Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
Készüljünk fel a silózásra Zöldtakarmányaink legbiztosabb és legegyszerűbb tárolási módja egyelőre a silózás. A takarmány, mint minden szervesanyay, temérdek mikroorganizmust, baktériumot, vagyis szabad szemmel nem látható parányi élőlényt hordoz magán. Mihelyt a szervesanyag elhal, \ megindul e parányi élőlények munkája, a szervesanyagnak szervetlen anyagokká bomlasztása. Minden mikroorganizmusnak megvannak a maga életfeltételei, anyagcserének jellegzetes termékei, s ezeket befolyásolhatjuk. Ha a takarmányt lekaszálva a szabad levegőn hagyjuk, néhány óra múlva melegedni kezd és fokozatosan erjed, illetve meg rothad. Az erjedés folyamatát azonban irányíthatjuk. Az életkörülményeket a takarmányban úgy befolyásolhatjuk. hogy csak a nekünk kedvező apró szervezetek működjenek, s meginduljon a kívánatos erjedés. A takarmány erjesztésében részt vevő nagvszá,1110 mikroorganizmus közül különösképpen kettő fontos számunkra: a vajsav- és a tejsavbaktérium. A vajsavbaktériumok szaporodására alkalmas környezet: a takarmány 30 — 40 fok közötti hőmérséklete. A levegős és levegőtlen viszonyok is kedveznek a vajsavbaktériumoknak. A nitrogérrmentes vegyületeket, szénhidrátokat, cukrot úgy bontják szét, hogy vajsav, széndioxid, hangyasav és ecetsav keletkezik. A vajsav kellemetlen, szúrós szagú illő sav. A takarmányt ammónium-szagga! bü/.ösíti, tápértékéből sokat elvesz, s az állatok nem szívesen fogyasztják. A tejsavképzés több baktériumnak sajátsága, anyagcsereterméke. E parányi szervezetek a fehérjéket nem támadják meg. Aránylag tág hőmérsékleti határok, 0 — 50 fok között fejtik ki élettevékenységüket, de 20 — 30 fok között a legtevékenyebbek. Anyagcseretermékük a tejsav; kellemes ízű és szagú, gyöngén savanyú anyag, amelyet baktériumai a takarmány cukorjából állítanak elő,' meglehetősen bonyolult folyamattal. A tejsav a legkiválóbb természetes tartósító anyag, s a szervezet ugyancsak értékesíti. Silózással azt iparkodunk elérni, hogy a tejsavas erjedés minél tökéletesebben és gyorsabban menjen végbe. Ahhoz, hogy a tejsavbaktériumok a lehető leghatásosabb élettevékenységet fejthessék ki, bizonyos hőmérsékletre (20 — 30 fok), kellő nedvességre és cukorra van szükség. A levegő jelenlétében és anélkül is egyaránt élnek, de a levegőtlen viszonyok sokkal kedvezőbbek életműködésükre, mert ez esetben könnyen közömbösítik és megsemmisítik az egyéb káros rothadást elősegítő parányi szervezeteket. A kedvező körülmények során a tejsavbaktériumok elölik a kórosan rothasztó baktériumokat, főleg a savképző baktériumokat. S mi több, bizonyos határon túl saját maguk további szaporodását is meggátolják, s így fejtik ki végsősorban tartósító hatásukat. Elsősorban a nagytömegű, lében dús. kellő cukortartalmú takarmányok, a silókukorica, a csalamádé. a cirokfélék és a szudáni fű silózására kell gondolnunk. Ojabban kísérletek folynak a legértékesebb fehérjetartalmú pillangós takarmányaink (lucerna, vöröshere, baltacím stb.) silós tartósításával is. Erek azonban csak akkor silózhatók, ha a hiányzó cukortartalmat melasszal vagy más. magas cukortartajmú takarmány (cukor cirok, cukorrépa stb.) hozzáadásával pótoljuk. Megállapították, hogy a silótakarmánnyal a szarvasmarha teljes takarmánymennyisége minden hátrány nélkül biztosítható. Az eddigi szénaetetést tehát nagymértékben felváltja majd az olcsóbb, jobb és természetesebb silótakarmányok etetése. A silótakarmányok etetése nem befolyásolja a