Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-08-14 / 65. szám

Az amerikai Imperialisták újabb veresége Laosz felbontotta az USA katonai szerződését • Államfordulat Laoszban • Az új laoszi kormány a semleges­ség útján • Zűrzavar az USA-ban Laosz elvesztése miatt Washingtoni jelentések szerint az amerikai hivatalokat nyugtalanítják a laoszi fejlemények. Kong te kapitány rádióbeszédében kijelentette, hogy nem tűr .semmiféle külföldi beavatkozást. Élesen elítélte az USA-t, Laosz belügyeibe való be­avatkozásáért és beszédét a kővet­kező szavakkal fejezte be: — Laosz népe egyesUl, hogy kiűzze a régi kormány tagjait, akik ameri­kai segítséggel akartak meggazda­godni. Laosz fővárosában Vieng-Csanban már helyreállt a nyugalom. Kong Le kapitány ejtőernyősei megszállták a repülőtereket, .a kormányépületeket és a stratégiai szempontbői fontos pozíciókat. Az új kormány nyilatko­zatot tett közzé, amelyben garantálja a városban élő külföldiek biztonsá­gát. A forradalmi bizottság által kiadott záróközlemény az egyedüli hírforrás a laoszi eseményekkel kapcsolatban, amely elítéli az amerikai interven­ciót. A legutóbbi hírek szerint az új laoszi kormány azonnali hatállyal fel­bontotta az amerikai katonai szer­ződést. A beérkezett jelentések arra engednek következtetni, hogy alapo­san előkészítették az államfordulatot, s így a régi kormány képtelen volt az ellenakcióra. Körültekintő, jó szervezésre vall az is, hogy a forra­dalmi bizottság pár óra leforgása alatt kezében tartotta a főváros ka­tonai szempontból fontos pontjait. Laoszban megszilárdul az új kor­mány, amelyet Kong Le kapitány ve­zetésével a forradalmi bizottság né­ven alakítottak meg. A régi minisz­terek többsége Thaiföldre menekült, egyesek Luan Prabangban, a király székhelyén tartózkodnak. Állítólag katonai csapatokat szerveznek Kong Le kapitány ellen. A Reuter-hlrügy­­nökség jelentése szerint a régi kor­mány három tagját letartóztatták. A volt kormány miniszterelnöke, Som­­sonlth, Pakse tartományi városban tartózkodik. A laoszi rádió röviddel a hatalom átvétele után bejelentette a fórra-A kongói helyzet változatlanul a világpolitikai események középpont­jában áll. LUMUMBA miniszterelnök legutóbbi sajtóértekezletén kijelen­tette, hogy amennyiben a belga gyar­matosítók nem hajlandók elhagyni Kongót, úgy több afrikai állam segít­ségével űzik el a támadókat. Leg­frissebb jelentések szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsa újból felszólította a belga kormányt, hogy vonja ki csa­patait Kongó területéről. CSŐMBE, Katanga-tartomány mi­niszterelnöke levelet intézett az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, hogy Ismerje el Katangát független államként. Erre a kérelmére azonban eddig éálaszt nem kapott, ellenkező­leg a világszervezet főtitkára, Dag HAMMARKSJOlD elrendelte, hogy az ENSZ-csapatok vonuljanak be Katan­­gába. Felszólftotta Katanga-tarto­mány kormányát, hogy tegye lehetővé a világszervezeti csapatok ténykedé­sét. EHzabethville-ből érkezett jelentés szerint Csőmbe katangai miniszter­­elnök egy sajtóértekezleten kijelen­tette, hogy megkapta Hammarksjöld táviratát, amelyben felszólítja Katan­gát az ENSZ-csapatok bevonulása le­hetőségének megteremtésére. Csőmbe nagyképűen kijelentette, hogy kész tárgyalni erről a kérdésről. A kongói helyzet válságba sodorta Belgium NATO-hoz fűződő viszonyát is. A belga kormány egyik szóvivője kijelentette, hogy Brüsszelben elége­detlenek a nyugati nagyhatalmakkal, különösen pedig az amerikai állás­ponttal, a Belgium és Kongó közötti viszály ügyében. A szóvivő hozzátette, hogy kormánya megvizsgálja, vajon továbbra is tudja-e biztosítani a NATO-ban vállalt szerepét. Más szó­val ez annyit jelent, hogy Belgium bizonyos mértékben el akarja magát különíteni a rendkívüli magas kiadá­soktól, amennyiben saját imperialista