Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-02-07 / 11. szám

Egyesítenünk kell a két német államot

Hruscsov elvtárs válasza Adenauernek

A moszkvai lapok közölték Hruscsov elvtárs válaszát Adenauer nyugát-hémet kancellár január 8-1 üzenetére.

— Az általános leszerelést az emberiség legfontosabb megoldásra váró kérdésének tartjuk — Írja Hruscsov. — A Szovjetunió nemcsak elismeri a kérdés rendkívül fontosságát, hanem gyakorlati lépéseket is tesz annak megoldására. A Szovjetunió azt akarja, hogy egyetlen ország se létesítsen titokban fegyveres erőket és veszélyeztethessen más népeket azáltal, hogy egy agresszió befejezett ténye elé állítja őket.

— A Szovjetunió nem helyezkedik a várakozás álláspontjára — hangsúlyozza a szovjet kormányfő, majd emlékeztet a Szovjetuniónak arra az elhatározására, hogy egyoldalúan harmádára csökkenti fegyveres erőit.

Hruscsov elvtárs kijelenti:

'— Egy olyan ország, amely agreszszióra készül, sohasem csökkentené fegyveres erőit. A szovjet kormány úgy vélekedik, hogy az általános és téljes leszerelésről szóló egyezménynyel Összhangban, szigorú nemzetközi ellenőrzéssel kell biztosítani a leszerelés menetét.

A német kérdésről szólva a szovjet á' mfő rámutat arra, hogy az általános és teljes leszerelés feladatának

□□□□□OCX

Feszült a helyzet Szíria és Izrael határán

Szíria és Tzrael határvidéken, a Tibériás-tő közelében február 2-ra'virradó éjszaka húszperces tűzharcra került sor izraeli katonai egységek és az .Egyesült Arab Köztársaság szíriai tartományának' katonai egységei között. Az EAK 1. számú hadseregének képviselője kijelentette, hogy a parancsnoksága alatt álló egységek két esetben megakadályozták az izraeli őrsöket abban, hogy a demilitarizált övezetbe hatoljanak. Az izraeli haderők osztagai még mindig a demilitarizált övezetben táboroznak, ezzel szemben az EAK katonai egységei már kiürítették ezt az övezetet, amely kizárólag az Egyesült Nemzetek Szervezetének fennhatósága alá tartozik.

Az EAK jegyzéket küldött a biztonsági tanácshoz az izraeli határvillongás 'ügyében. Az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztériumának jelentése szerint a kormány felkérte a világszervezetet, hogy vizsgálja meg az izraeli támadás hátterét.

* * ★

• A Norvég Nemzeti Diákszövetség nagy tiltakozó tüntetést rendezett Oslóban a nyugat-németországi antiszemita és neonácista kihívások ellen.

• Az AP hírügynökség jelentése szerint Nyugat-Berlinben fölülvizsgálják az iskolákban használt atlaszokat. Az éj kiadásból kihagyják a Német Demokratikus Köztársaság elnevezést, helyette „Közép-Németországnak“ nevezik.

megoldása a szó szoros értelmében földünk minden országának életbevágóan fontos érdeke.

Alá kell írni a békeszerződést!

— Az önrendelkezés elvéből kiindulva alá kell írni a békeszerződést Németországgal — hangsúlyozza Hruscsov elvtárs. — Mivel egységes német kormány nincs, a két német állammal kell aláírni a békeszerződést, hogy, megszüntessük a második világháború maradványait.

Az algériai fasiszták lázadása nyugati hírügynökségek jelentése szerint lényegében összeomlott. A lázadók megadták magukat a francia hadseregnek. A francia közvélemény egyre határozottabban ítéli el az algériai puccskísérletet; többi közt ezt mutatja 13 millió szervezett munkás egyórás tiltakozó sztrájkja is. A közvélemény soraiban azonban aggodalom tapasztalható, mert a francia kormány a szélső jobboldal elleni rendszabályokkal egyidejűleg intézkedéseket tesz a baloldal ellen is.

