Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-06 / 2. szám

Még jobban használjuk ki a tartalékokat a mezőgazdaság továbbfejlesztésére

Az alábbiakban Hruscsov elvtársnak a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága december 25-i plenáris ülésén elhangzott nagy jelentőségű beszédét közöljük.

ELVTÁRSAK!

Az 3.959-es év, a hétéves terv első esztendeje a népgazdaság valamenynvi szakaszán elért nagy sikerek éve volt. A napokban a Szovjetunió minden részéből jelentik, hogy határidő előtt teljesítették a népgazdasági tervet és a szocialista felajánlásokat. Moszkva és a leningrádi gazdasági terület dolgozói, akik az első sorokban harcolnak a XXI. pártkongresszus határozatainak teljesítéséért, fényes győzelmeket arattak.

Hazánk dolgozói nagy lelkesedéssel fejezték be a hétéves terv első évét. Az ipari termelés 11 hónap alatt a tervezett 7,7 % helyett 11,3 %-kal növekedett Ez nagyon jó, lelkesítő kezdet.

A hétéves terv első évében több mint ezer új nagyüzem kezdte meg működését. Hazánk iparét nagyon megerősítik a termelni kezdő új üzemek, gyárak, szén- és ércbányák, villanyerőmüvek.

Sikerrel teljesítjük a szovjet nép életszínvonala további emelésének terveit Különösen kézzelfogható eredményeket értünk el a lakásépítés égető kérdésében: 1959-ben több mint 80 millió négyzetméteres területen építettünk lakóházakat á városokon és munkástelepeken, azaz 2 200 000

lakást építettünk fel tartozékaival együtt. A kolhozparasztok és a falusi értelmiségiek ezenkívül körülbelül 850 000 lakóházat építettek.

A mezőgazdaság is fellendült. Noha sok vidéken kedvezőtlen volt az

1959-es év, látnunk kell az elért jó eredményeket; 1959-ben 2 milliárd 845 millió púd gabonát vásárolt fel az állam. Megjegyzendő, hogy a legutóbbi négy év folyamán felvásárolt gabona átlagos mennyisége elérte a 3 milliárd pudot az előző négy év két milliárd pudjával szemben.

Kolhozaink és szovhozaink hústermelése az 1959. év tizenegy hónapja alatt 32 °/o-kal, felvásárlásunk pedig 36 %-kal növekedett. A kolhozok és szovhozok tejtermelése 15 %-kal, a tej felvásárlása 16 %-kal volt nagyobb s jelentősen növekedett a hústermelés.

Az idén valamivel kevesebb cukorrépát takarítottunk be, mint 1958- ban. Mégis az idei cukorrépatermelés túlszárnyalta az 1954—1958-as időszak'átlagos évi cukorrépa-termelését. 1959-ben 600 000 tonnával több cukrot termeltünk mint 1958-ban. A cukorgyártásban túlszárnyaljuk a 7- éves terv ellenőrző számait és valószínűleg a jövőben is megtartjuk előnyünket. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a cukorgyártás növelésének.

Más mezőgazdasági termények termelése is növekedett 1959-ben. A plénum szónokai és a vitában felszólaló elvtársak sok érdekes adatot említettek a gyümölcs-, a szőlő- és a teatermelés növelése érdekében. Mindez emeli a szovjet emberek életszínvonalát.

A rjazanyi terület 150 000 tonna húst adott el az államnak a tervezett 50 ezer tonna helyett. Tehát háromévi tervet teljesített A terület kolhoza! és szovhozal ugyanakkor jelentősen növelték marhaállományukat.

Engedjék meg, hogy a plenáris ülés szónoki emelvényéről a párt Központi Bizottsága nevében még egyszer szívbéli hálámat fejezzem ki a kolhozparasztoknak, szovhoz-alkalmazottaknak, mezőgazdasági szakembereknek, párt- és Komszomol-szervezeteknek, a rjazanyi területi pártbizottságnak és titkárának, Larionov elvtársnak, a területi végrehajtó bizottságnak és elnökének, Bobkov elvtársnak, hogy nagyszerű példát mutattak a vállalt kötelezettségek teljesítésével. (Hoszszantartő taps.)

