Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-08-21 / 67. szám

„Dalol a nyár“ BÚCSON A gutái Népművelési Otthon és a búcsi CSEMADOK-csoport együtte­sen igazán kellemes estét szerzett a búcsi szövetkezeti dolgozók szá­mára Siposs Jenő és Xarics János, a Magyar Területi Színház tagjai végtelenül mulatságos és közvetlen zenés vígjáték előadásával, amelynek címe: Dalol a nyár. A zsúfoltságig megtelt kultúrházban három órán keresztül remekül szórakozott a szö­vetkezet tagsága. A jó hangulatot még inkább fokozta, hogy éppen a bemutató napján csépelték ki a gé­pek az utolsó 200 hektár termését, tehát a becsületesen végzett munka után külön is megvolt az ok a za­vartalan szórakozásra. A két fiatal szerző műve minden­képpen megfelelt a célnak: kelle­mesen mulattatott és egyúttal taní­tott is. A darab története egy tátrai szakszervezeti üdülőbe vezet el ben­nünket, ahol két azonos nevű beutalt, egy filmrendező és egy vasesztergá­lyos, beutalásának cseréje indítja el a mulatságos helyzetek sorozatát. Kovács Ibolya elárusítőnőnek az ál­filmrendező Verecki Miklós teszi a szépet, s hogy a gyöngéden szövődő érzelmek ne maradjanak titokban, erről Borz Bonifác, a botcsinálta új­ságíró gondoskodik. Tovább bonyo­lítja a helyzetet, hogy az üdülőben, mint derült égből a villám, megjele­nik az igazi filmrendező felesége. De miért is meséljük tovább a történe­tet, hiszen a zenés vígjátékok örök törvénye szerint a végén minden ki­egyenesedik, s mindenki eljut az állított boldogság révébe. Tarics János dallamos zenéje kel­lemesen alkalmazkodik a vígjáték fordulataihoz, s a gútai Ritmus-ze­★ ★ ★ • Zikmund és Hanzelka itthon. A napokban hazaérkezett Zikmund és Hanzelka expedíciójának mind a négy tagja, tehát Zikmund, Hanzelka, Cha­­lupa mérnök és dr. Vít orvos, akik 15 hónap után tértek vissza rövid időre otthonukba. Ezzel véget ért a világ körüli út első szakasza. nekar pontos tolmácsolásában sokat emelt az előadás színvonalán. Rigó Magda üde Kovács Ibolyája mellett a két Verecki szerepében Marosi Gábor és Balázs Sándor nyújt egé­szen kitűnő figurát. Sokat mulatott a közönség Czigle Gizella alakításán, akinek tűzről pattant Boriskája kü­lön sikert aratott, akárcsak Szépe Pál sokat csetlő-botló Borz Bonifáca. Nagyon gondos, körüljekintő a ren­dezés, ami Kopják József érdeme, A kereken 40 tagú együttes — köztük tíz tanító áldozta föl nyári pihenőjének egy részét — igazán sokat tett azért, hogy a kenyércsa­tát sikerrel megharcolt dolgozókat szórakoztassa és felüdítse a még reájuk váró feladatok előtt. Ezt há­lálta meg az előadás végeztével szűnni nem akaró tapssal a lelkes közönség. Gábris József, BúcS JUHÁSZ LÁSZLÓ: Nyári álom Nyári éjszakákon nézni sápadt fényét hulló csillagoknak, melyeket a kék ég az alkony után magára aggatott mint hajnali báli asszonyok kik szemük sugarát s drágakövük ékét villogtatták a fülledt éjszakák hajnalba hajló vigalmain úgy szórja el ékét a sötét ég az éjszaka égi útjain. Ügy szórd majd rám te is lelked minden ékét ho-gyha az erdő lesz éjjeli tanyánk és a lombok rejtsék tested fehérségét és a tücsök-zenés éji félhomály. A „Dalol a nyár“ egyik jelenete Az SZNF16. évfordulója előtt Dicsé harcokra ««lékelünk Közeleg a Szlovák Nemzeti Felke­lés 16. évfordulója. Ez alkalomból augusztus 27 —29-én Szlovákia kerü­leteiben számos rendezvényekre kerül sor. Több helyen ünnepi estet, külön­böző összejöveteleket és előadásokat rendeznek a Szlovák Nemzeti Fel­kelés résztvevőinek jelenlétében. Szlovákia fővárosában, Bratislavá­­ban az ünnepségek augusztus 27-én érik el tetőpontjukat. E napon a Hviezdoslav Színházban fellép a Mar­tini Hadsereg-Színház a „Jánosík" című színművel, majd augusztus 29- én Bratislava dolgozói