes irányvonal ez, s magában hordozza a kommunizmus elemeit. Ezek az in­tézkedések elősegítik a gyermekek nevelését a kommunista társadalom számára. A nép életszínvonalának emelésé­ben jelentős része lesz a munkaidő fokozatos rövidítése, ami viszont a társadalmi munka nagyobb termelé­kenységének közvetlen függvénye. Elvtársak! Nagyjából ezek a har­madik ötéves terv javaslatának leg­fontosabb alapvető politikai feladatai és célkitűzései, amelyeket az elkö­vetkező öt év folyamán céltudatosan és következetesen meg kell áldanunk. Amint már hangsúlyoztam, a követ­kező harmadik ötéves terv egyben fontos lépést jelent annak érdeké­ben, hogy a Jövőben eljussunk a línrm*r!iirn«1-a tárcsrfainmha nagy terméshozamokat érjünk el és országunk sok vidékén két aratást is. Magától értetődik, számítunk arra, hogy a szövetkezeti tagok és a mező­­gazdasági dolgozók kezdeményezése újabb tartalékokat és lehetőségeket tár fel. Cgy vélem, e bizakodásunk nem lesz meddő. Falvainkban ma nagyméretű kezdeményezés indul, amelyet pártunk éppen azzal a céllal támogat, hogy a mezőgazdaság har­madik ötéves tervét négy év alatt teljesítsük. E nagy célkitűzéseket csak úgy biztosíthatjuk, ha lényege­sen növeljük a munkatermelékeny­séget, ha fejlesztjük a korszerű tech­nikát és bevezetjük a népgazdaság minden ágazatában, ha kimondottan tudományos szinten szervezzük meg a munkát és biztosítjuk népünk ma­gasfokú műveltségét. ■ A harmadik ötéves terv javaslatá­ban sok új és igényes feladatot talá­lunk a technika területén; gyárak és egész iparágak technikai rekonstruk­ciójáról lesz sző, határozottan keresz­tül kell vinnünk a komplex gépesítést és meg kell teremtenünk az automa­tizálásra történő áttérés előfeltételeit. Ё feladatok közül számos nem csu­pán a következő ötéves tervvel függ össze, hanem messze előremutat, biz­tosítja azokat az előfeltételeket, ame­lyeket már most meg kell teremte­nünk, hogy a jövőben áttérjünk a kommunizmusra. A társadalmi munka termelékeny­ségének növekedése és a mezőgazda­sági termelés lényeges gyarapodása a harmadik ötéves tervben magunk elé tűzött további feladat teljesítésé­megvitatásában, valamint a választá­sok során, s falvaink azt a célt tűzik ki, hogy a mezőgazdaságban a har­madik ötéves tervet négy év alatt teljesítsük. A dolgozók e kezdemé­nyezésére és aktivitására építjük jövendő terveinket, bonne látjuk a harmadik ötéves terv teljesítésének biztos zálogát. Tudjuk, hogy ez a sok­oldalú kezdeményezés gazdaságunk újabb lehetőségeit tárja fel és hozzá­segít az élet felvetette nehézségek leküzdéséhez. Elvtársak! Bennünket, kommunistákat boldog­sággal tölt el az a tény, hogy immár feltárhatjuk jövendő fejlődésünk örömteli távlatait. Ilyen érzést csak a jő! végzett munka adhat, és az az óriási bizalom, amellyel hazánk dol­gozói viseltetnek Csehszlovákia Kom­munista Pártja iránt. A szocializmus egyre jobban befolyásolja a világtörténést A jelenlegi helyzetet elsősorban az jellemzi, hogy a világ erőviszonyai egyre határozottabban a szocializmus javára tolódnak ej. E fejlődésről meg cáfolhatatlanul tanúskodnak a szocialista világrendszernek a kapi­talizmussal folytatott versengésben elért nagy sikerei, valamint a békés együttélés politikájának egyre nö­vekvő vonzóereje, amely az egész világban a haladó és demokratikus erők mozgósító programjává válik. Az erők feltartóztathatatlan