Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-02-14 / 13. szám

A legújabb politikai események Is­mét arról tanúskodnak, hogy a Szov­jetunió igyekezete a hidegháború fel­számolása és a nemzetközi feszült­ség további enyhülése érdekében ho­vatovább szebbnél szebb sikereket eredményez. Ennek ékes bizonyítékai a múlt héten megtartott szovjet­indiai tárgyalások is, amelyek után közös közleményt adtak ki. Ebben mindkét fél elégedetten álla­pította meg, hogy az utóbbi időben határozottan enyhült a nemzetközi feszültség. A szovjet és indiai fél őszinte reményét fejezte ki, hogy a májusban kezdődő csúcsértekezlet lényeges haladást hoz a világ előtt álló problémák megoldására. Voro­­s i 1 o v, a szovjet küldöttség vezetője egyúttal meghívta P r a s z a d, az In­diai Köztársaság elnökét, hogy láto­gasson el az idén a Szovjetunióba. Meghívását Praszad elfogadta. Nagy eseménynek számít Cron­­c h i olasz állami elnök moszkvai lá­togatása is. A 73 éves államfőt, aki először látogatott a Szovjetunióba, a szovjet nép melegen fogadta. A hiva­talos látogatás alkalmából Cronchi hosszabb megbeszélést tartott a szov­jet államférfiakkal. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége feb­ruár 6-án vacsorát adott az elnök tiszteletére, amelyen szovjet részről Vorosilov mondott beszédet. Vo­­rosilov kifejezte azt a reményt, hogy a jövőben a kulturális és kereskedel­mi kapcsolatok kedvezően fejlődnek a két ország között. Giovanni Gron­­chi olasz elnök válaszában rámuta­tott arra, hogy a jelenlegi feltételek között minden ország szomszédos, ezért az összes problémák mindenkire vonatkoznak. — Nézetem szerint ez az első gon­dolat mondotta az elnök —, amely megmagyarázza szovjetuniőbeli láto­gatásomat. A nyugati világnak és a Szovjetuniónak arra kell törekednie, hogy mindent elkövessen, ami meg­könnyíti a közeledést és a megegye­zést, s kiküszöbölje mindazt, ami el­lentétet vált ki. Gronchi olasz köztársasági elnök a moszkvai olasz nagykövetség szék­házában hétfőn fogadást rendezett K. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének tiszte­letére. E fogadáson résztvett N. Sz. Hruscsov, aki ez alkalomból be­szédet mondott. Beszédében hangsú­lyozta, hogy jelenleg a világpolitika elsőrendű kérdése a német békeszer­ződés megkötése.-zst-Tizenötévvel ezelőtt, 1945. február 13-án szabadította fel a szovjet had­sereg Magyarország fővárosát, Budapestet. Budapest számára tehát e napon ért véget a második világháború. Ezen a napon hallgattak el az ágyúk a budai oldalon is. Ezen a napon kezdték felmérni a szovjet katonák azt a hadizsákmányt, amelyet a világhődításra indult, de már hazafelé iszkoló „Totenkopf“, azaz „Halálfej“ hadosztály és társai hátrahagytak. S nem utolsósorban említésre méltó az is, hogy ezen a napon lengett 1919 óta először egész Budapest fölött a vörös lobogó. A nagy jelentőségű felszabadulás Budapest lakosságának életében gyö­keres változásokat idézett elő. A magyar nép 1945 után újjáépítette az országot, így rombadőlt fővárosát is, és rátért a szocializmus építésére hazájában. Ezen az úton haladva a magyar dolgozó nép az eltelt 15 év alatt gyönyörű eredményeket ért el. Prágában szerdán, február 10-én kicserélték a Külügyminisztériumban a Csehszlovák Köztársaság és az In­diai Köztársaság kulturális együttmű­ködéséről kötött egyezmény ratifiká­ciós okmányait. Az egyezmény támo­gatja a tudomány, az iskolaügy és a kultúra terén az együttműködés ki­bontakoztatását, s egyben kifejezésre juttatja a Csehszlovákia és India nem­zetei baráti kapcsolatainak további szilárdulását. A ratifikációs okmányok kicserélé­séről