Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-02-10 / 12. szám

A talajerő fokozása Soha olyan megbecsülésben még nem részesült a föld, mint a szocializmusban. A föld mint a legfontosabb termelési tényező csak korlátolt mennyiségben áll rendelkezésünkre, nem szaporítható. De a növénytermelést mégis fokoznunk kell, mert az életszínvonalunk emelkedése a termények mennyiségétől és minőségétől függ. A talajra fordított rendkívüli gondos­kodás tanújele az a sok értekezlet is, amelyek a föld termőképességének foko­zásáról folynak. Nemrégen Bratislavában, majd Nyitrán, később Olomoucon orszá­gunk kiváló szakembereinek bevonásával tájékoztatták a gazdatársadalmat arról, hogyan használja ki földjeink termőké­pességét. Azt a terméshozamot, amelyet a párt­­kongresszus feladatul tűzött elénk, csak­is a föld termőképességének tökéletes kihasználásával érhetjük el. Ez alatt nemcsak a meglevő termőtalajaink jobb agrotechnikáját és trágyázását értjük, de az elhanyagolt földek bevonását a művelésbe és az egész országra kiter­jedő talajjavításokat is: a mocsaras és pangó, nedves földek lecsapolását, a szárazságtól szenvedő földek öntözését, a futóhomok megkötését és termővé tételét, a szikes talajok sziktelenítését stb. Az egész ország megmozdult ennek a célnak az érdekében. Pártunk a közigaz­gatással és a vezető gazdasági szakem­berekkel karöltve minden anyagi és er­kölcsi áldozatot latba vet, hogy a föld megkapja azt a gondosságot, amelyet megérdemel. Nagy gondot kell fordítanunk a szük­séges és jő talajmüvelésre, amely nem sablonosán megy végbe, de számol a talaj kívánalmaival, az éghajlati és a geonómiai feltételekkel is. Szakkörökben már régen ismert tény. hogy aki a talaj biológiáját figyelmen kívül hagyja és nem számol a talajban élő apró szerves lények életfeltételeivel és munkásságá­val, az csak véletlenül érhet el jó ered­ményt. A talaj fizikai tulajdonságának Ismerete nélkül nem lehet jő talajmun­kát végezni, mert ezek a tulajdonságok messze kihatnak a művelés módjára és végrehajtásának idejére is. A trágyázá­sok száma, ideje, minősége, bár csak láncszeme az agrotechnikának, helytelen alkalmazás esetén az egész láncot ve­szélyezteti. Azoknál a talajoknál, ame­lyek szerkezeti romlás vagy természetes BMBSElgSSiaMHHBBaHSaMSaHS! hektárhozamra átszámítva 5056 liter, a 8. parcella pedig 5063 liter tejet ered­ményez. A fentiekből láthatjuk, hogy amíg az 1. parcella hektárhozama 14,96 mázsával volt kevesebb, mint a 8. par­cella hektárhozama, a tápanyagtartalom szerint várható tejhozamban már 2393 liter, ami az előzőnek a kétszeresét je­lenti A növénytermelésben pedig nem­csak a termés mennyiségét, hanem a minőségét is szem előtt kell tartani, hisz leginkább eszerint alakult a termelési költség. A rétek trágyázásában legfontosabb tehát a nitrogéntrágya, mert ezt a nö­vényzet szerves nitrogénné alakítja, s ezáltal értékesebb takarmányt nyerünk, ami lényegesen befolyásolja az állat ter­melékenységét. Huszti Elemér (Tornaija) 42 rÍHí^A^AS/í// I960, február 10. okok miatt mezőgazdasági termelésre nem alkalmasak, javító behatásokra van szükség. A hangsúly a levegő és a víz kedvező arányán nyugszik. Csakis az olyan talaj termőképes, amelynél ez a két tényező összhangban áll. A túl sok víz a levegőt kívánó aerob baktériumok pusztulásához vezet, ezáltal a növény felvehető ásványi tápanyagainak terme­lése szünetel, a nitrogénes tápanyagok visszafejlődnek, s a növény által köny­­nyen felvehető salétromsavas nitrogént ismét ammóniummá, nehezen felvehető nitrogénné alakítja át. Ezt a helyzetet csakis alapos és mélyreható talajszellőz­tetéssel lehet megváltoztatni. A vízhiány­ban szenvedő talajoknál viszont