Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-31 / 9. szám
Amint már előző számunkban beizámoltunk, az elmúlt hét végén nagy volt az öröm Kissáron. A szövetkezet tagjai megkapták megérdemelt jutalmukat. Gazdasági sikerük mellett a másik öröm az, hogy a közművelődési alapból épül már a szövetkezeti klub is, amelybe jő előre megvették a távolbalátót. Mai számunkban a szövetkezet zárszámadásán készült felvételek közül mutatunk be néhányat. Fenti képünk a jókedvű szövetkezeti család egy részét örökíti meg ebéd és sörözés közben. Jobboldali képünk három vidám lányt mutat be: Koncz Irmát, Hornyák Irént és Suhaj Irént, akik az ízletes ebédet szolgálták fel. De hogy sem az egész évi munkában, sem pedig a tálalásban nem fáradtak el, arról tanúskodik az is, hogy este vidáman ropták a táncot. (Kép és szöveg: Németh János) Gyakorlati megjegyzések a mezőgazdaság gépesítéséhez Már a múlt év májusában megkezdtük a harmadik ötéves terv első javaslatainak összegyűjtésit. Akkor beszéltünk arról, hogyan teljesítsük a párt Központi Bizottsága márciusi plénumának irányelveit. A kérdést közösen megtárgyaltuk és meghatároztuk, milyen trágyázási rendszert vezetünk be és hogyan alkalmazzuk a legjobb agrotechnikát, hogy a több mint 450 hektárnyi termőföldünk nagyobb hozamot adjon. Lényegében elhatároztuk a kellő takarmányalap biztosításának módozatait, mégpedig az állattenyésztés nagyüzemi technológiája nyújtotta előnyök kihasználásával. Szeretnék azonban néhány kérdést felvetni, amelyek gyors és sikeres megoldása hatásosan segítené elő a mezőgazdasági termelés gazdaságosabbá tételét, a munka termelékenységének jelentős emelését. E kérdések megoldása elsősorban a gépgyártó üzemek munkásaitól, géptervezőitől és műszaki dolgozóitól függ, akik mezőgazdaságunk számára gépi berendezéseket készítenek. Látszólag másodrendű kérdésen kezdem. Miért nyom egy traktor vagy lovasfogat mögé kapcsolt pótkocsi, amelyre 15—20 mázsa terhet lehet felrakni, üresen is 15 mázsát? Egy ilyen pótkocsira legfeljebb 8 — 10 mázsa szalmát vagy szénát, tudunk felrakni. Ha a pótkocsi 2 — 3 mázsával könnyebb lenne, akkor legalább 2-3 mázsával több hasznos terhet tudna szállítani. Hogy ez mit jelentene csupán az olaj megtakarításában, valamint a forgalom meggyorsulásában, azt a következő példa mutatja: Nálunk egy traktor csak a répa kiásásakor 2000 km-t tesz meg. Hány szövetkezetben, hány állami gazdaságban dolgoznak ilyen nehéz pótkocsival? Ha csökkentenök önsúlyukat, milyen megtakarítást jelentene ez egész népgazdaságunknak? S ha már a szövetkezet szállítási munkáiról beszélünk, amely szerintem megérdemelné, hogy a szakemberek gondosabb tanulmányozásnak vetnék alá, meg kell említenem a fel- és lerakodást is. Nálunk egy szövetkezeti tag, aki traktorral vagy lovakkal fuvaroz, egy év alatt két, 55 vagonból álló vonatszerelvényre való anyagot rak fel és le, aminél egy vagonra 100 mázsa rakományt számítunk. Nagyon jó lenne a pótkocsira egy olajnyomásos emelőt szerelni, hogy legalább 15 — 20 mázsa rakomány kirakását egyetlen emelőkar elmozdításával is el lehetne végezni. A cukorrépa- és az istáliőtrágyarakodók, könnyen áthelyezhető szállítószalagok és más rakodó berendezések egyelőre egy le nem zárt fejezetet képeznek. Túlságosan bonyolultak, könnyen elromlanák, egyszóval jelentős egyszerűsítésre szorulnak. Nincs szándékomban most a mezőgazdasági munkák komplex gépesítéséről beszélni, bár ez igen égető kérdés, s inkább a szövetkezetek szállítási kérdéseinél maradok. Igen szeretnék — alapunk erre van és lesz is — a harmadik ötéves tervben elérni, hogy egy traktorra 36 hektár föld jusson. Érdemes lenne azonban gondolkodni afölött, milyen traktorokat kellene gyártani és szállítani mezőgazdaságunk számára. A tapasztalat azt mutatja, hogy a traktor talán egy fél évig dolgozik a földeken és fél évig a szállítást bonyolítja le. Feladatát a földeken jól