Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-09-07 / 72. szám
Görcsösbottól a villanypásztorig A hegylábán méla kolompszó mellett legelt a csorda szerteszórtan. Egy terebélyes tölgyfa alatt a hetykebajuszú csordás piros görcsösbotjára támaszkodott. Zsebéből dohányzacskójának sallangjai csüngtek. Az egyik sallang végén a sárgaréz pipaszrukáló a térdéig lógott. Vállát és derekát karikásostora úgy átfonta, mint kókuszdiófa törzsét a zsákmányra leső óriáskígyó. A csendes tájat hallgatagabbá tette a pásztor szótlansága s egy pontra meredő szemének mélázása. Csak a puli figyelt élesen a tájra. Egyszer a nyáj felé fordult, máskor a távoli országútnak hegyezte fülét. Emberek közeledtek, és a puli egy vakkintással jelt adott gazdájának. A csorda mélyhangú bikája elbömbölte magát, hogy csak úgy rengett bele a közeli erdő. A tehenek abbahagyták a legelést és a legyek után csapkodtak, •melyeket eddig figyelembe sem vettek. Nem sok idő telt el, amire a csordát kettéválasztotta a pásztor az érkezett emberek kívánsága szerint. A tehenek nagyobb része ottmaradt tovább a legelőn a görcsösbot, karikásostor és a puli felügyelete alatt. A kisebb falka pedig nyalka járással irányt vett Végles felé az egymással vitatkozó emberek kíséretében. * » » Ez az eset tíz évvel ezelőtt történt, és a csordából kiválogatott tehenek tejhozama napról-napra nőtt. Megváltoztatták az életmódjukat, ezért megváltoztak ők is. Testsúlyuk másfélszeresére gyarapodott, tejhozamuk két-háromszorosára nőtt. A legjobb tehén, amely azelőtt 2000 liter tejet , termelt egy év alatt, az új környezetben 7000 litert adott 10 hónapos tejelési időszak alatt. A teheneket kiváltságos gondozásban részesítették. Takarmányadagjukat szakemberek állították össze különböző taamelyek segítségével a legelős átlagtehenek csodatehenekké váltak. A tehenek egykori pásztora is megérkezett egy tanulmányútra küldött csoporttal. Karikását, meg a pulit otthon hagyta, csak a dohányzacskót és a görcsös botot hozta magával. Amikor belépett a csempézett istállóba, szeme-szája elállt a csodálkozástól. Olyan érzés fogta el, mint amikor az egyszerű falus! ember palotába lép. Fejésidő volt. Fehérköpenyes fejők vödörnyi tejet fejtek egy-egy tehéntől. A teheneken rengett a hús a kövérségtől, szőrük oly tiszta, mintha szappanos vízzel mosogatták volna. A vályúból még el sem fogyott az abrakkal kevert, szecskázott zöldcsalamádé, máris újat hoztak. Fejés után félóráig tisztogatták a teheneket kefével, vakaróval, majd vízbe mártott ronggyal csutakolták. Azután következett a déli pihenés. A pásztor mindent jegyzett, Egyetlen felvetett kérdés sem kerülte el a figyelmét. A végén már maga is annyira bélebátorkodott, hogy ő is úgy kérdezősködött, mint a többi. — Hányszor fejik a teheneket ? Mennyi abrakot, mennyi szénát kapnak? Mivel pácolják a szecskát? S a borjúnevelési átlag? Aztán ki legelteti a teheneket? — tette föl a kérdéseket szépen, sorjában. — Mi idehozzuk neki a füvet az istállóba, nem legeltetünk — válaszolta az karmányokból. Állatorvosok ellenőrzése mellett jutottak vemhes állapotba, s borjaik születését és növekedését is mindig nagy figyelemmel kísérték a szakértők. Tehenek szanatóriuma Még külföldről is jöttek ide, a Víglasi Állattenyésztés Kutatóintézetbe, hogy tanulmányozzák