Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-02-17 / 14. szám

A sokszoros milliomos szövetkezet évzáró gyűlése Josz?punek^dmény — Szövetkezetünk életében mindig nagy jelentőségű volt az évzáró gyű­lés. A mai pedig minden eddigit felül­múl, mert az idén ünnepeltük szövet­kezetünk fennállásának 10. évfordu­lóját. így kezdte főbeszámolóját Palágyi János, a leleszi „Május 1.“ EFSZ el­nöke, s egy év eredményeit, hiányos­ságait feltárta az évzáró gyűlés előtt. A tagság, mintha színházban ülne; lagos hektárhuzam 311 mázsa volt. A konyhakertészet, dohány- és rizs­­termelés pedig a legnagyobb csalódást okozta, holott ezeknek a növényeknek a termesztésében nagy múltra tekint­het vissza Lelesz községe; könyvek­ben is megörökítették jó hírnevét. Kázsmér János kertészeti csoport­­vezető egészen belevörösödött, hogy a kertészetet bírálta az elnök; alig várta a vitát. A tagság megszavazza az évi termelési tervet mosolyog, elkomorodik, vagy össze­súg egy-egy számadat hallatára. Nem közömbös, hogy mit mond az elnök, hissz annyi ismerős, rokon, hivatalos személyiség jött ide, és úgy figyelik a főbeszámolót, mintha az ő jövőjük is közvetlenül a leleszi EFSZ jövőjétől függne. — A lóheretermelésben már túl­szárnyaltuk az 1965-re előírt tervet, s a jövőben is a herefélék képezik a szálastakarmányok alapját. — Helyes! Okos dolog! — félhan­gosan szállnak a megjegyzések és büszkén összenéznek a tagok. A ven­dégek is helyeslik, hogy az EFSZ nagy gondot fordít a herefélék ter­mesztésére. A gabonafélék hektárhözamáről szóló adatokat már közömbösebben hallgatják a szövetkezetesek, pedig ezek sem megvetendő eredmények. — Őszi búzából 22,51 mázsás, rozs­ból 18,12, őszi árpából 33,58, tavaszi árpából 21 mázsás átlagos hektárho­zamot értünk el. A tagság többre számított. A cukor­répatermesztés részletes elemzésénél egyesek már felvidultak, mások pedig elszomorodtak vagy szégyenkezve nézte]* maguk elé. Az eredmények annyira eltérők, mintha egyes parcel­lák nem is a leleszi EFSZ jóföldü határában terülnének el. A cukorrépa­termelésben elért két szélső érték: 240 — 440 mázsa hektáronként. Az át­— Nem lesz zöldségtek jövőre sem! — tört ki belőle bosszúsan. — De akkor neked sem! — Hagyjátok békében — intett a szövetkezet elnöke a közbeszólóknak, — hadd mondja el, ami a szívén fek­szik! Palágyi elvtárs türelmesen hallgatta a felszólalót, pedig feléje mutatott Kázsmér elvtárs, hogy „nem lesz zöldségetek jövőre sem“. A leleszi EFSZ-ben éppen ez a leg­nagyobb hiba, hogy akadnak még olyanok, akik úgy néznek a közösre, hogy az a vezetőségé, de az övék nem. A szünetben Kázsmér elvtárs he­lyesbített, hogy ö nem úgy gondolta, csupán megszokásból mondta, mert mások is fgy beszélnek. Ezzel még jobban megerősítette a vendégek vé­leményét, hogy lemaradt a szocialista nevelésben a 14 millió korona értékű vagyonnal rendelkező tízéves szövet­kezet. Ennek a kérdésnek a megoldása •nem egyszerű dolog. A legtöbb mu­lasztás más szövetkezetekben is a tagságnevelés terén történt. Hogy egy szövetkezet tízéves, az nem jelent behozhatatlan előnyt, például az öt­éves szövetkezetekkel szemben. A közös vagyon iránti szeretet alapja nem az eltelt időben rejlik, hanem abban, hogy kinek mit adott vagy ad­hat a szövetkezet. Az( egyik tagnak sokat, a másiknak keveset. Az a kér­dés, kik álltak az EFSZ-be? Kis- és középparasztok, napszámosok, cselé­dek, vagy talán kulákok is? Melyik rétegből van több és milyen szerepet tölt be? Egyes nagy szövetkezetekben rendszerint akad ebből is, abból is elég, tehát érthető, ha ennek a hatása a termelésben is megnyilvánul. Fon­tos, hogy a közösségi szellem egész­séges forrásból fakadjon és terjedjen tovább. Kora reggel megnéztük a szövet­kezet