teljesíti, a közlekedésben azonban lassú és nem gazdaságos. Nem lenne helyes harmadik ötéves tervünkben ezeket a tapasztalatokat már a traktor megtervezésekor szem előtt tartani? A gépekről, a gépesítésről beszélek, mert az ötéves tervben sok új gépet akarunk beszerezni. A traktorokon kívül a gabona- és silőkombájnokra gondolunk, nagyon szeretnénk 2—3 nagy teljesítményű répakombájnt is vásárolni, amelyek lényegesen növelik a munka termelékenységét. Szeretnénk azonban, hogy ezek a gépek egyszerűek, megbízhatók és nagy teljesítményűek lennének, amelyek — hogy úgy mondjam — „gondolnak“ szövetkezeti falvaink emberére, megkönnyítik munkáját és növelik teljesítményét. Ilyen gépek segítségével rohamosan megnövekszik a munka termelékenysége és mezőgazdaságunk még nagyobb vonzóerőt tud gyakorolni majd ifjúságunkra. Jiíí Donth, a chaburyi EFSZ elnöke □□□□□ODD Nagy ünnep Rudnianska Lehotán Rudnianska Lehota Privigyétől délre fekvő kis falucska. Ebben a faluban január 16-án kettős ünnepet ültek a dolgozó parasztok. E napon gyűlt ki a villany, s e napon kapott új kultúrh&zat a falu. Ez alkalomból az új kultúrházban az ünnepi megnyitó után színvonalas kultúrműsor következett. A műsor népi táncokból, szavalatokból és vidám jelenetekből tevődött össze. Mindebből láthatjuk hogy Rudnian'ska Lehotán helyesen ismerték fői a kettős ünnep jelentőségét. Motesíky Árpád (Privigye) Az állami gazdaságok is térjenek át a gazdaságosabb termelésre Napjainkban készítik elő az állami gazdaságokban az új bérrendszer bevezetését, amely a saját források fokozottabb kihasználásának, az új tartalékok feltárásának és a munkatermelékenység növelésének feltételeit teremti meg. Sok állami gazdaságban az új bérrendszer bevezetésének előkészítése nem kielégítő. Ennek okét elsősorban a feltárt tartalékok elégtelen kihasználáséban kell látnunk. Egyes állami gazdaságokban viszont már ezen a téren is megszülettek az első eredmények. A Komáromi Állami Gazdaság az új bérrendszer jóváhagyása iránti kérelmében a politikai-szervezési terv feladatainak teljesítéséről is számot adott. Közölte az aktívák és tagsági gyűlések számát, a‘munkások munkabér-katalógus szerinti beosztását, a termő földterületek osztályozását és a dűlők térképét, a szállító- és vontatóeszközök által megtett utak átlagtávolságait, a parcellák távolságát a gazdasági udvartól, valamint az istállók csoporosltását is gépesítésük színvonala szerint. A gazdasági részlegek a munkaszervezés javításának és a haladó technológia bevezetésének tervét külön-külön dolgozták ki. Saját terveik mellett azonban egyöntetűen javasolták a gépesítés kiszélesítését és az új technológia bevezetését mind az állattenyésztésben, mind a növénytermesztésben, mégpedig a munkaerő-megtakarítás és a munkatermelékenység emelése érdekében. A csallóközaranyosi részleg például vállalta, hogy fokozatosan 15 %-kal csökkenti az alkalmazottak tervezett létszámát. Továbbá minden istállóban rendszeresíti a gépi fejést, a sertéshizlalásban pedig áttér az önetetéses takarmányozásra. Az igáslovak állományát öt párral csökkenti és egészen gépesíti a trágyahordást. Télen a dolgozók kimélyltik egy 150 hektáros terület öntözőhálózatának csatornáit. Egyébként a gazdasági részlegek tervei alapján a Komáromi Állami Gazdaság az alkalmazottak előirányzott létszámát 19'60-ban 9,2 %-kal csökkenti. Viszont úgy tervezi, hogy a dolgozók számára az ún. holtidényben is hasznos munkát biztosít. így például 100 dolgozót a talajjavítási munkálatokra és az utak karbantartására jelölt ki, míg a többiek nádat vágnak, a kukoricaszárítóban foglalatoskodnak és erdei munkát végeznek. A munkatermelékenység emelkedésével növekszik a Jövedelem is A múlt év októberében és novemberében a Komáromi Állami Gazdaságnak az új bérrendszer bevezetéséhez nem volt a tervezettnél magasabb béralapja. Ellenben 60 000 koronás viszonylagos megtakarítást könyvelt el. Ezt