Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-02-14 / 13. szám
A legújabb politikai események Ismét arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió igyekezete a hidegháború felszámolása és a nemzetközi feszültség további enyhülése érdekében hovatovább szebbnél szebb sikereket eredményez. Ennek ékes bizonyítékai a múlt héten megtartott szovjetindiai tárgyalások is, amelyek után közös közleményt adtak ki. Ebben mindkét fél elégedetten állapította meg, hogy az utóbbi időben határozottan enyhült a nemzetközi feszültség. A szovjet és indiai fél őszinte reményét fejezte ki, hogy a májusban kezdődő csúcsértekezlet lényeges haladást hoz a világ előtt álló problémák megoldására. Voros i 1 o v, a szovjet küldöttség vezetője egyúttal meghívta P r a s z a d, az Indiai Köztársaság elnökét, hogy látogasson el az idén a Szovjetunióba. Meghívását Praszad elfogadta. Nagy eseménynek számít Cronc h i olasz állami elnök moszkvai látogatása is. A 73 éves államfőt, aki először látogatott a Szovjetunióba, a szovjet nép melegen fogadta. A hivatalos látogatás alkalmából Cronchi hosszabb megbeszélést tartott a szovjet államférfiakkal. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége február 6-án vacsorát adott az elnök tiszteletére, amelyen szovjet részről Vorosilov mondott beszédet. Vorosilov kifejezte azt a reményt, hogy a jövőben a kulturális és kereskedelmi kapcsolatok kedvezően fejlődnek a két ország között. Giovanni Gronchi olasz elnök válaszában rámutatott arra, hogy a jelenlegi feltételek között minden ország szomszédos, ezért az összes problémák mindenkire vonatkoznak. — Nézetem szerint ez az első gondolat mondotta az elnök —, amely megmagyarázza szovjetuniőbeli látogatásomat. A nyugati világnak és a Szovjetuniónak arra kell törekednie, hogy mindent elkövessen, ami megkönnyíti a közeledést és a megegyezést, s kiküszöbölje mindazt, ami ellentétet vált ki. Gronchi olasz köztársasági elnök a moszkvai olasz nagykövetség székházában hétfőn fogadást rendezett K. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének tiszteletére. E fogadáson résztvett N. Sz. Hruscsov, aki ez alkalomból beszédet mondott. Beszédében hangsúlyozta, hogy jelenleg a világpolitika elsőrendű kérdése a német békeszerződés megkötése.-zst-Tizenötévvel ezelőtt, 1945. február 13-án szabadította fel a szovjet hadsereg Magyarország fővárosát, Budapestet. Budapest számára tehát e napon ért véget a második világháború. Ezen a napon hallgattak el az ágyúk a budai oldalon is. Ezen a napon kezdték felmérni a szovjet katonák azt a hadizsákmányt, amelyet a világhődításra indult, de már hazafelé iszkoló „Totenkopf“, azaz „Halálfej“ hadosztály és társai hátrahagytak. S nem utolsósorban említésre méltó az is, hogy ezen a napon lengett 1919 óta először egész Budapest fölött a vörös lobogó. A nagy jelentőségű felszabadulás Budapest lakosságának életében gyökeres változásokat idézett elő. A magyar nép 1945 után újjáépítette az országot, így rombadőlt fővárosát is, és rátért a szocializmus építésére hazájában. Ezen az úton haladva a magyar dolgozó nép az eltelt 15 év alatt gyönyörű eredményeket ért el. Prágában szerdán, február 10-én kicserélték a Külügyminisztériumban a Csehszlovák Köztársaság és az Indiai Köztársaság kulturális együttműködéséről kötött egyezmény ratifikációs okmányait. Az egyezmény támogatja a tudomány, az iskolaügy és a kultúra terén az együttműködés kibontakoztatását, s egyben kifejezésre juttatja a Csehszlovákia és India nemzetei baráti kapcsolatainak további szilárdulását. A ratifikációs