felvett jegyzőkönyvet Csehszlo­vákia képviseletében Václav David külügyminiszter, és India képviseleté­ben B. K. Aharia, az Indiai Köztársa­ság prágai rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete írta alá. A jegyző­könyv ünnepi aláírásánál jelen voltak Jirí Nősek, a .külügyminiszter helyet­tese, dr. Václav Krístek, az iskola- és kulturális ügyek miniszterének első helyettese, valamint az indiai nagy­­követség tagjai. Feloszlatják Marokkó Kommunista Pártját Marokkó kormánya már a múlt év­ben kérte a Kommunista Pártnak mint „vallás- és monarchiaellenesnek“ a feloszlatását, a casablancai polgári bíróság azonban 1959. október 29-én elutasította a MKP feloszlatására irá­nyuló kérelmet. Marokkó Kommunista Pártja több nyilatkozatával és gyakorlati tevé­kenységével bizonyítja, hogy tisztelet­ben tartja az izlám vallást és az alkot­mányos monarchia feltételei között akar működni, Ez a párt volt a nem­zeti függetlenségi küzdelerti legkövet­kezetesebb harcosa, • ezért a francia hatóságok is üldözték és betiltották. Tuniszban véget ért az afrikai né­pek második értekezlete. Abban az időpontban, amikor az algériai „ul­trák" lázadást robbantottak ki az algériai önrendelkezési elv elismerése ellen, akkor hallatták szavukat Afrika népeinek igazi képviselői. A mostani tanácskozás tükörképe volt azoknak a változásoknak, amelyek Afrikában az elmúlt két esztendőben bekövet­keztek. A független államok száma azóta Guineával és Kamerunnal együtt tízre növekedett. S e két esztendőben több afrikai ország függetlenségi har­ca olyan magas fokot ért el, hogy a gyarmatosítók kénytelenek újabb és újabb területeken meghátrálni, s be­leegyezni ezeknek az országoknak a politikai függetlenségébe. Várható, hogy ebben az esztendőben a többi között a 35 millió lakosságú Nigéria és a szintén népes Belga-Kongó is elnyeri függetlenségét. A tuniszi értekezleten nem csupán a 10 független afrikai ország képvi­selői jelentek meg. Harminc afrikai ország küldöttei szólaltak fel és fej­tették ki véleményüket arról, hogyan lehetne még eredményesebbé tenni az afrikai népek függetlenségi küzdel­mét. A mostani tuniszi értekezleten az algériai ideiglenes kormány kül­döttei már teljes jogú résztvevőként voltak jelen, s az értekezlet lelkese­déssel tette magáévá az algériai ideiglenes kormány felhívását, hogy az afrikai országok küldjenek önkén­tes brigádokat az algériai nép sza­badságharcának támogatására. Ha­sonlóképpen az értekezlet több más határozata is kifejezte rokonszenvét és támogatását a függetlenségükért küzdő afrikai országok iránt, s éles szavakkal megbélyegezte a gyarmati hatóságok rendőrterrorját. Rendkívül nagy jelentőségű az a tény, hogy a tuniszi értekezlet beha­tóan foglalkozott az afrikai országok gazdasági helyzetével is. Az imperia­listák ugyanis, ha a függetlenségi harc fellendülése nyomán rá is kény­szerülnek a politikai önállóság elis­merésére, abban bíznak, hogy gazda­sági uralmuk alatt tartják ezeket az országokat. Éppen ezért jelentős a tuniszi értekezletnek az a határozata, amely indítványozza a független afri­kai országoknak, hogy vívjanak foko­zott harcot az imperialista államok­kal szembeni gazdasági függőségük megszüntetéséért,.fejlesszék együtt­működésüket, emeljék a nép életszín­vonalát, építsék ki az afrikai országok iparát, hajtsanak végre földreformot stb. Amint láthatjuk tehát, a tuniszi értekezlet újabb állomás volt az afri­kai függetlenségi küzdelemben. A ho­zott határozatok újabb ösztönzést adnak majd ahhoz a nagy küzdelem­hez, amely napjainkban folyik egész Afrika függetlenségéért. A „fekete földrész“ á nemzetközi