a sikert annak köszönheti, hogy a dolgozók a növénytermesztés főbb feladatait túlszárnyalták; a gazdaság a teljesítményi tervet októberben 108,7 %-ra, novemberben 110 %-ra teljesítette. A dolgozók a munkatermelékenység fokozásával összefüggő feladatokat is jórészt megoldották. A gépi fejést 80 I'd-ban, az önetetést 70 %-ban rendszeresítették. A részlegek termelési eredményeinek elemzése alapján kiderült, hogy amíg Megyercsen egy dolgozó 100 számosállatot takarmányoz, Nagykeszin csak 53 számo»állat jut egy takarnfányozóra. Egyébként ezen a munkaszakaszon összesen 12 munkaerőt takarítottak meg. Nem tekinthetjük azonban célunknak, hogy a munkaerők létszámát mindenáron csökkentsük, mert elsősorban a termelés belterjességének fokozását kell szem előtt tartanunk. _ Szóljunk a gazdaság tehenészetéről is, ahol minden intézkedés a munka jobb minőségére és a tejhozam emelésére irányul. Jelenleg 7,5 litert tesz ki az átlagtejelékenység, s a gazdaság úgy tervezi, hogy ezt az átlagot hamarosan emeli. Viszont az egy fejógulyásra eső kifejt tejmennyiség átlaga már így is emelkedett, ugyanakkor a 100 liter tej előállítására szánt időtartam rövidebb lett, tehát a munka termelékenysége fokozódott. A leleményes malatíniak Igaz, ami igaz, nagyon serények a malatini szövetkezeti tagok. De nemcsak, hogy serények, hanem gazdálkodni és számolni is tudnak. Eredetileg tizenhármán kezdték, 1956 szeptemberében. Addig sem közel, sem távol nem volt földművesszövetkezet; itt is, csak úgy, mint az egész környéken, a régi szerint gazdálkodtak. Hogy pontosabbak legyünk, 1956. szeptember 6-án Felsőmalatin 13 földművese egyesítette 105 hektár Éva Liptáková, a nercfarm egyik dolgozója gondosan megvizsgálja a húst, mielőtt az állatoknak adná. földjét, s amennyire lehetett, az élő leltárt is összpontosították. Közösen, új módon kezdtek gazdálkodni. Egy idő múlva, amikor a többi földműves is látta, hogy a közös gazdálkodás előnyösebb, egymás után léptek az emberek a szövetkezetbe. De nemcsak ebből a községből, hanem a környező községek lakói is egyremásra jelentkeztek felvételre a szövetkezetbe, felajánlva dolgos kezüket, földjüket és gazdasági felszerelésüket. A dechtáriak voltak az elsők, már 1957. november 1-én. Paiudzáfól, Közép és Alsómalatinból 1959. október 1-én léptek a szövetkezetbe. Rajter Zoltán, a szövetkezet könyvelője, alighogy mindezt feljegyezte, már újabbak jöttek. így néhány község földművesei egy szövetkezetbe tömörültek, hogy a nagyüzemi termelés útján nagyobb hozamokat, jelentősebb terméseredményeket érjenek el. Számuk eddig 310 tag, s több mint 2000 hektáron gazdálkodnak. Lehet, hogy holnap vagy holnapután már ismét többen lesznek, mert még mindig van néhány földműves a községben, aki, ki tudja miért, habozik. S akkor egész községi szövetkezet lesz, melynek neve már ma is: úiliptói EFSZ. Kissé azonban eltértem a tárgytól. Eredetileg a szövetkezet tagjainak serénységéről, ügyességéről akartam szólni. De az előbbiek is erejüket, tettrekészségüket, ügyességüket bizonyítják. Egy este, amint összeültek, s arról tanakodtak, hogyan és mit lehetne jobban csinálni, valaki javaslattal jött elő: „kíséreljük meg a nerctenyésztést!“ Abban az időben a szövetkezet jól gazdálkodott, nagyszerű eredményeket ért el, de hogy ilyesmivel foglalkozzék, ahhoz pénz és főleg tapasztalat kellett. Jó gazdálkodásukat a munkaegység értéke mutatja: 1957- ben minden ledolgozott munkaegységre 36 koronát, 1958-ban 30 koronát fizettek, bár ebben az évben a beruházási építkezések óriási összegeket emésztettek fel. Istállókat, sertésfiaztatókat.