A hét elején még heves összetűzések voltak Algírban. Az ejtőernyősök és az idegenlégiósok puszta kézzel, lövés, nélkül csaptak össze a lázadókkal. A zendülés résztvevői azonban egymás után adták meg magukat a hadseregnek. A területi gárda sok tagja fehér zászlót lengetve átmászott a barikádokon és letette a fegyvert a francia katonák előtt.

Tiltakozások Franciaországban

Teljes siker koronázta a francia szakszervezetek hétfői sztrájkját. Ti-A szovjet kormányfő végül leszögezi:

— Ha a Szovjetunió javaslatait elutasítják, akkor nem marad számára más hátra, minthogy aláírja a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Ennek minden következményével egyetemben, beleértve a Nyugat-Berlinre vonatkozó következményeket is. A békeszerződés megkötésével mindenki számára világossá válnék, hogy a fennálló határok megváltoztatására törekedni nem egyéb, mint a háború felé haladni.

zenegy és tizenkét óra között 13 millió dolgozó egységesen beszüntette a munkát, s így fejezte ki tiltakozását az algíri zendülőkkel szemben.

Franciaország nehéz napjaiban mind több dolgozó fejezi ki bizalmát a Francia Kommunista Párt iránt. Ennek egyik jele, hogy az utóbbi napokban sok új tag kérte felvételét a Francia Kommunista Pártba.

A francia demokratikus közvélemény nagy érdeklődéssel várja a helyzet további fejlődését. A V Humanité, a FKP központi lapja vezércikket közöl, amelyben elemzi a politikai helyzetet.

— A nép a lázadás ellen van! — szögezi le a lap.

A Francia Kommunista Párt lapja végül megállapítja:

— A hatalom csak akkor erős, ha elszántan a népre támaszkodik. A nép pedig azt akarja, hogy végezzenek az algíri lázadással és büntessék meg a lázadás felelőseit.

Frey francia tájékoztatásügyi miniszter bejelentette, hogy az igazságügyi hatóságok útján eljárást indíttatnak a lázadásban vétkesek ellen.

Nem akarunk ismét Hirosimát

Tuniszban január 25-én tiltakozó gyűlést tartottak a franciák tervbe vett szaharai atomfegyver-kísérletei ellen. Röviddel három óra után a Kasbach téren százezernél is több ember szorongott. A tüntetők a következő feliratú táblákat vitték: „Franciaországban hajtsatok végre atomrobbantást!“, „Szahara az afrikaiaké!“, „Éljen az afrikai egység!“, „Az atomfegyverkísérlet gaztett!“, „Nem akarunk ismét Hirosimát!“.

Az ünnepélyesen feldíszített emelvényen 29 afrikai ország képviselői foglaltak helyet, akik részt vesznek az afrikai népek második értekezletén. B u r g i b a tunéziai elnök a tüntetés alkalmából mondott beszédében elítélte a franciák szaharai atomfegyver-kísérleti tervét. A gyűlést a késő esti órákig tartó felvonulás követte.

Kik az ,ULTRÁK

A napokban egyre gyakrabban olvassuk az újságok hasábjain és halljuk a rádió tudósításaiban, hogy az algériai „ultrák“ fegyveresen felkeltek a francia kormány ellen. Kik az „ultrák“?

Ezek az emberek az Algériában élő egymillió francia telepes szélsőséges csoportját alkotják. Fasiszták, az arabellenes fajgyűlölet és a teljes gyarmatosítás hívei. Azt állítják, hogy Algéria nem külön ország, hanem Franciaország tengeren túli megyéje. Hallani sem akarnak arról, hogy Algéria lakossága önrendelkezési jogot kapjon, még a legenyhébb formában sem. Addig szeretnék folytatni a háborút a nemzeti felszabadító mozgalom ellen, amíg azt teljesen el tudják taposni.

A francia kormány viszont ma azokat a jobbára polgári erőket képviseli, akik belátták, hogy az „ultrák“ követelése esztelenség, s azt nem támogatja a francia közvélemény. De a nemzetközi helyzet is lehetetlenné teszi az ilyesfajta véres gyarmatosítást. S ezért a kormány bizonyos kompromisszumra hajlik. így kerültek szembe egymással a francia kormány és az „ultrák“.

II.