eltoló­dása a szocializmus javára az a bázis, amelyből kiindulva a haladás ügye az egész világon minden tekintetben egyre tovább tör előre. A nemzeti felszabadító mozgalom fellendülése további halálos csapásokat mér az imperializmus gyarmati rendszerére. Ezeket az alapvető változásokat a tőkés országokban a demokratikus erők és békemozgalom soha nem lá­tott aktivitása kíséri, aminek az a következménye, hogy jelentősen kor­látozódtak a nemzetközi reakció le­hetőségei a hidegháború fokozására és támadó terveik megvalósítására. Az imperialisták étvágya továbbra is nagy, de egyre világosabb, hogy kezük ma már rövid ahhoz, hogy visszafelé forgassák a világ fejlődését amelynek alapvető tartalma a foko­zatos átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba. Végleg elmúlt az az idő, amikor az imperialisták rákény­­szeríthették akaratukat a világra. Manapság a szocializmus állandóan és minden tekintetben érvényesíti döntő befolyását a világ eseményeire. Üjból látjuk, hogy a szocializmus va­lamennyi előnyének kibontakozása elválaszthatatlanul összefügg a Szov­jetunió óriási sikereivel, amelynek népe eredményesen teljesíti ép túl­teljesíti a hétéves tervet. A Szovjet­unió tíz éven belül túlszárnyalja az Amerikai Egyesült Államokat az egy lakosra jutó termelésben. A szocializmus előnyei a kapitaliz­mus felett kifejezésre jutnak a többi szocialista állam fejlődésében. 1959- ben a szocialista tábor országainak összes ipari termelése 5,7-szeresen múlta felül a háború előtti színvona­lat, ugyanakkor a tökésorszégok a második világháború előtti színvonal­nak mindössze kétszeresét érték el. Az utóbbi három év alatt a szocia­lista országok ipari termelése 33,7 %-ka! emelkedett, ugyanakkor a tő­­késorszápokban az emelkedés mind­össze 5 %-ot tett ki. A szocialista táborhoz tartozó egv­­milliárd emberen kívül valamennyi világrész százmilliói állnak a béke frontján. Sok olyan ország kormánya választotta és folytatja a békés együttélés politikáját, amelyek az utóbbi években vívták ki nemzeti szabadságukat és állami függetlensé­güket. A békés együttélés kibonta­koztatása, a népek és kormányok ak­tív védelme az imperialista beavat­kozás ellen, ez a gyarmaturalom új módszerei ellen vívott harc alapvető formája. A Szovjetunió lenini békepolitikája a mi politikánk is A nemzetközi kapcsolatokban elő­ször történik, hogy az óriási katonai erő, annak következtében, hogy a szocializmus a kezében összpontosul, béketényezövé válik. Egy pillanatig sem ringatjuk magunkat pacifista illúziókban, viszont egyetértünk az­zal, hogy a háborúk elkerülhetők és kizárhatók a társadalom életéből. A Szovjetunió és a szocialista tábor többi országa a vitás nemzetközi kérdések békés megoldására kifej­tett fáradhatatlan kezdeményezésével rendkívüli fokozza a szocializmus vonzóerejét. Az egyszerű emberek százmilliói lelkesen fogadják Hrus­csov elvtárs békebeszédeit, s ez újra igazolja a Szovjetunió lenini politi­kájának helyességét és vonzóerejét. A mi politikánk is ez, amelyet Cseh­szlovákia népe lelkesen támogat. Az élet igazolja a Békekiáltvány helyességét Az erők viszonyának általános ala­kulása a szocializmus és a béke javára nagyon szorosan összefügg a nemzetközi forradalmi munkásmoz­galom harcával. A korunk leghala­dóbb eszméit követő kommunista és munkáspártok százmilliók tevékeny­ségét befolyásolják, egyre