céljainak elérésére nem kap támoga­tást szövetségeseitől. * * * A Kubai Köztársaság államünnepe alkalmából az egész országban nagy­szabású ünnepségekre került sor. Az amerikai gyarmatosítóktól megsza­badult nép boldogan néz a jövőbe. Baymo városban több mint félmillió ember részvételével 5000 földnélküli parasztnak adták át a juttatott föld­ről szóló okmányt. Felvételünkön a földhöz jutott kubai parasztok, ke­zükben az okmánnyal. (Foto: Presuna Latina) • Nagaszaki 504 000 lakosa kedden megemlékezett a város ellen intézett atomtámadás 15. évfordulójáról. Helyi idő szerint 10 őre 2 perckor a lakos­ság egyperces néma csenddel adózott az áldozatok emlékének. (M) kebizottságához, amelyben az ameri­kai kormány úgy tünteti fel a kubai államosítást, hogy az „gazdasági ag­resszió" az USA ellen. A tényeken mindez nem változtat; a kubai nép nagy lelkesedéssel fogadta Eidel Castro bejelentését, és jól tudja, hogy kormányának minden cselekedete az ország gazdasági és politikai függet­lenségének megszilárdítását szolgálja. Az afrikai szabadságmozgalom lángja feltartóztathatatlanul terjed az egész földrészen. Legutóbb újabb négy afri­kai állam nyerte el függetlenségét. Ezek közé tartozik az Elefántcsont­part Köztársaság is, amelynek fővá­rosából készült felvitelünk. Alig száradt meg a tinta az Aden­auer nyugatnémet kancellár és De Gaulle francia köztársasági elnök kö­zös tárgyalásairól kiadott közlemé­nyen, amelynél ködösebb diplomáciai fogalmazványt nehéz elképzelni, nyu­gat-európai nagyhatalmak üjabb mes­terkedéseinek vagyunk tanúi. Ezúttal Macmillan angol miniszterelnök láto­gatott el Bonnba, hogy kétnapos lá­togatáséval némileg rendbehozza a szigetország és Nyugat-Németország között régóta lappangó ellentéteket. Bonnt ugyani» már hosszú ldó óta foglalkoztatja az a terv, hogy a már meglévő és működő integrációs szer­veket — mint például a szén- és acélközösséget - beolvasszák az Európai Gazdasági Közösségbe, amely­ben természetesen Nyugat-Németor­­szágé és Franciaországé lenne a ve­zető szerep. Az angolok előtt tehát olyan helyzet körvonalai bontakoznak ki, amelyben Párizs é* Bonn függet­leníti magát az eddigi nyugati Irány­vonaltól, miközben Anglia továbbra is egy helyben topog. Adenauer és De Gaulle elérkezett­nek látta az időt, hogy önállósági törekvéseiknek újabb erőt adjanak. Ezek azok a problémák, amelyele a brit miniszterelnököt arra kény­­szerltették, hogy Bonnba utazzák és megtegye azt a lépést, amire De Gaulle sohasem volt hajlandó. Aden­auer — valahányszor tárgyalnivalója akadt De Gaulle-lal - minden alka­lommal kénytelen volt Párizsba utaz­ni. ö azonban most is „magához ren­delte“ Macinillant. A szigetország miniszterelnöke ezúttal Lord Home személyében olyan külügyminisztert vitt magával, aki iránt Bonnban több bizalommal viseltetnek, mint Selwyn Lloyd iránt. Az új angol külügymi­niszter életrajzában több olyan mo­tívum akad, amely a nyugatnémet vezetők körében bizalmat ébreszt­het. Például ö volt Chamberlain sze­mélyi titkára abban az időben, ami­kor a második világháború kirobba­nása előtt a brit kormány a Hitler­rel folytatott egyezkedés szégyenle­tes útján tévelygett. Nyugati hírügynökségek szűkszavú jelentéseiből egyelőre nem tűnik ki,' vajon sikerült-e Adenauernek meg­győznie Macmillant a Bundeswehr korszerű tömegpusztító-fegyverekkel történő felszerelésének tervéről. Bárhogy is egyeztek meg, azt vi­szont, hogy ezen áz úton hová lehet eljutni, az angolok - de a franciák és a nyugatnémetek úgyszintén — igazán megtanulhatták volna. Az agg kancellár erőfeszítései, Európa vé­­reskezü gyilkosainak kegyes közre­működésével, nem hagynak kétséget afelől, hogy a nyugatnémet milita­­rizmus fokozódó veszélyt jelent a világbéke számára, de ugyanakkor nem hagy kétséget afelől sem, hogy az adenaueri út éppúgy csődhöz ve­zet, mint a hitleri