Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-02-10 / 12. szám
A szőlőkaró tartósítása tíogy a szőlőkaró minél tovább tartson • talajban, különböző anyagokba beáztatják. vagy azokkal bekenik Az 5 — 10 5'c-os hideg vagy meleg rézgálicoldat is bevált szer. Ha a rézgálicot hidegen használjuk, körülbelül két hétig kell benne a karókat áztatni, meleg oldatban viszont csak addig, amíg az oldat ki nem hűl. A beáztatás annál könnyebben megy, minél nyersebb fából készítjük a karót. A rézgálic erős gombaölő hatása a karó élettartamát igen megnöveli. A kőszénkátránnyal végzett tartósításhoz a kátrányt először feloldjuk. A kátrány azonban jó minőségű legyen. Forraláskor a kátrány erősen megduzzad, ezért az üstbe egyszerre csak keveset tegyünk. A kátrány gyúlékony, tehát az üst mellé homokot vagy homokos földet készítsünk, hogy ha kigyulladna. azonnal elolthassuk, mert vízzel nem lehet eloltani. A kőszénkátránnyal csak a száraz karókat tartósítjuk. A. karónak a földbe kerülő részét 10 — 15 percig a forrásban levő kőszénkátrűnvba állítjuk, kiszedés után lecsurgatjuk és kiszárítjuk. Az egyszeri beáztatás vagy bemázolás nem elegendő. A köszénkátránnyal vagy karbolineumnial tartósított karókat csak 2 — 3 év Szülőfalumban nagyon kevés gyümölcs termett, pedig szükség volt a jó gyümölcsre. Az EFSZ megalakulásától azonban már sok minden megváltozott. A szövetkezetesek elhatározták, hogy nagyobb területen hozzákezdenek a gyümölcstermeléshez. Olyan fajtákat is termelnek majd, amilyeneket eddig nem termeltek vagy csak kevés termett belőlük. így elsősorban a szóló, alma és körte termesztését akarják fellendíteni. Az eddigi egyedüli szőlőültetvényt már A villám nagyon sok emberéletet oltott már ki és rengeteg kárt okozott. Nem csoda tehát, hogy még a legbátrabb ember is szívesen érzi magát teljes biztonságban, ha kitör a vihar. A villámsűjtotta emberek nagy részét fák alatt találták holtan. Hiába a sok jó tanács, ha meglepi az embert a zivatar, ősi ösztönétől hajtva menekül az első legprimitívebb fedél alá, amelyet a természet nyújthat. Ezért van az, hogy a villámcsapást igen sok esetben a fák alatt kapják a szerencsétlen emberek. Néhány évtized óta tartó megfigyelések alapján statisztikai adatokat gyűjtöttek a villámcsapásokról, s meglepő felfedezésekre jutottak. Kitűnt ugyanis, hogy a villámcsapások leggyakrabban a juhart, mogyorót, szilt, berkenyét, égert, tölgyet, nyárt és fűzfát érik. Az utóbbi három vezet a statisztikai kimutatás élén. Az említetteken kívül a jegenyefenyő (Abies alba) veszélyesek menedéknek. Jóval kevesebb villám éri a többi fenyőfélét. Egészen ritkán éri villámsújtás a diót, gyertyánt és bükkfát. Tudvalevő, hogy a fa annál rosszabb vezető, minél nagyobb az olajtartalma. Jól vezetik az elektromosságot a magas nedvtartalmú, olajban szegény fák. Az élő fák viselkedése a villámcsapással szemben ezzel magyarázható: I960, február 10. 46 múlva ajánlatod felhasználni, ugyanis ennyi idő szükséges ahhoz, hogy az"*illó anyagok eltávozzanak. Ezt a tartósítást ne úgy alkalmazzuk, mint ahogy a szölőskoi EFSZ-ben tették. A hideg kátrányba csak épphogy beállították a karókat, majd minden lecsurgatás és szárítás nélkül hordták is a szőlőbe, és behelyezték a tőkékhez. Ennek többféle a hátránya. Egyik az, hogy a lecsepegő folyadék megperzseli a fiatal hajtásokat és a kátrány vize mind a szőlőn, mind a boron érezhető. Hogy minél több hibát elkerüljünk, a tartósítást még télen végezzük el. amikor az egyéb munkák a szőlőgazdaságban szünetelnek. Az említett tartósításokon kívül kisebb mértékben használják a karók színesítését. Főleg a karónak azt a részét égetik meg, amely közvetlen érintkezésbe kerül a talaj felszínével. Mivel ez a része gyakran kiszárad és máskor átnedvesedik. hamar romlásnak indul. A karót annyira égessük meg, hogy 3 — 5 mm vastagságú szénréteg képződjék rajta. De a vékony karó égetését nem ajánlhatjuk. mert attól nem erősebb, hanem gyöngébb lesz. Csatlós István (Bés) 20 hektárral kibővítették és még tovább szeretnék növelni a bortermelést. A napos. porhanyós talajú déli lejtökön a termelési viszonyok kedveznek a szőlőnek. Ezenkívül a régi gyümölcsösöket felújították és a fiatal csemeték ezreit ültették a mezei utak mentén. Ezeken néhány év múlva megjelenik a vitaminban gazdag, zamatos gyümölcs. Balázs László. az Ipolysági Műszaki Iskola tanulója olajtartalomban