Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-08-24 / 68. szám
Öntözéssel a nagyobb terméseredmények eléréséért , Közismert tény, hogy a lucernát és a vörösherét legértékesebb takarmánynövényeink közé számíthatjuk. Az állattenyésztés majd minden szakaszán, különösen a fejlődésben levő egyedeknél mutatkozik meg kedvező étrendi és biológiai hatásuk. Ezt az előbb említett takarmánynövények nagy vitamin- és fehérjetartalmukkal biztosítják, amelyek a szervezet felépítésében fontos szerepet töltenek be. Jóllehet a baltacímnek értékesebb a fehérjetartalma, ha azonban a területegységről nyert fehérjemennyiséget számítjuk, mégis a lucerna és a vöröshere mögött marad. Annak ellenére, hogy az említett takarmánynövények fontos szerepéről már meggyőződtünk, sok gazdaságban mégsem tudják kellőképpen kibővíteni e növények termesztését, mivel nem biztosítják a szükséges vetömagalapot. Ezért, de egyéb okok miatt is, szükségessé válik az egyes területek hozamának emelése, amit helyes agrotechnikával. részben pedig öntözéssel valósíthatunk meg. Ahol kellő mennyiségű víz áll rendelkezésünkre. ott érdemes az állandó öntözést bevezetni még az esetben is, ha a talaj fekvése nem is a legkedvezőbb. Viszont mérsékelten lejtős, esetleg sík vidékeken, tehát Dél-Szlovákiában az öntözést kisebb kiadásokkal is megvalósíthatjuk. Az öntözés tervének kidolgozásánál 5-6 év időtartamával számolunk, és a vetésforgóban azokat a növényeket alkalmazzuk, (figyelembe véve a talaj összetételét), amelyeknél az öntözés kiadásai megtérülnek. Ha például egy 50 hektáros, árasztásos öntözésre alkalmas parcellát cukorrépatermesztés céljára még a nyár folyamán kellőképpen megtrágyázunk, ezt barázdás áztatással. 40 — 55 cm váltakozó sortávolságra vetve, eredményesen öntözhetjük. A cukorrépa után árpát vetünk, amelyben alávetéssel lucernát vagy vörösherét termesztünk. A tavaszi szárazságok esetén kisebb vízmennyiséggel az árpát, a gyakori augusztusi szárazabb időben a lucernát, illetve vörösherét öntözhetjük. A következő 3 — 4 évben e takarmánynövényeket az egyes kaszálások között, a talaj nedvességtartalmától függően, szükség szerint öntözhetjük. majd e takarmánytáblák feltörése után sikeresen termeszthetünk kukoricát és silókukoricát barázdás áztatás segítségével. Az öntözés nagyüzemi formáját a termelési költségek csökkentése mellett a következőképpen valósíthatjuk meg: A parcella legmagasabban fekvő pontján a tábla teljes szélességében árokhúzó ekével csatornát létesítünk, s ezt egyszerű módszerekkel, füvesítéssel tartósabbá tesszük. A vizet ebbe az árokba hajtjuk. E víztároló árokból átömlesztő csöveken jut át a víz a 8 — 10 méter hosszú vízelosztó csövekbe, amelyekből a 40 — 50 cm távolságban elhelyezett zsilipekkel szabályozható nyílásokon át engedhetjük a vizet a parcellára. A víz enyhén, de mégis kellő mennyiségben, széles sávon csörgedez anélkül, hogy a talajt elmosná. Egy nagy teljesítményű turbina 6—7 átömlesztő 'csövet tud táplálni. ami azt jelenti, hogy 60 — 70 méter szélességben bocsátjuk a vizet a táblára. Harmincöt mm-es öntözésnél, amit a terület nagysága és az átszivattyúzott vízmennyiséget köbméterekben jelző vízóra segítségével könnyen kiszámíthatunk, a víz 300 méter távolságra — kedvező esés mellett — két óra alatt jut el, s ez közel 2 hektár területnek felel meg. így 10 óra munkaidő mellett naponta 10 hektár öntözhető. A több évre tervezett Öntözésnél. — amit a fent említett esetben cukorrépával kezdtünk — a víztároló árkot már az őszi mélyszántás után késő ősszel, illetve télen is elkészíthetjük. Az árok falainak ugyan egy ideig pihenniük, ülepedniük kell, hogy minél nagyobb vízmennyiséget tudjanak megtartani. A víz-Barázdás áztatással öntözött kukorica. tároló fenékszintje lehetőleg csak 20-30 cm-rel legyen a talajszintnél mélyebben, mivel így könnyebb az átömlesztés. A cukorrépát alkalmas területen igen eredményesen és olcsón még barázdás áztatással is öntözhetjük. Így csőhálózatra nincsen szükség, s ezáltal mentesülünk a nagyobb befektetéstől, de a csővezeték áthelyezése is elmarad. Ezenfelül szükségtelenül le