Hruscsov elvtárs ezután bejelentette, hogy a párt Központi Bizottsága éa a Minisztertanács kitüntetésre terjesztette elő Larionov és Bobkov elvtársakat. A területi szervezetek

pedig érdemrendek és érdemérmek adományozására javasolják majd az érdemeket szerzett mezőgazdasági és más dolgozókat.

Hruscsov elvtárs Így folytatta beszédét:

Régebben felrótták a rjazanyi mezőgazdasági dolgozóknak, hogy kevés

húst termelnek a föld 100 hektáraként. Én is köztük voltam. A moszkvai területet mondtam példaképül, amikor bíráltam hibáikat. Most pedig, moszkvai elvtársak, gyürkőzzenek neki, mert úgy látszik, Rjazany képes önöket megelőzni! A rjazanyi terület már most sokakat megelőzött egyes mutatókban.

Az élenjárók tapasztalatai újabb sikerekre ösztönöznek

Mire tanit bennünket a rjazanyi terület dolgozóinak példája?

Engedjék meg most, hogy részletesebben foglalkozzam az állattenyésztés fejlesztésének kérdésével. Arról már beszéltem, hogyan növekedett az idén a hús és a tej termelése, valamint felvásárlása. Valaha hihetetlennek tartották az ilyen gyors ütemet. Ma bizonyára minden tekintet Rjazanyra irányul, mert - ahogy mondják — mindenkit lázba hozott: háromszor annyi húst adott el az államnak, mint 1958-ban.

Gondolkozzanak el elvtársak ezeken a számokon: egyetlen év alatt 36 %-kal több húst felvásárolni az egész ország szovhozaitól és kolhozaitól, ez nagyon szép siker!

A kolhozok és szovhozok részaránya a hús állami felvásárlásban 83 százalékot, a tejben 92 %-ot tesz ki. Ez a szocialista mezőgazdaság termelési rendsze’r nagy győzelme.

Az elvtársak tudják, hogy nem is olyan régen a kolhozparasztok egyéni gazdaságaikból adták be a tej és a hús nagyobb részét. Nagyon kellemetlen dolog volt ez szocialista szektorunk számára, mert arra ösztönözte a szocializmus ellenségeit, hogy különféle koholmányokat terjesszenek a szocialista mezőgazdasági rendszerről. Most azonban egészen más a helyzet. A szocialista szektor a városok fő hús- és tejszállítőja. A kolhozok és szovhozok fedezik hazánk hús- és tejszükségletét. Ennek pedig nagy politikai jelentősége van, elvtársak! (Taps.) Hruscsov elvtárs ezután a tejtermelés növekedésével és a kukorica vetésterületének növelésével foglalkozott, majd így folytatta beszédét:

A vajtermelés is jelentősen növekedett. Hazánk 1959-ben 845 000 tonna vajat termelt, ami azt jelenti, hogy átlagosan 4 kg jutott egy lakosra.

Az Amerikai Egyesült Államok 1958- ban (a farmok vajtermelését is beleszámítva) 685 000 tonna vajat, tehát egy lakosra 3,9 kg-ot termelt. Az USA — Földművelésügyi Minisztériumának becslése szerint — 1959-ben (a farmok vajtermelését is beleértve) 658 000 tonna vajat termelt, tehát

3,7 kg jut egy lakosra.

A Szovjetunió tehát 1959-ben megelőzte az Amerikai Egyesült Államokat az egy lakosra eső vajtermelésben (hosszantartó taps).

Örömmel mondom ezt, elvtársak, mert az SZKP KB 1953. és 1955. évi plénumainak határozatai után, amikor a párt erélyesen leleplezte a mezőgazdaság fejlődésében mutatkozó akkori hiányosságainkat, az USA reakciós sajtója világgá kürtölte, hogy a kolhozok állítólag csődöt mondottak, hogy a Szovjetunióban mezőgazdasági válság van, stb. Nos, a szovjet emberek rácáfoltak a „válságra". De ez még csak a kezdet! Az egy lakosra jutó vajtermelésben már túlszárnyaltuk az USA-at. A tejtermelésben is előbbre vagyunk, mint az USA. Nincs messze az az idő, amikor a hústermelésben is megelőzzük az Amerikai Egyesült Államokat.

