Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-02-10 / 12. szám
Ez már fajtiszta tehén. Első laktációjában 3800 liter 3,9 %-os zsírtartalmú tejet adott. legre. Innen pillanatok alatt az istállóba kerül egy-egy adag tej, s annak a borjak olyan ügyesen véget vetnek, hogy nincs ideje lehűlésre. Az 1 — 60 napos borjak átlagos napi súlygyarapodása 46 — 47 dkg, és ami a legfontosabb, választás után sem vesztik el a „tejhúst“. Ez pedig nagyon fontos és nem csupán a módszeren múlik, hanem leginkább azon, hogy érvényesül a régi közmondás: a gazda szeme hizlalja a jószágot. A borjúistállóban két növendéktenyészbikát is tartanak. Nagyon szépek, de megfeledkeztek a járatásukról. Ezeket csak kötélen és erősmarkú emberek tudják kivezetni. Az országos tenyészállatvásáron viszont mintha szalmaszálon vezetgették volna a tenyészállatokat; a jószág olyan vigyázva követte a gazdáját, mintha attól tartott volna, hogy elszakad a köteléke. Ebből a híres borjúistállóból választás után nyitott istállókba kerülnek a borjak, zárt istállóba pedig csak akkor jutnak vissza, ha már tehenekké váltak. A tehénistálló meleg, de nem nedves, hanem szellős. Fajtenyésztésről még szó sem lehet, mert annyira vegyes az állomány, mint azelőtt az országos állatvásár, de a tehenek átlagos évi tejtermelése így is meghaladja a 3000 litert. Ez évre az állattenyésztők 3100 literes átlagos tejhozamot terveztek, a szocialista munkabrigád pedig 10 literrel még ennél is többet vállalt tehenenként. A két járás versenyében nehéz lenne megállapítani, vajon jelenleg melyik áll az élen, de az bizonyos, hogy az győz, amelynek — a nagylúcsiak példáján — minél 'több EFSZ-ében nem csupán a módszerre támaszkodnak, hanem a módszerhez szükséges szorgalmas munkára és szaktudásra alapoznak mindent. Csurilla József Az elöhizlalás fontossága A Nagymegyeri Állami Gazdaság ronkai részlegén a fiaztatóban a mennyezetről jelentős darabon lehullott a vakolat. A részleg vezetősége megállapította, hogy amióta a vakolat lehullt, bár ez építészeti hibának számít, növekedett a malacok súlygyarapodása. Nem is vakoltatták újra. Ez nem szakszerű megoldás, de ezzel is levegősebbé vált a fiaztató és kedvezően hatott az állatok egészségére. Ebből is láthatjuk, hogy a véletlen is milyen eredményre vezethet. Mégsem helyes, ha a véletlenre bízzuk magunkat. Minden esetben ki kell kutatnunk azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják az állat egészségét és takarmányértékesítő képességét. A hizlalásra fogott sertéseknél elsősorban prőbaetetéssol győződhetünk meg arról, hogy az állatok miképp értékesítik a takarmányt. Ha mérés után azt vesszük észre, hogy elmaradt a kívánt eredmény, akkor keressük meg ennek az okát. Minden takarmányféleségnek megvan a zsírtermelő képessége. Ennek menynyiségét szinte matematikai pontossággal megállapították minden takarmányféleségre vonatkozóan, például 1000 gramm emészthető fehérjéből 235 gramm zsír, 1000 gramm nádcukorból 188 gramm, 1000 gramm keményítőből 248 gramm zsír képződik a hizlalás alkalmával. A matematikai pontosság azonban, sajnos, gyakran csak elméletben lehetséges. Voltaképpen a takarmányt jól értékesítő állatokat veszik alapul a számításhoz, a két szélső határ, a rossz és kiváló állat felborítja a rendet. Ezenkívül több tényező is közrejátszik. Ilyen például az állat gondozása, tisztántartása, edzettsége, az etetés módja és — amint a fenti példából látjuk — maga a környezet. Közhely már, hogy a