Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-07-06 / 54. szám
az önetetésen, mélyalmozáson és a nyitott istállőzáson kívül, a gépi fejés. Naponta háromszor fejnek, mégpedig 110 tehenet 6 géppel. A fejötérbe a tehenek egyenként mennek be, ahol pótabrakot kapnak. A tőgyet meleg vízzel mossák, ami csővezetéken jut a fejőhelyiségbe. A fejő teendője abban áll, hogy a teheneket a fejőtérbe engedi, adagolja a póttakarmányt, mosatja és szárítja a tehenek tőgyét, elhelyezi és eltávolítja a íejőkészüléket. A nyitott istállózásban a tehén maga választja meg a takarmányt. Télen például az állat a telepen szabadon fogyasztja a silótakarmányt, nyáron pedig a kifutóban elhelyezett vályúkból. Az ivanovkai kolhozban fekete-tarka teheneket tartanak. A tehenek naponta átlag 10 kg hereszénát, 35 — 40 kg silókukoricát és 1 kg abraktakarmányt fogyasztanak. Az istálló közelében ellető és borjúnevelő helyiség van. A teheneket borjazás előtt 14 nappal az elletőbe helyezik. A borjakat pedig 2 — 2,5 hónapig csoportosan nevelik és dajkatehenekkel szoptatják. A kolhoznak erre a célra 12 dajkatehene van. A delegáció meglátogatott több más kolhozt is, ahol hasonlóan meggyőződött arról, hogy a nyitott istállózás higiénikus és nagy munkamegtakarítást jelent és ez a módszer nálunk is lehetővé teszi az ötéves tervben előirányzott termelési eredmények mielőbbi elérését. A nagyüzemi állattenyésztéshez elsősorban megfelelő káderekre van szükség, mert 100, esetleg több tehenet csak olyan emberre bízhatunk, aki különös szeretettel gondozza az állatokat, aki jól tudja, hogy mit tesz, és azt is, hogy miért teszi. Elkerülhetetlenül fontos körülmény a takarmányalap biztosítása, mert a régi közmondás is azt mondja, hogy száján fejik a tehenet. Végül nem kevésbé fontos a kiadások csökkentése és a hasznosság növelése. A Szovjetunióban szerzett tapasztalataink igazolják, hogy nálunk megvan minden lehetőség az állatok nyitott istállózásához. Van elegendő olyan állattenyésztőnk is, aki megbirkózik a kezdeti nehézségekkel. A hazai Szimmentáli és a Pinzgaui fajtáink alkalmasak a nyitott istállózásra, ezenkívül nálunk ■ kedvezőbbek az éghajlati viszonyok, mint például a vladimíri, moszkvai vagy a leningrádi körzetekben. Most már csak az a kérdés, hogyan fogunk hozzá. Szükséges, hogy minden járásban 1 — 2 mintatenyészetet létesítsünk, ahol be kell vezetni az állattenyésztés teljesgépesítését. Az ilyen helyeken oktatnunk kell a szövetkezetek vezetőit, az állami gazdaságok valamint a nemzeti bizottságok azon alkalmazottait, akiknek hatáskörük az állattenyésztésre kiterjed. (Zootechnikusok, állatgondozók). Ez lenne az egyedüli és a leggyorsabb módja az új technológia széleskörű elterjedésének.o Arra a kérdésre, hogy érdemes-e nálunk bevezetni a nyitott istállózást — a Szovjetunióban szerzett tapasztalataink alapján — csak igennel válaszolhatunk. Minden esetre ehhez feltétlenül szükséges a tudományos kutatók, szakemberek és a szervezők segítsége, mert felbecsülhetetlen károk érhetnének, ha ezt meggondolatlanul és nem szakavatottan kezdenénk. Alapos megfontolás és határozottság kell ahhoz, hogy 'a régi, megszokott módtól eltérjünk. Szövetkezeteink és állami gazdaságaink dolgozói jól, látják ezt a nagy feladatot, ezért bátran. rátérhetünk az új technológia bevezetésére. Csehországban, a Lounyi Állami Gazdaságban a növendékállatok nyitott istállózását nagyszerűen megoldották. A régi csűrhöz új fészert építettek és az udvar egy részét bekerítették kifutónak. Az állatok nappal kint tartózkodnak, este pedig a fészerben, nagy hidegben a csűrbe mennek. Mindkét szálláson van mélyalom és szabad átjáró, az udvar pedig addig is kemény volt, tehát nem kellett költeniük a kifutó betonozására. A fejőstehenek takarmányozása a legeltetés A fejőstehén termelésének növelésében óriási szerepe van annak, hogyan szervezik meg a takarmányozást