Három évi terv teljesítése egyetlen év alatt

Hruscsov elvtárs beszéde további részében az egyes szövetségi köztársaságok hústermelésének növekedését és az 1959-es év húsbegyüjtését ismertette, majd behatóan foglalkozott a rjazanyi terület mezőgazdasági dolgozóinak nagy munkagyőzelmével.

A Központi Bizottság 1958. decemberi plénuma után a kerület kolhozai és szovhozai vállalták, hogy egy év alatt a hústermelést 3,8-szeresére, az államnak való eladását pedig háromszorosára növelik. Akadtak kétkedők, akik nem hittek a rjazanyi földművelők alkotó erőiben, de felsültek.

Meg kell hagyni, elvtársak, hogy a rjazanyi mezőgazdasági dolgozók jól meggondolták felajánlásukat, mielőtt nyilvánosan bejelentették volna azokat. Emlékszem, hogy amikor 1959. januárénak első napjaiban Belorusziában jártam, telefonálták nekem, hogy felajánlották: a kolhozok és szovhozok egy éve alatt 3,8-szeresére növelik hústermelésüket és háromszor annyi húst adnak el az államnak, mint 1958-ban. Megkérdezték, hozzák-e nyilvánosságra felajánlásaikat, vagy

sem. Azt válaszoltam, ha mér így döntöttek, akkor természetesen nyilvánosságra kell hozni felajánlásaikat.

— S mi lesz a teljesítésükkel?

— A rjazanyi mezőgazdasági dolgozók vállalást tettek és teljesíteni is fogják! — mondottam. — Józan és megfontolt embernek ismerem Larionov elvtársat. Sohasem bocsátkozott megvalósíthatatlan, kötelezettségek vállalásába, hogy feltűnjön, majd másnap elmerüljön, csődöt mondjon. Sohasem adja magát ilyesmire.

— Mi lesz a többi terület vállalásaival? — kérdezték.

— Gondolkozzanak és maguk fontolják meg felajánlásaikat. Vegyék tehát számba erőiket és lehetőségeiket.

A rjazanyi mezőgazdasági dolgozók példáját követve sok elvtárs nagy kötelezettséget vállalt. A kolhozok és szovhozok, járások és területek jelentős része teljesítette vállalásait, de akadnak olyan vezetők is, akik most az év végén látják, hogy képletesen mondva „süllyednek“. Ezek pedigy jegyezzék meg: ha vállalsz valamit, teljesítsd, nehogy elmerülj, s köss magadra parafaövet, hogy fennmaradj a víz színén. Ügy vélem, hogy azok az elvtársak, akik az idén nem teljesítették fölajánlásaikat, maguk vonják le a megfelelő következtetést.

Elvtársak, sokakat aggaszt, hogy területeik vagy köztársaságaik elmaradnak az általános színvonal mögött. Minden becsületes embert bánt, ha a szomszédjánál csupa jót lát, magánál pedig rosszabbat. Nem mondjuk, hogy mezőgazdaságunk nem fejlődik kielégítően. Ellenkezőleg, jól, nagyon jól gyarapodik. Ám elvtársak, ha azt mondanők, hogy minden jól van, most már nincs miért sietni, ostobaságot követnénk el. Bár a közelmúltban komolyan elmaradtunk a mezőgazdaság terén, ma jó a helyzetünk. S most, amikor jó a helyzet, a maiaknál még nagyobb sikereket kell elérnünk. A legjobb dolgozók tapasztalatai alapján minden terület gyors fejlődést érhet el a mezőgazdaság terén, úgyszólván egy-két év alatt példát mutathat lehetőségeinek jó kihasználásában. Mindenütt — Rjazanyban, Kalugában, Tulában, az ukrajnai Brjanszkban és másutt is — ügyes emberekkel találkozhattunk, de tudni kell őket aktivizálni és nagy tettekre szervezni.