megkoszorúz­zák a Slavinon a szovjet hősök emlék­művét. De Szlovákia más helyei is készül­nek a felkelés méltó megünneplésé­re. A Szlovák Nemzeti Felkelés részt­vevői szeptember 1-5. között meg­látogatják az iskolákat és elbeszél­getnek a diákokkal a hősi harcokról. Több üzem és iskola fölújítja a „Fel­kelés nyomában“ című mozgalmat, s a diákok ellátogatnak a nagy és di­cső harcok színhelyeire. Zenei életünk nagy eseménye A pártunk által kezdeményezett nagy kultúrforradalom, vagyis mű­vészeink mozgósítása a szocialista kultúra megvalósításáért, újra egy valóban szocialista realista alkotás­sal gazdagította színpadművészetün­ket. Simon Jurovsky zeneszerző Fi­guli Margit írónő szövegére írt „Lo­vagi ballada“ (Rytierska balada) cí­mű balettje a népről és a néphez zene fejezi ki az egyszerű nép őszin­te, szívből jövő életszeretetét, min­denkor közérthető, mindenki által megközelíthető nyelven. A művet a bratislavai Nemzeti Színház (Národné divadlo) mutatta be. Tibor Freso karmester, Jozef Zajko rendező és koreográfus, Juraj Blazek vendégszereplő táncos, vala­mint a Nemzeti Színház magántán­cosai és balettkara áldozatos mun­kával járultak hozzá a megérdemelt sikerhez. A mű folytatja sikeres út­ját Prágában és a többi cseh szín­padon is. i. t. Prágában a Koreai Népköztársaság fennállásának 15. évfordulója alkal­mából auguszius 15-én kiállítás nyílt meg, amely hű képet nyújt az ország gazdasági fejlődéséről. Képünk a ki­állítás egyik részletét mutatja be. (Foto: CTK) • Mojszejevék Nyugat-Németor­­szágban. A világhírű Mojszejev­­együttes szeptember első felében nyugat-németországi vendégszerep­lésre indul. A két hétre tervezett vendégkörűt első állomása: Majna­­frankfurt. • Adatok a prágai irattárról. Ha­zánk legnagyobb irattárának, a prá­gai irattárnak a kiterjedése 2500 m2. A legnagyobb alapossággal rendben tartott irattárban 142 000 okmányt, 56 000 hivatalos könyvet és 48 000 kö­­teg iratot őriznek. A legrégibb köteg a XIII. századból származik. • Yves Montand Hollywoodban. Yves Montand filmszerződést Irt alá, amelynek értelmében rövidesen meg­kezdi a hollywoodi Fox-filmgyárban egy Faulkner-regény filmváltozatá­nak forgatását. • Hol van a legtöbb jég? A szov­jet sarkkutatók megállapították, hogy a Föld felületén levő egész jégmeny­­nyiség 95 %-a az Antarktisz körze­tében halmozódik föl. Mindenesetre érdekes, hogy a Déli-sarkon negy­­venszerte több a jég, mint az Északi­sarkon. • Dávid Teréz három egyfelvoná­­sosa. Dávid Teréz szlovákiai magyar írónő három legújabb egyfelvonásosa mai (életünkből meríti tárgyát. Az első a területi átszervezéssel foglal­kozik, a második az ifjúság problé­máit elemzi, míg a harmadik a CSKP és kormányunknak abból a határoza­tából merít, amely szerint a diákok ingyen kapják a tankönyveket és tanszereket. Olvasóink figyelmébe! Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a „Vállóok“ című folytatásos regényünk közlését technikai okokból későbbi időpontra tettük. A kereszténység eredetére!, szerepéről az egyes társadalmi formákban és a Vatikánról szól. Szövege a sötét középkor, a feudalizmus világából meríti tárgyát. János lovagot, aki barátjánál, Cti­­bor vajdánál Веско várában királya védelmében arcát elrútító sebet ka­pott, szerelmese elhagyja, s barátai intrikái következtében Ctibor vajda kegyeit is elveszíti. Elkeseredésében az udvari bolond álarcát veszi ma­gára, megismeri az elnyomott népet, s annak nagylelkűsége visszaadja életkedvét, sőt egyéni boldogságát is. Megkísérli, hogy a megalázottakat elnyomóik ellen vezesse, de a sza­badság hajnala а XV. században még nem virradt fel, a parasztlázadások összeomlanak, és ő a Ctibor vajdával vívott párharcában elesik. E drámai szöveg bő