Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-08-14 / 65. szám

Az amerikai Imperialisták újabb veresége

Laosz felbontotta az USA katonai szerződését

• Államfordulat Laoszban • Az új laoszi kormány a semlegesség útján • Zűrzavar az USA-ban Laosz elvesztése miatt

Washingtoni jelentések szerint az amerikai hivatalokat nyugtalanítják a laoszi fejlemények.

Kong te kapitány rádióbeszédében kijelentette, hogy nem tűr .semmiféle külföldi beavatkozást. Élesen elítélte az USA-t, Laosz belügyeibe való beavatkozásáért és beszédét a kővetkező szavakkal fejezte be:

— Laosz népe egyesUl, hogy kiűzze a régi kormány tagjait, akik amerikai segítséggel akartak meggazdagodni.

Laosz fővárosában Vieng-Csanban

már helyreállt a nyugalom. Kong Le kapitány ejtőernyősei megszállták a repülőtereket, .a kormányépületeket és a stratégiai szempontbői fontos pozíciókat. Az új kormány nyilatkozatot tett közzé, amelyben garantálja a városban élő külföldiek biztonságát.

A forradalmi bizottság által kiadott záróközlemény az egyedüli hírforrás

a laoszi eseményekkel kapcsolatban, amely elítéli az amerikai intervenciót. A legutóbbi hírek szerint az új laoszi kormány azonnali hatállyal felbontotta az amerikai katonai szerződést. A beérkezett jelentések arra engednek következtetni, hogy alaposan előkészítették az államfordulatot, s így a régi kormány képtelen volt az ellenakcióra. Körültekintő, jó szervezésre vall az is, hogy a forradalmi bizottság pár óra leforgása alatt kezében tartotta a főváros katonai szempontból fontos pontjait.

Laoszban megszilárdul az új kormány, amelyet Kong Le kapitány vezetésével a forradalmi bizottság néven alakítottak meg. A régi miniszterek többsége Thaiföldre menekült, egyesek Luan Prabangban, a király székhelyén tartózkodnak. Állítólag katonai csapatokat szerveznek Kong Le kapitány ellen. A Reuter-hlrügynökség jelentése szerint a régi kormány három tagját letartóztatták. A volt kormány miniszterelnöke, Somsonlth, Pakse tartományi városban tartózkodik.

A laoszi rádió röviddel a hatalom átvétele után bejelentette a fórra-A kongói helyzet változatlanul a

világpolitikai események középpontjában áll. LUMUMBA miniszterelnök legutóbbi sajtóértekezletén kijelentette, hogy amennyiben a belga gyarmatosítók nem hajlandók elhagyni Kongót, úgy több afrikai állam segítségével űzik el a támadókat. Legfrissebb jelentések szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsa újból felszólította a belga kormányt, hogy vonja ki csapatait Kongó területéről.

CSŐMBE, Katanga-tartomány miniszterelnöke levelet intézett az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, hogy Ismerje el Katangát független államként. Erre a kérelmére azonban eddig éálaszt nem kapott, ellenkezőleg a világszervezet főtitkára, Dag HAMMARKSJOlD elrendelte, hogy az ENSZ-csapatok vonuljanak be Katangába. Felszólftotta Katanga-tartomány kormányát, hogy tegye lehetővé a világszervezeti csapatok ténykedését.

EHzabethville-ből érkezett jelentés szerint Csőmbe katangai miniszterelnök egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy megkapta Hammarksjöld táviratát, amelyben felszólítja Katangát az ENSZ-csapatok bevonulása lehetőségének megteremtésére. Csőmbe nagyképűen kijelentette, hogy kész tárgyalni erről a kérdésről.

A kongói helyzet válságba sodorta Belgium NATO-hoz fűződő viszonyát is. A belga kormány egyik szóvivője kijelentette, hogy Brüsszelben elégedetlenek a nyugati nagyhatalmakkal, különösen pedig az amerikai állásponttal, a Belgium és Kongó közötti viszály ügyében. A szóvivő hozzátette, hogy kormánya megvizsgálja, vajon továbbra is tudja-e biztosítani a NATO-ban vállalt szerepét. Más szóval ez annyit jelent, hogy Belgium bizonyos mértékben el akarja magát különíteni a rendkívüli magas kiadásoktól, amennyiben saját imperialista céljainak elérésére nem kap támogatást szövetségeseitől.