élét színterére lépett és nincs erő, amely visszaszo­ríthatná! nt************** ár*** kkhkkk+k-kkkkk k-k-*-k*1rHckk*-k * ****** kekk * kk * k kk krk kkkk kkkkkkk* A ruhr-vidéki szénválság és a nyugat-német bányászok helyzete Több mint hét éve annak, hogy ér­vénybe lépett az „Európai Szén- és Acélközösség“ (ÉSZAK) szerződése. A Szén- és Acélközösség a nyugat­európai finánctöke vezéreinek kéré­sére és az amerikai monopoltőkések ösztönzésére jött létre ugyanazon hat nyugat-európai ország közt, amely 1959. január 1-én a „közös piacot“ is létesítette. Az évforduló egybeesett 60 000 nyugat-német bányász tünte­tésével. A bányászok harcot indítot­tak a tömeges katonai behívások, a bércsökkentések és a munkaütem fo­kozása ellen. A rurh-vidéki bányászok nem felej­tették el a jobboldali opportunisták által támogatott burzsoá propagandát, amely fennen hirdette és ígérte, hogy ez a nagy szervezet lehetővé teszi a szén- és acélipar „harmonikus és tervszerű“ fejlődését, végérvényesen kiküszöböli ez iparágban a túlterme­lési válságot és jelentősen megjavítja a bányászok munka- és életkörülmé­nyeit. Állítsuk most szembe ezeket az ígé­­r eket a valóságos helyzettel! Az egyre fokozódó túltermelési válság következtében a Rurh-vidéken 135 bánya közül 112 csökkentette a termelést, a Saar-vidéken pedig 14 közül 12 bánya. A Német Szövetségi Köztársaság bányáiban és kokszoló­­műveiben felhalmozott szén- és kokszkészletek 1957 végétől 753 000 tonnáról 17 millió tonnára emelked­tek, s ugyanakkor a fogyasztási ipar­ban is körülbelül 12 000 000 tonna szén halmozódott fel. Természetes, hogy ez a szénválság nemcsak Nyugat-Németországot súj­totta, hanem más nyugat-európai országokat, valamint az Amerikai Egyesült Államokat is súlyosan érinti. Az Európai Szén- és Acélközösség azonban képtelen megelőzni a válsá­got vagy enyhíteni kihatását. Lénye­gében az ÉSZAK tevékenysége ki­élezte a szénmonopóliumok konkur­­rencia-harcát. Ez a harc éles össze­tűzésekre vezetett a közösség tag­államai között. Különösen Belgiumot érintetté, amely azt kérte, hogy Fran­ciaország és Hollandia csökkentse saját széntermelését, amit ezek ter­mészetesen elutasítottak. Olaszország ugyancsak visszautasította azt a kö­vetelést, .hogy szénszükségletét ne Amerikából fedezze, (az amerikai szén a szállítási költségek ellenére is olcsóbb, mint az ÉSZAK szene). Ez a nemzetközi agresszív és mun­kásellenes monopolszövetség nem azért jött létre, hogy a bányászok helyzetén javítson, hanem azért, hogy a monopolisták profitjait növelje a bányászok terhére. Ez a magyarázata annak, hogy 1958-ban, a válság évé­ben, amikor csökkent a termelés és gyarapodtak az eladatlan szénkészle­tek, s amikor a bányászok munkanél­külisége nagy méreteket öltött, a nyugatnémet szénmonopoliumok tiszta profitja mégis 800 000 000 márka volt, nagyobb mint 1957-ben, amikor még nein kezdődött meg a válság. A bányatulajdonosok kihasználják az állandóan fenyegető munkanélküli­séget és embertelen munkafeltétele­ket szabnak. A fokozott munkaütemek és a baleseteknek minden második bányász áldozatául esik. Még a nyugat-német szövetségi munkaügyi minisztérium hivatalos statisztikája szerint is évente 1000 bányász veszti életét munkabalesetek és a munkavédelmi intézkedések elégtelensége miatt Nyugat-Németor­­szágban. Mindehhez még hozzájárul­nak az egyre fokozódó elbocsátások,­amelyekről a nyugati hírügynökségek jelentései beszámolnak. A nyugat-német szénmonopóliumok legújabban az egyéni elbocsátásokról áttértek a tömeges elbocsátásra, s 1959 közepétől újból közel 100 000 nyugat-német bányász maradt munka nélkül. A