tej ízét és szagát. Így a jövőben szénát csak a bőven tejelő, szoptató tehenekkel fogunk etetni, az alaptakarmány nagy része silótakarmánnyal lesz biztosítható A kedvező eredmények vezettek több új elgondolásra. így arra *is, hogy kukoricáink bizonyos hányadát -nem hagyjuk beérni, hanem a tejes viaszérés (a teljes beérés előtt 30 — 50 nappal) silózunk, külön a félérett csöveket és a még zsenge zöld szárát. Az eddig megszokott kukoricatermesztésünket eredményesebbé tehetjük, ha az alábbi szempontokat figyelembe vesszük: 1. Olyan vidékek és szélsőséges talajok is bevonhatók a kukorica termesztésébe, ahol a kukorica a rövid tenyészidő miatt nem érhetett be. 2. Másodvetésre használhatunk kukoricát idejében lekerülő takarmánynövények és korai gabonák után is. 3. A korábban betakarított kukorica lényegesen jobb olőveteménye lesz a vetésforgóban következő gabonának, mert így jobb talajelőkészítés válik lehetővé. 4. A korábban betakarított kukorica jelentős üzemi előnyökkel jár. mert ezáltal tehermentesítjük az amúgy is túlterhelt őszi szállítási munkákat. 5. Hazánk melegebb fekvésű részein esetleg lehetővé válik évenként a kétszeri kukoricatermesztés. 6. A féléretten betakarított kukoricaszár jobban használható szarvasmarha takarmányozására, mint a beérett kukoricaszár. Végül pedig mag kell említeni, hogy — okulva az elmúlt évek hibáin — idén iparkodnunk kell időben megteremteni a silózáshoz szükséges előfeltételeket. Csibétől a kotlósig A baromfitenyésztők többéves tapasztalataik alapján ajánlják: 1. A jércéket és kakasokat mielőbb válasszuk szét és külön neveljük. 2. A külső és belső élősdiek ellen kezdettel fogva védekezzünk. 3. Oltassuk be állatainkat fertőző betegségek ellen (például pestis stb.). . 4. Kannibalizmus ellen a felső csőrt rövidítsük meg. 5. Felnevelési időszakban 100 csibére a) kifutós tartásnál 600 cm vályúhoszszal, b) belterjes tartásnál 550 cm vályúhosszal számoljunk (két oldalról legyen használható); ha a takarmányt kiosztják (nem állandóan áll a baromfi előtt eleség) a vályú 650, illetve 600 cm hosszú legyen. 6. Száz csibére ezenkívül 15 — 30 cm nyílású kavicsos edény essék. 7. Kerek, önműködő vagy karimás itatóra 100 csibénként 30 liter űrtartalmat számítsunk, a hosszúkás önitató 2.5 méter hosszú legyen; a kavics és a víz 3 méternél ne legyen távolabb egymástól. 8. Ülörúdból egy állSíá 15 — 18 cm-t számítsunk. 9. A fészkek még kotlás előtt álljanak készenlétben az állatok rendelkezésére. 10. Könnyű fajtából 5 tyúkot, nehezebből 4 db-ot számítsunk 1 m2-re. 11. Ha a csirkéket nevelőházakban tartjuk, a padlóra 5 — 10 cm-es rétegben megfelelő por- és gabonamentes almot hintsünk, — 12. Ha dróthálón tartjuk a csirkét, a hézag a 2.5 cm-t ne haladja túl és megfelelő vastag drótból készüljön a há,A 15. Hektáronként legfeljebb 1000 — 1200 csibét neveljünk: a legelőt legalább évenként változtassuk. 16. Az ólak 100 — 150 csirke befogadására legyenek alkalmasak; négyzetméterenként 10 — 15 állatot számítsunk. 17. Az ólakat, vályúkat, edényeket szükség szerint helyezzük át, hogy a l.-I flllÁ (InnnlA) lAhnxknn •v>»i-arl inn Már április közepére 70 — 80 dkg súlyúak voltak a levágásra szánt korai csibék a Dedina Mládeze-i EFSZ-ben, de csak akkor értékesítik őket, amikor elérik a kilás átlagsúlyt. A 11 000 csibét öten gondozzák. 13. A nevelőházakat levegősen, de hu|íiJiffltÁ átmentésen tartsuk. NifjÚfAitfASlí/f 147 14. Ha az idő engedi, nyolchetes kor- 7 »an az állatok kiereszthetek a legelőre. 19fid. május
