Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
A méhek készülődése a rajzásra A rajzás a méhek életében természetes tünet. Rajzással biztosítják a méhek társadalmuk fennmaradását, és a kedvezőtlen körülmények között elpusztult méhek pótlása oldódik meg vele. A rajzás viszont kedvezőtlenül befolyásolja a mézhozamot, s éppen ezért a méhészek iparkodnak idejében megakadályozni. Hogy a méhek rajzását sikeresen megakadályozzuk, szükséges, hogy alaposan megismerjük a méhek fejlődési szakaszait. Ha tekintetbe vesszük az erre vonatkozó szakirodalmat, tiszta képet kapunk. Kora tavasszal a méhek tömör fürtben helyezkednek el a kaptárban, egymáshoz fűzve. Idővel a méhek egyre több helyet foglalnak el. A hőmérő bármilyen ingadozást mutat a kaptárban, bizonyos számú méhet mindig találunk a lépeken. A kísérletek azt mutatják (a méheket megjelölték), hogy a háromnapos méhek ott maradnak a sejten ülve, ahol kikeltek, a 4 — 10 naposak tovább men-, nek, de nem messzire, mert a sejtek tisztogatásával vannak elfoglalva. Amikor az anya észreveszi, hogy a sejt tiszta, azonnal bepetézi, s az ott levő fiatal méhek a dajkák. Később az álcákat etetik. Ha az anya nem talál tiszta sejtet, visszahúzódik a fészek közepébe, így a munkáját, vagyis a peterakást tulajdonképpen a fiatal méhek befolyásolják, ugyanis nem tud annyi petét rakni a sejtekbe, mint amennyit szeretne, hanem csak annyit, amennyit a fiatalok kitisztítottak. Az erős családban előbb-utóbb a fölösleges fiatal méhek is szaporodnak, mert a sejtek tisztogatásánál már nem jut számukra munka. Ezért a fiatalok megkezdik az ányabölcsők építését, s azokat az anya bepetézi. Amikor az anyabölcsőket már befedték, vagy még előbb is, a méhek körülveszik az anyát anélkül, hogy valami kárt tennének benne. A méhek különösen izgatottak és az anya között szakadozott táncot lejtenek. Minél jobban közeledik a rajzás napja, annál gyakoribb ez a tánc. Az anyabölcsőkben az álcákat bőséges élelemmel ellátják, de az anyát etető méhek száma egyre csökken, sőt néha az élelmet is megtagadják tőle. Ettől eltekintve, néha még a rajzás napján is petézik az anya. Az egyre kevesebb élelem miatt a potroha összeszűkül, karcsúbbá válik és ezáltal könnyebb is lesz, mint volt. A csökkentett peterakásnak az a következménye, hogy kevesebb a dajkaméh is. A tétlenkedő méhek betöltik a kaptár minden zugát, s a kijáró körül fürtbe tömörülnek, különösen a kasos családok. Körülbelül egy héttel rajzás előtt a méhek az anyát az egyik helyről a másikra kergetik és elég durván bánnak vele. Ügy látszik nem akarják ráerőszakolni, hogy valamelyik irányba igazodjék, hanem csak az állandó mozgásra kényszerítik. Megtörtént az is, hogy a dolgozók az anya lábát harapdálták, hogy egy helyben ne maradjon. Az anya nagy figyelemmel kíséri az anyabölcsőket, átnézi, nézegeti anélkül, hogy valami ellenszenvet árulna el. Van olyan eset is, amikor azokat igyekszik elpusztítani. Érdekes, hogy a dolgozók ebben a munkájában nem akadályozzák. Rajzás előtt egy héttel az anya elkezdi a kvá-kválást. A kvá-kválás és az anyabölcsőkben levő utódok feleselése között van valami összefüggés. Egy megfigyelés alkalmával az anya egy órával a rajzás előtt 25 perc alatt ötször kvá-kvált, közben 14 alkalommal volt az anyabölcsőkön, hatszor közvetlen közelükben és ötször az anyabölcsős lép más helyén. Néhány nappal kirepülés előtt sok fiatal méh a lép alsó részén egymásba kapaszkodva mozdulatlanul tőgyet képez. Ugyanakkor a méhek egy része kirepül, hogy a raj részére új otthont keressen. A rajzás fő oka a méhek zsúfoltsága, valamint az _álca és virágpor sokasága, de kis részben a mézbőség is. A fiatal méhek ugyanis megtagadják a nektár átvételét a virágokról hazatérő dolgozóktól. A szálláscsinálók a tétlenkedő méhekből alakulnak, ők keresnek új otthont. Ezek amint visszatérnek a kaptárba, táncot járnak, amely inkább riszáláshoz hasonlít és ezzel a többieknek az új otthon irányát jelzik. A szálláscsinálók a többi méz- és virágporgyújtő méhtől abban különböznek, hogy táncukat megszakítás nélkül órákig, sőt napokig végzik; az irányt ugyan megváltoztatják, de ez a nap állásával függ össze, tehát ugyanazt az irányt mutatják. Közvetlenül