állatállományát; van abban mindenféle jószág: szép is, jó is, egészséges és beteg is. Az egyik ál­latgondozó azt mondta, mit tehetnek ők, hogy ennyi a gümőkóros. Arra való az állatorvos, hogy meggyógyítsa a beteg jószágot. Ha minden tag csak erre várna, sohasem lenne gümőkór­­tól mentes állománya a leleszi EFSZ- nek. A gümőkór ellen elsősorban nem az orvosság véd, hanem a jobb gon­dozás, a jó takarmányozás és jó istál­lózás. A háztáji gazdaságokban levő teheneket ki gyógyította meg ? ... Betegek sem voltak, mind olyan egészséges, mint a makk. Gümőkór­­nak, fertőző elvetélésnek nyoma sincs. Otthon tehát mindenki jó szakember; a közösben pedig csak az állatorvos értene az állatokhoz? így van ez a növénytermelésben is; aki nemcsak a földjét viszi a közösbe, hanem a szívét is, az szép eredmé­nyeket ér, el. Aki pedig a szívét otthon hagyta, annak lábanyomán gyom no. A borjúistállóban feltűnt egy nagy­­bajúszú ember, mert annyira vakarta, kefélte a gondjaira bízott borjakat, mintha kiállításra készítené őket. A szép, tiszta borjak örömükben pe­dig oly jóízűen ették az eléjük adott búzaszalmát, ahogyan a virágzás kezdetén levágott szagos borjúszénát szokták. Igaz, a szalmát csak abrak és száraztakarmány után kapták, de ha itt is jutna annyi a jó szénából, mint a nyitott istállóban, s az abla­kokat állandóan nyitva tartanák, ki­futót készítenének az istállók mellé, ahova jó időben télen-nyáron kihaj­tanák a jószágot, nem lenne gümő­­kór. Ehhez természetesen hozzátar­tozik az állatok és az istállók tisz­tántartása, az istálló bemeszelése | / ! iCú&O’toCLCkfo Kalonda kis, eldugott, takaros község a magyar határ közelében Semmiben sem különböznék a lo­sonci járás többi falujától, ha nem büszkélkednék jó szövetkezettel, szép gazdasági épületekkel, hatal­mas üvegházzal, kellemes szövet­kezeti klubbal és még sok minden­nel, ami ezt a kis községet a többi fölé emeli.-A hatalmas, 651000 korona ér­tékű üvegházat ezelőtt két évvel kezdték építeni és tavaly ősszel fe­jezték be. Építésénél ott szorgos­kodott a szövetkezet összes tagja, hogy így is csökkentsék a kiadá­sokat. S most, amikor az egész vidék felett a tél uralkodik, az üvegházba már beköltözött a ta­vasz. Nyílnak a virágok, fejlődik az uborka és a hónapos retek, s a hőmérséklet 20-30 fok között mo­zog. Az üvegház másik felében már alacsonyabb a hőmérséklet, mert az ott fejlődő 22 000 darab fejes saláta kevesebb meleget igényel. Öröm tölti el az ember szívét, ha arra gondol, hogy ez a friss zöld­ség néhány nap múlva a családok asztalára kerül. Az üvegházban egy ifjúsági cso­port is dolgozik. Bálint Valika, Tóth Gizi, Hamar Marika, P á­­p ai Erzsi, Lipták Marika és Tóth Éva középiskolai tanulmá­nyaik befejezése után szívesen ma­radtak szülőfalujukban, s jó mun­kájukkal nagymértékben hozzájá­rultak a szövetkezet sikeres mun­kájához. Az üvegház egyetlen idény alatt előreláthatólag körülbelül 200 ezer koronát jövedelmez. A községben nagy népszerűség­nek örvend a szövetkezeti klub, amelyben szórakozásra talál a köz­ség apraja-nagyja. A fiúk, lányok örömmel szerepelnek, táncolnak, énekelnek, de az idősebbek sem utasítják vissza a nekik osztott szerepeket. Együtt próbálnak a fia­talokkal, és szabad estéken színi előadásokkal szórakoztatják mind Kalonda, mind a környező falvak lakóit. S ami a legörvendetesebb, Kalondán mostanában alig akad kocsmajáró ember. — Nálunk a kocsmát akár be is zárhatnák — mondta Tóth Gyula bácsi, az üvegház fűtője. - Vala­mikor az emberek azt a kicsit is elitták, ami került. Most pedig, amikor bőven van mindenkinek, senki sem néz a kocsmának még a tájékára sem. Tóth Gyula bácsi szavai is bi­zonyítják, hogy jó célra fordítják azt a 20 000 koronát, amelyet a szövetkezet