Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-27 / 8. szám
Már j6 ideje készülök, hogy hírt adok falumról, szövetkezetünkről. Ez bizony nem hálás feladat, mert ismervén a mieinket, tudom, hogy csak szépet, jót várnak, s ha szó éri a ház elejét, vérig sértődnek. Márpedig nem sokat segít az olyan írás, amely dicshimnuszokat zeng, ugyanakkor a fennálló hiányosságok fékezik a szövetkezet fejlődését. Túlzás lenne azt állítani, hogy a nádszegi szövetkezet nem mutat fel eredményeket. Évről évre határozott fejlődést mutat, ha nem is a munkaegységekre járó osztalékban, de a gazdasággyarapitás terén. Olyan nagymérvű építkezést a járásban egy szövetkezet sem hajtott végre, rpint a nádszegi. A gazdasági épületek egész falut képeznek. Az építkezéssel és a földalap növekedésével párhuzamosan az állatok létszámát is évről évre növelték, mert az elmúlt esztendőkben belépő egyénileg gazdálkodók vajmi kevés állatot adtak a közösbe. Ha mindezeket figyelembe vesszük, tagadhatatlan a szövetkezet fejlődése. Am ez a fejlődés csupán a szocializmus törvényszerűségén és a nagymérvű állami támogatáson alapul. Eltörpül benne az irányító kéz, hiányzik belőle az új utakat kereső emberi akarat, amely a fejlődés ütemét meggyorsítaná. Ez az érzésem mindannyiszor, ahányszor a jól gazdálkodó szövetkezetekben járok és látom gyönyörű eredményeiket. Ilyenkor szorul el az ember szive; az otthoniak nagyon lemaradtak. Nem titok, hogy az utóbbi két év alatt az ország szövetkezetei ugrásszerűen előretörtek, meggazdagodtak. Sajnos, ebből a folyamatból a nádszegi szövetkezet kimaradt. Sőt, a kibontakozás helyett az évek folyamán fenálló lassú fejlődést tavaly az egy helyben topogás váltotta fel. Kissé furcsa, hogy egy évtizedes múltra visszatekintő szövetkezet az évek hosszú során nem találta meg azt az utat, amely gazdaságilag úgy felemelte volna a közös gazdálkodást, hogy a tagság ne maradjon le kulturális és anyagi téren. Ilyenkor, zárszámadások idején az ország szövetkezeteinek többségében súlyos ezrek ütik a tagok markát, míg Nádszegen pénz helyett csak Ígéret jut. Ma már ott tartanak, hogy decemberre a munkaegységekre járó előleg és az egyéb adósságok kifizetése is nagy problémát okoz. A kincs a határban Ha valaki a szövetkezet vezetőségével beszélget, úgy tűnik, a mostaninál jobban gazdálkodni nem lehet, ök mindent tudnak, úgy van legjobban, ahogyan csinálják. A tévedés csupán az, hogy a fejlődés iramát nem veszik észre és a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségei, méretei meghaladják képességeiket. Most, amikor az egész határ a közösben van, géppark és elegendő munkaerő áll rendelkezésre, a régihez hasonló külterjes gazdálkodási forma nem felel meg a mai követelményeknek. Ugyanis a szövetkezet fő terményét mindig a búza képezte, ugyanakkor az ipari növények termesztése háttérbe szorult. Az olyan növény termesztését pedig, amely egységnyi területen a legnagyobb jövedelmet biztosítaná, nem karolják fel kellőképpen. Egy másik hiányosság, amely a belterjességet akadályozza, az öntözőgazdálkodás mellőzése. Számos szövetkezet a határ kellős közepén nagy befektetéssel kutakat fűrat, csakhogy i öntözhessen. A nádszegi határ part- > jait a Kis-Duna és a Feketevíz mossa, i a növény mégis ki van téve az időjá- ( rás szeszélyeinek, legtöbb esetben a , szárazságnak. A Feketevíz körülbelül : 8 km hosszúságban kíséri a szántó- : földeket. Langyos, iszapos vize nem- i csak nedvességet biztosítana, de a i növényt is táplálná, ha felhasználnák. , Csupán a zöldségkertészetben öntöznek, de megtehetnék ezt a