Miért végeztek a nácik a merénylettel szinte élig kapcsolatban állókkal és miért hagyták futni, az ügybe nyakig belekevert Heusinger tábornokot? Nézzük a tényeket.

Heusinger személyével kapcsolatban már a népbírósági tárgyalás másnapján, 1944. augusztus 9-én különös dolgok történnek. A Völkischer Beobachter, a nemzetiszocialista párt hivatalos lapjának a 7-i és 8-i népbírósági fötárgyalásról szóló igen részletes és egyébként pontos tudósításába egy helyen furcsa pontatlanság csúszik bele, noha a közlésre kerülő szöveget Freisler, majd maga Göbbels propagandaminiszter is átnézte. A Völkischer Beobachter tudósításában Fleislernek Stieff tábornokhoz intézett három kérdése; hogy jelentette-e a készülő merényletet 1.) feljebbvalójának; 2.) közvetlen felettesének és 3.) a Führernek, ez a kérdés egyetlen összevont kérdéssé zsugorodik:

— Jelentette-e ön ezt a gaztettet feljebbvalójának, tett-e róla jelentést a Führernek?

És Stieff három felelete helyett is mindössze ez olvasható a Völkischer Beobachterben:

— Nem jelentettem!

Heusinger neve tehát eltűnik. Véletlen lenne? Forduljunk talán e furcsa ügyben magához Heusinger tábornokhoz, a mai nyugat-német hadsereg egyik legmagasabb beosztású főtiszt, jéhez. „Befehl im Widerstreit“ című, a nyugat-német könyvpiacon nemrég megjelent emlékirataiban a tábornok szinte filmforgatókönyvre jellemző módon leírja az akkori eseményeket.

Emlékiratai szerint Heusingert, három nappal a merénylet után, amelynél egyébként ő maga is megsebesül, a Gestapo behívja és nagyon behatóan kihallgatja. A tábornok könyvében így írja le kihallgatását:

Nyomozótiszt: Az egyik vádlott

(Schmendt vezérőrnagy) azt vallotta, hogy 1944. július eléjén értesítette önt a készülő merényletről. Mit szól ön ehhez?

Heusinger: Ezt nem hiszem. Ez nyilván valami tévedés.

Nyomozótiszt: Majd meglátjuk. Ön hogyan magyarázza ennek a merényletnek a hátterét?

Heusinger: Nagyon egyszerű. Mind• Pekingben aláírták a Kínai Népköztársaság és Csehszlovákia közötti árucsereforgalmi szerződést az 1960- as évre. A jegyzőkönyv szerint a két ország között bővül az árucsereforgalom. Hazánk főképpen gyári berendezéseket, gépeket és gépberendezéseket szállít Kínának, ahonnan elsősorban élelmiszert és ipari nyersanyagot kapunk.

• Az Amerikai Egyesült Államok személygépkocsikat vásárol a Szovjetuniótól. A Moszkvában aláírt szerződés szerint a Szovjetunió ebben az évben 500 Moszkvics-407 márkájú személyautót szállít Amerikának.

• Paraguayban új szakaszába lép a diktatúra elleni harc. A jelenlegi paraguayi helyzet jellemző vonása, hogy a forradalmi mozgalom, amely a nemzetellenes diktátori rendszer megdöntéséért harcol, új időszakába lépett. A paraguayi kommunisták nyilatkozatukban felszólítják a népet, segítse a partizáncsapatokat, egyesítse a partizánok harcát a munkások, parasztok és diákszervezetek harcával, hogy a jelenlegi fegyveres felkelést demokratikus, imperialistaellenes agrárforradalommá változtassa.

• Az albán népgazdaság 102,1 %-ra teljesítette múlt évi tervét. A jelentés beszámol arról, hogy az ipari termelés az 1958. évihez viszonyítva 19,7 %-kal növekedett. A mezőgazdasági talajterület 83,2 %-án szocialista nagyüzemi gazdálkodás folyik.