szokták gyúrni a talajt, ami így szintén elkerülhető. A barázdákat a cukorrépa vetésekor jelöljük ki, amikor is a vetögépet 40 — 55 cm-es, illetve kétszer 40 és egyszer 55 cm-es váltakozó sortávolságra állítjuk. A répafélék öntözésének ideje, a talaj nedvességtartalmától függően, a kapálás megkezdésétől augusztus végéig tart. A barázdákat csak akkor húzhatjuk meg. amikor a répa már kellőképpen kifejlődött, mivel zsengébb korában a növényt így betakarnánk, később pedig a leveleket tördelnénk le. Cukorrépánál a káliumos és foszforos fejtrágyázás az öntözés következtében hatékonyabb. A lucerna, illetve a vöröshere tábláinak öntözési tervét a talaj fekvésének megfelelően kell elkészítenünk. Itt ugyanis legalább 40 cm széles alapon nyugvó és 30 cm magas terelőgátakra van szükség, hogy a vizet nagyobb távolságra juttathassuk el. A terelőgátakat a víztároló fekvésére merőlegesen építjük meg, ezek segítségével a táblát fél- vagy egyhektáros szakaszokra osztjuk, s ezeket külön-külön átömlesztő csővel, esetleg vízelosztó csövei öntözzük. A terelőgátakat a lucerna vetése előtt simítóhoz hasonló gáthúzó eszközzel könnyen elkészíthetjük. A gátakat szintén bevetjük e takarmánynövénnyel. Az első kaszálás előtt felesleges öntözni, mert a talajban levő nedvesség ilyenkor még elegendő a növény fejlődéséhez. A későbbi kaszálások közötti egyszeri öntözés azonban mindenképpen ajánlatos. A sarjadzás megindulása után a fögyökérben felhalmozódott tápanyag lassanként elfogy, s a talajban levő tápanyagot kell a növénynek felhasználnia. E tápanyag feloldását és a gyökérbe juttatását a víz segíti elő. A lucernafélék árkos csörgedeztetéssel végzett öntözése igen előnyös, mert a talajra nincs olyan tömörítő hatással, mint a permetező öntözés. A talaj levegőszükségletét a kaszálások utáni fogasolással biztosíthatjuk. Az évelő takarmánytáblák feltörése után sikerrel termeszthetünk magkukoricát, esetleg silókukoricát kevesebb öntözéssel is, amelynél a barázdás áztatás szintén jól beválik. Szemeskukorica termesztésénél 70 — 80 cm-es váltakozó sortávolságot, valamint 60 — 65 cmes tőtávolságot alkalmazunk két növénynyel fészkenként. Az öntözött kukorica ugyanis a sűrűbb állományt is elbírja, ha fejtrágyázás formájában gondoskodunk a tápanyagpótlásáról. A silókukoricát 50 cm-es sortávolsággal minden második vagy harmadik sorban húzott barázda segítségével öntözhetjük. Öntözéssel még a gyengébb vízeliátásö talajrétegekben levő tápanyagokat is hozzáférhetővé tehetjük a növény számára, csakúgy, mint a felsőbb rétegek tápanyagait is. Ügyelnünk kell azonban arra, nehogy túlzásba vigyük az öntözést, mivel ez káros hatású a talajra, nagymértékben rombolja a talaj szerkezetét. GÜTAl JÓZSEF. a Topol'níkyi Kísérleti Intézet dolgozója A KONZERVSILÖ A Szovjetunió Tudományos Akadémiája szibériai fiókintézetének munkatársai tavaly ősszel 25 tonna kukoricát silóztak le úgy, hogy a silózás előtt enyhe formaldehid-oldattal permetezték be. További 25 tonna kukoricát a szokásos módon silóztak. Amikor januárban felnyitották a silógödröket, a formaldehiddel permetezett siló erjedésszagtól mentes és jobb minőségű volt, mint a közönséges. A permetezés mindössze 25 — 50 kopekbe került tonnánként. ¥ * * Műtrágya üvegből A Szovjetunióban, Konsztantinovka város egyik autóüveg üzemében, összezúzott cink, mangán, réz, bőr és molibdén tartalmú üvegfélék elegyéből műtrágyát készítettek. Eleinte maguk a kísérletezők is kételkedtek az új anyag sikerében, ennek ellenére az „üvegműtrágyával“ végzett kísérletek meglepően jó eredményeket hoztak. Abban a mezőgazdasági kutatóintézetben, ahol az új talajjavító szert először alkalmazták, kimutatták, hogy ha a növények életéhez csak nyomokban szükséges anyagokat ilyen üvegtrágyával juttatják a földbe, akkor az így megtermékenyített talaj búzából, kukoricából, árpából és hüvelyesekből lényegesen jobb termést ad, mint a szokásos módon javított talaj. A vizsgálatok eredményeképpen megállapították, hogy az itt termesztett kukorica keményílőtartalma lényegesen nagyobb, s a paradicsom is korábban virágzik. 1960. augusztus 23.