táplálék alkatré44 ! tó WQA&kSÁ// I960, február 10. szei hidrolízisen esnek át az állatban, emésztés közben. Egyszerűbben szólva, vízzel kötődnek különböző enzimek befolyására. A fehérjék, szénhidrátok elbomlanak, s ezeket vízzel kötődve használja fel a szervezet építőkőül a test gyarapítására, fejlesztésére vagy erejének növelésére. Éppen a hízósertéseknél kell arra ügyelni, hogy minél kevesebb tápanyagot fordítson az állat erejének a fejlesztésére. Például túl hideg istállóban jelentős tápanyagot használ el az állat szervezete a hőtermelésre. Szellőzetlen, sok széndioxidot tartalmazó levegőjű istállóban pedig lanyba vérkeringés és enzimek működése miatt is fellépnek tápanyagveszteségek, vagyis az állat nem használhatja fel teljesen a tápanyagot a súlygyarapodásra. Ennél persze még nagyobb körülmények is közrejátszhatnak. Képzeljük el, hogy a több hónapig tartó hizlalás alatt mennyi tápanyag megy veszendőbe, ha nem befolyásoljuk az állat takarmányértékesítő képességét. A hódosi EFSZ-ben egy ízben csak azért volt alacsony a hízók súlygyarapodása, mert túlzsúfolt volt a hizlalda. Emiatt komoly veszteségek érték a szövetkezetét. Az előhizlalásnál természetesen már megállapíthatjuk a takarmánynormákat és ellenőrizzük a takarmány értékesítést, vagyis etetési kísérleteket hajtunk végre. Pontosan betartjuk a takarmányadagokat és a legjobb hízási körülményeket biztosítjuk az állatok számára. Az első hízási dekád után megállapítjuk a súlygyarapodást és kiszámítjuk, hogy a megetetett takarmány előidézte-e a kívánt súlygyarapodást. Ügyelni kell azonban a takarmány minőségére, s az állat takarmányértékesítő képességét is tekintetbe kell venni. Ez fajta és egyed szerint is változhat, sőt az állat kora is befolyásolja; például ha a kismalacokat kielégítő fehérjedús takarmánnyal etetjük, később, amikor hizlalásra kerülnek, jobban értékesítik a szénhidrátokban gazdagabb takarmányt. Az is nyilvánvaló, hogy a kifogásolható minőségű takarmány nem válthatja be a hozzáfűzött reményeket. Mindenesetre az elöhizlalás első szakasza után megállapított súlygyarapodásból kiindulva kiszámítjuk a takarmányértékesítést, s így rájövünk a hibákra. Ha a takarmányértékesítés kielégítő, akkor a megszokott módon folytatjuk az etetést és a körülményeken sem változtatunk. De ha messze járunk a kívánt eredménytől, akkor közvetlenül keressük meg ennek az okát. Ha nem is sikerül teljesen megtalálni, akkor is sok tápanyagot takaríthatunk meg és olcsóbbá tehetjük a zsír- és hústermelést. Ilyen esetben a hizlalási körülményeket a takarmány minőségét, mennyiségét, az állat gondozását és magát az állategyedet tartsuk szem előtt. Ezekből a tényezőkből kell kiindulnunk a hibák kiküszöbölése felé. A próbaetetést természetesen lehet csoportosan vagy egyedi módon végezni. A próbaetetés, vagy pedig az előhizlalás első szakaszának értékelése igen fontos; például ha havonta 5kg-nál nagyobb súlygyarapodást érnénk el a helyes etetéssel, akkor 1000 sertésnél már ez 5000 kg-ra rúg. Ezáltal csökken a kiadás és emelkedik a jövedelem. Bagota István Háziállatok is terjeszthetik a gyermekbénulást Egy kilencéves glasgowi (Anglia) kisfiú meghalt gyermekbénulásban. A gyermek néhány nappal a megbetegedés előtt csókolgatta hullámpapagájukat, amelynek röviddel azelőtt megbénult a lába. A vizsgálat kiderítette, hogy a papagáj szervezetében ugyanannak a vírusnak a nyomai lelhetők fel, mint amilyen a kisfiú halálosan végződő gyermekbénulását okozta.