rajzás előtt a méhek teleszívják magukat mézzel. Hogy a 20 — 30 000 méh a kaptárt gyorsan elhagyja,h a szálláscsinálók különös táncot lejtenek egy furcsa, eddig ismeretlen hang kíséretében. A táncot egy vagy két méh kezdi, de nemsokára már százan is járják, egyre nő a tömeg is az egész kaptárban bizonyos rezgő hang hallatszik. Az anyát egy-két méh állandóan lökdösi kifelé. Egyes anyák ellenszegülnek, nem akarják magukat a dolgozók akaratának alávetni. Amikor a raj a kaptár elhagyására készül, az anya úgy tesz, mintha meg akarna szökni üldözői elől, végül is a rajjal együtt eltávozik a kaptárból. A rajjal a dolgozó méhek 50 — 90 °/o-a kirepül. A kutatók véleménye megegyezik abban, hogy az első rajban levő méhek életkora nagyjában 3 — 23 nap. Mayer (1956) tudós azt állapította meg, hogy a rajban az idősebb dolggzók és a fiatalok között ugyanaz az arány, mint a kaptárban maradt méhek között. A letelepedett raj két egymástól eltérő részből áll. A külső rész a fürtöt három mély rétegben borítja. A belső rész már nem olyan feszes láncszem módjára kapcsolódik össze a külső burokkal. A fürtben a méhek fejjel lefelé egymásba kapaszkodnak. A rajban munkamegosztást látunk. Az őrsök, a szálláscsinálók 21 napnál mind idősebbek, míg a fürt külső részében 18 — 21 napos méhek foglalnak helyet. Ha a fürt külső részéből valamelyik idősebb méh eltávozik, helyét azonnal egy fiatal foglalja el. A fürt felső része változatlan. A külső részt képező méhek állandóan mozognak, 60 %-ukat tíz perc alatt a fürtburok belső részéből jövő méhek váltják föl. Amikor a raj már megnyugodott, a szálláscsinálók megkezdik irányjelző táncukat. Minden helyet bejárnak, amely az új otthon kijelölésére tekintetbe jöhet, s minden irányból érkeznek. így a fák odvait megfelelőbbnek találják, mint a kast, a széltől védett helyet előnyben részesítik a nyílt hellyel, a közelebbit a távolival szemben. Fontos szerepet játszik az is, hogy az új lakhelyet a napsugarak közvetlenül érik-e vagy sem, nincs-e a közelben hangyaboly vagy egyéb olyan, ami számukra veszélyt jelent. Legfontosabb követelményük, hogy szélvédett helyen legyen az új otthon. A legjobbnak ígérkező új otthon felé lejtik táncukat a szálláscsinálók. Azok a méhek, amelyek nem találtak megfelelő helyet, társaik tánca nyomán megtekintik a jelzett jobb helyet. A szálláscsinálók megismétlik látogatásukat az új helyen. De ha valami kellemetlen körülmény előfordul, az általuk dicsért hely felé már nem repülnek. Ha egyforma jó két helyet találnak, két csoportra oszlanak és egyforma kedvvel kínálják az új helyet. Ha ilyen esetben nem egyeznek meg, előfordul, hogy a raj kettéválik, a méhek elrepülnek, de nemsokára megint egy helyre telepednek, mert az anyanélküliek felkeresik az anyás részt. Ilyenkor a szálláscsináló kötelessége a megegyezés. Ha nem sikerült megegyezniük, akkor a raj ott kezd építeni, ahol éppen letelepedett. Ha a szálláscsinálók megegyeztek, folytatják a táncot, a többi zümmög, szárnyával repdes és iparkodik a fürtben ukat találni. A fürt belsejében élénk zümmögés hallatszik, a méhek tisztálkodnak és az útra készülődnek. Ide-oda szaladgálnak és idegességet idéznek elő. Amikor a zümmögés a tetőfokára ért, egymás után 5 — 10 csoportban elhagyják a fürtöt, majd százával, s végül az egész raj a levegőbe száll. Körülbelül 100 méh van elől, s a többi követi őket az új otthon felé. A vezető száz méh, amely gyorsabban repül, néha-néha visszatér a többihez, körülrepüli a raj zömét, majd megint az élre tör. Ha valami akadályozza őket a kijelölt irányban (vonat, autó stb.), a raj rászáll valamire, a vezetők újból táncba kezdenek, s a raj megint felismeri az új otthon irányát és távolságát. Mi készteti a méheket a rajzásra? Ebben a szakemberek különféle elméleti magyarázatra támaszkodnak. E sorok írójának azonban az a véleménye, hogy a rajzás! ösztönnel a méh betölti szerepét mind a méhek kül-, mind belső világában. Mykola H. Haydak (Minnesota-állam), cikke nyomán ★ ★ ★ Élenjáró méhek A Médicine pour tous című francia folyóirat közölte, hogy az USA-ban azok a méhek, amelyeket széndioxiddal elaltattak kétszer annyi mézet adtak, mint narkózis előtt. lWmtjt&4hSktj isi I960, május 8.