okmányok kicseréléséről felvett jegyzőkönyvet Csehszlovákia képviseletében Václav David külügyminiszter, és India képviseletében B. K. Aharia, az Indiai Köztársaság prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete írta alá. A jegyzőkönyv ünnepi aláírásánál jelen voltak Jirí Nősek, a .külügyminiszter helyettese, dr. Václav Krístek, az iskola- és kulturális ügyek miniszterének első helyettese, valamint az indiai nagykövetség tagjai. Feloszlatják Marokkó Kommunista Pártját Marokkó kormánya már a múlt évben kérte a Kommunista Pártnak mint „vallás- és monarchiaellenesnek“ a feloszlatását, a casablancai polgári bíróság azonban 1959. október 29-én elutasította a MKP feloszlatására irányuló kérelmet. Marokkó Kommunista Pártja több nyilatkozatával és gyakorlati tevékenységével bizonyítja, hogy tiszteletben tartja az izlám vallást és az alkotmányos monarchia feltételei között akar működni, Ez a párt volt a nemzeti függetlenségi küzdelerti legkövetkezetesebb harcosa, • ezért a francia hatóságok is üldözték és betiltották. Tuniszban véget ért az afrikai népek második értekezlete. Abban az időpontban, amikor az algériai „ultrák" lázadást robbantottak ki az algériai önrendelkezési elv elismerése ellen, akkor hallatták szavukat Afrika népeinek igazi képviselői. A mostani tanácskozás tükörképe volt azoknak a változásoknak, amelyek Afrikában az elmúlt két esztendőben bekövetkeztek. A független államok száma azóta Guineával és Kamerunnal együtt tízre növekedett. S e két esztendőben több afrikai ország függetlenségi harca olyan magas fokot ért el, hogy a gyarmatosítók kénytelenek újabb és újabb területeken meghátrálni, s beleegyezni ezeknek az országoknak a politikai függetlenségébe. Várható, hogy ebben az esztendőben a többi között a 35 millió lakosságú Nigéria és a szintén népes Belga-Kongó is elnyeri függetlenségét. A tuniszi értekezleten nem csupán a 10 független afrikai ország képviselői jelentek meg. Harminc afrikai ország küldöttei szólaltak fel és fejtették ki véleményüket arról, hogyan lehetne még eredményesebbé tenni az afrikai népek függetlenségi küzdelmét. A mostani tuniszi értekezleten az algériai ideiglenes kormány küldöttei már teljes jogú résztvevőként voltak jelen, s az értekezlet lelkesedéssel tette magáévá az algériai ideiglenes kormány felhívását, hogy az afrikai országok küldjenek önkéntes brigádokat az algériai nép szabadságharcának támogatására. Hasonlóképpen az értekezlet több más határozata is kifejezte rokonszenvét és támogatását a függetlenségükért küzdő afrikai országok iránt, s éles szavakkal megbélyegezte a gyarmati hatóságok rendőrterrorját. Rendkívül nagy jelentőségű az a tény, hogy a tuniszi értekezlet behatóan foglalkozott az afrikai országok gazdasági helyzetével is. Az imperialisták ugyanis, ha a függetlenségi harc fellendülése nyomán rá is kényszerülnek a politikai önállóság elismerésére, abban bíznak, hogy gazdasági uralmuk alatt tartják ezeket az országokat. Éppen ezért jelentős a tuniszi értekezletnek az a határozata, amely indítványozza a független afrikai országoknak, hogy vívjanak fokozott harcot az imperialista államokkal szembeni gazdasági függőségük megszüntetéséért,.fejlesszék együttműködésüket, emeljék a nép életszínvonalát, építsék ki az afrikai országok iparát, hajtsanak végre földreformot stb. Amint láthatjuk tehát, a tuniszi értekezlet újabb állomás volt az afrikai függetlenségi küzdelemben. A hozott határozatok újabb ösztönzést adnak majd ahhoz a nagy küzdelemhez, amely napjainkban folyik egész Afrika függetlenségéért. A „fekete