Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-08-24 / 68. szám

Kertészkedők kérdéseire válaszolunk A Virágzó Mezőgazdaság hasábjain gyakran foglalkozunk kertészeti problé­mákkal is. Ezzel kapcsolatban levele­zőink több kérdéssel fordultak hozzánk. Ezekre általánosságban a következőkben ^ válaszolunk: A tulipánt hagymáról, tehát ivartalan, vegetatív úton szaporítjuk. Magról csak a kertészek szaporítják, akik új fajták kitenyésztésével is foglalkoznak. Szaporítás céljából a tulipánhagymá­kat ősz elején 8 cm mélyen elültetjük, s a fagyok ellen száraz lombtakaróval védjük. A téli fagyok elmúltával ezt в takarót eltávolítjuk. Amint a tulipán kihajt, megkapáljuk. Magkötés megaka­dályozása céljából a kinyílt virágokat levágjuk. Júniusban, ha levelei teljesen elszáradnak, felszedjük, s a nyugalmi állapotba került hagymákat árnyékos helyen elraktározzuk. Ősszel az anya­hagymát körülvevő fiókhagymákat hasz­náljuk fel szaporításra, amelyeket ne­­velőágyásban sűrűn elduggatunk, jú­niusban ismét felszedünk, s ősszel a kívánt helyre elduggatjuk. Hálás növény a begónia is. Egyes faj­táit szobáink díszítésére cserepes nö­vényként neveljük. Legismertebb a Be­gonia Hex, amelynek levelei szépen tar­­kázottak. A Begonia Gloria de Lorraine rózsaszínű virágai — tavaszi hangulatot varázsolva — télen nyílnak. Nyáron a kerti virágágyásokhoz jól felhasználható a folyton nyíló Begonia scmperflorens. A Begonia bulbosa pedig kiültetésre és cserepes növénynek is egyaránt alkalmas. A gumós begóniát magról, valamint vegetatív úton, dugványról és gumó­feldarabolással szaporítjuk. A telt és fodros virágúak magról nem szaporít­hatok. Vannak meddő fajták is, amelyek magot nem hoznak; ezeket csak vege­tatív úton szaporítjuk. Ilyen például az említett télen virágzó Glorie de Lorraine is. A meddő fajták szaporítását vegetatív úton (levéldugványozást) bármelyik év­szakban végezhetjük. Ajánlatos azonban a nyár végén szaporítani egész vagy feldarabolt levélről a következőképpen: A szaporító-ládába vagy cserepekbe tőzeggel kevert homokot teszünk, s a feldarabolt levél 3 — 4 cm-es részeit 0,5 cm mélyen ferdén dugjuk a homokba. A szaporító-ládákat 25 fok körüli, párás, meleg levegőben tartjuk, majd 2-4 hét múlva, amikor ezek a levélrészek meg­gyökeresednek és hajtásokat hoznak, dugványcserepekbe átültetve, beárnyé­koljuk. Ha jól meggyökeresedtek, na­gyobb cserepekbe, amelyekbe tápdús földet teszünk, átültetjük. így a nyár­végi szaporításból a következő év jú­niusára már szépen kifejlődik a növény. A szabad földbe kiültetett gumós be­góniát ősszel a fagyok beállta előtt föl­szedjük, szárrészeitől megtisztítjuk, és íűrészporban vagy száraz homokban mérsékelt hőmérsékleten teleltetjük. Ugyancsak így teleltetjük át a csere­pes begóniát is, de előzőleg fokozatosan elvonjuk tőle a vizet, hogy az nyugalmi állapotba kerüljön. A gumókat januárban szaporító-ládába helyezzük, s ha hajtani kezdenek, a haj­tásokat levágjuk és eldugványozzuk. Be­­gyökeresedés után cserepekbe átültet­jük. A gumón csak 2 — 3 hajtást hagyunk, azután szétvágjuk, a sebeket faszénpor­ral szórjuk be és elültetjük a gumó részeit. Ä Buxus örökzöld növény. Jól alkal­mazható sövénynek is. Kedveli a fél­árnyékos helyet és a páradús levegőt. Jól tűri a nyírást. A fiatal bokrok nyí­rásakor azonban ügyelnünk kell, hogy meghagyjuk a vezérhajtásokat. A nyár folyamán annyiszor vághatjuk, ahány­szor azt szükségesnek látjuk. Az idősebb cseresznye- és meggyfa átoltásának egyik módja az, hogy a fát tavasszal megifjítjuk és az előtörő haj­tásokat augusztusban alvószemzéssel be­szemezzük. Másik módja, amikor a fa koronaágait nem csonkítjuk le, hanem közvetlenül a termő gallyakat besze­mezzük. Az átoltásnak ez a módja több munkát kíván, mivel egy-egy fán 80 — 100 szemzést is kell végezni. Ezzel a mód­szerrel azonban az eredmény biztosabb, mert már a második évben az eredeti fának megfelelő koronafelületen újra terem. Tavasszal fásoltással is olthat­tunk, amikor az ujjvastagságú ágakat beoltjuk és a megeredt oltásokból köz­vetlenül termő gallyakat nevelünk. Az ifjítással egybekötött fásoltás csak fiatal fákon végezhető eredményesen. Ideje rügyfakadáskor van. Igen jól bevált a virágzás idején