cukorrépa ■, vagy egyéb növények esetében is. j Hiszen számtalan példa igazolja, hogy . öntözéssel kétszeresére emelhető a hektárhozam. Például tavaly a Szomotori Állami Gazdaság az öntözött kísérleti parcellákon ezer mázsa cu- , korrépát termelt hektáronként. Az elmúlt évek fogyatékosságai közé tartozott a herefélék termesztésének minősége is, ami a vetőmaghiányból adódott. A heremagfogás évről évre kudarcba fúlt. Természe- > tesen a vezetőség erre is talált ma- • gyarázatot. Esős volt a nyár, vagy a kártevők sokaságát okolták, de sohsem a szaktudás hiányában keresték ; a sikertelenség okát. így megtörtént i az is, hogy amikor az ország számtalan szövetkezete százezreket, millió- i kát árult heremagból, a nádszegieknek vásárolniuk kellett azt. Pedig a : haladó agrotechnika szerint ajánlott 1 szakaszos virágoztatás és kellő időben ' végrehajtott növényvédelem mellett 1 biztos a magfogás. : Ha csak az említett hiányosságokat elemezzük, rájövünk arra, hogy a kincs a határban rejtőzik, csupán a szaktudással párosuló tenniakarás szükséges a kibányászásához, hogy azután a nép javát szolgálja. A pénz az istállókban maradt A növénytermesztés a fennálló kisebb-nagyobb hiányosságok ellenére, általában teljesítette tervét, de nem így az állattenyésztés. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az év végi osztalékra szánt összeg többségét az állattenyésztésben fennálló hiányosságok vitték el, annak ellenére, hogy istállóik között mér akad olyan is, ahol szállítószalag viszi ki a trágyát, csillék hordják szét az abrakot, géppel fejik a teheneket. A gépesítés ezen fokán az önköltséget mégsem tudták csökkenteni. Ezt bizonyltja az, hogy egy másik istállóban még kézzel fejnek, a trágyával is bajlódniuk kell, de a normák között nincs különbség. Ugyanez a helyzet az anyakocáknál is. A korszerű anyasertésszálláson csupán egy kézmozdulat szükséges ahhoz, hogy elegendő vízmennyiség álljon rendelkezésre, ugyanakkor a szihonyi részlegen dolgozó asszonyoknak szívó-nyomó kútból naponta ezer liter vizet kell kirángatniuk, viszont normájuk egyenlő a gépesített istállók dolgozóinak normájával. Ezek szerint a gépesítés, amelynek szigorúan az önköltség csökkentését kell szolgálnia, egyesek zsebét szolgálja. Az önköltséget növeli az alacsony munkatermelékenység. Azt hiszem itt szorít a estima a legjobban. Az 5 liter körül ingadozó tejátlaggal sehogy sem mutathatnak fel tiszta jövedelmet, hiszen a tehenészet bevételét előlegként nagyrészt kifizetik az állatgondozóknak. Az alacsony tejátlag főképpen a rossz minőségű takarmányok következménye. A szálastakarmány minősége minden évben kifogásolható. A lucerna nagy része fekete, iszapos, alig van takarmányértéke. Ez abból adódik, hogy a szövetkezetnek nincs egyetlen takarmányszárítója jem. Ha az ég csatornái megnyílnak, a renden fekvő lucerna „tejet izzad“ mérgében. Szertefoszlatja az ezreseket, szapulja az eső, marja a felázott talaj. Ha figyelembe vesszük az esőzésből eredő fehérjeveszteségeket, a takarmányszárítók ára egy év alatt megtérülne. (A mihályfai szövetkezetnek több mint ezer takarmányszárítója van.) Szólnom kell még az állatállomány minőségéről is. Sajnos, ezzel sem lehet dicsekedni. Ugyanis a gyors létszámemelés mellett nem vették figyelembe az állatok tenyészértékét. A tehenek egy része csak a létszámot szaporítja, termelékenysége jelentéktelen. Ehhez hozzájárult nemcsak a rossz minőségű takarmány, de egyes állatgondozók felelőtlen munkája is. Mindenesetre egy nagy termelékenységű állatállomány kialakítása hosszabb időt és nagy szakértelmet