földrész“ á nemzetközi élét színterére lépett és nincs erő, amely visszaszoríthatná! nt************** ár*** kkhkkk+k-kkkkk k-k-*-k*1rHckk*-k * ****** kekk * kk * k kk krk kkkk kkkkkkk* A ruhr-vidéki szénválság és a nyugat-német bányászok helyzete Több mint hét éve annak, hogy érvénybe lépett az „Európai Szén- és Acélközösség“ (ÉSZAK) szerződése. A Szén- és Acélközösség a nyugateurópai finánctöke vezéreinek kérésére és az amerikai monopoltőkések ösztönzésére jött létre ugyanazon hat nyugat-európai ország közt, amely 1959. január 1-én a „közös piacot“ is létesítette. Az évforduló egybeesett 60 000 nyugat-német bányász tüntetésével. A bányászok harcot indítottak a tömeges katonai behívások, a bércsökkentések és a munkaütem fokozása ellen. A rurh-vidéki bányászok nem felejtették el a jobboldali opportunisták által támogatott burzsoá propagandát, amely fennen hirdette és ígérte, hogy ez a nagy szervezet lehetővé teszi a szén- és acélipar „harmonikus és tervszerű“ fejlődését, végérvényesen kiküszöböli ez iparágban a túltermelési válságot és jelentősen megjavítja a bányászok munka- és életkörülményeit. Állítsuk most szembe ezeket az ígér eket a valóságos helyzettel! Az egyre fokozódó túltermelési válság következtében a Rurh-vidéken 135 bánya közül 112 csökkentette a termelést, a Saar-vidéken pedig 14 közül 12 bánya. A Német Szövetségi Köztársaság bányáiban és kokszolóműveiben felhalmozott szén- és kokszkészletek 1957 végétől 753 000 tonnáról 17 millió tonnára emelkedtek, s ugyanakkor a fogyasztási iparban is körülbelül 12 000 000 tonna szén halmozódott fel. Természetes, hogy ez a szénválság nemcsak Nyugat-Németországot sújtotta, hanem más nyugat-európai országokat, valamint az Amerikai Egyesült Államokat is súlyosan érinti. Az Európai Szén- és Acélközösség azonban képtelen megelőzni a válságot vagy enyhíteni kihatását. Lényegében az ÉSZAK tevékenysége kiélezte a szénmonopóliumok konkurrencia-harcát. Ez a harc éles összetűzésekre vezetett a közösség tagállamai között. Különösen Belgiumot érintetté, amely azt kérte, hogy Franciaország és Hollandia csökkentse saját széntermelését, amit ezek természetesen elutasítottak. Olaszország ugyancsak visszautasította azt a követelést, .hogy szénszükségletét ne Amerikából fedezze, (az amerikai szén a szállítási költségek ellenére is olcsóbb, mint az ÉSZAK szene). Ez a nemzetközi agresszív és munkásellenes monopolszövetség nem azért jött létre, hogy a bányászok helyzetén javítson, hanem azért, hogy a monopolisták profitjait növelje a bányászok terhére. Ez a magyarázata annak, hogy 1958-ban, a válság évében, amikor csökkent a termelés és gyarapodtak az eladatlan szénkészletek, s amikor a bányászok munkanélkülisége nagy méreteket öltött, a nyugatnémet szénmonopoliumok tiszta profitja mégis 800 000 000 márka volt, nagyobb mint 1957-ben, amikor még nein kezdődött meg a válság. A bányatulajdonosok kihasználják az állandóan fenyegető munkanélküliséget és embertelen munkafeltételeket szabnak. A fokozott munkaütemek és a baleseteknek minden második bányász áldozatául esik. Még a nyugat-német szövetségi munkaügyi minisztérium hivatalos statisztikája szerint is évente 1000 bányász veszti életét munkabalesetek és a munkavédelmi intézkedések elégtelensége miatt Nyugat-Németországban. Mindehhez még hozzájárulnak az egyre fokozódó elbocsátások,amelyekről a nyugati hírügynökségek jelentései beszámolnak. A nyugat-német szénmonopóliumok legújabban az egyéni elbocsátásokról áttértek a tömeges elbocsátásra, s 1959 közepétől újból közel 100 000 nyugat-német bányász