Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-08-24 / 68. szám

A Kosúti búza és helyes termesztése A utóbbi évek termesztési kísérletei alapján mindinkább elterjednek azok az új búzafajták, amelyek a jó agrotechni­kát kimagasló terméssel hálálják meg. Ilyen a Kosúti búza is, amelyet 1956-ban ismertek el. Mivel igen sokan érdeklőd­nek e fajta iránt, ismertetjük az eddig elért eredményeket és a legjobban be­vált agrotechnikát. Diószegi Növénynemesítő Üzemünkben az elmúlt 9 év alatt a Kosúti búza a következő termést adta (4 ismétléses kísérletek átlagában): „ Hektárhozam ЁУ____________(q) 1951/52 34,6 1952/53 47,2 1953/54 29,7 1954/55 36,4 1955/56 36,5 1956/57 40,33 1957/58 40,2 1958/59 39,25 1959/60 48,5 Sőt ez a búza az egyik kísérletben — külföldi fajtákkal összehasonlításban — októberi kelésből 57 q adott (ugyanis 1959 őszén csaknem valamennyi búza­vetés december elején kelt). Még nem ismerjük az idei év vala­mennyi adatát, de felsoroljuk az 1959-es esztendő néhány eredményét (hektár­hozam mázsában): Sároson 57,18, Bu­­csányban 48,2, Terebesen 47,38, Sósszi­geten 47,06, Szenckirályfalun 45,9. Az 1959/60-as eredmények még ezeket is meghaladják. A gyakorlatban a 40 mázsát meghaladó terméshozam Kosúti búzából nagypar­cellákon is megszokott dolog. Emellett azonban előfordul, hogy a Kosúti búzát helytelen agrotechnika miatt tavasszal kiszántják. Cikkünknek az a célja, hogy ismertessük a legmeg­felelőbb agrotechnikát, rámutassunk a leggyakoribb hibákra és megelőzzük azo­kat. A Kosúti búza rendkívül erőteljes fej­­lődésű fajta. Nagy termését igen erős bokrosodásának, tökéletes termékenyült­­ségének és a közepesnél nagyobb ezer­­magsúlyának köszönheti. Ezek a látható, „markolható“ tulajdonságok, de az ezzel kapcsolatos hatalmas gyökérzet és levél­­zet sem kevésbé fontos. Ennek tulajdo­nítjuk az elért sikert, helytelen agro­technika esetén pedig a csalódást. Például 1958/59-ben kedvező csapadék­­viszonyok mellett az egyik parcella az 56 mázsás hektáronkénti szemtermésen kívül 126 mázsa szalmát adott. (Szarvas­marhatenyésztésünk szempontjából ez nem közömbös!) Ezt a termést csak úgy adhatta, hogy a talajban megvolt a szükséges tápanyagkészlet, valamint a tápanyagok közötti megfelelő arány is. Ezek után tömören összefoglaljuk a Kosúti búza igényeit: Talaj. Középkötött vályogtalaj, jó altalajjal; ez felel meg legjobban. Az igen könnyű homok, a sekélyrétegű ka­vics nem alkalmas Kosúti búza termesz­tésére, mert gyökerei nem találnak elég nedvességet és nem táplálhatják a ha­talmas levélzetét. De nem kedvező a Kosúti búza számára a mély fekvésű, vizenyős terület, valamint az erős vi­haroknak kitett dombtető sem. Elövetemény. Legjobb elővetemé­­nyei a burgonya, mák, len, kender, mag­répa, valamint a hüvelyesek és a főter­ményként vetett silókukorica. Nem jó előveteménye a cirok, napraforgó, szu­­dáni fű. Bizonytalan előveteménye a lucerna. Ugyanis a lucernagyökerek bom­lása után felszabaduló nitrogén sokszor csak júliusban érvényesül, s ez külö­nösen az olyan hatalmas bokrosodású és levélzetű fajtára ártalmas, amilyen a Kosúti búza. Trágyázás és talajelőké­szítés. Külön figyelemmel kell len­nünk nemcsak a tápanyagok mennyisé­gére, hanem azok egymás közti arányára és arra is, hogyan dolgozzuk be ezeket a tápanyagokat. Tekintettel a Kosúti búza mély gyö­­kerezésére, a műtrágyát, de különösen a kálit és a foszfátot, teljes mennyisé­gében a nyári mélyszántással leszánt­juk, éspedig hektáronként 3 mázsa káli­sót és 3 — 4 mázsa szuperfoszfátot, ame­lyek közül a kálisó alkalmazásának fon­tosságát Kosúti búza alá külön is hang­súlyozzuk. A nitrogén nyárutói adagolását fon­toljuk meg, eáetleg kisebb mennyiségű kénsavas ammóniumot adjunk a kálisó­val és szuperfoszfáttal együtt. Hüvelye­sek után rendszerint kielégítő a talaj őszi nitrogérjtartalma. A műtrágyát mélyszántással leforgat­juk, s a búza vetéséig csak a talaj felületét műveljük; közben ügyelünk arra, hogy a talajfelület végül mindig sima maradjon. Vetés. Egyéb apróbb szemű fajták­kal ellentétben a Kosúti búza szereti a mélyebb, 5,5 — 7 cm-es vetést. A talaj eddig szokásos mély porhanyításával szemben (ami ősszel igen kiszárítja a felsőbb