* * *

A Kubai Köztársaság államünnepe alkalmából az egész országban nagyszabású ünnepségekre került sor. Az amerikai gyarmatosítóktól megszabadult nép boldogan néz a jövőbe. Baymo városban több mint félmillió ember részvételével 5000 földnélküli parasztnak adták át a juttatott földről szóló okmányt. Felvételünkön a földhöz jutott kubai parasztok, kezükben az okmánnyal. (Foto: Presuna Latina)

• Nagaszaki 504 000 lakosa kedden megemlékezett a város ellen intézett atomtámadás 15. évfordulójáról. Helyi idő szerint 10 őre 2 perckor a lakosság egyperces néma csenddel adózott az áldozatok emlékének. (M)

kebizottságához, amelyben az amerikai kormány úgy tünteti fel a kubai államosítást, hogy az „gazdasági agresszió" az USA ellen. A tényeken mindez nem változtat; a kubai nép nagy lelkesedéssel fogadta Eidel Castro bejelentését, és jól tudja, hogy kormányának minden cselekedete az ország gazdasági és politikai függetlenségének megszilárdítását szolgálja.

Az afrikai szabadságmozgalom lángja feltartóztathatatlanul terjed az egész földrészen. Legutóbb újabb négy afrikai állam nyerte el függetlenségét. Ezek közé tartozik az Elefántcsontpart Köztársaság is, amelynek fővárosából készült felvitelünk.

Alig száradt meg a tinta az Adenauer nyugatnémet kancellár és De Gaulle francia köztársasági elnök közös tárgyalásairól kiadott közleményen, amelynél ködösebb diplomáciai fogalmazványt nehéz elképzelni, nyugat-európai nagyhatalmak üjabb mesterkedéseinek vagyunk tanúi. Ezúttal Macmillan angol miniszterelnök látogatott el Bonnba, hogy kétnapos látogatáséval némileg rendbehozza a szigetország és Nyugat-Németország között régóta lappangó ellentéteket. Bonnt ugyani» már hosszú ldó óta foglalkoztatja az a terv, hogy a már meglévő és működő integrációs szerveket — mint például a szén- és acélközösséget - beolvasszák az Európai Gazdasági Közösségbe, amelyben természetesen Nyugat-Németországé és Franciaországé lenne a vezető szerep. Az angolok előtt tehát olyan helyzet körvonalai bontakoznak ki, amelyben Párizs é* Bonn függetleníti magát az eddigi nyugati Irányvonaltól, miközben Anglia továbbra is egy helyben topog.

Adenauer és De Gaulle elérkezettnek látta az időt, hogy önállósági törekvéseiknek újabb erőt adjanak.

Ezek azok a problémák, amelyele a brit miniszterelnököt arra kényszerltették, hogy Bonnba utazzák és megtegye azt a lépést, amire De Gaulle sohasem volt hajlandó. Adenauer — valahányszor tárgyalnivalója akadt De Gaulle-lal - minden alkalommal kénytelen volt Párizsba utazni. ö azonban most is „magához rendelte“ Macinillant. A szigetország miniszterelnöke ezúttal Lord Home személyében olyan külügyminisztert vitt magával, aki iránt Bonnban több bizalommal viseltetnek, mint Selwyn Lloyd iránt. Az új angol külügyminiszter életrajzában több olyan motívum akad, amely a nyugatnémet vezetők körében bizalmat ébreszthet. Például ö volt Chamberlain személyi titkára abban az időben, amikor a második világháború kirobbanása előtt a brit kormány a Hitlerrel folytatott egyezkedés szégyenletes útján tévelygett.

Nyugati hírügynökségek szűkszavú jelentéseiből egyelőre nem tűnik ki,' vajon sikerült-e Adenauernek meggyőznie Macmillant a Bundeswehr korszerű tömegpusztító-fegyverekkel történő felszerelésének tervéről.

Bárhogy is egyeztek meg, azt viszont, hogy ezen áz úton hová lehet eljutni, az angolok - de a franciák és a nyugatnémetek úgyszintén — igazán megtanulhatták volna. Az agg kancellár erőfeszítései, Európa véreskezü gyilkosainak kegyes közreműködésével, nem hagynak kétséget afelől, hogy a nyugatnémet militarizmus fokozódó veszélyt jelent a világbéke számára, de ugyanakkor nem hagy kétséget afelől sem, hogy az adenaueri út éppúgy csődhöz vezet, mint a hitleri út...