leggazdagabb élő fánk a dió, a bükk és a gyertyán. Szegényebbek a fenyők, de alig van olajtartalmuk a fennt említett veszélyes menedéket adó fáknak, amelyek között első helyen áll a tölgy, valamint az igen sok nedvet tartalmazó nyár- és fűzfa. Protein a levegőből Miként nyerhetünk a növények leveleiből proteineket, vagyis fehérjeanyagokat? E feladat megoldása különösen fontos a világ azon részeiben, ahol a hústáplálék ritkaság. Nemrégiben ismeretessé vált, hogy az angol N. W. Pirié és munkatársai Í8 évi munka eredményeként olyan gépet szerkesztettek, amely túróra emlékeztető lágy, zöld massza alakjában proteineket von ki a zöld levelekből, különösen a viszonylag hasznavehetetlenekből, mint például a burgonya levele, valamint a csalán és a tarlófüvek. Az így kapott pép rendkívül gazdag proteinekben: azokat a létfontosságú tápanyagokat tartalmazza, amelyekhez egyébként hús és sajt révén jut az ember. A kísérletek során baromfit és sertéseket tápláltak vele eredményesen. A kivonatból 1958-ban fél tonnát készítettek, s ezt mélyhűtötten tárolják a további kísérletekhez. A pépnek földes, de nem kellemetlen, spenótra emlékeztető íze van. Most éppen arra törekszenek. hogy az ízét megjavítsák, s ezáltal emberi táplálékul is fel lehet majd használni. Műhelyt építettek a diákok A Szenei Tizencgyéves Magyar Középiskola tanítói, tanulói és szülői közössége megértette a párt határozatát és felhívó szavát. Párkány Antal igazgató elvtárs összehívta a tanítókat, a szülői munkaközösség tagjait, s együtt megvitatták a politechnikai képzés problémáit. A vita során felmerült a helyiség kérdése. A vélemények egyöntetűek voltak. Tanítók, szülök lelkes felajánlása során határozat jött létre, hogy az iskola új műhelyeket épít. A munkába a tanulóifjúság is belekapcsolódott. Napról napra jobban ment az építkezés. A lelkes diáksereg mint a méhraj sürgölődött az építkezési munkákban. különösen a harmadfokú tanulók teltek ki magukért. A szakmunkákat a szülők vállalták, s ígéretük szerint becsületesen el is végezték. Műhelyeik ma már az utolsó simítások előtt állnak, s hamarosan megkezdődik a szakszerű politechnikai oktatás iskolánkban. Korszerű műhelyek, szertár és fürdőhelyiség áll a diákok rendelkezésére. Iskolánkban eddig nem beszélhettünk konkrét politechnikai képzésről, mert felszerelésünk, helyiségünk és szakoktatóink nem voltak. De idén már — az általános iskola tanrendje alapján — a hatodik osztálytól a tizedik osztályig bevezetjük a tanulók szakszerű politechnikai képzését. A fa- és fémmegmunkálás szakoktatók, mesterek irányításával folyik majd. s ezáltal biztosítjuk ifjúságunknak az élethez szükséges gyakorlati feltételeket. Közös munkával megteremtettük a helyes irányú fejlődés alapfeltételeit a szocializmus útján, amely a kommunizmus felé vezet. Dukon József tanító (Szene) Műbogáncs — a villámzár utóda Tudvalevő, hogy a ruhánkra tapadó bogáncstól milyen nehéz megszabadulni apró horgai miatt. Nos, a svájci George de Mestral elhatározta, hogy villámzár helyett a bogáncs horgaihoz hasonló „textilzáral“ készít. Hosszas kísérletezés után így szerkesztette meg a Velcro-t (a velvet =»' bársony és a crochet = horog szavak' összevonása) . Ez tulajdonképpen kézzel egymásra nyomott két nylon szalag. Az egyiken kampóeskák vannak, amelyek belekapaszkodnak a másikon levő bolyhokba és így az anyag összelapad. E látszólag egyszerű eljárás gyakorlati megvalósítása kevésbé volt egyszerű. Nem ment könnyen a megfelelő textilgépek szerkesztése. Néhány évi munka után. 1958-ban megindult a „textilzár“gyárlás. s e termékeket a konfekcióipar az idén már nagymértékben alkalmazza is. Bútorlapok töltése kukoricacsutkával A bútorlapok úgy készülnek, hogy két nemesebb faanyagienioz térközét silányabb minőségű fával töltik ki. A Szovjetunióban végzett kísérletek eredményeként a fát újabban kukoricacsutkával helyettesítik. Ezt megelőzően fertőtlenítő anyaggal, például formalinnal átitatják, majd apró karikákra szeletelik, azután úgynevezett rázó-asztalra helyezik, hogy arányosan elosztódjék. Ezt kővetően pedig müenyvvel összeragasztják. Az így előkészített csutkaréteget melegített fémlapokkal kellő vastagságúra sajtolják, s máris beépíthető a nemes falemezek közé. Az ily módon gyártott bútorlemezt nem lehet megkülönböztetni a fabetétestől. Gyümölcstermő vidék lesz Várgede Milyen fákat sújt leggyakrabban a villám?
