Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-27 / 8. szám
Kakashizlalás géppel, a Galántai Baromfifeldolgozó Üzemben. Ebben az esztendőben szilárd munkajutalmazást vezetnek be a diószegi szövetkezetben. Normákat dolgoznak ki az egyes munkákra és nehézségi osztályokat állapítanak meg. A gazdálkodás színvonalát figyelembe véve, kiszámítják a normákra eső jutalmat, amelyet készpénzben fizetnek ki a tagoknak. A kiosztásra kerülő péhz bizonyos részét prémiumra hagyják meg, s ebből fizetik ki a tervezett feladatok gyorsabb és jobb teljesítéséért járó jutalmakat. Vagyis megszűnik az, hogy előlegként a ledolgozott munkaegységek értékének 50 %-át, s zárszámadáskor a másik felét osztják ki. Ennek alapján új távlatok nyílnak meg előttük. Az előzetes számítások szerint egy jól dolgozó szövetkezeti tag havi átlagkerespte 1000 — 1200 korona lehet. Ezenkívül prémiumot is kaphat negyedévenként. A családos szövetkezeti tagok az első gyermekre 70, a másodikra 100 koronát kapnak havonta, családi pótlék címén. A természetbeni kiutalása a tagok döntésétől függ. Ha a gabonafélét megvásárolják a szövetkezettől — ami a család létfenntartásához szükséges —, akkor a normák után járó jutalom magasabb lesz. Krajcsovics Ferdinánd (Galánta) A pezinoki járásban levő modral EFSZ-ben télen sem szünetelik az építkezés. Néhány nap múlva befejezi a szövetkezet építkezési csoportja egy 40 férőhelyes nyitott istálló épísét növendéküszők j részére. Legjobbak közé sorolható: Urland István és Miskovics László építő. (CTK -F. Sivák felvétele.) Termelési önköltség csökkentése: magasabb jövedelem Az EFSZ-ek IV. országos kongresszusa óta a kistárkányi szövetkezet vezetősége egyre hatékonyabban foglalkozik az állatállomány termelékenységének fokozásával, de főképpen a sertéstenyésztés hozamainak növelésével. A kistárkányi szövetkezeti tagok már a múltban is értek el szép sikereket az állattenyésztés terén, az elmúlt év eredményei azonban az összes eddigi eredményeket felülmúlják. Amíg előzőleg csak 45 — 48 dkg-os napi súlygyarapodást értek el sertésenként, addig az elmúlt év novemberében 0,71 kg volt az átlagos napi súlygyarapodás hízósertésenként. Ehhez azonban még azt is hozzá kell tenni, hogy az állatállomány termelékenységének fokozásához még termelési önköltségcsökkentés is járul. A múltban 1 kg húst 8,48 koronáért termeltek ki, viszont ma már csak 7,68 koronába kerül. (A sertéstenyésztésben csupán novemberben 3560 koronával csökkentették a termelési költségeket.) Minek köszönhetik a kistárkányiak e szép eredményeket? Elsősorban az önetetési módszer bevezetését említhetnők, de sikerekben nem kisebb szerepe van Dobos Barnabás és Tóth Antal szövetkezeti tagok odaadó munkájának. Nagy a jelentősége az önetetés bevezetésének a súlygyarapodás és a termelési önköltségek csökkentése szempontjából. Az önetetési módszer biztosítja a hízó állat nyugalmát: a hízók már nem tülekednek az eléjük tett eleség körül, mert bármikor nyitják fel az önetetők csapóajtaját, mindig friss és bőséges eleséghez juthatnak. A takarmányozás higiéniája is nagyobb az önetetésnél, ami csökkenti a különböző betegségek terjedési lehetőségét. A termelési önköltség csökkentése viszont úgy következik be, hogy változatlan takarmánymennyiséggel magasabb súlygyarapodást biztosítanak. Állatgondozóink munkája is figyelemre méltó. Balogh Ferenc, a darálógép kezelője és a sertésgondozők, Várady Ferenc zootechnikus vezetésével, nagy gondossággal állítják öszsze a takarmányadagokat, külön a növendék sertések számára (60 kg-ig) és külön a hízósertések részére (60 kg-on felül). Hízósertéseik számára 40 %• búzadara, 30 °/o kukoricadara, 25 °/o árpadara, 3 % takarmánymész, 2 % takarmánysó és antibiotikum keverékéből készítik a takarmányt. A süldők viszont 35 °/o búzadara, 20 % kukoricadara, 15 % zabdara, 25 % főtt burgonya, 3 % takarmánymész, 2 °/o takarmánysó és antibiotikum keverékétől gyarapszanak. Az állatállomány termelékenységének