évente a szövetkezeti klub fenntartására áldoz, mert ne­mes szórakozást biztosít tagjainak a napi munka után. A kalondaiak a szövetkezet to­vábbi fejlesztéséről sem feledkez­tek meg. Már felépítették egy 100 férőhelyes istállót, tyúkfarmot, há­rom sertésólat, dohány szárít ót és egy raktárt. Jelenleg egy 100 fé­rőhelyes istálló alapjain dolgoznak. Tehát a kalondaiak büszkén ál­líthatják, hogy náluk győzött a közös gazdálkodás gondolata, amely megnyitotta számukra a boldogabb élet felé vezető utat. Gálik Erika (Terheled) Készítik az uzsonnát az évzáró évente legalább kétszer, tavaszkor és ősszel; stb. A nagybajúszos borjúgondozó az évzáró gyűlésen pedig oly szerényen húzódott meg a bejárat mellett, mintha még csak kezdő szövetkezeti tag lenne. Szavát egész idő alatt nem hallottuk. Csak az idei terv jóváha­gyásánál változott meg. Gyorsan fel­nyújtotta a kezét. Azután a baráti beszélgetés közben ö volt a legboldo­— Éljen a közös! Igyunk ré, elvtársak! gabb ember, amikor poharát a szö­vetkezetre emelhette. — Éljen a közös! Igyunk rá, elv­társak! Szarvas Imrét, az egykori csordást emberré tette a közös gazdálkodás. Szép házat épített magának, négy fiát és két lányát pedig olyan élet útjára indította el, amelyről ő az­előtt nem is álmodott. Leleszen csak 5 korona osztalék jutott a tervezett 10 helyett, de ha idén mindenki magáénak és nemcsak a szövetkezeti vezetőség ügyének tekinti a közöst, akkor megvalósul­nak a tervek és legalább 15 korona lesz az osztalék. A szövetkezet vezetősége már nemcsak a közeli, hanem a távlati tervek igen okos megoldását is látja. — Azt szeretném, ha minden ga­bona alá herét vetnénk. Aztán ősszel, ha ki is kellene szántani egy részét, lenne takarmányunk bőven, és a ta­lajerő fokozásának kérdése is meg­oldódnék — mondta a szövetkezet elnöke tervkészítés előtt. — De ezt még nem vehetjük be a tervbe, mert nincs elég heremagunk. A múlt éven két vagonnal eladtak, elég lett volna vetésre, de akkor még 5 korona sem jutott volna osztalékra. Lehet, hogy ez év­ben kétszeresen megtérült volna, de nem lehet ilyet tenni, amikor a királyhelmeci já­rásban több szö­vetkezet is 100 %-ra kifizette a munkaegységekre tervezett részese­dést. Palágyi János Így foglalta össze a hiányosságokat: — A múlt évben milliók gurultak el, mert vagy a növényt ette meg a gyom, vagy a gyom ette meg a gyűlésre. növényt. Ez a kis szó­játék elég tréfás, de találó. De sok­kal jobb lenne, ha idén a tagság minden gyomot kiirtana, hogy még a beszámolóba se maradjon. Az állat­orvost is megtréfálhatják. Ha úgy gondozzák a közös állatállományt, mint a háztájit, akkor nem írhat receptet semmilyen betegség ellen. Az új esztendőben sok sikert és gazdag elszámolást! Csurilla József A Zseltzi Állami Gazdaság málasi részlegén január 30-án értékelték az elmúlt gazdasági év eredményeit. Megállapították, hogy tavaly a má­jusi esők 19 napot loptak el a nö­vényápolásra tervezett időből, s az aratás alatti esős időszak a gabona­féléknél hektáronként átlagban öt mázsa szemveszteséget okozott. A gazdaság dolgozói ennek ellenére mégis 104 °/o-ra teljesítették az összjövedelem tervét, mert min­dent megtettek, hogy megteremtsék a jó munkaeredményekhez szüksé­ges feltételeket. Betartották a ter­vezett vetésterveket, s hogy a talaj tápanyaglgényét szakszerűen kielé­gíthessék, talajelemzést végeztek és istállótrágyázták a gazdaság föld­jeinek 23 c/o-át. Az állattenyésztők sem maradtak el a növénytermelők mögött. A hí­zósertések gondozói áttértek a szá­razetetésre, aminek eredményeként a tervezettnél 6 dkg-mai nagyobb napi súlygyarapodást értek el. A terven felül kitermelt 133 mázsa sertéshús 79 800 korona tiszta jö­vedelmet jelentett a gazdaság szá­mára. A