út... Powers vádirata Amint Ismeretes, ez év május 1-én egy U-2 Jelzésú amerikai kémrepülő­­gépet lőttek le a Szovjetunió terület* felett, amelyet Francis Garry Po­wers nevű pilóta irányított. A Po­­wers-ügy azóta szinte napirenden van a világpolitika szótárában. A Szovjetunió kormánya tiltakozó jegyzéket küldött az Amerikai Egye­sült Államok kormányához, amelyben leszögezte, hogy az ilyen kémrepUlé­­sek rendkívül veszélyeztetik a világ békéjét. Washington mindenesetre kitérő, sőt fenyegető választ adott. A tények azonban bebizonyították, hogy tervezett kémtevékenységről van szó, s az amerikai kormány szá­mára nem maradt más hátra, mint beismerni bűnösségét, A párizsi csúcsértekezletet meghiúsító ameri­kai kormány feje, Eisenhower elnök altkor azt ígérte, hogy hátra­levő ténykedése idejében hasonló esetre nem kerül sor. Nos, az KB-47 jelzésú, ugyancsak amerikai kémrepülőgép, amelyet a szovjet légvédelem Ismét ártalmat­lanná tett, azt bizonyítja, hogy a Pentagon urai nem hagytak fel a bé­ke ellen összeesküvő kémtevékenysé­gük folytatásával. A napokban Moszkvában hivatalo­san közzétették az U-2 jelzésű ame­rikai kémrepülogép pilótája elleni vádirat szövegét. A Powers ügyében augusztus 17-én sorra kerülő tár­gyaláson, amelyre a szovjet kormány hozzájárulásával Powers szülei és felesége is a Szovjetunióba utazott, bizonyára az eddigieknél még jobban fény derül az amerikai Imperialisták által pénzelt kémtevékenység kullsz­­szatltkalra, A Powers elleni vádirat egyben a béke esküdt ellenségei elleni vádirat lesz!- A Karibi-tenger térségében meg­indult forradalmi változás végzetes következményekkel járhat Amerikára — körülbelül ezekkel a szavakkal jellemezte az egyik amerikai kom­mentátor a kubai eseményeket. Való­ban, alig hangzott el ez a kijelentés, a szabadságát kivívó kubai nép újabb csapást mért volt gyarmatosítóira. Az első latin-amerikai ifjúsági kongresz­­szus alkalmából tartott nagygyűlésen Fidel CASTRO miniszterelnök beje­lentette, hogy a kubai kormány ren­deleté értelmében elkobozzák és álla­mosítják az amerikai tulajdonban levő vállalatokat. Fidel Castro beszédében hangsúlyozta, hogy a kubai kormány döntése válasz az USA agresszív po­litikájára. Befejezte tanácskozásait az atom-és hidrogénfegyverek megtiltását, a teljes leszerelést követelő VI. tokiói világértekezlet. A földteke minden tájéról össze­­sereglett békeküldöttek megemlékez­tek Hirosima és Nagaszaki japán vá­rosok atombomba-támadásának 15. évfordulójáról, majd felszólalásaikban követelték a külföldi katonai támasz­pontok megszüntetését és a tömeg­­pusztító fegyverek gyártásának betil­tását. A tokiói világértekezlet bebizonyí­totta, hogy bár még élnek az első atombombát kioldó atomlovagok, de ma már sokkal erősebbek azok a ke­zek, amelyek lefogják őket. KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK A kettős párt-uralom gyakorlati megnyilvánu­lása Nyugat-Németor­­szágban. Adenauer „kormányos" az „ellenzéki“ Ollen­­hauerhez: — Igyekezz fiam, ha Utolérsz, te fógsz vezet­ni! (A Neues Deutschland karikatúrája.) Egy „szabad választás“ Harminchatezer rendőr és külön­leges katonai riadókészültség, ostrom­­állapot és 15 000 személy a fogház­ban. Ez volt az előjátéka a múlt heti dél-koreai választásoknak. A válasz­tások napjaiban szinte tarkállottak a városok és falvak utcái a különféle egyenruhától. Hu-csung ideiglenes kormányának fegyveres bandái kö­nyörtelen erőszakkal léptek fel a tüntetőkkel szemben, akik nem akar­tak asszisztálni ehhez a csaló válasz­tási »cirkuszhoz. Dél-Korea népe nehéz harcok árán űzte el az USA által kitartott Li- Szin-mant, hogy helyreállítsa a de­mokratikus viszonyokat az ország­ban. De utódai - amerikai megbí­zásból — csak a cégtáblát festették át, hogy ezzel vezessék félre a pol­gárokat. л A Li , Szin-Man féle „liberális pár­tot" demokratikus