Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-08-24 / 68. szám
Az őszi mélyszántás már nyáron végezhető A gabona után következő tavaszi vetés alá végzendő munkák két évszázados, de annyiszor be nem tartott szabálya a tarlóhántás, a keveröszántás és az őszi mélyszántás. Ez a szabály annyira meghonosodott a szakképzett gazdák körében, hogy csak akkor tértek el tőle, ha valami üzemszervezési vagy vezetési hiba kényszerítette őket, hogy egyiketmásikat, sőt olykor mind a három szántási módot elmulasszák. Ha ilyenkor egy nem remélt, sikerültebb termés megingatta a hitet a tanultakban, megszületett egy olyan példa, amelyből ez a szállóige keletkezett: „Ez az, amit a gazda ne mondjon el a fiának!“ Szegényen felszerelt gazdaságban nem csoda, ha a legtapasztaltabb gazdavezető is kénytelen keresni azt a módot, amelylyel a legvalószínűbben közelítheti meg azt az eredményt, amelyet az idejében végzett három szántástól remélhetünk. Mondhatom, hogy sok olyan üzemet láttam, ahol a géphiányt olyan nagy reményekkel megvásárolt újdonságokkal pótolták, amelyek nem voltak alkalmasak a munkára. Ilyen például a merevtestű, nagykerekű szántómotor, amely gyakorlatilag hasznavehetetlen leltári dísztárgy és csak a felelős gazdasági vezető helyzetét nehezíti, mert többet kívánnak tőle, mint amennyire a rendelkezésére álló eszköz képesíti. Hiába, nem minden használható, ami gépnek látszik. Amint említettem, a három szántás szabályát nem olyan könnyű betartani. Egy ízben, amikor cukorrépa alá szerettem volna az őszi szántást elvégezni, a gözeke hiába várta egész ősszel és télen, hogy a táblára mehessen. Ekkor elhatároztam, hogy a mélyszántást többé nem halasztóm a bizonytalan őszi-téli időre. A keverőszántáskor leforgatott trágyázott föld két teljes héten szedte magába a csendes, sűrű esőt. Valósággal kásává ázott a talaj. S amikor reméltem, hogy megfagy és rámehet a gép, csendes havazás takarta be az egész enyhe télen át. Mint a tanultakhoz ragaszkodó ember, nem mertem gyökeresen szakítani a mélyszántás „őszi“ fogalmával. Megkíséreltem a mélyszántást októberben elvégezni. A kísérlet eredménye határozottan az októberi szántás javára sikerült. A december végi és az őszi szántásnak tekinthető január eleji szántás még akkor sem közelítette meg az októberi szántás terméseredményét, ha a kitavaszodás előtt jól átdolgozta a talajt a fagy. Nagyon kedvemre való gondolat volt eltérni az embert, igát gyötrő, őszinek nevezett téli szántás rendszerétől, mert nézeten* szerint jobb októberben befejezni az őszi szántást. Teljesen igazuk van azoknak a szaktársaimnak, akik azt mondják, hogy októberben, a búza vetése, az őszi termények betakarítása és szállítása, valamint a siiózások idején őszi szántást végezni nincs idejük. Nekem sem volt, s csak kísérletképpen szakítottam az időből. Gondoltam arra is, hogy nem lehetne-e az őszi szántást még korábban, szeptemberben, mondjuk az őszi keverék és a rozs vetése után elvégezni. Lehetne ám, ha igaz lenne az a régi mondás, hogy az egyik szántást három hét múlva követheti a másik, mert három hét kell a szántás beéréséhez. Ebbe azonban beleszólhat a talaj szerkezete, az időjárás is, és ez elhúzódhat 7 — 8 hétig is Amennyiben időt kell engedni arra is. hogy az eke által megbolygatott talajélők — újból elhelyezkedve — talajérlelő munkájukat végezhessék, egy korábbi szántás éppen ezt akadályozhatná meg. Az idő előtt végzett szántást „agyonszántásnak“ nevezzük. Csökkentjük vele a talajbaktériumok által könynyen fefvehetővé alakított nyersanyagok mennyiségét is. Minthogy a keverőszántást augusztusban szoktuk végezni, szeptemberre nem tervezhetjük az őszi mélyszántás végzését. így gondoltam, hogy a mélyszántást a keverőszántás idejében végzem, s így megtudom, milyen hiányt jelent a keverőszántás elodázása, illetőleg milyen hatása van a talaj beérésére és benne a tápanyagok elosztódására az a körülmény, hogy az istállótrágyát mélyebbre szántjuk be. Mert arra gondolni sem lehet, hogy a mélyszántásra hordjuk és teregessük a trágyát, s egy mély őszi szántással forgassuk be. Ügy tanultuk, hogy a trágyát mélyre betakarni nem szabad, mert levegő hiányában nem televényesedik, hanem megszenesedik