Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-02-17 / 14. szám
Gyümölcsfák ápolása tenyésznyugalom idején A gyümölcstermelőnek egész éven akad tennivalója a gyümölcsösben. A tél lassan már a végétedé jár, s rövidesen ránk köszönt a természetébresztő tavasz, de sajnos, sok helyen elhanyagolták a fák tisztogatását és az egyéb mechanikai munkákat, amelyeket ősztől kezdve minden enyhe téli napon elvégezhettek volna. Pedig ezen múlik nagymértékben a gyümölcstermés sikere. Amúgy is eléggé elszaporodtak a rovar- és gombakártevők. A gyümölcsfák tisztogatását még az olyanoknak is el kellene végezniük, akiknek háztáji kertjében csak néhány gyümölcsfa és díszcserje található. Amikor az elszáradt galfyakat eltávolítjuk a fáról és koronaalakftő nyesést végzünk, gyűjtsük össze és tüzeljük el a hernyófészkeket és a kéreg alatt meghúzódó szúvakat. Hasonlóan járjunk el a gyümölcsmúmiákkal, amelyek az ágakon függve már messziről figyelmeztetnek bennünket. A gyapjaspille tojáscsomöit zárt tűzben, helyesebben tűzhelyben kell elégetni. A fa törzséről, továbbá vastag ágairól gondosan kaparjuk le a taplógombákat és a paj^stetveket- Ne kerülje el figyelmünket a galagonyapille kis hernyófészke, de a repedezett héj alatt megbúvó szövőlepke fehérpamacsos bábja sem. Ne tűrjük meg gyürnök bőseinkben az előző évi gyomhulladékot, a száraz kórót, letöredezett ágdarahokat, hanem idejekorán semmisítsük meg a rovarkártevők eme búvóhelyeit is. A fán levő sebeket, repedéseket, levágott ágak csonkhelyeit tisztítsuk meg és ■kenjük be sebkátránnyal. így elejét vesszük a fa odvasodásának. Az alapos tisztogatás után fagymentes időben ■mészkénlével vagy olajos permetezőanyaggal lemosásszerűen permetezzük be a fákat. Hazai véööszereink közül a nyugalmi időben felváltva használhatunk 2 %-os Nitrosant, 6 %-os Novodrint vagy 5 %-os Arborolt. Tartsuk azonban szem előtt az egyes szereken feltüntetett használati utasítást. Ezek a szerek olcsók és könnyen beszerezhetők. Jó lenne, ha Dél-Szlovákiában az alakuló gyümölcsészeti szervezetek megoldanák a légsűrítésas permetezőgépek beszerzésének kérdését. így jobban bekapcsolódnának a rovarirtási harcba azok is, akiknek nincs saját permetezőgépjük. Tapasztalatom, hogy ez a probléma Csehországban már jobbára megoldódott. Ne adjunk hitelt az olyan felvetéseknek, hogy az erős fagyok nagymértékben elpusztítják a kártevőket. Igaz, hogy a nagymérvű hőingadozás árt a rovar- és gombakár te vöknek, de nem biztos, hogy a pusztulásukat idézi elő. Számolnunk kell azzal, hogy a kártevők rendszerint védett helyeken várják a telet. Szükségesnek tartom megemlíteni azt is, hogy az egyes kártevők a tél folyamán hogyan viselkednek. A hőmérséklet süllyedésével a rovarok lassan megszüntetik élettevékenységüket. A galagonyapille fiatal hernyói még ősszel, lombhullás idején elkészítik téli szálláshelyeiket az ágakon összeszőtt levélmaradványokban. Az almamoly a kéregrepedésekben bebábozva várja a tavaszt. A gyapjaspille hernyói szőrtakaró alatt, tojásburokban telelnek a fák odvaiban, a kéreg felszínén, kerítéseken, köveken stb. A pille rendszerint a déli-délkeleti védettebb helyeken rakja le tojáscsomóit. A szúbogarak kéreg alatti fejlődése 10 fok melegben is megáll és lárva, báb vagy éretlen bogár alakjában telelnek. Az élősködő rovarok közül a tojásalakban telelők majdnem 100 százaléka a zord teleket is átvészeli. Rendes körülmények között a kifejlett telelő rovaro«k az 5 — 35 fokos hidegig terjedő hőingadozást bírják. A bábként telelőknek 4 — 25 fokos hideg sem jelent veszélyt. A lárvák hideg tűrése olyan mint a báboké, tehát náluk a fagy okozta pusztítás nagyon csekély. A csonthéjasok múmiáját okozó spóra a legnagyobb telet is kibírja. A körte és alma monilia-betegségét előidéző spórák már érzénkenyebbek a hideggel szemben. Enyhébb télen több kártevő, köztük a körte-rügylikasztó bogár, a táplálkozását kísérő rügy pusztítását még februárban is végezheti. A kártevőknek a legkedvezőtlenebb az enyhe téli csapadékos időjárás, mert ez elősegíti a rovat'betegségek kórokozóinak terjedését. Szintén káros hatású a rovarokra az egymást felváltó hirtelen lehűlések és enyhülések, főként ha ilyenkor még hótakaró sincs. Az időjárás csak kismértékben hat a kártevőkre, sohasem pótolhatja ezt az ember céltudatos rovarpusztító