Ruhr-vidéki Fémbányászati Munkaadók Egyesületének programja újból több tízezer bányász elbocsátá­sát irányozza elő. Elsősorban azokat bocsátják el, akik nem bírnak lépést tartani a pokoli munkaütemmel. S amíg a munkaütem állandóan nö­vekszik, s az emberek ezrével dűlnek ki a munkából, addig a nyugat-német bányászok „szerencsésebb“ részének munkabére egyre csökken. Éppen a munkafeltételek és a bányászok élet­­színvonala ellen indított támadás, va­lamint a szén árának felemelése tette lehetővé, hogy a ruhr-vidéki monopo­listák, a válság körülményei között is, jelentős nyereséget vágjanak zsebre. Az utóbbi hónapok és hetek ese­ményei azt bizonyítják, hogy a nyu­gat-német bányászok a monopolisták támadásaira megfelelő választ adnak. A harcot nemcsak gazdasági követe­lésekért, az elbocsátások megszünte­téséért, a munkafeltételek megjaví­tásáéért, a munkabérek emeléséért indították meg, hanem egyszersmind az Európai Szén- és Acélközösség ellen is, a NATO háborús törekvései ellen, a Bundeswehr atomfelfegyver­zése és a bonni militaristák revan­­sista tervei ellen is. A bányászok harca a sztrájkok számának növelésében, tiltakozó tün­tetésekben nyilvánul meg. A nyugat­német proletárság, amelynek a bá­nyászok jelentős részét képezik, olyan erővel rendelkezik, hogy képes le­győzni a nyugat-németországi finánc­tőke és monopolkapitalisták minden támadását. III. Honnan jött Hitler? Ki volt Hitler, akinek nevével kap­csolja össze a történelem az emberi­ség leggyászosabb 12 esztendejét? Valóban csupán egyetlen ember go­noszsága vagy beteg agya okozhatta milliók és milliók borzalmas halálát, országok pusztulását, évezredes mű­kincsek, az emberi tudás és kultúra legnagyobb értékeinek semmivé válá­sát? Ugyan ki hinné ezt? Egyetlen ember egymaga vajmi ke­veset tehet. De ha mögötte áll vala­milyen erő, amelynek hatalmában ez az ember sakkfigura, ide-odatologat­­ható bábu, akkor már az egyetlen ember is veszedelmet jelent. Mert végrehajtója a mögötte álló erő go­nosz terveinek, akaratának. Ilyen tologatható sakkfigura volt Hitler. Az az erő pedig, amely mö­götte állt és kénye-kedve szerint mozgatta őt: a nemzetközi imperia­lizmus, amely aranyat csinált milliók és milliók kihulló véréből, meggazda­godott a földig rombolt, fölégetett városok és falvak hamujából, a már­tírok levágott hajából, iparilag feldol­gozott csontjából. Hitler halott. De az az erő, amely mögötte állt és diktálta neki a pusz­tító, romboló terveket, nyomban Hitler pusztulása után elkezdte keresni a maga új figuráit, az új hitiereket. És ma, 15 esztendővel a nácik legyőzése után, már újból felütik fejüket a nemzetközi imperializmus új ügynö­kei. A fasizmus jelei bukkannak föl a világ különböző részein a házak falán, az utcakövezeten, népgyűlési ' szónokok rikácsoló beszédeiben. Ki­­! csoda ma a nemzetközi imperializ- i mus első számú ügynöke ? Az-e, aki ! a leghangosabb, vagy az, aki a fájda­lom színlelt krokodilkönnyeit hullat­­ja? Nem tudhatjuk. De minden be­csületes embernek kötelessége ébren őrködnie az emberiség felett; ezért, tanulságul, fegyverként az éberség harcához ismertetjük most, röviden Hitler életrajzát. Hitler osztrák származású. Az Inn folyó melletti Barunau városkában született 1889. április 30-án. Apja „császári és királyi“ vámtisztviselő, akit eredetileg Alois Schickelgruber­­nek hívtak, és csak harmadik házas­ságából származott Európa szeren­csétlensége. A Führer, aki rendkívül sokat sze­retett magáról beszélni és beszéltet­ni, különös módon mindig mélysége­sen hallgatott családjáról és családi kapcsolatairól. Hivatalos életrajzírói is csupán két