a fokozása, a termelési önköltségek csökkentése mellett, a szövetkezeti tagok jövedelmére is kihat. A kistárkányi szövetkezetben egy munkaegység értéke 24 korona, amiből a természetbeli járandóságokra 4 korona esik. A termelési önköltség csökkentéséért az állatgondozók, a termelési szerződés értelmében, még külön jutalomban, is részesültek. A felsoroltakból nyilvánvaló, hogy szakszerű munkával, haladó termelési módszerek bevezetésével és saját termesztésű takarmányokkal csökkenthetők a termelési költségek, az egyéni és szövetkezeti jövedelem viszont növelhető. Bálint István (Kistárkány) Zárszámadásra készülnek A kistárkányi EFSZ tagjai is lázasan készülnek a zárszámadásra. Hiszen olyan jól, mint ők, nem sokan gazdálkodtak a királyhelmeci járásban. Az elmúlt évben túlteljesítették a termelési tervet. Búzából a tervezett 21 mázsa helyett 26 mázsás hektárhozamot értek el. A zöldség- és gyümölcskertészetben mintegy 150 ezer koronával lépték túl a tervezett bevételt. Nem maradtak el a tej és tojás beadásával sem. Az elmúlt évben 181 000 liter tejet és 40 000 tojást adtak be terven felül. A hizómarha átlagos napi súlygyarapodása másfél kiló. A mostani számítások alapján az egységekre járó pénzösszeg mellett mintegy 100 000 koronát fizetnek ki prémiumként. Ezenkívül 200 000 koronát az üzemi tartalékalapban helyeznek el, hogy idén elsőként a járásban, teljes egészében tudják fizetni a munkaegységekre járó pénzösszegeket. A kistárkányi szövetkezet jó munkájáról tanúskodik az a tény is, hogy az elmúlt évben a járási és a kerületi vándorzászló hosszabb ideig a tulajdonukban volt. Kertész Pál (Lelesz) DOBORGAZ régen és ma Doborgazon, ebben az alig 600 lelket számláló községben (somorjai járás) az EFSZ 1950-ben alakult meg, s ezzel a falu életében új fejezet kezdődött. Eleinte a fiatal szövetkezetnek sok akadályt kellett leküzdenie, mert voltak az újnak kerékkötői is, akik szerették volna a haladás szekerét visszafelé fordítani. Azok, akik tíz évvel ezelőtt azt jósolgatták, hogy a nagyüzemi gazdálkodási forma majd „kitekeri“ a paraszt nyakát, most belátják, hogy nagyot tévedtek. Az egyre terebélyesedő szövetkezeti vagyon nem a szegénységről állít ki bizonyítványt, hanem arról, hogy a parasztember egyre jobban él. • A gépekkel végzett munka, a nagy mennyiségű műtrágya, az agrotechnikai határidők betartása, mind tényezői lettek a hektárhozamok emelésének. Nem is beszélve arról, hogy az öntözés bevezetése már nálunk is folyamatban van. S ez ugrásszerűen emelni fogja a hektárhozamokat. A szövetkezeti tag jövedelmét bátran c^ze lehet hasonlítani a múltban gazdálkodó kis- és középparasztéval, de én most nem ezt teszem, hanem a felszabadulás előtti község lakosságának életét, s magát a falu arculatát szeretném egy kicsit bemutatni. A falu alig egy kilométerre fekszik a Dunától. A múltban sáros utcáiról és sok nádfödeles, kisablakos házáról volt híres. No meg arról, hogy a falut tucatnyi koldus is lakta. Igaz, volt egy különálló utca, de ennek neve nem volt, csak a csúfnevén ismerték. Pedig ebben az utcában is jó néhány család lakott. Talán azért nem adtak az utcának nevet, mert ott siralmas körülmények között tucatnyi család élt. De nézzük meg az 1936-ban írott községi képviselőtestületi jegyzőkönyvet, amely a lakosság akkori helyzetéről szólt. A jegyzőkönyvben szó szerint ez áll: „A körjegyző előadja, hogy Doborgazon 38 iskolaköteles gyermeknek nincs ruhája és cipője. Télen emiatt nem tudják az iskolát látogatni. Ezenkívül 68 család segélyzése kellene, mert télnek idején a legnagyobb nyomorban élnek." A tanulók és a családok megsegítése elmaradt, úgymond a község pénztárában nem volt erre fedezet, az állam pedig nem adott. Akik a sorokat hitelesítőként aláírták, bizonyosan többet tudnának erről mondani, mert még ma is élnek. De élnek azok is, akikről e jegyzőkönyv sorai szólnak, csakhogy azzal a különbséggel, hogy ma már nincs szükségük könyöradományra és fejükre