A felajánlások számos példájával találkozunk. Nézzük például a tamboví terület micsurinszki járásának „Kommintern“ kolhozát, amelynek elnöke Jevgenyija Ivanovna Andrejeva. A kolhoz határidő előtt teljesítette felajánlásait. Andrejeva elvtársnő 1957 tavaszán a voronyezsi értekezleten a kolhozparasztok nevében bejelentette, hogy kolhozuk 1960-ban 170 mázsa húst termel ki minden 100 ha föld után. Szavai villámcsapásként hatottak. A kolhoz nagy kötelezettséget vállalt. Sokan azt hitték, a vállalás csak Ígéret. S lám, a kolhoz 1959. december 2-ig 171 mázsa húst és 350 mázsa tejet termelt ki 100 hektár földterület után. (Viharos taps.)

Elvtársak, a munkatermelékenység fokozásának kérdése: a gépesítés kérdése, a technika kihasználásának és elsajátításának kérdése. Ennek most külön figyelmet kell szentelni. Nemcsak az a fő, hogy jó gépet adjunk az 'embereknek. Egyesek a gépek rossz minőségét szeretik okolni, bár sokszor nem is tudják, milyen is az a gép. Egy jó mester nagyon gyakran rossz gépekkel is jó teljesítményt tud elérni, viszont a rossz mester még a jó géppel sem tud eredményt elérni, csak tönkreteszi a gépet. Jutalmaznunk kell az embereket a gépek jó kihasználásáért. A jutalom legyen anyagi, társadalmi és állami.

Hrusfcsov elvtárs beszéde további részében a következőket mondotta:

A plénum megállapította, hogy sok köztársaság, terület és kerület jelentős sikereket ért el a mezőgazdaság fejlesztésében. Akadnak azonban olyan vezetők is, akik nem teljesítik vállalt kötelezettségeiket. Ezért bírálattal kell illetnünk néhány elvtársat. Egyes vezetők utánozták Rjazanyi és anyagi kötelezettségeket vállaltak, ám teljesítésük megszervezésében nem utánozták Rjazanyt és megfeneklettek.

Engedjék meg, hogy például a brjanszki területre vonatkozóan néhány adatot említsek. A terület vállalta, hogy kolhozai és szovhozai 1959- ben 51000 tonna húst termelnek, de csak 21000 tonnát termeltek ki 11 hónap alatt. 1958-ban 24 000 tonnát termeltek. Amint látjuk, a terület

nemcsak nem teljesítette felajánlásait, hanem még kevesebbet termelt, mint tavaly. Ha a felajánlásokat így fogjuk teljesíteni, nemhogy nem látjuk el az országot mezőgazdasági termékekkel, hanem azt is felemésztjük, amink van.

A brjanszki vezetők valószínűleg megpróbálnak mindent az úristenre kenni. Az ember valaha kitalálta az istent. Bár még senki sem látta öt, egyes hanyag gazdálkodók még ma is hajlamosak mindent reálogni. Hisz ő úgy sem szólal meg. (Derültség a teremben.)

Nem rossz a brjanszki terület földje, jók ott az emberek, dolgozói is ugyanolyanok, mint más területeken, épp ezért eredményeiknek sem szabadna rosszabbaknak lenniük másokénál. Ha a vezetők meg tudták volna szervezni az embereket, mások lennének a mutatók.

A brjanszki területtel szomszédos területek számos járása és kolhoza ugyanolyan földeken jő termést ér el. Nagy sikereket arattak az állattenyésztés fejlesztésében. Nézzük például a kurszki terület kalinovkai kolhozát. Ez a falu három terület, a kurszki, szúrni és brjanszki terület határán fekszik. A kalinovkai kolhoz 1959-ben mintegy 100 hektár föld után 130 mázsa húst és 500 mázsa tejet termelt. A kurszki és szúrni területek sok más kolhoza is jő eredményeket ért el.

