Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIÁI vadaszvedecyesülctek orszacos SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE Irtsuk a kártevőket Egyik nap néhány borsi vadász, név szerint Poilák Ferenc, Kára Miklós, Orosz Viktor és Répánszky János, kiment a határba, hogy a kóborló kutyákkal végezzen, meg a rókatanya táján is körülnézzen. A vadászok ásót, lapátot is vittek magukkal. Miután a határt körüljárták, a Bodrogon túl eső kovácsi rész felé vették útjukat. Azon a környéken sok a róka, márpedig irtani kell a lomposíarkű tolvajt. Gondosan átvizsgálták a rókatanyát és a külső jelekből arra következtettek, hogy érdemes ásással kísérletezni, talán szerencsések lesznek. Három vadász készenlétben állt, hogy a közeli füzes felé, vagy a Holt-Bodrog partjának irányába meg ne ugorjék a koma. Hatvan-hetven em-es mélységben keresgéltek, s alig 3 méternyi ásás után egyszerre csak rábukkantak a gödörre. Április 9-én a délutáni órákban a kvetnái EFSZ technikusa, Bernáth elvtárs elindult a határba, hogy ellenőrizze a traktorok munkáját. Puskáját is magához vette. Először a 100 hektáros napraforgó-parcellához ment, hogy a vetést megnézze, azután a másik táblához iparkodott, ahol kukorica alá simítőzták a földet. Már messziről észrevette, hogy a traktor áll. Izgatottan meggyorsította lépteit, vajon mi lehet a hiba. Amikor odaért, örömmel hallotta, hogy a traktor üzemképes. Kezelője újságolta, hogy 300 méterre a barázdában egy róka lapul öt kis kölykével. A simító betemette a rókalyuk bejáratát, s az anyaróka — a veszélyt érezve — kihordla kölykeit. Az öt kisróka felett varjak keringtek zsákmányt lesve, de az öreg védelmezte az apróságokat. Bernáth elvtárs az öt kis rókát táskába tette és a rókalyuk keresésére indult. Hamarosan rábukkant. Más szerszám nem lévén kéznél, elővette a szerelővasat és ásni kezdett. Rövid időn belül Régi mondás, hogy a varjak háromszor kárognak évente. Először január közepe táján, amikor tartós hó födi a földeket. Ilyenkor nagy csapatokban szálldosnak és kár-káruktól hangos a határ. A föld számára annyira fontos hótakaró bizony nincs a varjak ínyére. Másodszor áprilistól május közepéig hallatják hangjukat, amikor a kukoricát vetik, odaszemtelenkednek a földekre és sok kárt tesznek. Karókból, színes öreg rongyokból készült madárijesztőkkel kell védekezni ellenük. Ügy elszállnak, hogy csak ősszel, betakarításkor mernek ismét visszatérni a földekre, amikor ismét búsan károgják a világba: kár, kár... A varjakon kívül sok kárt okoznak még az ürgék és a hörcsögök is. A kukoricaföldeken minden ürgelyukba 5 dkg karbidot dobunk, nyomban utána két dl vizet öntünk bele,, kemény papírral le-Megtalálták a rókacsaládot, az anyarókát hat kölykével, amelyek már enni is tudtak. Azonnal megsemmisítették őket. Utána szétnéztek a rókaportán. A főbejárati folyosó oldalágában bámulatba ejtő, gazdag éléskamrára bukkantak. Két nyúl, kilenc párnapos kisnyúl, három hörcsög, egy pézsmapatkány, egy galamb, gyűrűvel a lábán, egy fogoly és egy varjú volt a rókacsalád összegyűjtött zsákmánya. Sok rókalyukat kiástak már, de ilyen gazdag raktárt még keveset találtak! Ebből is láthatjuk, hogy milyen nagy kárt tesznek a rókák. A tavaszi nyulak nyár végén még szaporítanak. Nagymértékben csökken tehát a nyúlállomány a ravaszdi garázdálkodása folytán. Minden vadásznak érdeke, hogy irtsa az elszaporodott rókákat! Kása László (Borsi) még három rókakölyköt talált a 120 ernes gödörben. Az ásás ideje alatt az anya a lyuk körül körözött, de nem lehetett lőtávolságra kapni. Három órai várakozás után az anyaróka meglapult egy barázdában. Megkísérelték, hogy traktorral jussanak közelebb hozzá. Sikerült Is 50 — C0 méterre megközelíteni; ekkor