maradt munka nélkül. A Ruhr-vidéki Fémbányászati Munkaadók Egyesületének programja újból több tízezer bányász elbocsátását irányozza elő. Elsősorban azokat bocsátják el, akik nem bírnak lépést tartani a pokoli munkaütemmel. S amíg a munkaütem állandóan növekszik, s az emberek ezrével dűlnek ki a munkából, addig a nyugat-német bányászok „szerencsésebb“ részének munkabére egyre csökken. Éppen a munkafeltételek és a bányászok életszínvonala ellen indított támadás, valamint a szén árának felemelése tette lehetővé, hogy a ruhr-vidéki monopolisták, a válság körülményei között is, jelentős nyereséget vágjanak zsebre. Az utóbbi hónapok és hetek eseményei azt bizonyítják, hogy a nyugat-német bányászok a monopolisták támadásaira megfelelő választ adnak. A harcot nemcsak gazdasági követelésekért, az elbocsátások megszüntetéséért, a munkafeltételek megjavításáéért, a munkabérek emeléséért indították meg, hanem egyszersmind az Európai Szén- és Acélközösség ellen is, a NATO háborús törekvései ellen, a Bundeswehr atomfelfegyverzése és a bonni militaristák revansista tervei ellen is. A bányászok harca a sztrájkok számának növelésében, tiltakozó tüntetésekben nyilvánul meg. A nyugatnémet proletárság, amelynek a bányászok jelentős részét képezik, olyan erővel rendelkezik, hogy képes legyőzni a nyugat-németországi finánctőke és monopolkapitalisták minden támadását. III. Honnan jött Hitler? Ki volt Hitler, akinek nevével kapcsolja össze a történelem az emberiség leggyászosabb 12 esztendejét? Valóban csupán egyetlen ember gonoszsága vagy beteg agya okozhatta milliók és milliók borzalmas halálát, országok pusztulását, évezredes műkincsek, az emberi tudás és kultúra legnagyobb értékeinek semmivé válását? Ugyan ki hinné ezt? Egyetlen ember egymaga vajmi keveset tehet. De ha mögötte áll valamilyen erő, amelynek hatalmában ez az ember sakkfigura, ide-odatologatható bábu, akkor már az egyetlen ember is veszedelmet jelent. Mert végrehajtója a mögötte álló erő gonosz terveinek, akaratának. Ilyen tologatható sakkfigura volt Hitler. Az az erő pedig, amely mögötte állt és kénye-kedve szerint mozgatta őt: a nemzetközi imperializmus, amely aranyat csinált milliók és milliók kihulló véréből, meggazdagodott a földig rombolt, fölégetett városok és falvak hamujából, a mártírok levágott hajából, iparilag feldolgozott csontjából. Hitler halott. De az az erő, amely mögötte állt és diktálta neki a pusztító, romboló terveket, nyomban Hitler pusztulása után elkezdte keresni a maga új figuráit, az új hitiereket. És ma, 15 esztendővel a nácik legyőzése után, már újból felütik fejüket a nemzetközi imperializmus új ügynökei. A fasizmus jelei bukkannak föl a világ különböző részein a házak falán, az utcakövezeten, népgyűlési ' szónokok rikácsoló beszédeiben. Ki! csoda ma a nemzetközi imperializ- i mus első számú ügynöke ? Az-e, aki ! a leghangosabb, vagy az, aki a fájdalom színlelt krokodilkönnyeit hullatja? Nem tudhatjuk. De minden becsületes embernek kötelessége ébren őrködnie az emberiség felett; ezért, tanulságul, fegyverként az éberség harcához ismertetjük most, röviden Hitler életrajzát. Hitler osztrák származású. Az Inn folyó melletti Barunau városkában született 1889. április 30-án. Apja „császári és királyi“ vámtisztviselő, akit eredetileg Alois Schickelgrubernek hívtak, és csak harmadik házasságából származott Európa szerencsétlensége. A Führer, aki rendkívül sokat szeretett magáról beszélni és beszéltetni, különös módon mindig mélységesen hallgatott családjáról és családi kapcsolatairól. Hivatalos életrajzírói