Elvtársak, tudni kell kiválasztani az embereket, megszervezni, fellelkesíteni őket a nagy tettek végrehajtására. A vezető, ha maga is lelkesedni tud, másokat is magával ragad. Ha azonban hideg lesz, mint a jégcsap, senkibe sem önt lelkesedést, sőt még másokat is lehűt. (Derültség a teremben.)

Más területeket is felsorolhatnék, amelyek nem használják ki teljesen a meglevő tartalékokat, s elmaradtak a vállalt kötelezettségek teljesítésében. Vannak olyan területek, amelyek egyes termékfajtákban szép mutatókat értek el, de másokban, főként a hústermelésben és állami húsbeadásban nem teljesítették felajánlásaikat.

Jól emlékszem, megmondtam egyes elvtársaknak kötelezettségeik bejelentésekor: Lehet, hogy nem sikerül majd vállalt állattenyésztési felajánlásaik elképzelt teljesítése. Lehet, hogy nehéz lesz teljesíteni kitűzött terveiket, s talán jobb lenne, ha több figyelmet szentelnének a gyümölcsös szplőtermesztés fejlesztésének, ott jó munkát végezhetnek.

. — Nem, felajánlásainkat teljesítjük! — válaszolták.

Eltelt egy év, és nem teljesítették felajánlásaikat. Most ülnek és hallgatnak. Noha nevüket nem említettük, jól tudják, kikről van szó, tudják, hogy nem tartották be a szavukat.

Elvtársak, ha vállalnak valamit, jobban fontolják meg lehetőségeiket. De bátran'tegyék meg vállalásaikat, úgy, ahogyan ezt Andrejeva elvtársnö és a rjazanyiak tették, azután teljesíteni is kell felajánlásaikat. Ez nagy szervező munkát igényel.

Kizárólag bátor, merész emberek mutathatnak példát és vezethetnek másokat. Ha azonban munkájukat nem irányítják, kátyúba juthatnak és megfenekelhetnek.

Ne elégedjünk meg az eiért eredményekkel

Elvtársak! A dolgozók életszínvonala lényegesen emelkedett az utóbbi években. Az 1959. év tizenegy hónapja alatt, a múlt év azonos időszakához viszonyítva, 20 %-kal több hústerméket, 10 %-kal több tejterméket, 9 %kai több tojást és 10 %-kal több cukrot adtunk a lakosságnak.

Hruscsov elvtárs ezután felolvasta Ivan Vaszílijevics Sablovszkij leningrádi hadirokkant, Pjotr Ivanovics Poliscsuk szokolnyiki bányász, továbbá Nyina Alekszejevna Tutkina ivanovói, Vera Alokszandrovna Inzsevatova sztálingrádi lakosnak levelét, amelyben köszönetüket és nagy hálájukat fejezik ki azért, hogy a kommunista párt és a szovjet kormány annyira szívén viseli a nép jólétét.

Ugyanakkor néhány bíráló hangú levelet is felolvasott, amelyekben egyes szovjet emberek az ellátás és a közszolgálatok rossz megszervezésére panaszkodnak.

Eivtérsak, állandóan javítanunk lóeTl munkánkat, erélyesen véget kell vetnünk a hibáknak. A fó feladat: valamennyi élelmiszerfajta termelésének

növelése.

A kolhozok és a szovhozok tartalékai kiméríthetetlenek

Amikor a gabona termelés növelésének szükségéről beszélünk, egyes elvtársak azt mondogatják: szántsuk fel a kazahsztáni, szibériai és távolkeleti szűzföldeket. Természetesen megműveltük és a jövőben is megműveljük az új földeket, különösen ott, ahol megművelésük nem igényel nagy beruházásokat. Ma azonban arról a szűzföldről szeretnék beszélni, amelyek megművelése lényegében nem igényel semmilyen eszközt.

Amikor Poljanszkij elvtárs a plénumon elhangzott beszámolóját készítette, eljött hozzám tanácsot kérni. Beszélgetés közben javasoltam, hogy így tegye fel a kérdést: Mi olcsóbb és előnyösebb: a szibériai és a távol-keleti szüzföldek felszántó»«, vagy más források felhasználása a gabonatermelés növelésére ?