sem esik az eső, mert megfelelő lakásuk van. Azok az emberek, akiket a múlt rendszerben koldusnak hívtak, a szomszéd község kastélyában kaptak megfelelő otthont. Ma nem kell olyan jegyzőkönyveket írni, mint amilyet fent említettem, mert a doborgazi szülők kivétel nélkül büszkék arra, hogy gyermekeiket szépen öltöztetik. A falu távlati tervében egy új művelődési otthon építése is szerepel. A községen át vezető utat portalanítják. Ezek az építkezések bizonyára nem maradnak el, mert a falu lakosai nemegyszer adták tanúbizonyságát, hogy készek segítő kezet nyújtani, ha a szükség úgy kívánja. Varga Nándor (Doborgaz) Főiskola — és az élet Egy liter tej előállítási költsége: 50 kopek — A gyakorlat tanúsága szerint nemcsak a rubel, hanem minden kopek is fontos, ha mérsékelni akarjuk a termelési költségeket — így kezdődik a Peremoga-szovhoz igazgatójának cikke, amely a Szelszkoje Hozjajsztvo című napilapban jelent meg. A cikket alább ismertetjük, éspedig mindenekelőtt azért, mert különösen most mond számunkra sokat, amikor az EFSZ-ek többsége áttért az új könyvelési nyilvántartás rendszeresítésére, amely lehetővé teszi az önköltségek ellenőrzését termékek szerint. A már idézett bevezető mondat után, a cikk így folytatódik: Mindenekelőtt bemutatom a szovhozt, amely a záporozsi területen fekszik. Ez idő szerint 3500 szarvasmarhát tartunk, ebből 1175 a tehén, míg sertésállományunk több mint 3000 db-ból áll. Az átlagtejelékenység tehenenként és évente 3800 litert tesz ki. A soron következő két esztendő alatt el akarjuk érni a 75 db-os állománysűrűséget a mezőgazdasági talaj 100 hektáraként, ugyanilyen területre 50 db tehénnek kell jutnia, s ugyancsak 100 ha-onként 1122 mázsa tejet és 188 mázsa húst szándékszunk előállítani. i Aránylag olcsón termelünk, hiszen 1958-ban például a tej előállítása literenként 62 kopekbe, 1 kg marhahús 4,53 rubelbe és 1 kg sertéshús 4,44 rubelbe került. Jól tudjuk azonban. hogy a termelési költségek leszorításának nem ez jelenti az alsó határát. Kétségtelen, hogy a termelési önköltséget a takarmány drágítja meg. Az 1 liter tejre fordított 62 kopekből például a takarmányozási kiadásokra 29,6 kopek esett. Tehát a termelési költségek további leszorításakor főként a takarmányfélék olcsóbb termesztésére kell törekednünk. Ha a termelési költségeket takarmányegységre számítjuk át, ennek a műveletnek az eredményeként a kukoricát illeti a győzelem. A zöldkukoricából 5 kopekért, a csövek tej-viaszérettsége idején betakarított silókukoricából 9 kopekért és a szemeskukoricából 16 kopekért jutunk egy takarmányegységhez. A kukoricával kizárólag az egynyári füvek vehetik föl a versenyt, amelyek 6 kopekért adnak egy takarmányegységet. Drága a széna (24 — 30 kopek), még drágábbak a kapások (35 kopek) és — most következik a meglepetés — legdrágább a szalma, amely 54 kopekért szolgáltat egy takarmányegységet. Aki körültekintéssel számol, az imént felsorolt adatokból bizonyára rájön arra, hogy hol mérsékelhetők a termelési költségek. Láthatjuk ugyanis, hogy a kukorica nemcsak kitűnő sajátságokkal rendelkező takarmány, hanem a legolcsóbb is. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a szovhoz termőterületének majdnem 50 %-át, körülbelül 2500 hektárt kukoricával vetettünk be. Viszont ha a kukorica ilyen nagy területhez jut a vetésforgóban, ennek elkerülhetetlen következménye, hogy némelykor a kukorica nemcsak kétszer, hanem éppenséggel háromszor is követi egymást. Fölmerül a kérdés: vajon ennek következményeként nem süllyednek-e a hozamok? A gyakorlat igazolta, hogy ettől nem kell tartanunk. Feketeföldünk televényes rétege a 60 cm-es vastagságot is eléri. Ennek köszönhetjük, hogy bő műtrágyázással az egymást követő kukorica is nemcsak magas, hanem fokozódó hozamokkal tűnik ki. Idegen elővetemény után ha-onként 28,57 mázsás, a kétszer egymás után vetett kukoricából 36,73 mázsás és a háromszor egymás után vetett kukoricából 44,82 mázsás csőtermést