hízómarháknál Is 10 deká­val túllépték a tervezett súlygyara­­podást, s az anyakocáktól átlagban 17 malacot választottak el. Most az új gazdasági évben okul­nak mind a múlt hibáiból, mind a jó tapasztalatokból. Már nagyban fo­lyik a vetőmag tisztítása és előké­szítése. Február közepéig befejez­ték a traktorok, különféle gazdasági gépek és eszközök javítását, a gaz­daság vezetősége pedig olyan mun­katervet dolgoz ki, amely lehetővé teszi a gépek lehető legjobb kihasz­nálását. Már elkezdték a növényi hulladékok komposztozását, s a ta­vaszi vetéshez szükséges műtrágya is a raktárban van. Elhatározták, hogy ez évben jobban kihasználják a kedvező időjárást, meghosszabbí­tott műszakokban fognak dolgozni, hogy az esetleg közbejövő esős idő se veszélyeztesse a hektárhozamot. ÖBERT JÁNOS (Málas) A képen a Povaiské Podhradie-i sző-, vetkezet állat gondozónőit, a Kusnier­­nóvéreket látjuk, akik egész éven át 45 szarvasmarhát gondoznak. A szakszerű takarmányozás, lelkiisme­retes gondozás eredményeként a rájuk bízott növendékmarha átlag­ban 90 dkg-os súlygyarapodást ér el naponta. A gépesítési központok új küldetése Jól felkészült a Nagyszombati Gépállomás Nemrég Nagyszombaton jártunk, s az itt tett látogatás meggyőzött arről, hogy a nagyszombati gépállomás dol­gozói helyesen kezdték meg új fel­adataik teljesítését. A gépállomás J. Papaly igazgató vezetése alatt már felkészült mindazoknak a traktorok­nak és mezőgazdasági gépeknek a javítására, amelyekre a szövetkeze­teknek szükségük lesz. A gépállomás 54 gépjavítója az egyes traktorfaj­ták szerint szakosítja munkáját. Karbantartó- és tanácsadó-szolgá­latot rendszeresítenek és három mozgó műhelyt szerelnek fel a szö­vetkezetek terven kívüli gépjavítá­sainak elvégzésére. A gépállomás mű­szaki tanácsadó-szolgálatának élén egy technikus áll, akinek két ellenőr és egy gazdasági munkaerő segít. Az EFSZ-ek rendszeres meglátogatásá­val igyekeznek elérni azt, hogy min­denütt betartsák a műszaki karban­tartás követelményeit, az üzemanyag­fogyasztás és a traktorállomány ki­használása szerint. Észrevételeiket közük az EFSZ-ek traktorvezetőivel és gépjavítóival, s egyúttál tanácso­kat is adnak nekik arra, hogyan ja­vítsák a gépeket és hogyan rendezzék be célszerűen műhelyeiket. A nagyszombati gépállomás a szö­vetkezetek számára már eddig is gyártott ötleteteket és legújabban a baromfi részére vándorólak készíté­sét vette tervbe. Az állattenyésztés gépesítésének meggyorsítása érdeké­ben kétszeresére emelik az e munka­körben foglalkoztatott alkalmazottak számát, hogy az összes karbantartási munkát el tudják végezni. Mezei munkákat csak korlátolt mér­tékben végeznek majd a kevés gép­pel rendelkező szövetkezeteknek. Egy talajjavítási központot létesítenek és megnövelik a növényvédelem terén kifejtett tevékenységüket is. Az új növénytápanyagellátási központ kom­­posztokat készít majd a városi, a vá­góhídi és a cukorgyári hulladékokból. Felelősségtudattal kezdte meg a nagyszombati gépállomás az EFSZ-ek javítóműhelyeinek ellátását pótalkat­részekkel. A gépgyártó-cégekkel kö­tött szerződést az S-35, Z-25A és a 7-25K jelzésű traktorok szavatossági javítására. Rövid időn belül a nagyszombati gépállomás újabb 150 traktorvezetőt képez ki. A gépésztanulók számát is 40-ről 60-ra emelte, hogy a szövet­kezetek a lehető legrövidebb időn be­lül elegendő szakképzett gépkezelőt kaphassanak. Az a lelkesedés, amely az egész munkaközösségben fellelhető, biztosí­téka annak, hogy gyorsan leküzdik a gépállomások új tevékenységével kapcsolatosan felmerült, a munka megszervezése és a technikai felké­szültség terén még fennálló nehézsé­geket. (Z. N.) Jrilrwé _ _______Földműves j I960, február 17.

Next

/
Thumbnails
Contents