Tény, hogy ma elegendő kenyérgabonánk van. A jövőben az egy lakosra eső állattenyésztési termelésének növekedésével párhuzamosan csökken majd a kenyérgabona fogyasztása. A gabonatermékek egy részét kiszárítja majd az állandóan növekvő hús-, zsír-, vaj- és tejfogyasztás.

Nincs elég takarmánygabonánk s as állattenyésztés növeléséhez szükséges takarmányunk. A kolhozok és szovhozok takarmánygabonájának termesztésére. különféle takarmányok termesztésére szolgál a szüzföld, amelynek megművelése nem igénysl további eszközöket.

Milyen ez a szűzföld? Elsősorban tiszta ugar az elegendő csapadékmennyiséggel rendelkező övezetben. Ennek az övezetnek kolhozai és szovhozai 6 millió hektár tiszta ugart birtokolnak. Itt van tehát a szűzföld! Mi felszántjuk ezt a földet, azután hagyjuk parlagon heverni, benövi a fű és a kolhozparasztok háztáji marháikat legeltetik rajta. Nem új keletű kérdés. Sokszor szó esett róla. D« mik azok a tiszta ugarok? Ezek egyáltalán nem ugarok, még kevésbé tiszták. Mégis évente léteznek a kolhoz- és szovhozföldeken. Változtassuk most a tiszta ugarokat vetésterületekké. Mir vethetünk az ilyen ugarokon? Ezt mindenki jól tudja. Vessenek a dolgozók zab- és bükkönykeveréket, idejében takarítsák be, idejében szántsák fel, vessék el az őszieket, és azután majd jó búza- vagy rozstermést érnek el.

Vessenek kukoricát, s még több takarmány egységhez jutnak. Augusztusban betakarítják a kukoricát (például Orjol, Kurszk és Brjanszk vidékén), s 400 mázsa, de lehet, hogy 500 mázsa zöldanyagot is szereznek hektáronként. Vessenek azután búzát, s nem kisebb, de lehet, hogy még nagyobb termést takarítanak be, mint a tiszta ugarokról.

íme, elvtársak, 6 millió hektár szűzföld! Vonják be a szűzföldet a vetésforgókba, és számítsák ki, mennyi takarmányegységet nyerhetnek így a kolhozok és szovhozok, mennyi tej és vaj származik belőle. Ismétlem, ezek a földterületek nem igényelnek különleges beruházásokat. A munkaszükséglet a legkisebb, azonnal jövedelmező s többszörösen térül meg a beruházás.

Harminchat miülő hektár szűzföldet művelünk meg. Ha egyötödét meghagyjuk tiszta ugarnak, mint ahogyan ezt Malcev elvtárs és a többiek teszik, hét millió hektár ugarföldünk lesz. Ha ezt a hét millió hektárt bükköny- és zabkeverékkel vagy kukoricával vetjük be. óriási menynyiségű takarmányt biztosíthatunk az állatállománynak. S ez a tavaszi búza hozamának sem ártana. Amint már mondottuk, a kukorica a búza jő előveteménye. Az észak-kazah terület csisztovi szovhoza fekete ugarba vetett búzát, amely 10 mázsa hektárhozamot eredményezett, viszont a kukorica után vetett búza az idén hektáronként 17 mázsává! fizetett.

A silókukorica óriási mennyiségű takarmányforrást jelent a szűzföldön. Ez pedig marha- és bárányhúst, tejet jelent.

Ha tehát az elegendő csapadékmennyiséggel rendelkező területek 6 millió tiszta ugarjához még hozzátesszük a 6-7 millió hektár kazahsztáni. szibériai és Urálmenti ugart, már 12 — 13 millió hektár különleges szüzföldet nyerünk

A gabona- és takarmánykészletek feltöltésének másik nem kevésbé fontos forrása a vetésterületek összeté-2 Földműves

I960, január 6.