mester­séges úton kell a vízkészlet helyreállítá­sáról gondoskodnunk. Ezt öntözéssel érhetjük el. Az öntözés történhet ter­mészetes vízforrásokből (patak, folyó) vagy kutakból. A természetes vízellátás mindig jobb, mint a mesterséges. Mindenesetre a fokozottabb vízellátás bőségesebb trágyázást kíván, de a ter­méshozamok emelkedését jelenti. Nem szabad a bőségesebb műtrágyá­zásról megfeledkeznünk. A műtrágyák egy részét ősszel, szántással kell a ta­lajba juttatni. A bővebb termés dúsabb gyökérfejlődéssel is jár, ami a talaj televénymérlegét javítja, s egyben a mélyebb szántás a 'gyökerek mélyebb talajbehálózősát is jelenti. Talajaink je­lenlegi 0.5 —1,5 %-os televénykészlete bizony nagyon kevés. A harmadik ötéves terv egyik komoly feladatát épp a talaj televénytartalmának növelése jelenti. A talajjavítások sorába tartozik a ter­mőréteg mélységének fokozása is, ame­lyet mélyebb szántással vagy altalaj­­túrókkal érhetünk el. Különösen ott lesz a termőréteg mélyítésének jelentősége, ahol az altalaj összetétele szöges ellen­tétben áll a feltalajjal és vízátnemeresz­­tő. Ha az altalaj jobb összetételű, mint a feltalaj, akkor fokozatos felhozással és a feltalajjal történő összekeveréssel javíthatjuk a termőréteget. Sokszor bio­lógiai eljárást választunk a talajmélyl­­tésre. Először mélyen gyökerező pillan­gós növényekkel mélyítjük a termőréte­get és csak azután szántjuk mélyebben a talajt. A talajjavításban különös jelentősége van a zöldtrágyázásnak. Ezen a téren nemcsak a homoktalajok szerves trágyá­zása jöhet szóba, de a kötött talajoké is, amelyek a zöldtrágyától könnyebben mü­­velhetövé válnak. Fontos feladat az eróziós károk meg­­gátlása is. Lejtős talajaink rákfenéje a talajerózió és az ezzel járó talajerő­csökkenés. Mezőgazdaságunkat súlyos millióktól fosztja meg az a kár, amelyet a televénydús termőrétegben a vízmosás okoz. Ez ellen a veszedelem ellen helyes agrotechnikával, megfelelő vetésforgóval védekezhetünk, de a meredekebb lejtők művelésének megváltoztatása és a kopár lejtők befásítása sem hagyható figyel­men kívül a talajvédelemben. Különösen Szlovákia hegyes-dombos vidékeinek szalagparcelláin fordul elő a lejtőmenti művelés esetén a talajerózió veszedelme, s ott elsősorban szükséges a talajok át­csoportosítása és a rétegvonalak irányá­ban végzett szántás (szintvonalas műve­lés). A gyomirtás sem maradhat az eddigi keretek között. A gyomok 20 — 30 °/o-os kárt okoznak a termelésben. A helyes gyomirtással a kár felére is csökkenhet. Komolyan kell foglalkoznunk a szél okozta erózióval is. Különösen Szlovákia déli, hótakaró nélküli vidékein gyakori a szélerózió. Ki ne emlékeznék az 1951. év február végének egy hétig tartó szél­kárra, amikor az árkokban 1 Vi — 2 m vastag földet is összehordott a szél. A növényzet pedig, mint a csonk, úgy állt ki a földből, amíg a szelet követő éjszakai fagyok teljesen el nem pusztí­tották. A szélerózió ellen fásítással kell véde­keznünk. A talaj erejének fokozásához tartozik a hófogás is. A hőtakaró nemcsak a fagy ellen védi a növényzetet, de fokozza a talaj víztartalmát is. Ilyen és hasonló problémákkal foglal­koztak az értekezletek. Amint már em­lítettem, államunk is óriási áldozatokat hoz ebben az ügyben. Nem elég azonban ehhez csupán az áldozat, szükséges a termelő ereje is. Kizárólag a szövetkezeti szellem és a tagok közös munkája viheti diadalra a talaj termőerejének fokozását, Dr. Frideczky Ákos, gazdasági mérnök, egyetemi tanár Legújabb gyártmányú robotmotorunk na gyón jól bevált a kertek és kísérleti parcellák művelésére; rétgyalu, simító.ekekapa, kultivátor, tárcsa, henger és ezenkívül sok más talajművelő eszköz szerelhető rá.

Next

/
Thumbnails
Contents