a legeltetés időszakában. Általánosan ismeretes a jóminőségű legelőn való tartózkodás kedvező hatása a tehenek tejhozamára. Ennek legfontosabb okai: az ízletes, nedvdús és tápláló takarmány bősége, a mérsékelt mozgás és az egészséges környezet. A nyári4 takarmányozás megszervezésének fő feladata ezeknek a körülményeknek fenntartása az egész légeltetési idény folyamán. Az állattenyésztés élenjárói a legeltetési időszak folyamán bőséges tejhozamot érnek el: K. M. Loscsonova, A. I. Szalonova, J. D. Nartova és mások (a moszkvai terület luhovici és ramenszld körzetében) a legeltetési időszak alatt е9У~е9У tehéntől 2500 — 2900 kg tejet fejnek: M. H. Szavcsenko (a summi terület Cservonna Zorja kolhozában) 6 hónap alatt tehenenként kb. 4300 kg tejet fejt. Az állatok legeltetésének okszerű megszervezésére részletesen kidolgozott tervének kell lennie minden gazdaságnak, amelyből látható, hogy mekkora az állomány legelői takarmányszükséglete az egész idény folyamán, mennyi fűhöz jutnak az állatok a gazdaság legelőiről, mikor érezhető hiány a legelői takarmányban, mikor és mennyi kiegészítő takarmányra lesz szükségük az állatoknak stb. A nyári takarmányozás legfontosabb problémája az, hogy az állományt az egész időszakra ellássák elegendő menynyiségű zöldtakarmánnyal. Ez a probléma radikálisan csak úgy oldható meg, ha a villanypásztor segítségével szántóföldi takarmánynövényeket is legeltetünk, a többi között csalamádét is. A legeltetési időszak takarmányszükségletének kiszámításakor a szokásos takarmányszabványokhoz igazodnak, az állatok súlyának, a nyári idény folyamán várható tejhozamának, életkorának, kondíciójának és egyéb körülményeknek a figyelembevételével. Egyúttal az állatok fűvel való egyenletes ellátása végett számba kell venni azt is, mekkora legelői takarmánykészletekkel rendelkezik a gazdaság és hogyan oszlik meg a legeltetési idény folyamán havonként a fűállomány. A terv egybeállításakor több technikai kérdést is gondosan tisztázni kell. Ezek közül legfontosabbak: 1. Az állatoknak a legeltetésre idejében való előkészítése. Mielőtt az állatokat kicsapnák a legelőre, meg kell vizsgáltatni őket állatorvossal, az állományból el kell különíteni a gyenge és beteg állatokat, az állatok bőrét meg kell tisztítani a bögölylárváktól, rendbe kell hozni csülkeiket, ellenőrizni kell az állatok jelzését és meg kell mérni valamennyi állat súlyát. A felülvizsgálat alkalmával kívánatbs az állatokat termelőképességük szerint csoportokra osztani, hogy a nyári időszakban takarmányozásukat termelőképességüknek megfelelően lehesseii megszervezni. 2. A legelők előkészítése és beosztása az egyes gulyák részére, a legelők takarmánytömegének és az állatok szükségletének figyelembevételével. 3. A szakaszos legeltetési rendszer alkalmazása. Amikor a legelőtáblát beosztják szakaszokra, gondolni kell a megfelelő terelőutakra és arra, hogy a jószágok valamennyi szakaszról könnyen eljussanak az itatóhoz. Ügyelni kell arra is, hogy lehetőség szerint az egyes táblákon ugyanolyan legyen a gyeptakaró. Nem szabad megfeledkezni a tartalék legelőtáblákról sem (az alapterület 10 — 15 %-ának megfelelő terjedelemben) arra az esetre, ha a kijelölt legelő füve nem elegendő. • 4. A legelőtáblák előkészítésekor különös gondot kell fordítani az itatókra. Átlagosan a tehén nyáron naponta 40 — 50 liter vizet iszik. Az itatókhoz megfelelő és alkalmas megközelítő utakat építenek, s gondoskodnak arról, hogy az itatót megvédjék a beszennyeződéstől. Egyes kolhozokban (a Krasznyij Kollektyivisztben stb.-ben, a jaroszlávi területen) a teheneket közvetlenül a legelőn itatják hordozható vályúból: ezeket a gulya után viszik a legelőre és a vizet hordókban szállítják ki. L. Gunyinának, a Szocialista Munka Hősének a számítása szerint ez az itatási rendszer naponta legalább 1 lit. növeli minden tehén tejhozamát. időszakában
