Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-27 / 8. szám
hogy az előbbi munkák sokkal alaposabbak voltak, de ettől eltekintve, a szövetkezet vezetősége szerint Is sokkal olcsóbb volt a társadalmi munkában végzett talajjavítás. Ez a terület továbbra is megmaradt rétnek, de a szénatermés körülbelül 400 mázsával emelkedett, így már az idei termés busásan megtérítette a kiadásokat. A további 15 hektáron, ahol a talajjavítást nem társadalmi munkában végezték, és ahol azelőtt alig takarítottak be 15 — 20 mázsa rossz minőségű szénát, most 600 mázsás hektárhozamot értek el silókukoricából. A többi munkálat csak az utóbbi hónapokban fejeződött be, vagy még ez éven folytatódik. Ha még teljesen nem is lehet értékelni az eredményeket, így is hasznosnak mutatkozik a munka a palásti EFSZ-ben, ahol 10 hektáron társadalmi munkában végezték a talajjavítást, amelynek 480 000 koronás költségét az üzemi tartalékalapból fedezték. Itt is szépen csökkent az önköltség. A horváti EFSZ is előrelátón dolgozott és lecsökkentette a tervezett kiadásokat Az idei talajjavítási munkák is megkezdődtek, mégpedig a szűdi EFSZ 36 hektárán. A múlt év eredményes volt a talajjavítás! szövetkezetek alakítása terén is. Az első félévben Szlovákiában is elsők között alakult meg Egyházmaróton. Tagjaivá lettek az apátmaróti, egegi, lisói, szűdi, ösödi szövetkezetek, valamint az Ipolysági Állami Gazdaság magyaradi részlege. Hosszabb gondolkozás után még a gyügyi EFSZ is betársult, hiszen náluk is nagyon szükséges ez a munka. Ebbe a szövetkezetbe az év végéig belépett még a horváti, alsószemerédi, százdi, szatnyai, tompái és a deméndi EFSZ, amikor megalakult a másik talajjavítási szövetkezet is Ipolyságon. Ennek a szövetkezetnek tagjai járásunk többi EFSZ-ei három kivételével. Ezek nem azért maradtak távol, mintha nem lenne szükségük testvéri segítségre, hiszen Felsőszemeréden, éppen úgy mint Középtúron és Merén, van munka elég; talán csak a szükséges előrelátás és a nagyobb hozzáértés hiányzik. Reméljük azonban, hogy ezek az EFSZ-ek is minél előbb tagjai lesznek valamelyik talajjavítási szövetkezetnek. Hiszen az idei tervek is nagyok. Be kell fejezni a munkát az apátmaróti EFSZ-ben 25,hektáron, Ipolynyéken 36, Szúdon szintén 36 hektáron. Az állami mozgalom keretében még Nagyfalun 3,5 km, Apátmaróton 2,4 km és Lisón 1 km hosszúságú patakszabályozást kell végrehajtani. Erre az összes munkára 2 520 000 koronát terveztek. A múlt éven és ez éven a talajjavítási munkákat maguk az EFSZ-ek szervezték, ugyanis a talajjavítási szövetkezetek még csak papíron működnek. Ennek több oka van. Hiányzik a szükséges szakember irányításukra. Bár, két szövetkezeti könyvelő elvégezte ^szaktanfolyamot, kérdéses, hogy a szövetkezetük átengedi-e őket talajjavítási munkákra. Hiányoznak a műszaki dolgozók és a munkákat irányító mesterek. Járásunkból ajánlottunk négy szakaszmezőgazdászt a szükséges technikum, esetleg mesteriskola elvégzésére, azonban eddig még csak egy tanul közülük. A többieket nem vették fel, mert a létszám betelt. Ezeket a hiányosságokat minél előbb ki kellene küszöbölni olyan iskolák nyitásával is, ahol magyar szakemberek is tanulhatnának. A talajjavítási munkák keretében másik fontos feladat az öntözés, amellyel a talaj hiányzó vízkészletét pótoljuk. Az öntözés aránylag nagy beruházással és karbantartási költséggel jár, ezért a szükséges természetes talajvizet őrizni kell és ezzel a lehető legjobban gazdálkodjunk. A talajvizek növényeit legjobban a jó szerkezetű talajokban tudják felhasználni. Ahol a talaj jó és elég a csapadék, a magas hozamok eléréséhez elegendő, ha betartják a szükséges agrotechnikai szabályokat, mint amilyenek például a téli csapadék felfogása, a helyes növényápolási munkák stb. Ahol azonban kevés a csapadék, mint Déi- Szlovákiában általában, öntözéssel kell pótolni, hogy elérjük a kedvező víztartalmat. Járásunkban eddig az esőztetö öntözés van elterjedve, amelyet főleg a zöldségtermelésben alkalmaznak • szövetkezeteink, s csak kísérletképpen vezették be a cukorrépa, kukorica és szántóföldi takarmányfélék öntözésére. A többi módszer (barázdás áztatés, sávos csörgedeztetés, elárasztás) elterjedésének útjában áll még az el nem végzett talajjavítási, főleg folyószabályozási munka. Szövetkezeteink 29 öntözőberendezéssel rendelkeznek, 246 hektár teljesítőképességgel. A tervezett öntözéseket azonban csak részben végezték el, mert több csapadék hullott, mint más években. Ezért a tervezett eredmények sem olyan kézzelfoghatók. A talajjavítási szövetkezetek feladata számottevő. Nemcsak a talajerő fokozására irányul, hanem idetartozik például harc a szélerózió ellen, a gyengén termő rétek és legelők megjavítása vagy felszántása, a helyes