és más épületeket létesítettek. MoSt is építkeznek; segy istállót és' egy- sertéshizlalót» készítenek régi talpfákból és sínekből. Hogy az építkezési költség az épületek értékének félét teszi ki, azzal a szövetkezet már jó előre számolt. A nerctenyésztést 1958 elején kezdték meg: először csak kísérletképpen, 30 darabbal. Kezdetben könyvekből szerzett ismeretek és a tapasztalt nerctenyésztők tanácsai alapján dolgozlak. A szövetkezet tagjai közül ki-ki tehetsége szerint segített. Gyakran lehetett itt Anna Jurekovát, a szövetkezet könyvelőjét is látni. Kellett azonban valaki, aki csak a nerctenyésztéssel foglalkoznék, aki jól tud s hússal bánni, mert ez képezi a nercek fő táplálékát. Egy kissé rossz vagy romlott hús az értékes állatok tömeges pusztulását okozhatja. S ez nem kis dolog, hiszen egy tenyészállat ára 900 koronát is elér minősége szerint. Ekkor jelentkezett Peter Vozárik, aki addig mint kitanult hentes a húsiparban dolgozott. Jól jártak vele. Munkáját sikeresen végzi. Jelenleg még két aszszony segít neki, hiszen már több mint 700 darab nerc képezi tény észállományukat. Igaz ugyan, hogy saját tenyésztéssel nem tudtak volna ilyen nagy állományt elérni. Egy nőstény ugyanis évente egyet, de legfeljebb nyolcat fiadzik, ami átlagban évi 3,5 db-os szaporulatot jelent. Ezért további állatokat kellett venniük. Csehországban 213 darabot és Szlovákiában egyéni tenyésztőktől 180 darabot vásároltak, így ma már olyan állományuk van, amellyel megkezdhették a nagyüzemi tenyésztést. S éppen ez volt a céljuk. Egy nercfarm csakis nagyüzemi tenyésztés esetén fizetődik ki. Nemrég adták el félig kidolgozott állapotban az első gereznákat. Értékük 300 — 350 korona körül volt, minőségük szerint. Asszonyaink díszére és kivitelre is. Elsőrendű árucikk. Hiszen nemcsak nálunk, de mindenütt a világon szép és vonzó öltözékre, gyönyörű bundákra vágynak az aszszonyok. Nercfarmjukat egyelőre ideiglenesen helyezték el. Nemsokára az egész farmot Alsómalatinba költöztetik, ahol a tenyésztés legjobli feltételeit A nagyobb termelékenység jóvoltából a komáromi Állami Gazdaság tavaly 1 000 000 koronával többet bevételezett, mint ahogyan előirányozta. De az új bérrendszer bevezetésével a munkások átlagjövedelme is növekedett. Tavaly november végéig a növénytermesztési dolgozók bére 15 %-kal, a traktorosoké 9 %-kal és a fogatosok teljesítménybére 5 %-kal emelkedett. Valamennyi dolgozó béremelkedésének átlaga, az állattenyésztés dolgozóival együtt, 3 %-ot tett ki. ♦ * # Ezeket az eredményeket a Komáromi Állami Gazdaság a rendszeres politikai és szervező munkának is köszönheti. A gazdasági részlegek minden hónapban megtartják a pártós szakszervezeti üléseket, s ilyen alkalmakkor a munkások javaslatai alapján megfelelő intézkedéseket is foganatosítanak. Mindenesetre a komáromi példa is azt bizonyítja, hogy az új bérrendszer rövid időn belül a munka termelékenységének és a dolgozók átlagbérének további emelkedését eredményezi. (R. Ch.) teremtették meg. Halastavakat létesítenek. Egyébként a farmok egész komplexuma 3 000 000 korona költséget igényel az állatállományon kívül. Nerc-, nutria-, kacsa- és csirketenyésztéssel szándékoznak foglalkozni. Hogy miért? Mert a nutria húsát a nerc eszi meg, a nercürüléket a baromfiak és a halak fogyasztják, a halak viszont a nutriák és kacsák eledelét képezik. Ez lesz köztársaságunk legnagyobb nercfarmja. A szövetkezeti tagok maguk készítik el a A mostani ideiglenes nercfarm látképe t (A szerző felvételei) Irótháló-kalitkákat és a fabódékat, így nagy műhelyük van, ahol már sok nifident készítettek. Nemrég például [ liptómiklósi pékek számára vasházas drótháló-kosarakat készítettek i kenyér- és a sütemény szállítására. 3e nem ez a lényeges, hanem az, íogy milyenek a távlataik és a terheik. S még egy példa az újliptói szövetkezet tagjainak szorgalmára. A Rózsahegyről Lipdómiklósra vezető út nellett egy turista-menedékházat ípltenek. Itt a szövetkezet tagjai íiptó környékének minden ételkülönegességét készítik és szolgálják najd fel. A legjobb minőségű sajttülönbségektől kezdve a brindzáig és i brindzás galuskáig. Vajon mit szól :hhez a többi szövetkezet? Jozef Sluka ______Földműves J I960, január 31.