alkalmat ad a szerzőnek az összeütközések zenei kifejezésére. Az udvari élet romlott­ságát a nyugati zene hangjai festik alá, viszont az őserejű szlovák nép-1960. augusztus 21. (III.) A tőkéstermelés kibontako­zásakor a keresztény hit ismét új formát öltött a protestantizmusban. A protestantizmus kezdetben a feltö­rekvő városi polgárság céljainak esz­mei kifejezése volt, s mint ilyennek bizonyos mértékig és bizonyos ideig — társadalmi szerepénél fogva — haladó vonásai is akadtak. A protes­tantizmus ideológiájában a kapitaliz­mus tükröződik. Az árutermelés el­terjedése egyre inkább kezdi meg­teremteni a nemzeti piacot. A tőkés­­osztály tehát, érdekeinek megfele­lően, a feudalizmus széttagoltságával szemben egységes nemzeti állam lét­rehozására törekedett. A helyi ki­rályságok ideje fokozatosan lejárt a „földön“, lejárt tehát a vallási el­képzelésekben is. A protestantizmus­ban nagyrészt megszűnik a szentek és védőszentek sokasága. Az „új“ protestáns vallások a régi dogmákat a kapitalizmus természetének és a tudományok haladásának megfelelően új „korszerű“ formában értelmezik. A burzsoázia uralomra jutásával azonban a protestantizmus részleges haladó szerepe is teljesen megszűnt és az új vallás a tőkésrendszer fenn­tartás nélküli kiszolgálójává vált. Azóta minden keresztény felekezet és minden vallás kizárólag reakciós szerepet játszik. „.. .A tömjén és az ágyúfüst be szépen gomolyogtak a pap s hatalom kezében . " (Egy népköltő verséből.) Talán a tőkésvilág egyetlen más hatalmassága sem kérkedik annyit pártatlanságával, osztályok és népek ügyeiben elfoglalt álláspontja csal­­halatlanságával, mint a katolikus egyház. A történelem tényei azonban mást mutatnak. Elég csak a népi demokráciákban az utolsó években leleplezett, az amerikai imperialisták által pénzelt, egyházi mezbe öltözött összeesküvőkre gondolnunk, hogy vi­lágosan lássuk: nem hiába választot­ták meg XII. Pius pápát Chicago vá­ros tiszteletbeli főrendőrévé, hiszen a Vatikán tűzzel-vassal, tömjénnel és átokkal, kémkedéssel és rémhír­­terjesztéssel a kizsákmányolás fenn­tartását, a tőkés társadalmi rendet, az imperialista háborús gyújtogatókat támogatja és szolgálja. Ezen nem is csodálkozhat az, aki tudja, hogy a Vatikán másfél évezre­den keresztül a legnagyobb hűbér­­urak egyike volt és manapság a vi­lág egyik legnagyobb kapitalistája. Nemcsak a szenteknek, a pápáknak is maguk felé hajlik a kezük: gazda­sági és politikai kiváltságaik védel­mében mindig azt a társadalmi ren­det támogatták, amely biztosította e kiváltságok fenntartását. A templo­mok szószékein vallásos tételek for­májában hangzottak el az osztály­elnyomás megfélemlítésének eszméi Ezt a vitathatatlan tényt minden korszak haladó személyisége felis­merte. Világosan meglátta ezt Ady Endre is, aki erről így írt: — Ez ország társadalmának gyö­keres, nagy átalakuláson kellene át­mennie, de nagyon sokaknak áll ér­dekükben, hogy ez az átalakulás meg ne történjék. Igazságossággal kellene szolgálni sok-sok elnyomottnak, nyo­morgónak. De az igazságosságtól fél­nek a kiváltságosak. Hogy hát az átalakulást megakadályozzák, adnak a beugratható naivaknak vallás-masz­lagot, erkölcs-maszlagot, s száll az ige a főappok székéből, főurak ajká­ról: „Legyetek vallásosak és erköl­csösek! Tűrőké a mennyek országa.