vég­zett héjaláoltás. Idősebb fákon az ifjí­­tás és a kihajtás utáni alvószemzés, vagy a termő gallyak átmetszése mindig eredményre vezet. Bertha Gézáné Szőlőbetegségek szüret előtt Két szólóbetegség van, amely szüret előtt rövid idő alatt megtizedelheti a szőlőtermést: a szürke rothadás és a fakó rothadás. Л szürke rothadás a fürtöket támadja meg nedves, esős időben, és azokat szeptembertől szüretig pusztítja. A penész főleg a sok esőtől felrepedt tömött fejű és vékony héjú fajtákat támadja meg. Ügy védekezünk ellene, hogy szep­tember elején 2 %-os bordóilével permetezzük a fürtöket. Ezenkívül a tőke lombozatát levegőssé kell tennünk. A fürtöket a permetezés utáni napokban kénporral is be kell fújtatnunk. A gazt és a hajtáshulladékokat, ha a betegség gyakori, ne tűrjük a szőlő között, hanem hordjuk ki és égessük el, mert a penészgomba főleg a gyomokon, valamint a növényi hulladékokon jelentkezik legelőbb és tenyészik tovább. A fakó rothadás érés idején nagy károkat okoz; szintén a fürtöket támadja meg. Nedves, meleg időben terjed leginkább. Ismertetőjele, hogy a bogyók tövén több színes csík keletkezik, később az egész bogyó piszkos fakószürkévé, majd ripacsossá válik. Ha tovább is nedves az idő, a bogyók szétfolynak és el­rothadnak. Ha tartós a szárazság, akkor a beteg szemek összeszáradnak. Ahol a fakó rothadás gyakori betegség, ennek megelőzésére augusztustól 2 — 3 alkalommal kell permetezni a fürtöket 2 %-os bordóilével, majd pár nappal minden permetezés után kénporral fujtatjuk be a tőkét és főleg a fürtöket. Nedves ősszel, ha előre nem védekeztünk — és látjuk, hogy a baj nagyobb mértéket ölt — a fakórothadásos szőlőt minél előbb le kell szüretelnünk, s annak mustját a többi közé ne keverjük. PÉLDÁS KERTÉSZ Egy évvel ezelőtt éppen ebben az idő­szakban látogattuk meg a dolinkai szö­vetkezet kertészetét. Bizony, nagyon sok jót nem mondhattunk róla. mert nagy részét a fű ette. Most nem kis meglepetésünkre egész más kép foga­dott. A gyönyörű paprika párját ritkít­ja. Szép a káposzta is. Bugyi István, a szövetkezet ifjú kertésze épp a jöve­delmet adja össze. — Mennyi pénz jött be eddig ? — Az évi terv 125 000 korona, de már túlhaladtunk a 75 000 koronán. A tervet mindenáron túlteljesítjük. Hangjában bizakodás cseng. A múlt évben végezte el a kertészeti iskolát. Két évig szorgalmasan készült, hogy szakmájában majd jól megállhassa a helyét. Elismeréssel beszélnek róla a szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság tagjai is. — Nem csalatkoztunk benne — mond­ják. Bugyi elvtárs nem elégszik meg az eredményekkel. Ki akarja szélesíteni még a kertészetet, hogy a jövö évben még több jövedelmet biztosítson a szö­vetkezet számára. Persze ehhez még több tudás kell. Ezért beiratkozik a Sahy-i Mezőgazdasági Technikumra. Szem előtt tartja, hogy többet ter­melni csakis több tudással lehet -b-A muskátli szaporítása Kertjeink egyik legigényteienebb és mégis leghálásabb virága a muskátli. Csoportosan, szegélynek ültetve kert­jeink főékességét képezi. Ablakainkat egész nyáron át díszíti. A legpompásabb színhatásokat lehet vele elérni. Tavaszi beszerzése bizony meglehetősen drága, de mégsem hiányozhat egyetlen kertből sem. Szaporítása nagyon egyszerű. Július végétől augusztus végéig dugványozás útján szaporítjuk Ebben az időben a dugványok legjobban gyökereznek, s a fiatal muskátlik még az őszig be is ér­nek, úgyhogy jól telelhetnek. Ha a dug­ványokat korábban készítjük, úgy azok őszre annyira kifejlődnek, hogy nem mint dugványok, hanem mint érett anya­tövek telelnek át. Ha a dugványozást túl későn végzik, úgy a gyökér és szár a tél folyamán elrothad. A jantársav növeli a kukorica hozamát Leningrádban az össz-szövetségi Nö­vénytermelési Kutatóintézetben folyta­tott kísérletek alapján megállapították, hogy a jantársav gyenge oldatában áz­tatott vetőkukorica nagyobb hektárho­zamokat biztosít. Ezt az eredményt nemcsak az említett intézetben folyta­tott kísérletek, hanem a leningrádi kör­zet egyes kolhozaiban és szovhozaiban végzett gyakorlati próbák is igazollak. A kísérletek első évében a kukorica hektárhozama 30 *A-kal, a második év­ben már 39 “/«-kai emelkedett. 1960. augusztus 23.

Next

/
Thumbnails
Contents