tápanyaggazdálkodás, meszezés, halastavak létesítése stb. Talajjavítás alatt tehát az összes agrobiológiai és technikai eljárásokat kell érteni, amelyek a talaj értékének fokozására hivatottak. A harmadik ötéves terv komoly feladatokat ír elő járásunknak a talajjavítás terén. Az elkövetkező öt év alatt mintegy 1200 hektár területet kell lecsapolni, 2500 hektáron be kell vezetni az öntözést, 51750 m-en folyóvízszabályozást kell végrehajtani és 7 halastavat kell létesítenünk, amelyek összterülete 21 hektárt tesz ki. De ezek a munkák feltételezik a legszélesebb tömegek bekapcsolását is. Danis Ferenc agromérnök, az Ipolysági Járási Nemzeti Bizottság dolgozója. Használjuk ki a téli időszakot Ha visszatekintünk az elmúlt év gazdasági problémáira, s magunk előtt látjuk az új feladatokat, megállapíthatjuk: a téli időszakban is akad tennivaló, hogy az év hiányosságait kiküszöböljük. Ezek közül a takarmányszárítás már Régóta ismeretes, de kevésbé alkalmazott módszerét, a lucerna állványos szárítását igyekszem hangsúlyozni és gazdaságosságát bizonyítani. Igaz ugyan, hogy ma már a hideglevegős mesterséges szárítók lépnek előtérbe, de üzembehelyezésük a nagyüzemi gyakorlatban még egyhamar nem lép életbe. A lucerna sikeres szárítása tehát még nem megoldott probléma, amely alatt a lucerna jól kiszáradt, pormentes, levéldús, sárga színű száradását értjük. Az így begyűjtött takarmány jobb minőségű és az állatok is szívesebben eszik. Sajnos azonban, meg kell állapítanunk, hogy a lucernaszéna nagyrészét, jóllehet tisztában vagyunk annak káros voltával, renden szárítjuk, holott a száradás idejére bekövetkezhető kedvezőtlen idő a széna mennyiségét és minőségét egyaránt csökkenti. Ehhez járul még, hogy a hosszabb ideig tartó esőzésnek kitett lucerna a talajjal összeiszapolódva fekete és poros lesz. Ennek a szárítási módszernek káros hatását majdnem egészében kiküszöbölhetjük az állványos 26 K'éwjtiZdASfaf 1960. január 27. szárítási módszerrel, amely mindnyájunk előtt ismeretes, csak kevesen alkalmazzuk, mert kevés az állványunk vagy egyáltalán nem áll rendelkezésünkre. Egyesek azt állítják, hogy az állványos szárítás nagyon költséges és abban az időben nincs is idő azzal babrálni. Nézetem szerint a renden történő szárítás költségesebb, ha a takarmányt minőség szerint értékeljük mindkét szárítási eljárás esetén. Itt meg kell említenem, hogy ha a lucerna egyes részeinek takarmány értékét külön-külön vizsgáljuk, a szárrész szárazanyaga 7 — 8 ®/o fehérjét, a levelek szárazanyaga 25 — 30 % fehérjét tartalmaz. Innen következik, hogy azt a szárítási eljárást kell alkalmaznunk, amellyel a levélhullást a legnagyobb mértékben meg tudjuk akadályozni, s ez inkább az állványos, mint a renden történő szárítással érhető el. Állványos szárítás esetén a lucernát szintén lekaszáljuk, majd az állványokat szétrakjuk az uralkodó szél irányában és a lucernát fonnyadt állapotban az állványokra rakjuk (a levélhullás kisebb mértékű). A hosszabb ideig tartó esőzés után az állványokra rakott lucerna újra kiszárad anélkül, hogy hozzányúlnánk, de az állványok helyén sem akadályozzuk a lucerna újrasarjadzását. Nagy szolgálatot tesz ez a szárítási mód a lucerna első kaszálásából nyert széna szárításakor. Ugyanis a lucerna ekkor adja a legnagyobb tömeget, a levegő pedig ez időszakban páradús, így a száradás hosszadalmas, de az állványok alkalmazása a második és a- harmadik kaszálásból nyert széna szárításában is csak hasznunkra lehet. Igaz ugyan, hogy az állványok előállítása befektetést igényel, de ez rövid idő alatt megtérül. Például ha egy hektár lucerna első kaszálásából 30 mázsa szénával számolunk, akkor körülbelül 40 állványra van szükségünk. Az állványok ára (anyag és a munka) darabonként 50 korona, ami összesen 2000 koronát tesz ki. Mivel ez a befektetés nem egy évre szól, hanem szerényen számítva Is legalább tíz évre, akkor ebből az összegből 200 korona esik hektáronként. A takarmány minőségi értéke szerint 25 korona árkülönbözetet számíthatunk mázsánként az állványon szárított lucerna javára, ami 30 mázsa szénánál 750 koronát tesz ki. Ha az állványok szétrakását kiegyenlíti a forgatási munka, s ha renden végzett szárításkor nem számítjuk a kedvezőtlen időjárás okozta munkákat, akkor is 550 korona értéktöbblettel takarítjuk be hektáronként a lucernaszénát. Ez a szárítási módszer azonban csak úgy oldható meg, ha elegendő szárítóállvánnyal rendelkezünk. A téli időszakban akad bőven időnk ezek elkészítésére. Ami a befektetést illeti, még egyszer hangsúlyozzuk, ez rövidesen megtérül, mert állatállományunk részére jobb minőségű takarmányt biztosítunk, amely a termésfokozás előfeltétele Gútai József, a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás dolgozója