“ Az ő moráljuk az, hogy az emberiség húzza meg magát, s ne óhajtson szerencsésebb, boldogabb lenni. Az ő moráljuk az, hogy a fene egye meg a testünket, a lelkünk pedig az övék. A Vatikán egész története bizo­nyíték amellett, hogy a pápaság és a római egyház mindenkor a hanyatló osztályok oldalára állt, a feltörekvő haladó osztályokkal szemben. Lenin elvtárs tudományosan ezt így fogal­mazta meg: — A marxizmus minden mai val­lást és egyházat, minden és minden­féle vallási szervezetet mindenkor a burzsoá reakció szerveinek tekint, amelyek á kizsákmányolás védelmére és a munkásosztály elkábítására szol­gálnak. (Lenin —Sztálin: A vallásról; Szikra — 1952, 18. oldal.) Az egyház egyébként nem is tit­kolta ezt az álláspontját, ami a kö­vetkezőkből elég világosan kitűn’k: — Mindenki vesse alá Isten nevé­ben magát a felsőbbségnek — pa­rancsolta IX. Pius pápa 1849-ben. éppen amikor a népnek harca zsar­nokaik ellen tetőpontra hágott —, legyenek azok királyok vagy hely­• Picasso kiállításának londoni si­kere. Rendkívül nagy a sikere Picasso londoni képkiállításának. A kiállítást rövid idő alatt 200 000 ember tekin­tette meg. ★ ★ ★ Kukutyinba zabot hegyezni! Ha valakit Kukutyinba küldenek zabot hegyezni, az illető bizonyára azt gondolja, hogy alighanem neveletlen, vagy legalábbis indulatos emberrel akadt össze, aki öt egy nem létező helyre irányítja az amúgy is hegyes zabszem meghegyezése céljából. Márpedig Kukutyin igazán létezett, s zabot is hegyeztek ennek a kis, de az évtizedek során nagy hírnévre szert tett falunak a határában. Emígyen történt. Réges-régen, valamikor még az el­ső világháborút megelőző egyik nyá­ron, amely éppolyan csapadékos volt, mint az idei, a rengeteg esőtől ki­áradt a Maros, Kukutyin, ez a kis falu (mai nevén Eerencszállás) ott húzó­dik meg a Maros árterületén Makó és Szeged között. A falu gazdálkodói éppen a beérett zab aratására készül­tek, amikor zöldár vonult végig a fo­lyamon, s a medréből kilépett víz el­öntötte a zabföldeket is. Mégpedig pont a kalászok magasságáig. A kukutyiniak elkeseredése csak pillanatokig tartott. Aztán nosza'. Ladikokba, csónakokba ültek, az elő­készített kaszák helyett ollókat vit­tek magukkal, s levagdosták, lehe­gyezték a vízből kimeredő zabkalá­szokat. így mentették meg a ment­hetőt, így takarították be legalább a szemtermést. Ez a kukutyini zabhegyezés hiteles története, tehát ha valakit Kukutyin­ba menesztetlek, ne sértődjék meg, mert a zabhegyezés talán furcsa, de mindenesetre derék dolog volt. (B. L.) tartók, akik a gonosztevők'megbün­tetése és a jő lelkek megjutalmazása érdekében működnek, mert ez az Ür akarata...“ (Der Papst und die mo­dernen Ideen, Wien — 1864, 46. old.) Az egyház törekvései afelé irányul­tak, hogy az egész világot az evan­gélium szellemében rendezzék be, így biztosítva az egyház politikai és gazdasági hatalmát. Hogy milyen lett volna a „vatikáni módra“ berendezett világ, arról például hű képet ad a XIX. század egyházi állama, amely egyike volt a legelmaradottabb terü­leteknek Európában. Az államgépe­zetben súlyos korrupció, az igazság­szolgáltatásban törvénykönyv helyett az önkény uralkodott, a lakosságot súlyos adók terhelték. A pápa zsol­dos hadsereget tartott, mert félt fegyvert adni az egyházi állam lakói­nak kezébe. A pápaságot több ízben megfosz­tották világi hatalmától (Napóleon, majd az 1848-as római forradalom), de először a Szent Szövetség, majd pedig a francia nagyburzsoázia és arisztokrácia hadserege restaurálta a „szent“ birodalmat. Amikor a fran­ciák 1870-ben kénytelenek elhagyni Rómát, a nép fellázad. A lázadás el­fojtására Viktor Emánuel bevonul a „szent“ városba, véglegesen meg­szünteti az egyházi államot, és be­olvasztja területeit az egységes Olaszországba. így a papság kényte­len felismerni, hogy ezen a módon többé nem kormányozhat. Amikor XI. Piusnak Mussolini felajánlotta, hogy megnagyobbítja a Vatikán je­lenlegi területét, a pápa nem merte ezt vállalni, mert „.. .nem óhajt sem területet, sem alattvalókat, mivel nem szereti, ha sztrájkokkal és egyéb kellemetlen dolgokkal nyugtalanít­ják“. (Folytatjuk.) -SV-

Next

/
Thumbnails
Contents