munkáját. Ezért ne késlekedjünk, végezzünk el minden munkát még a tél folyamán gyümölcsöseinkben, háztáji kertjeinkben az áttelelő rovarkártevők ellen. Juhász Árpád (Guta) Szobanövények öntözése Sok növény pusztulását okozza a nem megfelelő öntözés. Szabályt felállítani az öntözésre nem lehet, mert sok tényező befolyásolja. A nem szélsőséges vfzigényű növények esetében a legjobb, ha a cserép földjét kísérjük figyelemmel. Amikor a föld- már porhanyősulni kezd. alaposan megöntözzük. A cserépben már jól begyökeresedett, nagylévelű vagy dúslombú növények gyorsabban száradnak ki, mint a gyenge gyökérzetű, kislombú növények. A puha, vékony levelű növények vízigénye szintén nagyobb, mint a vastag, bőrszerű, szöszös vagy viaszbevonatú Ievelűeké. Az előbbieket tehát gyakrabban kell öntözni. A nem elegendő öntözés a növény pusztulását okozza, de akkor is elpusztul a növény, ha túlöntözzük. A túlsók víz a cserép földjéből kiszorítja a levegőt, a gyökér életfolyamataiban zavar ádl be, elpussztul, természetesen a növény föld feletti része is vele pusziul. Sok esetben előre figyelmeztet erre a növény leveleinek világossárga színeződése. Ilyenkor rendszerint még segíthetünk Vegyük ki a cserépből a növényt, nézzük meg a gyökereit. Ha azok egészségesek és a cserép alsó vízkivezetö- nyílása nincs eltömődve (esetleges dugulás esetén szabaddá teszszük), a növényt visszahelyezzük cserepébe. A felső földréteget fellazítjuk. 54 ' I960, február 17. az öntözést a következő időben mérsékeljük, s a növény ismét egészséges lesz. Ha ellenben a gyökerei már pusztulásnak indultak, akkor a földlabdát lebontjuk a gyökerekről, az elpusztultakat éles késsel az egészséges részig visszavágjuk, és friss földbe, rendszerint kisebb cserépbe átültetjük, s mérsékelten öntözzük. Néhány hétig ne állítsuk napra vagy túl szelfős helyre. A túlöntözés tünetei különösen azokon a növényeken mutatkoznak. amelyek alatt tányérkában víz áll. Az ilyen tányérból öntözés után a vizet mindig öntsük ki. Természetesen mocsári növények (például Cyperus) meleg szobában vizbe állítva is nevelhetők. Minden növényünk esetében szabálynak vehetjük, hogy ha az öntözés szükséges, akkor ez alapos legyen, a földlabdát nedvesítse át egészen. Ha kevés vízzel! öntözzük, még ha gyakrabban is, a föld felső része lesz csak nedves, különösen a nagyobb cserepekben, alul a gyökerek szárazságtól szenvednek. Előfordulhat, hogy egy-egy növény nagyon kiszárad, levelei lankadnak. Ebben az esetben állítsuk vízbe a cserepet és addig hagyjuk ott, amíg jól felszívja a vizet. Ha nincs nagyobb víztartó edényünk, akkor többször öntözzük és permetezzük meg jól a növényt. A lankadás káros a növényre, többszöri eset után sárgulnak a levelei. A téli időszakban történő öntözéssel kapcsolatos gyakorlati megfigyelés, hogy a hőigényük folytán alacsonyabb hőfokon telelő növények túlöntözés esetén gyökérrothadásban elpusztulnak. Igen sok Sansevieriának ez okozza a téli pusztulását. A nyári időszakban az öntözés természetesen bőségesebb lehet, de mindig a növény vízigényéhez szabjuk. Figyeljük meg, hogy a következő öntözésig mennyire használta fel a vizet. így rövidesen minden növény vízigényét megiismerhetjük, s ez sokban elősegíti, a« eredményes munkát. Öntözővíznek mindig olyan vizet használjunk. amelynek hőfoka egyezik a szoba hőmérsékletével, A növények leveleit a portól egy-két hetenként szivacscsal vagy puha ruhával mossuk le. Az apróbb levelüeket, tüskéseket erősebb permetezéssel tisztíthatjuk meg. Az öntözéshez kis kanna szükséges, finomabb szóró rózsával. Még egy vízafatti hegyvonulat az észak sarkvidéken Á sodródó jégtáblán létesített „Északid sark 7“ nevű szovjet megfigyelő-állomás tudományos dolgozói az Északi Jegestengeren értékes eredményeket értek el a tengerfenék domborzatának vizsgálata terén. Nemrégen a 2600—2700 méter mély tengerfenék síknek vélt felszínének emelkedését állapították meg. A mélységmérések azt mutatták, hogy ez egy, tenger alatti hegyvonúlat, amely az északi sarkvidék központi emelkedésének a nyúlványa, s a hossza körülbelül 560 kilométer. Az Északi- sark új tenger alatti hegyvonulata a már jóval előbb felfedezett Lomonoszov-hegyvonulat és a központi emelkedés között helyezkedik el, az óceánok víz alatti hegyvonulatainak általános észak-déli'irányával párhuzamosan.