réteget) igyekezzünk a mélysé­get megfelelő csoroszlyasúlyokkal elér­ni, amikor is a mag a beéredett, üle­pedett rétegbe jut és egyenletesebben kel. Előkészítés után azonnal vessük! Tapasztalatunk 1959 őszéről: Borsó volt az elövetemény. A tarló­hántást 8 — 10 cm mélyen végeztük, le­­hengereztük. A műtrágyaadag 4 mázsa kálisóbó! és 3,75 mázsa szuperfoszfátból állt, amelyet előhántós ekével 30 cm-re leszántottunk, utána henger követke­zett. Október 13-án az egész területet 7 — 8 cm mélyen kultivátoroztuk, majd ezt a simító és a vetés követte. Vető­magmennyiség: 4,7 — 5 millió csírázó mag, ami hektáronként 200 — 220 'kg-ot jelent. A legjobb sortávolság: 10,5 — 12 cm. Mivel a kísérleti kisparcellákat nem lehet egy nap alatt bevetni, két kis­­parcellán október 14-én, 4 kísérleti par­cellán október 15-én és további négy kisparcellán október 16-án vetettünk. Az október 14-én azonnal vetett Ko­súti búza 57 mázsát, a Szlovákiai 200-as 42,5 mázsát adott hektáronként. Az egy nappal később, október 15-én vetett Kosúti búza hektárhozama 48,5 mázsát, a Szlovákiai 200-as hozama pe­dig 36,25 mázsát tett ki. Ugyanis az ok­tóber 14-i vetés még október utóján kikelt és — bár nyomorogva — mégis megerősödött, viszont az október lü-í vetés kelése decemberig elhúzódott! A Kosúti búza legjobb vetési ideje: október eleje, a hónap 1. és 10. napja között. Szeptemberi vetés esetén túlsá­gosan elbokrosodik. Vetés után az addig simán kezelt ta­lajfelületet megfogasoljuk, hogy a dió­­nyi rögök a szelet és a legkisebb havat is megfogják, s védelmet nyújtsanak a tél folyamán. A vetés őszi lehengerézé­­sét mellőzzük: ezzel csökkentenénk a talaj novemberi vízbefogadó képességét, ami pedig igen fontos a későbbi gyökér­fejlesztéshez. Búzavetéseink a téli és főképp tél­végi időjárás szerint többé-kevésbé meggyengültén mennek a tavaszba. A' kép azonban nem egyforma. A Kosúti búza állománya tavasszal kevesebbet mutat: 1. Levélzete valamennyi elismert faj­ta közül a legsötétebb; ilyen vonatko­zásban legföljebb csak az új nemesítésű Somorjai búza levélzete tesz túl rajta. A világosabb levelű fajták különösen sötét talajokon többet mutatnak. 2. A részben bánkúti származású faj­ták, így a Szlovákiai B, a Szlovákiai 200- as, a Hodoníni szálkás, részbeni tavaszi származásuk következtében hamarabb rajtolnak, az egyes növények hamarabb emelkednek, míg a Kosúti búza ezalatt bokrosodásnak indul. így átlagban 3 — 5, ritka állományban 8 — 15 kalászt is fej­leszt, amire a legtöbb fajta nem is ké­pes. Ha valaki nem ismeri ezt a tulajdon­ságát, elhamarkodottan határoz és ki­szánthat olyan állományt is, amelynek megmaradt része hektáronként 40 má­zsás átlagtermést is adott. Tavaszi agrotechnika. Első teendők, hogy az áttelelt állományt feb­ruár 20-a után, mihelyt a hó elolvadt, hektáronként 150 — 200 kg lovosicei sa­létrommal élénkebb fejlődésre serkent­jük. Amint a talajra léphetünk, gyűrűs­hengerrel vagy Cambridge-hengerrel helyrenyomjuk a felfagyott állományt. Ezután a gyomokat a megfelelő időben alkalmazott Dikotex-permetezéssel el­pusztítjuk. A fogasolás elmarad, mivel túlságos bokrosodást idéz elő és az aránylag vontatottabban fejlődő Kosúti búzát megkéslelteti, s a megdűlés ve­szélyét fokozza. Kicserepesedett talajo­kon használjunk szögeshengert (Zehet­­mayer-hengert). Ha az előbb elmondottak szerinti mű­trágyaadagolást betartottuk, fölösleges a Kosúti búza'állományára további mű­trágyamennyiséget szórni. Minden kg­­nyi káli vagy foszforsav, amelyet a „nö­vényre“ szórtunk, megrövidítette a Ko­súti búzát, mert a műtrágya nyáron „alászántva“ jobb hatásfokkal érvénye­sült volna és fokozta volna a termés­hozamot. Ez a tapasztalat a kukorica­körzetre vonatkozik. De a megkésett, áprilisi fejtrágyázás vagy a „két adagban“ adott nitrogén­­fejtrágya sem helyettesítheti a februári­március eleji serkentő salétromozást. Az áprilisi salétromozás többnyire egé­szen hatástalan, s ha mégis hat (kivé­telesen sok csapadék, könnyű talaj), a Kosúti búzára ilyenkor már káros. Aratás és csépié s. A Kosúti búza rendkívül jól termékenyült kalá­szában a szemek fokozatosan érnek. Irta: BACHRATI BÉLA és SZAMÁR ISTVÁN 1960. augusztus 23.

Next

/
Thumbnails
Contents