Bernáth elvtárs kiugrott a mozgó traktorból és egy sikeres lövéssel leterítette. Az anya kistermetű süldőróka volt, először ellett, méghozzá szép számban! Általában a róka 4 — 6 kölyköt hoz világra, s íme az élő példa: a nyolc kisróka. Az anyát és hat kölykét megsemmisítették, kettőt pedig Bernáth elvtárs egy szoptató kutyával neveltet. Képzeljük csak el, ha a család felnevelkedett volna, mennyi nyúl, fácán, fogoly, csirke stb. esett volna áldozatául! És hány ilyen rókacsalád lehet még a határban. B. Gy. (Kvetná) takarjuk és földet dobunk rá. Ezzel elpusztítjuk az ürgéket és hörcsögöket. A karbidhoz gyufával nem szabad közelíteni. A lyuk befödéséhez újságpapirost ne használjunk, mert az ürgék azt átrágják és elmenekülnek. Meidlik Kálmán (Nána) BORRA VÁLT a víz? Egy lengyel turistaszálló melletti tó vize egyik nap vöröses színt kapott. Valaki megkóstolta, s legnagyobb csodálkozására: borízű volt. A titkot könynyű volt megfejteni: a háború alatt németek lakták a szállót. Kiürítéskor a tóba süllyesztették a boroshordókat. Nemrégiben hegycsűszamlás volt s a tóba esett szikladarabok összetörték a hordókat. Jurán Vidor: Vadászkrónika (Schnitzler Tivadar tollrajzaival — A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó kiadása — Ára 10,70 korona.) Ügy mondják, hogy a jó bornak nem kell cégér, s bizonyára az is helytálló, hogy a jó könyvnek sem kell hírverés, mert önmagát ajánlja az olvasónak. Ez a tapasztalati igazság mindenképpen vonatkozik Jurán Vidornak. a szlovákiai írók nesztorának a most megjelent könyvére: a Vadászkrónikára. Aligha kell bemutatnunk a szerzőt, hiszen évek óta írja lapunk számára kitűnő szakcikkeit, színes karcolatait és ízes vadásztörténeteit. A fiatal vadásznemzedék tanítója, a természetbarátok szórakoztatója és derítője hívei sokaságának. Üj könyve beköszöntőjében a szerző ezt írja: — Minden vérbeli vadász élete tulajdonképpen egy-egy krónika. Itt találjuk meg a kapcsolatot az író és müvének vadászrajzái között: rövid, színes felvételek egy félszázados vadászmúlt élményeiből, amelyekhez a szerző szerényen a következő kérelmet fűzi: — Szeretettel írtam ezeket a vadászrajzokat annak idején; melegen kérem kedves olvasóimat, ha vadászmúltam ablakába könyökölnek, olvassák őket elnéző megértéssel Az író vadászrajzainak minden sorából ez a szeretet sugárzik, akár a Magas- Tátrától, a havasokról, a fenyvesekről, vagy állatvilágukról beszél is. Ez a szeretet lángol írásaiban, amikor a tavaszok hajnaláról, a csendről, a halkan susogó szellőkről, a verőfényről, a nyár izzó levegőjéről, az erdők mélyének titokzatosságáról és a lenyűgöző hangulatú magányról örökít meg vallomásokat. Ez a szeretet festi muzsikáló szavakkal a tavasz virulását, a nyár ragyogását, az őszi borulat hangulatait és a téli patyolatfehérséget. A könyv lapjaiból áradó közvetlenség tanít meg bennünket arra, hogy az ember a szabad természetben önmagának a legjobb barátja és szórakoztatója, ha nyitott szemmel figyel és éles füllel hallgat. Aki ezt a könyvet olvassa, okvetlenül annak a vonzóerőnek a hatása alá kerül, amely a szabadba, az erdőbe, a hegyormokra csalogatja, s megtanítja a titkok titkára: a természet, az állatvilág megfigyelésére, megértésére és megszerelésére. A kitűnő író figyelő szeme a felvett benyomásokat új könyvébe a művész egyszerűségével, a festő pazar színeivel és a zenész halk kísérő-muzsikájával tárja az olvasó elé. így látni, megfigyelni, írni és tanítani csak az a mester tudK aki a líra könnyedségével, az elbeszélés elevenségével, a humor derűjével elemzi a természet remek alkotásait. Ez a Vadászkrónika irodalmi értéke és súlya. Dr. Bernát József 159 I960, május 18. A rókacsalád sorsa A varjak, hörcsögök és ürgék kártevése