vagy megvárja, amíg egy új mélyszántás újból felhozza. A szabályok elvének kis változtatása magával hordja a szabály további gyengítését, és végül is egészen új elmélet, új gyakorlat és új szabály alakul ki. A keveröszántás mélyebb végzése miatt a trágyát a tarlóra hordtuk, és nemcsak néhány ujjnyi hántással, -hanem 12 — 15 cm mélyszántással forgattuk a talajba. Tehát lassúbb, több lett a munka és amellett gyorsabbra kellett venni a munkamenetek iramát. Sietni kellett, hogy a töretlen tarló alatt ne száradjon meg annyira a föld, hogy az eke ne tudjon omlósán dolgozni. Ugyancsak elmélet elleni bűnnek látszik, ha lemondunk a tarlóhántás „gyomirtó“ jelentőségéről. Igaz, hogy a tarlóra hullott gyom- és gabunamagvakat oly mélyre forgattam be, ahol nem csíráztak ki, de felhoztam a kultúrtalaj egész vastagságában található gyommagból eleget arra, hogy ha az időjárás is úgy akarta, ki is keltek és azokat a mélyszántássá előléptetett nyári szántás pusztította el. Végeredményben így is irtottuk a gyomot, mert a tarlóra hullott magvak is egyszer majd felkerülnek és kikelnek, amikor egy később következő talajelőkészítés munkái semmisítik meg. Az első kísérletkor egyáltalán nem volt sem a talajszerkezetben, sem a terméseredményben különbség. A szabályszerű három szántással előkészített talajú cukorrépa és a nyári mélyszáritásos talaj terméshozama azonos volt. Mindkettőn megtermett az akkoriban jó termésnek fogadott 120 mázsa répa egy magyar holdon. Tehát a keverő- és a mélyszántások korábbi elvégzése nemcsak tarlóhántást takarított meg, hanem megkönnyítette azoknak a szántásoknak időbeni elvégzését is, amelyeket az ősszel betakarítandó termények után kel! elvégezni. Tekintettel arra. hogy a tavaszi talajelőkészítésekor semmi hátrányát sem éreztem annak, hogy a nyári mélyszántásban a kiemelkedő hantok kiszáradtak és csak az őszi esőzés áztatta át azokat, nem is bántott ez, mert az az elmélet, hogy a talajt fertőtleníti az átható forró napsugár, még jelentősebbnek látszott. Egy nyárvégi hirtelen hatalmas zápor után újból száradtan kiemelkedő rögök láttára gondol» am arra, hogy az ilyen tekintélyes mennyiséget kitevő csapadékot is érdemes lenne tárolni a mi szárazságra hajló vidékünkön. Ez azt jelentené, hogy a cukorrépa nem 12 havi, hanem 14 — 15 havi csapadékból táplálkozhatna. A nyári 2 — 3 napi csapadék, ha kevés is, de hirtelenül, alig egy óra alatt zúdul le. A szántatlan földről elfolyik, a sekély szántottat a lejtőkön lemossa, és a zápor után forrón tűző napsugár párologtatja el A mélyen szántott talaj hézagai azonban teljesen befogadják és csak a kiemelkedő hantokról párolog a levegőbe. Érdemesnek tartottam ennek a csapadéknak a megőrzése végett a mélyszántást meghengerezni, hogy a kiálló hantokat benyomjam a szántásba. A hengert borona követte, hogy a porhanyított réteg megakadályozza a talajnedvesség elpárolgását. Az így elkészített talajban a kedvező meleg és nedvesség élénk szaporodásra késztette a hasznos talajbaktériumokat, aminek következménye a talaj legkedvezőbb beéredése és felvehető tápanyagban való gazdagodása lett. Volt még egy hatása a behengerezésnek és a fogasolásnak, ami először kellemetlennek tűnt fel, mégpedig a mélyszántás eső utáni gyors és erős kigazosodása. A mélyből felhozott gyommagvak a legkedvezőbb csírázás! helyzetbe jutva, rövidesen zöldre festették a mélyszántás felületét. Rá kellett szánni egy-két fogasolást, amely kiforgatta a zsengén gyökerezett gyomtársaságot, de megérte a munkát, mert tavasszal nem kellett a gyomok miatt sarabolni, legföljebb csak a porhanyós takaróréteg kedvéért. Márpedig ez gyorsabb és könynyebb. Természetes, hogy a nyári mélyszántás lehengerezése és fogasolása után sima felülettel került a tábla a télbe; nem volt „hófogója“. Ez sem bántott, mert még máig sem dőlt el az a vita, hogy tél előtt fogasoijuk-e simára az őszi szántást vagy nem. Egyszer így jobb, máskor úgy, de a cukorrépa mindig szidja azt a gazdát, aki kiszáradt, rögökből aprított porral tarkálló magágyba veti, ahol lesnie kell a csírázást megindító esőre. Simán telelt földön egyenletes, nyirkos magágyat tud készíteni a tárcsásborona és a kultivátor. Lóty Béla I960, augusztus 23.