azokat a módszereket, egyik etető. — A borjú kevés, de ha sikerül a fertőző elvetélést megszüntetni, akkor lesz elég. — Mi a szösz, hát ezek a tehenek betegek? Pedig nem úgy festenek; igaz ugyan, hogy az istálló olyan, mint egy szanatórium. Az etetők pedig mintha ápolók lennének. Akkoriban egyáltalán nem tetszett az egyszerű pásztornak a tehenek túlzott istállózása. Ösztönszerűleg idegenkedett az egésztől, mert életét kint, a nagy kiterjedésű legelőkön töltötté a szabadon legelésző csorda mellett. A zárt istállóban nem gyógyultak, hanem megbetegedtek a tehenek. A kezdetben csak néhány tehén szervezetében lappangott a betegség, majd kitört, és a többit is megfertőzte. Az egész állomány 40 %-a megbetegedett fertőző elvetélésben és güműkórban. Emiatt minden tehenet eltávolítottak a gazdaságból és helyettük új teheneket vásároltak. A szabadon legelésző csordát választották a „tenyészanyag" kiválogatására. Közben az istállókat alaposan fertőtlenítették, és minden tehéntől vérvizsgát vettek.' Szántóföldi takarmányok • lelegeltetése Hanem azóta nincs beteg tehén, pedig már öt év telt el. Mind olyan egészséges, mint a makk, és sok tejet ad. Kimagasló eredmények nincsenek ugyan, de 4000 litert meghaladó tejhozam akad bőven. A 496-os számú tehén pedig 6365 liter tejet adott a műit évben és a 612- es is 6040 literig vitte. Borjú is van elég; száz tehenenként 91 darabot neveltek fel. A jelenlegi állatállomány olyan, amilyet a legtöbb EFSZ létesített. De mi az alapja sikereiknek? Mi változtatja meg a legelős teheneket, hogy annyi tejet adnak? — Az új módszer — válaszolta Kocsi István mérnök, a takarmányozási osztály szakmunkása. — Mi az új módszer alatt nem csupán a tehenek nyitott istállózását értjük és semmi esetre sem a tehenek megfagyasztását a lucskos, huzatos fészerekben, hanem a szakszerű borjúneveléstől az állat egész gondozását, etetést, legeltetést, istállózást, egészségvédelmet, s ide tartozik az önköltség csökkentése is. A túlzott istállózással szemben bevezettük az állatok természetszerű tartását, annak figyelembevételével, hogy ezek a tehenek már igényesek és csak igényeik kielégítésével várhatunk tőlük jó eredményt. A legeltetés nálunk már nemcsak egészségvédelmet szolgál, mint a nyitott istállók mellett elterülő legelős kifutók, hanem az állatok teljes takarmányozásának is tényezője. Az új legeltetési módszer sokkal jobb a réginél, mert kis területen nagy mennyiségű takarmányt termelünk, az állat mindig lelegelheti a létfenntartásához és a tejtermeléshez szükséges füvet, illetve takarmányt. A legelők és a rétek leiegeltetésén kívül bevezettük a szántóföldi takarmányok lelegeltetését is. Ezáltal lényegesen csökkentettük az önköltséget. Az állatok pedig annyira megedzödnek, hogy a téli időszakban jóformán veszteség nélkül bírják az istállózást. — Esős időben is legeltetik a teheneket a szántóföldeken ? — Nem, mert több kárt tennénk vele, mint hasznot. A szántóföld nem bírja úgy a tiprást, mint a legelő. Mélyrétegű talajaink annyira tönkremennének, hogy egy-két év is beletelnék, amíg visszaállíthatnánk szerkezetüket. Emiatt már három hete csak füves legelőkön legel-1960. szeptember 7. Új módszerekkel emeljük állattenyésztésünk színvonalát A nagy tejhozamú tehenek a bőven bealmozott trágyatelepen pihennek.