leánytestvéréről tesz­nek említést. De az apa első házassá­gából is származott egy fiú, akinek hollétét mindvégig sűrű homály fedte. Sőt, a harmadik házasságból ugyan­csak származott egy fiú, s eredetinek azt hívták Adolfnak, míg a későbbi Führert Róbert névre keresztelték . .. Ez a harmadik házasságból származó fiú gyenge elméjű volt, s mint ilyet egyszer s mindenkorra felmentették a katonai szolgálat alól. Beteges hazudozó, besúgó, tolvaj és okirathamisító Hitler — hogy elkerülje a katonai behívást — ráveszi, gyenge elméjű öccsét, hogy cserélje el vele nevét és iratait. Ettől az okirathamisítástól kezdve hívták a későbbi Führert Adolf Hitlernek. Az eredeti Adolf, a gyenge elméjű öcskös, akkor egy időre eltű­nik. Ám néhány év múlva, amikor Hitler az 1923-as első, sikertelen náci puccs miatt öt évi várfogság-bünte­tést tölti Landsbergben, ismét meg­jelenik. Otto Lurker, a landsbergi vár gondnoka, aki maga is nácipárt tagja volt, emlékirataiban elmondja, hogy Hitler pártjának vezető emberei, Hit­ler kívánságára, nyomban kituszkolták a szobából a félkegyű öcsköst, autóba ültették és sok pénzzel ellátva kül­földre csempészték. (Folytatjuk.) w l>roncni Olasz Koziarsasayi emim szerdán különvonaton Moszkvából Le­­ningrádba utazott. Leningrádban min­denütt nagy tömegek üdvözölték az olasz vendéget. Az olasz államfő rö­vid pihenő után a Palota teret, majd Leningrád néhány nevezetes épületét és műemlékét tekintette meg. ♦ A Német Demokratikus Köztár­saság televíziója február 8-án tartot­ta a „Lembergi gyilkosság“ című új dokumentumfilm bemutató előadását, amely a szocialista és kapitalista or­szágokban összegyűjtött okiratok és. fényképek alapján szemléltető képet nyújt Oberländer bonni miniszter po­litikai karrierjéről. ♦ Ciprus dél-nyugati részén több község lakossága február 7-én Xylo­­fago faluban nagy tiltakozó tüntetést rendezett az angol kormány ama tö­rekvései ellen, hogy a ciprusi brit támaszpontokat bővítsék. ♦ A csehszlovák parlamenti kül­döttség Zdenék Fierlinger, a Nemzet­­gyűlés elnökének vezetésével szerdán, február 10-én reggel egyheti tartóz­kodása után elutazott Hanoiból. ♦ Münchenben, Bajorország főváro­sában e napokban mintegy 20 000 röp­lapot osztottak szét, amelyekben az atomkísérleteket az emberiség elleni gaztettként elítélik. ♦ C. M. G. Argwings Khodek, Kenya Afrikai Kongresszusának elnöke a tu­niszi értekezlet résztvevőinek össze­jövetelén kijelentette: Kenya népe el­szántan küzd azért, hogy függetlensé­gét még ebben az évben elnyerje. ♦ A Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság illetékes szervezetei e napokban szerződést írtak alá, amely szerint a Szovjetunió részt vesz a heluani vasművek átépítésében, amely üzem egyedülálló az EAK egyiptomi területén. •ákt kkk k k-k kk kk kkk * ***-*»»*•* <n Aláírták a csehszlovák —indiai kulturális egyezményt 3» . J a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja - Kiadja a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal kladővállalata. - Megjelenik Hetente kétszer - Szerkeszti b szerkesztőbizottság - Föszer­yTWkwk kesztö: Major Sándor — Szerkesztőség és kladőhitaval: Bratislava Suvorovová 16 — Telefon: főszerkesztő 243-46, titkárság 356-80. - Telefonközpont. 359-41. 359-42 , 359-43. - Belső Földműves vonalak: Mezőgazdasági osztály 632, aglt-prop. oszály 634, szakmelléklet 636. - Nyomja e Polygrafioké zävody n. p„ Bratislava, ul. februárového vííazstva 6,'d -. Terjeszti a Fosta Hirlapszolgálata. : Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél Előfizetési díj évente 36,40 korona. ~ “ A-756520 *

Next

/
Thumbnails
Contents