igényel, de egy tízéves múlttal rendelkező szövetkezetben ennek semmi akadálya nincs. Alkalmazzák bátran az új technológiát Az elmúlt év országszerte az új technológia bevezetésének esztendeje volt. Különösen vonatkozott ez az állattenyésztésre. Bizonyos rábeszélés után e folyamatból nem maradtak ki a nádszegiek sem. Nyitott istállókat építettek a növendékmarha részére, önetetőket szereltek a sertéshizlaldába. Az új technológia kellékei tehát megvoltak, de hiányzott a jóakarat. A takarmányt nem keverték össze a kívánt módon, így néha kukoricadara, néha árpadara került az önetetőkbe. Az állandó friss víz hiánya is hozzájárult ahhoz, hogy az addigi etetéssel szemben a súlygyarapodásban nem mutatkozott különbség. Ez jó ok volt arra, hogy félretegyék az új technológia vívmányait, s visszatérjenek a régi, elavult módszerekhez. Pedig ha az ország más szövetkezeteiben beváltak az önetetők (Nyárasdon 1200 darabnál alkalmazzák), akkor Nádszegen sem lehetnek rosszak. Az önetetők mellőzése azonban fe- : lelősséget von maga után, mégpedig azért, mert semmiképp sem érthető az a tény, hogy 1 kg sertéshús kitermeléséhez 5—6 kg abraktakarmány i legyen szükséges. Természetesen, ez azzal is jár, hogy az év elején szá- 1 mított takarmánymennyiség megközelítőleg sem elegendő a tervezett ' állatállománynak. Ezzel a hiányossággal foglalkozott 1 a helyi pártszervezet, majd a szövet- 1 kezet vezetősége és a taggyűlés is. I Határozatot hoztak, hogy részlegen- ' ként ellenőrzik a takarmány szerinti i súlygyarapodást, s a pocsékolás meg- 1 akadályozására megteszik a kellő intézkedéseket. De a határozat, csak határozat maradt. Kövér disznó, sovány malac Furcsa alcím, de ez esetben helytálló. Magyarázata a következő: Az elmúlt év elején a szövetkezet elhatározta, hogy átmeneti kocák beállításával pótolja a tervezett malachiányt. Eddig rendjén van, de érthetetlen az, hogy a málacozásra kiválogatott állatokat egyoldalúan felhizlalták, ahelyett, hogy a malacok fejlődéséhez szükséges fehérjéket, ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmazó abrakkal takarmányozták volna. Igaz, a túlbuzgóság a súlygyarapodás szerinti jutalmazásból adódott, de többszörös kárt vont maga után. Hiszen köztudomású, hogy a kövér disznó nem való malacozásra. Tehát a hizlalóból kikerült jószágokat az átmeneti anyakocák gondozóinak le kellett fogyasztaniuk, hogy az ellesnél ne adódjon elő komplikáció. Ennélfogva a hízósertések gondozói nemcsak a takarmányt pazarolták, de a súlygyarapodás után járó munkaegységeket is felvették, holott ebből a szövetkezetnek egy fillér haszna sem származott. Ezek után nem csoda, ha az állattenyésztésből tervezett összeg egy része most nem a tagok zsebébe kerül, de az istállókban maradt. A hiányosságok tárgyalásánál hadd említsem meg az ellenőrző bizottság munkáját is. A hibákat ismervén, az olvasó előtt szinte hihetetlennek tűnik, ha azt állítom, hogy az ellenőrző bizottság élén éber, szorgalmas elnök áll. Talán még többet is dolgozik a kelleténél. Furcsa, de mégis úgy van, hogy munkájában nem támogatta a vezetőség. Sőt észrevételeinek megtárgyalását is több esetben mellőzték, mondván, hogy ártana a munka menetének. Persze az ellenőrző bizottság elnöke nem hagyta annyiban a dolgot, s a helyi pártszervezethez fordult segítségért. A pártszervezet elnöke magáévá tette jogos panaszát, s az ügyet taggyűlés elé vitte. A gyűlés sikerrel végződött, de a határozatok végrehajtása csak részben valósult meg. írásom olvasásakor az érintettek bizonyára azt gondolják, hogy könnyű bírálni, s szinte hallom: gyere