nagyobb tömegeket öntudatositanak és szer­veznek harcra létérdekeikért, s a szocializmus és a béke útján vezetik őket. A történelmi jelentőségű Nyi­latkozat és Békekiáltvány, amelyet a kommunista és munkáspártok 1957 novemberében moszkvai tanácskozá­saikon hagytak jóvá, tevékenységük közös alapja lett a jelenlegi alapvető problémák megoldásában, a dolgozók igazi érdekeinek következetes érvé­nyesítésében. Az élet teljes mérték­ben igazolta a nemzetközi kommu­nista mozgalom alapvető program­okmányainak helyességét. A kommu­nisták azért írták alá a Nyilatkozatot és a Békehiáltványt, hogy még kö­vetkezetesebben harcoljanak a béké­ért, küzdjenek az imperialista hábo­rús cselszövések ellen. Az imperia­lizmus megszűnt a világ fölött ural­kodó fő és erős tényező lenni. Ezzel szemben napról napra növekszik és erősödik a szocialista világrendszer és egyre hatalmaskodik a világbéke mozgalma. A szocializmus további világgyő­zelmének érdekében fokozottabban kivesszük részünket azoknak a fel­adatoknak teljesítéséből, amelyeket a szocialista világrendszer a közeljö­vőre kitűzött. Éljen a szocialista Csehszlovák Köztársaság! Éljen pártunk, Csehszlovákia Kom­munista Pártja! Éljen a testvéri Szovjetunió és le­nini kommunista pártja, a nemzetközi kommunista mozgalom élcsapata! Éljen és tovább szilárduljon a szo­cialista tábor országainak, a kommu­nista és munkáspártoknak megbont­hatatlan egysége és összefogása a békéért, a demokráciáért és a szo­cializmusért vívott küzdelemben! Éljen a marxizmus-leninizmus! és irányelve A dolgozók kezdeményezése és ?ktivitása: a harmadik ötéves terv sikeres teljesítésének záloga Ezek az alapvető politikai és gaz­dasági feladatok megkövetelik az egész társadalom, a társadalom egész szervezetének alkalmazkodását. E célt tartotta szem előtt a párt, ami­kor a nép legszélesebb körű részvé­telével végrehajtotta az állam új területi beosztását és területileg át­építette a közigazgatás egész szer­vezetét. Mindeme szervezési változásokat azért hajtottuk végre, hogy orszá­gunkban az eddiginél még inkább és még teljesebben a dolgozóké legyen a döntés. Elsősorban arról van szó, hogy az új nemzeti bizottságokban — az államhatalom és közigazgatás szerveiben —, amelyeknek az egysé­ges állami népgazdasági és kulturális fejlesztési terv szellemében kell irá­nyítaniuk minden rájuk bízott mun­kaszakaszt. s amelyek felelősek az egyes kerületek, járások, városok és falvak felvirágzásáért, teljes mér­tékben érvényesüljön a dolgozók akarata, hogy e szervekben a nép által választott képviselők döntsenek. A nemzeti bizottságokat nagy ha­táskörrel és felelősséggel ruháztuk fel, hisz ma a nemzeti bizottságok Igazgatta gazdasági vállalatok költ­ségvetése az országos költségvetés közel 32 %-át teszi ki. A nemzeti bizottságoknak közvetlen befolyásuk van az egyik legfontosabb gazdasági ágazatra, a mezőgazdaságra, amelyért elsősorban ők felelősek. A nép szélesebb körű, tevékeny részvétele az ország és a gazdasági élet irányításában és igazgatásában az utóbbi időben abban nyilvánul meg, hogy népünk kezdeményező kedvvel széleskörű mozgalmat indit a párt által kitűzött célok mielőbbi elérésére. Ez a mozgalom szembetűnően meg­nyilvánult a második ötéves terv fel­adatainak túlteljesítésében, a harma­dik ötéves terv javaslatának és a szocialista alkotmány tervezetének

Next

/
Thumbnails
Contents