pártra keresztel­ték át. A cél továbbra is a régi:Dél- Koreát a belső hatalmi klikk és az USA-monopőliumok uszályában tar­tani. Ezért rendezték meg a mostani választásokat is Li Szin-Man ez év március 15-én megtartott „válasz­tásai" mintájára. Ugyanazok a jelöltek léptek fel, „függetlennek" álcázva magukat, ugyanazok a választási sza­bályok és ugyanolyan módsz.erek használatával, mint ahogy azt elődeik tették. És az eredmények? Eltekintve a csalárd, módon megszerzett többség­től, elégetett választási urnák, állan­dó elkeseredett tüntetések és a vá­lasztások megsemmisítése több mint 30 kerületben. Ezenfelül a letartóz­tatások tömkelegé. Több mint ötszáz személyt hurcoltak a bíróság elé az­zal a váddal, hogy megzavarták a választások „demokratikus" lefolyá­sát. A hatalom űj bitorlói Dél-Koreában jól tennék, ha emlékeznének Li Szin- Man sorsára, aki csaló választásai után kénytelen volt gazdáihoz, az USA-ba menekülni a nép haragja elöl. A LEGGAZABB „A föld felett, az ég alatt az árulónál nincs gazabb" (Freiligrath) A New York Times így jellemzi Csőmbe urat. Kongó szabadságának árulóját: „életstílusában és szokásai­ban az európai pénzmágnásokra em­lékeztet. Világfi, örökké mosolygó, ha barátai körében van. De leginkább ha belgák vannak a társaságban." Dolgozószobájában a belga király képe függ a falon. Minden imperia­lista mesterkedésnél, amely az új. független köztársaság ellen Irányul, az ő neve szerepel. Most is, amikor Katanga-tartományt el akarják sza­kítani a Kongói Köztársaságtól, Csőmbe kerül az előtérbe. Ez az im­perialista bábu az „Union Miniére du Haute Katanga“ elnevezésű kapi­talista társaság figurája, amely a belga, angol és amerikai tőkések tu­lajdonában van. Ennek a társaságnak a bányái az egész kapitalista világ ’.•obaidtermelésének 60 százalékát, az urántermelés 10 %-át és a rézter­melés 8 °/o-át adják. így már ért­hető, hogy mi rejlik a Kongó elleni intrikák és a katangai elszakadási törekvések mögött. Csőmbe úr gazdag kereskedőszülők gyermeke, s a februárban Brüsszel­ben megtartott kongói konferencián a nagy bányatársaság egyik tanács­adója kíséretében jelent meg. Ter­mészetesen, a választási hadjáratot is a bánya urai pénzelték. A Kongó-ellenes agressziót már jóval a független köztársaság meg­alakulása előtt tervezték és készí­tették elő. Csőmbe úr Herter ameri­kai külügyminiszter meghívására ez év májusában látogatást tett az USA- ban. Ez alkalomból a következő ki­jelentést tette: „Nekünk olyan szük­ségünk van Amerikára, mint egy fa­lat kenyérre." De a játékban benne van a Nyu­gatnémet és a francia imperializmus keze is. Csőmbe látogatása az emlí­tett két országban azt eredményezte, hogy a nyugat-német és a francia kapitalisták is jelentős érdekeltségre tettek szert Kongó gazdasági életé­ben. Ilyen és hasonló figurákra támasz­kodik a gyarmati rendszer. De nem­csak Csőmbe, hanem száz és hasonló áruló sem állíthatja meg a fejlődést, az elnyomott népek felszabadulását. P. E. dalml bizottság négy pontból álló programját: 1. harc a korrupció ellen a kor­mány éa a parlamenti • körökben; 2. harc a külföldi beavatkozás el­len és a külföldi katonai személyek eltávozásáért; 3. az ENSZ alapokmányának tiszte­letben tartása, a semlegesség és ba­ráti politika folytatása minden or­szággal, a megkötött szerződések betartása; 4. a mezőgazdaság és az ipar fej­lesztésének támogatása és politikai feltételekhez nem kötött külföldi se­gítség elfogadása. Az államosítást bejelentő beszéd elhangzása után a kubai munkás­paraszt őrség tagjai megjelentek az államosítás hatálya alá eső üzemek­ben, hogy biztosítsák a termelés za­vartalan folyamatát. Hírügynökségi jelentések szerint Eidel Castro beszédének visszhangja­ként az amerikai kormány egy 78 ol­dalas „emlékiratot“ juttatott el az Amerikai Államok Szervezete ún. bi-

Next

/
Thumbnails
Contents