csináld, ha jobban tudod! Hogy őszinte legyek, nem is olyan nehéz a hibák eltávolítása, az eredmények növelése, mert ehhez minden gazdasági feltétel megvan. Követendő példáért ne menjünk messzire, csak a szomszédba, Nyárasdra. Azt hiszem, nem kell a nyárasdi szövetkezet eredményeit elemeznem, mert a legutóbbi taggyűlésen részt vevő nyárasdiak beszámoltak erről. Ettől függetlenül a nyárasdiak 37 koronát érő munkaegysége önmagáért beszél. Az is biztos, hogy a nádszegiek földje és a nép szorgalma is van olyan, mint a szomszédoké. De ehhez szakértelem, az újért lelkesedő és hiányosságokat bátran leküzdeni tudó vezetőkre van szükség. A tíz évvel ezelőtt jól induló szövetkezet lemaradásáért nem lehet csupán a tagságot hibáztatni, mert amilyen a vezetés, olyanok az eredmények. Nem túlzók, ha azt állítom, hogy a járási szervek is felelősek a szövetkezetben fennálló hiányosságokért. Éppen ezért a szakkáderek falura küldésénél elsősorban gondoljanak a nádszegiekre, hogy a hibák eltávolításával a közös gazdálkodás rövid időn belül a virágzás útjára lépjen. SÁNDOR GÁBOR HÍREK • Eddig az eperjesi kerületben 1352 kollektív és 4892 egyéni munkafelajánlás született. Teljesítése azt eredményezi, hogy az 1959-es esztendőhöz viszonyítva, „idén 24 %-kal emelkedik a mezőgazdasági termelés szintje a kerületben, (rsk) • Perbenyíken Szabó János, a szövetkezet fejőgulyása az elmúlt esz-Itendőben 14 tehéntől 3000 literes át- Uagtejhozamot ért el. (bn) í • A malackai gépállomás dolgozói !a gépállomány több mint a 75 százalékát már megjavították, s csak a mű| szaki ellenőrzés után, a napokban cserél gazdát, kerül majd a szövetkezetekbe, a megvásárlást követően, (tk) • Sarfel Pál, a batizovcei EFSZ tagja az 1959-es év 11 hónapja alatt 188 darab tojást ért el tyúkonként; egy tojás termelési költsége 48 fillért tett ki. (ne) • A Spisské Bystro-i szövetkezet (poprádi járás) a hazánk felszabadulásának 15, évfordulója tiszteletére szlovákiai méretű versenyt hirdetett a fafuvarozást illetően az EFSZ-ek részére. A versenyfelhívást kibocsájtó szövetkezet vállalta, hogy januártól április végéig 3500 folyóméter fát szállít a Poprádi Erdőgazdasági Üzemnek a kijelölt szállítási körzetbe. A legjobb 3 szövetkezet értékes jutalomban részesül, (t) • Az olomouci kerületben 1720 fiú és lány jelentkezésével számolnak a mezőgazdasági tanulók kétéves iskolájának I. évfolyamára, amely ez év szeptemberében kezdődik. Már 113 tanuló — szülei jelenlétében — alá is írta a szerződést, (ct) Már harmadszor... A komáromi járás területe teljes pompájában, díszében ligethez hasonlít. A krónikás feljegyzéséből tudjuk, hogy ez a vidék a török dúlás idején nemcsak a vízimadaraknak, de az embereknek is menedékhelyül szolgált. Azóta sok év telt el, s a járás képe teljesen megváltozott. A vidéket szorgalmas, dolgos nép lakja. A néhai nádasok és mocsarak helyén nyáridőben dús kalásztengert ringat a lenge szél, vagy haragoszöld cukorrépa több száz hektárja díszük. A járás mezőgazdászai most azon fáradoznak, miként lehetne a cukorrépa cukortartalmát 14—16 %-ról 20—23 %-ra emelni. Örömmel mondhatjuk, hogy a járás dolgozói már nem idegenkednek a tanulástól. Tudják, hogy a mezőgazdaságban szebb eredményeket csakis a szaktudás gyarapításával, a mezőgazdaságtudomány tapasztalatainak gyakorlati felhasználásával lehet elérni. Tehát különösen a téli estéket használják fel jól a tanulásra. r Így van ez Gútán is, ahol már harmadszor nyílt meg a szövetkezeti munkaiskola. A méhésztanfolyam is több mint 30 tanulóval indult. A méhészet iránti érdeklődés az említett