is csupán két leánytestvéréről tesznek említést. De az apa első házasságából is származott egy fiú, akinek hollétét mindvégig sűrű homály fedte. Sőt, a harmadik házasságból ugyancsak származott egy fiú, s eredetinek azt hívták Adolfnak, míg a későbbi Führert Róbert névre keresztelték . .. Ez a harmadik házasságból származó fiú gyenge elméjű volt, s mint ilyet egyszer s mindenkorra felmentették a katonai szolgálat alól. Beteges hazudozó, besúgó, tolvaj és okirathamisító Hitler — hogy elkerülje a katonai behívást — ráveszi, gyenge elméjű öccsét, hogy cserélje el vele nevét és iratait. Ettől az okirathamisítástól kezdve hívták a későbbi Führert Adolf Hitlernek. Az eredeti Adolf, a gyenge elméjű öcskös, akkor egy időre eltűnik. Ám néhány év múlva, amikor Hitler az 1923-as első, sikertelen náci puccs miatt öt évi várfogság-büntetést tölti Landsbergben, ismét megjelenik. Otto Lurker, a landsbergi vár gondnoka, aki maga is nácipárt tagja volt, emlékirataiban elmondja, hogy Hitler pártjának vezető emberei, Hitler kívánságára, nyomban kituszkolták a szobából a félkegyű öcsköst, autóba ültették és sok pénzzel ellátva külföldre csempészték. (Folytatjuk.) w l>roncni Olasz Koziarsasayi emim szerdán különvonaton Moszkvából Leningrádba utazott. Leningrádban mindenütt nagy tömegek üdvözölték az olasz vendéget. Az olasz államfő rövid pihenő után a Palota teret, majd Leningrád néhány nevezetes épületét és műemlékét tekintette meg. ♦ A Német Demokratikus Köztársaság televíziója február 8-án tartotta a „Lembergi gyilkosság“ című új dokumentumfilm bemutató előadását, amely a szocialista és kapitalista országokban összegyűjtött okiratok és. fényképek alapján szemléltető képet nyújt Oberländer bonni miniszter politikai karrierjéről. ♦ Ciprus dél-nyugati részén több község lakossága február 7-én Xylofago faluban nagy tiltakozó tüntetést rendezett az angol kormány ama törekvései ellen, hogy a ciprusi brit támaszpontokat bővítsék. ♦ A csehszlovák parlamenti küldöttség Zdenék Fierlinger, a Nemzetgyűlés elnökének vezetésével szerdán, február 10-én reggel egyheti tartózkodása után elutazott Hanoiból. ♦ Münchenben, Bajorország fővárosában e napokban mintegy 20 000 röplapot osztottak szét, amelyekben az atomkísérleteket az emberiség elleni gaztettként elítélik. ♦ C. M. G. Argwings Khodek, Kenya Afrikai Kongresszusának elnöke a tuniszi értekezlet résztvevőinek összejövetelén kijelentette: Kenya népe elszántan küzd azért, hogy függetlenségét még ebben az évben elnyerje. ♦ A Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság illetékes szervezetei e napokban szerződést írtak alá, amely szerint a Szovjetunió részt vesz a heluani vasművek átépítésében, amely üzem egyedülálló az EAK egyiptomi területén. •ákt kkk k k-k kk kk kkk * ***-*»»*•* <n Aláírták a csehszlovák —indiai kulturális egyezményt 3» . J a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja - Kiadja a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal kladővállalata. - Megjelenik Hetente kétszer - Szerkeszti b szerkesztőbizottság - FöszeryTWkwk kesztö: Major Sándor — Szerkesztőség és kladőhitaval: Bratislava Suvorovová 16 — Telefon: főszerkesztő 243-46, titkárság 356-80. - Telefonközpont. 359-41. 359-42 , 359-43. - Belső Földműves vonalak: Mezőgazdasági osztály 632, aglt-prop. oszály 634, szakmelléklet 636. - Nyomja e Polygrafioké zävody n. p„ Bratislava, ul. februárového vííazstva 6,'d -. Terjeszti a Fosta Hirlapszolgálata. : Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél Előfizetési díj évente 36,40 korona. ~ “ A-756520 *