■sir

Tovább tárgyalnak Genf ben

A három nagyhatalomnak a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről tárgyaló genfi értekezlete az egyezmény-javaslat 6. és 9. cikkelyével foglalkozott. A 6. cikkely a békés célokat szolgáló nukleáris robbantásokra vonatkozik, amelyeket az ellenőrző bizottság felügyelete mellett végeznének. A három küldöttség megegyezett a végleges szövegezésben, úgyhogy rövidesen várható a cikkely jóváhagyása.

ez annak a fejlődésnek a következménye, amely 1941-től, de különösen Sztálingrád óta az ország általános helyzetében végbement. Az egész voltaképpen nem egyéb, mint egy bizalmi válság tetőpontja és az utolsó pillanatban végrehajtott kétségbeesett lépés.

Nyomozótiszt: Kifejtheti ezt részletesebben?

Heusinger: Az az érzésem, hogy (kinek nincs tiszta képe az általános helyzetben bekövetkezett változásokról, sem pedig a katonai gépezet egész vezetési rendszeréről. Szívesen kifejteném ezt önnek írásban ..,

A nyomozótiszt, akit Heusinger ügyének kivizsgálásával megbíztak, belemegy a tábornok ajánlatába. Még aznap elküldi hozzá titkárnőjét, akinek Heusinger mintegy négy és fél oldanyi szöveget diktál gépbe. Ez az okmány rendes szolgálati úton elkerül Müllerhez, a Gestapo főnökéhez, majd tőle Kaltenbrunnerhez, aki viszont átadja Himlernek, az SS birodalmi vezetőjének és így végül is eljut Hitlerhez a főhadiszállásra.

Vajon fnit tartalmazhatott Heusinger „helyzetmagyarázata“ vagy — ahogyan ő nevezi — „emlékirata“? Minden bizonnyal Hitlernek tetsző dolgokról írhatott, mert Heusingert — természetesen szabadlábon — már 1944. szeptember végén a vezéri főhadiszálláson látjuk viszont, ahol személyes kihallgatás céljából jelenik meg Hitlernél. Hogy miről folyt a beszélgetés, nem kell találgatnunk, mert Heusinger beszámol róla emlékirataiban.

Hitler így nyilatkozik erről Heusingernek:

— Tanulmányoztam a fogsága idején készített emlékiratát. Köszönöm önnek ezt az írást. Ez az egyetlen összefüggő kritika, amelyet a háború idején tett intézkedéseimről kaptam.

Minderről beszámol tehát Heusinger emlékirataiban, csupán egyről, a legfontosabbról hallgat mélyen: mit írt azon a csodálatos hatású négy és fél gépelt oldalon? Mi lehetett az, amiért Hitler még köszönetét is mondott neki, sőt személyes kihallgatáson fogadta,- miközben a hóhérok még utólag is halomra öldösték mindazokat, köztük Rommel tábornagyot is, akiknek csak a legtávolabbról is valami közük volt a július 20-i ügyhöz...

Sztálingrádra emlékezünk

Február 2-án dördültek el Sztálingrádban az utolsó lövések. A romok felett átvette uralmát az igazán halotti csend, a gránátoktól felszántott utcákon rendetlen lépésekben meneteltek a német foglyok tízezrei, akikben senki sem sejtette volna a büszke német szoldateszka „felsöbbrendü“ katonát. Ezen a napon hirdették ki a hitleri Németországban az általános nemzeti gyászt. A berlini házakon fekete zászlók lengtek.

Politikusok és tábornokok Berlinben, Rómában, Budapesten, sőt Londonban is feltették maguknak a kérdést: Hogyan történt ez?

Hogyan arathatott ilyen győzelmet az a szovjet hadsereg, amely két éve úgyszólván egyedül viselte a fasiszta hordák óriási nyomását. Hogyan semmisített meg egy 340 000 emberből álló fasiszta elit-hadsereget. Nem tudták elképzelni, honnan vehette az erőt a szovjetország, amelynek éppen a legiparibb és legtermékenyebb része fasiszta megszállás alatt görnyedt? Hogy győzhette le azt a hadsereget, amely majdnem egész Európa erőforrásaira támaszkodott? Beszéltek szerencséről, óriási hidegről, a német hadvezeés hibáiról, csak azt nem akarták tudomásul venni, hogy ugyanabban a Sztálingrádban az első ötéves terv éveiben hatalmas traktorgyár épült. Az összefüggést nem értették meg a sztálingrádi csata és a szovjet emberek példátlan építőmunkája között. Nem értették meg a szovjet ember lelkét, amelyet a kommunista párt nevelt, a végteleti lelkesedést, a hősiességet és a hazaszere tetet. A Szovjetunió ellenségei olyan sokáig csalták a világot propagandájukkal, amíg végül maguk is ennek váltak áldozatává.