sikerült elérnünk. Persze, a silókukorica tárolása nem kis gondot okoz, hiszen tehenenként 10 tonna silótakarmányt kell tartalékolnunk. A felületi silózás, ha kisebb vermekben történik, rendkívül hátrányos, mivel az anyagveszteség eléri a 20 %-ot is. De ha egy-egy verembe 500 — 750 tonna silótakarmányt rakunk le, ez csak 2 — 3 %-os veszteséggel jár, ami igazán elviselhető. Egyébként egy ilyen nagy felületi silótérség 15 m széles és 25 m hosszú. Egyszóval a kukorica megnyerte a csatát, s ennek eredményeként a tehenek adagjának takarmányegységére fordított önköltséget 22 kopekről 16 kopekre szorítottuk. Ám nemcsak a takarmányozás vonalán érhetünk el megtakarításokat. Mérsékli a termelési költségeket, ha A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola növénytermesztési és állattenyésztési fakultása mellett új fakultás létesült. Ezen a fakultáson közgazdászokat nevelnek a mezőgazdaság számára. | De az új iskolarendszer kiépítése nemcsak ebből áll. Az iskolának össze, kell fonódnia mindennapi életünkkel. a munka termelékenysége fokozódik. Ezért tértünk át a tehenek nyitott istállózására, s most ezzel a módszerrel 222 tehén gondozására mindössze 7 ember elegendő. Továbbmenőleg az is nagy előny, hogy a nyitott istállókban a tejtermelést egészen gépesítettük. A nyitott istállóhoz tejház és szilárd kifutó tartozik. Gépesítjük az istállótrágya kihordását is, úgyhogy számításunk szerint a tej előállítási költsége literenként 50 kopeknél aligha lesz több. Arról is szóljunk még, hogy a szovhoz évente körülbelül 4000 tonna húst, túlnyomórészt sertéshúst állít elő. A termelési költségeket itt is csökkenthetjük. A sertések nyitott istállózásával és a takarmányozás, gondozás gépesítésével egyetlen dolgozóra 500 sertést bízhatunk. A takarmányozás gépesítése ugyan még gondot okoz, mivel a szovhoz a sertéseket nemcsak száraz takarmányokkal, hanem silótakarmányokka! és takrmánytökkel is eteti, amihez új megoldású etetővályúkat kell készíttetnünk. Talán az sem érdektelen, hogy a vágómarha nyitott istállózásának bevezetésével 20 dolgozó 300 szarvasmarhát gondoz, s ezáltal 1 kg hús előállításának költsége csupán 3,50 rubelt tesz ki. Végső következtetésként megállapíthatjuk, hogy a termelési költségek igenis mérsékelhetők, csupán meg kell keresnünk azokat az utakat, amelyek a költségek csökkentéséhez vezetnek. Ismétlem, nemcsak a rubel, hanem a kopek is fontos, hiszen kopekból lesz a rubel. Itt szükségesnek tartom megemlíteni, hogy az 1959/1960-as tanévben az első évfolyamba 450 hallgatót vettek föl. Ezek egyharmada lány. A főiskola hallgatói egyhónapi előadás után öthónapos termelőmunkán vesznek részt. Már több mint három hónapja folyik a termelési gyakorlat. A hallgatók eddig is sokat tettek az iskola és az élet közeledése érdekében. A termelő- és ideológiai munka sikerét a különböző gazdaságokban levő csoportok közötti verseny segíti. Ez a verseny a legjobb munkateljesítményért, a kiváló munka fegyelemért, a kulturális tevékenységben elért legnagyobb sikerekért, s nem utolsósorban a legjobb tanulási előmenetelért folyik. A hallgatók a termelési gyakorlat során mindenekelőtt a szakismeretek elsajátítására törekszenek. S azáltal, hogy a dolgozókkal szorosan együttműködnek, a falvak életéhez is közelebb kerülnek. Csuka Gyula (Nagysalló) ÉV ELEJEN — A múlt héten még tele voltak áruval...- Igen, de errefelé most voltak a zárszámadások. SZABAD FÖLDMŰVES a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő: Major Sándor - Szerkesztőség: Bratislava, Suvorovova 16 - Telefon: főszerkesztő 243-46, titkárság 356-80 Telefonközpont 359-41, 359-42. 359-43; belső vonalak: mezőgazdasági osztály 632, agit-prop. osztály 634 szakmelléklet 636. - Nyomja a Polygrafické závody n. p„ Bratislava, ul. Februárového viCazstva 6/d - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata - Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél - Előfizetési díj évente 36,40 korona. A-655410