községben évről évre fokozódik. A kétéves méhész- és gyümölcsésztanfolyamot elvégző hallgatók a záróvizsgákon adták tanújelét annak, hogy a komáromi járás mezőgazdasági osztálya által kiadott bizonyítványokat teljes mértékben megérdemelték. Reméljük, a gútaiak példája mielőbb követőkre talál. Róringer József (Gúta) 12560 EFSZ Az EFSZ-ek száma hazánkban 1959- ben 420 új szövetkezettel gyarapodott. A Földművelésügyi Minisztérium előzetes közlése szerint jelenleg 12 560 szövetkezet működik hazánkban. A szövetkezetek 970 116 tagja, a háztáji gazdaságokat is beszámítva, 4 789 402 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik. Falvaink 83,3 %-ában létesültek már szövetkezetek. A szocialista szektor (EFSZ-ek, állami és tangazdaságok, valamint további szocialista mezőgazdasági üzemek) az elmúlt év végén a mezőgazdasági földterület 84,4 %-át tartotta művelésben. Ha ez nem segít, a talajjavítást mégis meg kell kezdeni. ♦♦♦♦♦♦♦ ♦ »♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦»♦»♦♦+♦»♦■♦■♦♦♦♦♦♦+♦♦♦♦»♦ ♦ ♦♦»♦♦♦♦♦■* Az adott szóhoz híven A zselízl járás mezőgazdasági dolgozói is válaszoltak a preroviak felhívására és kötelezettséget vállaltak, hogy a termelést az 1959-es évhez viszonyítva 11,3 %-kal emelik. A növénytermelés 9,6 %-kal, az állattenyésztés termelése pedig 14,8 %kai emelkedik. Hogy a vállalt kötelezettségüket teljesíthessék, Igyekezetük elsősorban a föld termőképességének gazdagítására irányul. Felszántják a kishozamú réteket és legelőket. Vízszabályozási munkálatokkal Cseke —Farnad és Fegyvernek-Tergenye között 350 hektár termőföldet nyernek. Nem feledkeznek meg az alagcsövezési munkálatokról sem, s mintegy 1150 hektárról vezetik le a talajvizet. A hektárhozamok emelése érdekében elhatározták, hogy minden évben a szántóterület 25 %-át szerves trágyával trágyázzák meg. Ebből Istállótrágyával 5180 hektárt, zöldtrágyaalászántással 1430 hektárt tesznek termőbbé, míg 820 hektáron a talaj termőerejét meszezéssel javítják meg. A kukorica hektárhozamának növelése céljából 385 hektár területet trágyalével öntöznek meg. Ugyanezzel az eljárással fogják gondozni a cukorrépa termőterületét is. Nagy gondot fordítanak a cukorrépa gondozására az egész év alatt. A munkálatokat agrotechnikai határidőben végzik el. A répafej és a répaszelet silózását külön gonddal fogják végezni, mivel ezáltal sok jó minőségű takarmányhoz jutnak. Évelő takarmányt 9665 hektáron termelnek. A takarmányok alávetéséi pedig 3520 hektáron végzik el, s ezáltal 1961-ben 21,2 %-kal emelkedik az évelő takarmányok vetésterülete. Silókukoricát mintegy 1400 hektáron termelnek, amelyet tejes-vlaszérésben silóznak le. A mezőgazdasági termelés növekedésével, valamint a takarmányalap biztosításával megteremtik az állatállomány gyarapításának előfeltételét is. Nagy gondot fordítanak a borjak nevelésére. A meglevő 1270 növendékállat közül 960 db-ot nyitott Istállóban tartanak. A marhaállomány emelése mellett nem feledkeznek meg a sertésállományról sem. Az elmúlt évben 3800 fiatal anyasertést állítottak be, amelyektől átlagban 12 malacot neveltek fel. Kibővítik a sertések száraz hizlalását is. Jelenleg még csak 870 sertést takarmányoznak ezzel a módszerrel, de az önetetéssel hizlalt sertések számát járási viszonylatban 9 — 10 000 db-ra akarják emelni. Az egyes szövetkezetek, mint a tergenyei, damásdl, nagysallói, hölvényi, endrédi, szépen teljesítik vállalásaikat Bízunk abban, hogy a járás szövetkezetesei vállalásukat valóra is váltják. A n d r i s k 1 n József (Zselfz) Jreimé Földműves 3 I960, január 27. NYITOTT SZEMMEL