Lássuk csak a tényeket. A Nagy Honvédő Háború előestéjén a szocialista viszonyok már a népgazdaság minden ágában győzelmet arattak. Az ötéves tervek időszakában a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása hatalmas sikereket ért el. Emelkedett az anyagi és szellemi színvonal. A szocialista hazafiság foglalta el a helyét a nép szívében, s ez lett a hajtómotorja a gazdaságilag erős, szocialista haza felépítésének.

A kommunista párt útmutató és szervező munkájával kézbe vette a kezdeményezést, irányította az egységes cél felé. A szocialista ország barátai lelkesedtek a sikerek felett, az ellenség azonban ezeket nem hitte el, leértékelte, s nem akarta elismerni a szocialista rendszer fölényét a kapitalizmus felett.

De ezt az előnyt a szocialista rendszer a háború idején is bebizonyította. A Nagy Honvédő Háború első éveiben, amikor a szovjet hadsereg kénytelen volt visszavonulni, a vasutasok keletre vitték a szerelvényeket, a munkások és mérnökök leszerelték a gyárakat és elszállították, a kolhozparasztok elhajtották a jószágot. Az Urálban és a Volgánál új ipar született, amely tankokat, repülőgépeket, autókat, ágyút és lőszert gyártott. A „Mindent a frontnak'.“ jelszó tettekben nyilvánult meg a tízmilliók lelkes, áldozatos munkájában.

. A szovjet hadsereg diadalmas útja Sztálingrádtól Berlinig vezetett. Felszabadította a rab nemzeteket és megszabadította a világot a legnagyobb veszélytől, a fasizmustól.

Hazánk és a többi európai szocialista állam népei lelkesen ünnepük felszabadulásukat, s büszkén hirdetik az egész világnak a szocialista építés gyönyörű sikereit.

A fasizmus azonban újra kísért. Szülőhazája Nyug at-Német ország. Miniszteri székekből és tábornoki szobákból szervezik az új agressziót, a revansizmus telhetetlen szellemét a szocializmus ellen irányítják. A fasiszta kalandorok nem látják az új valóságot. Nem látják álmuk megvalósíthat atlanságát.

Ezekben a napokban Sztálingrádra emlékezünk. Emlékeznie kell erre nemcsak a barátnak, hanem az ellenségnek is. A barát azért emlékezik, hogy megerősödjék a szocializmus végső győzelmének bizonyosságában, az ellenség pedig azért, hogy lássa, mi vár rá, ha a szocialista tábor nagy családjára emeli kezét.

R u d n í k Tibor----------------------------* * * -—:-----------------------Összeomlott az algíri lázadás

Az algíri pucssisták barrigádokat emeltek az utcákon, hogy megakadályozzák a francia hadsereg sikeres beavatkozását. A szélső-jobboldalisták minden erőfeszítése kudarcba fulladt. A legutóbbi jelentések szerint végleg összeomlott az algériai lázadás.

Jítfaé t Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja — Kiadja a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal kiadóvállalata. - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztőbizottság — FőszerrnldmíiVÍIC Kesztő: Major Sándor — Szerkesztőség és kiadóhitaval: Bratislava Suvorovová 16 - Telefon: főszerkesztő 243-46. titkárság 356-80. - Telefonközpont: 359-41, 359-42, 359-43. — Belső rOiQntliwt5> /piaiak: Mezőgazdasági osztály ;652, agit-prop. oszály 654, szakmelléklet 636. - Nyomja a Polygrafické závody n. p., Bratislava, ul. Februárevého vííazstva 6/d — Terjeszti a Posta ——■■ Hi’rlapszolgálata. — Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél — Előfizetési díj évente 36,40 korona. A-655630