Powers vádirata

Amint Ismeretes, ez év május 1-én egy U-2 Jelzésú amerikai kémrepülőgépet lőttek le a Szovjetunió terület* felett, amelyet Francis Garry Powers nevű pilóta irányított. A Powers-ügy azóta szinte napirenden van a világpolitika szótárában.

A Szovjetunió kormánya tiltakozó jegyzéket küldött az Amerikai Egyesült Államok kormányához, amelyben leszögezte, hogy az ilyen kémrepUlések rendkívül veszélyeztetik a világ békéjét. Washington mindenesetre kitérő, sőt fenyegető választ adott. A tények azonban bebizonyították, hogy tervezett kémtevékenységről van szó, s az amerikai kormány számára nem maradt más hátra, mint beismerni bűnösségét, A párizsi csúcsértekezletet meghiúsító amerikai kormány feje, Eisenhower elnök altkor azt ígérte, hogy hátralevő ténykedése idejében hasonló esetre nem kerül sor.

Nos, az KB-47 jelzésú, ugyancsak amerikai kémrepülőgép, amelyet a szovjet légvédelem Ismét ártalmatlanná tett, azt bizonyítja, hogy a Pentagon urai nem hagytak fel a béke ellen összeesküvő kémtevékenységük folytatásával.

A napokban Moszkvában hivatalosan közzétették az U-2 jelzésű amerikai kémrepülogép pilótája elleni vádirat szövegét. A Powers ügyében augusztus 17-én sorra kerülő tárgyaláson, amelyre a szovjet kormány hozzájárulásával Powers szülei és felesége is a Szovjetunióba utazott, bizonyára az eddigieknél még jobban fény derül az amerikai Imperialisták által pénzelt kémtevékenység kullszszatltkalra,

A Powers elleni vádirat egyben a béke esküdt ellenségei elleni vádirat lesz!- A Karibi-tenger térségében megindult forradalmi változás végzetes következményekkel járhat Amerikára — körülbelül ezekkel a szavakkal jellemezte az egyik amerikai kommentátor a kubai eseményeket. Valóban, alig hangzott el ez a kijelentés, a szabadságát kivívó kubai nép újabb csapást mért volt gyarmatosítóira. Az első latin-amerikai ifjúsági kongreszszus alkalmából tartott nagygyűlésen Fidel CASTRO miniszterelnök bejelentette, hogy a kubai kormány rendeleté értelmében elkobozzák és államosítják az amerikai tulajdonban levő vállalatokat. Fidel Castro beszédében hangsúlyozta, hogy a kubai kormány döntése válasz az USA agresszív politikájára.

Befejezte tanácskozásait az atom-és hidrogénfegyverek megtiltását, a teljes leszerelést követelő VI. tokiói világértekezlet.

A földteke minden tájéról összesereglett békeküldöttek megemlékeztek Hirosima és Nagaszaki japán városok atombomba-támadásának 15. évfordulójáról, majd felszólalásaikban követelték a külföldi katonai támaszpontok megszüntetését és a tömegpusztító fegyverek gyártásának betiltását.

A tokiói világértekezlet bebizonyította, hogy bár még élnek az első atombombát kioldó atomlovagok, de ma már sokkal erősebbek azok a kezek, amelyek lefogják őket.

KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK

A kettős párt-uralom gyakorlati megnyilvánulása Nyugat-Németországban.

Adenauer „kormányos" az „ellenzéki“ Ollenhauerhez:

— Igyekezz fiam, ha Utolérsz, te fógsz vezetni!

(A Neues Deutschland karikatúrája.)

Egy „szabad választás“

Harminchatezer rendőr és különleges katonai riadókészültség, ostromállapot és 15 000 személy a fogházban. Ez volt az előjátéka a múlt heti dél-koreai választásoknak. A választások napjaiban szinte tarkállottak a városok és falvak utcái a különféle egyenruhától. Hu-csung ideiglenes kormányának fegyveres bandái könyörtelen erőszakkal léptek fel a tüntetőkkel szemben, akik nem akartak asszisztálni ehhez a csaló választási »cirkuszhoz.

Dél-Korea népe nehéz harcok árán űzte el az USA által kitartott Li- Szin-mant, hogy helyreállítsa a demokratikus viszonyokat az országban. De utódai - amerikai megbízásból — csak a cégtáblát festették át, hogy ezzel vezessék félre a polgárokat. л

A Li , Szin-Man féle „liberális pártot" demokratikus pártra keresztelték át. A cél továbbra is a régi:Dél- Koreát a belső hatalmi klikk és az USA-monopőliumok uszályában tartani. Ezért rendezték meg a mostani választásokat is Li Szin-Man ez év március 15-én megtartott „választásai" mintájára. Ugyanazok a jelöltek léptek fel, „függetlennek" álcázva magukat, ugyanazok a választási szabályok és ugyanolyan módsz.erek használatával, mint ahogy azt elődeik tették.

És az eredmények? Eltekintve a csalárd, módon megszerzett többségtől, elégetett választási urnák, állandó elkeseredett tüntetések és a választások megsemmisítése több mint 30 kerületben. Ezenfelül a letartóztatások tömkelegé. Több mint ötszáz személyt hurcoltak a bíróság elé azzal a váddal, hogy megzavarták a választások „demokratikus" lefolyását.

A hatalom űj bitorlói Dél-Koreában jól tennék, ha emlékeznének Li Szin- Man sorsára, aki csaló választásai után kénytelen volt gazdáihoz, az USA-ba menekülni a nép haragja elöl.

A LEGGAZABB

„A föld felett, az ég alatt az árulónál nincs gazabb" (Freiligrath)

A New York Times így jellemzi Csőmbe urat. Kongó szabadságának árulóját: „életstílusában és szokásaiban az európai pénzmágnásokra emlékeztet. Világfi, örökké mosolygó, ha barátai körében van. De leginkább ha belgák vannak a társaságban."

Dolgozószobájában a belga király képe függ a falon. Minden imperialista mesterkedésnél, amely az új. független köztársaság ellen Irányul, az ő neve szerepel. Most is, amikor Katanga-tartományt el akarják szakítani a Kongói Köztársaságtól,

Csőmbe kerül az előtérbe. Ez az imperialista bábu az „Union Miniére du Haute Katanga“ elnevezésű kapitalista társaság figurája, amely a belga, angol és amerikai tőkések tulajdonában van. Ennek a társaságnak a bányái az egész kapitalista világ ’.•obaidtermelésének 60 százalékát, az urántermelés 10 %-át és a réztermelés 8 °/o-át adják. így már érthető, hogy mi rejlik a Kongó elleni intrikák és a katangai elszakadási törekvések mögött.

Csőmbe úr gazdag kereskedőszülők gyermeke, s a februárban Brüsszelben megtartott kongói konferencián a nagy bányatársaság egyik tanácsadója kíséretében jelent meg. Természetesen, a választási hadjáratot is a bánya urai pénzelték.

A Kongó-ellenes agressziót már jóval a független köztársaság megalakulása előtt tervezték és készítették elő. Csőmbe úr Herter amerikai külügyminiszter meghívására ez év májusában látogatást tett az USA- ban. Ez alkalomból a következő kijelentést tette: „Nekünk olyan szükségünk van Amerikára, mint egy falat kenyérre."

De a játékban benne van a Nyugatnémet és a francia imperializmus keze is. Csőmbe látogatása az említett két országban azt eredményezte, hogy a nyugat-német és a francia kapitalisták is jelentős érdekeltségre tettek szert Kongó gazdasági életében.

Ilyen és hasonló figurákra támaszkodik a gyarmati rendszer. De nemcsak Csőmbe, hanem száz és hasonló áruló sem állíthatja meg a fejlődést, az elnyomott népek felszabadulását.

P. E.

dalml bizottság négy pontból álló programját:

1. harc a korrupció ellen a kormány éa a parlamenti • körökben;

2. harc a külföldi beavatkozás ellen és a külföldi katonai személyek eltávozásáért;

3. az ENSZ alapokmányának tiszteletben tartása, a semlegesség és baráti politika folytatása minden országgal, a megkötött szerződések betartása;

4. a mezőgazdaság és az ipar fejlesztésének támogatása és politikai feltételekhez nem kötött külföldi segítség elfogadása.

Az államosítást bejelentő beszéd

elhangzása után a kubai munkásparaszt őrség tagjai megjelentek az államosítás hatálya alá eső üzemekben, hogy biztosítsák a termelés zavartalan folyamatát.

Hírügynökségi jelentések szerint Eidel Castro beszédének visszhangjaként az amerikai kormány egy 78 oldalas „emlékiratot“ juttatott el az Amerikai Államok Szervezete ún. bi-