Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
A zöldfdkarmáity helyes felhasználása A7. állatok takarmányozásában kétségkívül a legnagyobb gondot a fehérjchiány okozza. Különösen a szarvasmarhák fehérje ellátása hiányos. A fehérjehiánynak főleg az az oka, hogy megrövidül az állat életkora. A tejtermeléshez nagymennyiségű fehérjére van szükség (literenként 50 gramm emészthető, fehérjére), ha pedig ennyit nem kap a tehén, akkor az életfenntartásához szükséges tápláló anyagokból használ fel a tejképzésre. A hiányosan táplált állat szervezetét könnyen megtámadják a betegségek, leggyakrabban a gümőkór, amely sok helyen katasztrófális méreteket ölt. Annak ellenére, hogy általában fehérjehiánnyal küzdünk, egyes időszakokban mégis nagy mértékű a fehérjepazarlás. A tavaszi zöldtakarmányok; őszi bükkönyös, borsós keverékek, magas fehérjetartalommal rendelkeznek, a nyári tömeg takarmányok nagy része pedig (például kukoricacsalamádé, cukorcirok) keményítőben gazdag, fehérjében szegény. A pillangós évelő takarmányok fehérjében gazdagok, ezeket azonban nagyobb részt szénává szárítjuk, mert a téli időszakban a legfontosabb fehérjebázisunk, mivel a téli lédús takarmányaink főleg a silótakarmányok, fehérjében szegények. Hogy a zöldtakarmányozást gazdaságosan végezzük, bőven kell termelni szénhidrátdús takarmányt, főleg jó minőségű silótakarmányt is. Hogy a tavaszi egyoldalú zöldtakarmányozás, bükkönyös és borsós keverékek etetése milyen pazarlással jár, azt az alábbi példából is láthatjuk: ha egy 600 kg-os tehénnel 40 kg tavaszi bükkönyös keveréket és 5 kg takarmányszalmát etetünk, akkor a fehérje az életfenntartáson kívül 8 liter tej előállításához elegendő, ugyanakkor a keményítő alig 4 — 5 liter tej termeléséhez felel meg. Ellenben, ha 35 kg bükkönyös keveréket 15 kg jó minőségű silóval kiegészítünk, mind a fehérje mind a keményítő az életfenntartáson kívül 7 — 8 liter tej előállításához elegendő. Természetesen, minél fiatalabb a zöldtakarmány és minél több benne a bükköny és a borsó, annál magasabb a fehérjetartalma és annál kevesebb a rostja, s annál nagyobb az emészthetősége. A takarmány öregedésével emelkedik a rosttartalom és csökken a fehérje értéke, az emészthetőség pedig romlik. Ezért kezdetben a zöldtakarmányhoz több silótakarmány szükséges. Különösen a tavaszi keverékekből a déli meleg körzetekben nem tanácsos többet vetni, mint amennyi a zöldtakarmányozáshoz és a magtermeléshez szükséges. Silózásra inkább silókukoricát termesszünk, mert a keverékek még a legjobb esetben is alig felényi tápanyagot adnak, mint a silókukorica. Igaz. hogy a keverékek után még másodnövényt vethetünk, de ez a szeszélyes éghajlatú déli körzetekben bizonytalan, sokszor a két termés nem ad annyi tápanyagot, mint az egyszeri vetésű silókukorica. Azonban ha mégis tavaszi keverékeket kell silóznunk, ne hagyjuk őket megvénülni, hanem még a pillangósok elvirágzása előtt le kell silózni. A keverékekben nincs elegendő cukortartalom, hogy jó minőségű silóvá erjedjenek, ezért silózáskor melaszt kell hozzá adnunk. Enélkül a siló könnyen elromlik. Többen azzal okolják meg a keverékek silózását, hogy a nyári időszakban kevés a zöldtakarmány, azonban a jól beosztott szudáni fűvel és cukorcirokkal ezt a válságos nyári időszakot is jól át lehet hidalni. Ezek a növények nagytömegű takarmányt adnak, azonfelül jól bírják a szárazságot Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a silózás munkát igényel és tápanyagveszteséggel jár. Ezért lehetőleg tavasztól késő őszig jó minőségű zöldtakarmánynyal lássuk el állatainkat. Hazánk déli száraz vidékein a keverékek közül a legbiztosabb termést a zabos-bükköny vagy borsós keverékek adják, ha idejében vetjük őket. Nem ajánlható a szakaszos vetés abból a célból, hogy meghosszabbítsuk vele a zöldtakarmányozási időszakot, mert a kései vetés sokkal kevesebb termést ad. Ugyancsak nem ajánlhatók az árpás és a tavaszi búzás keverékek sem. mert a zabos keverékekkel szemben kevesebbet teremnek és gyöngébb a minőségük is. Ez különösen az árpára vonatkozik, amelynek durva toklásza megsérti ax állat száját és betegséget is okozhat. A keverékek után nagyon jó szolgálatot tesz a szudáni fű. Ha idejében kaszáljuk. nincs szükség fehérjepótlásra. A kukoricacsalamádét már feltétlenül fehérjedús takarmánnyal egészítsük ld. lErre legalkalmasabbak a pilangósok. A szudáni fű a száraz meleg körzetekben általánosan termelt zöldtakarmány, de a takarmányozásánál még jelentős hibák történnek. Sok helyen ax első kaszálást későn végzik, nem veszik figyelembe, hogy a szudáni fú többszőr is kaszálható. A megvénült takarmánynak csökken a fehérjetartalma és az emészthetősége, több a rostja, az állat nem fogyasztja szívesen. A második kaszálás pedig elkésik és kisebb lesz az eredménye is. Ezért, amikor a szudáni fű eléri az 1 méter magasságot, meg keli kezdeni az etetését, hogy az első kaszálást közvetlen a kalászozás után, de virágzás előtt befejezhessük. Ez vonatkozik a cukorcirokra is, amelynek első kaszálása rendszerint a szudáni fű után következik. Végezetül még azt szeretném megemlíteni, hogy ne komplikáljuk túlságosan a zöld futószalag összeállítását. Vessük a legtöbb tápanyagot nyújtó növényeket, és olyan agrotechnikába részesítsük őket, hogy a lehető legnagyobb termést adják. A takarmány összeállítása pedig mindig úgy történjék, hogy az állatok mindazokat a tápanyagokat megkapják, amelyek a hús és a tej előállításához szükségesek, de pazarlás ne történjék. Rákóczi Lajos, a Solary-i Növénynemesitó Állomás dolgozója Kukorica-lóbab keverék jó zöldtakarmány A Jó gazda mindig arra törekszik, hogy szarvasmarháinak jó takarmányt nyújtson. Mostanában úgy vagyunk vele, hogy takarmányaink nagyobb része, a lucerna és gombos here kivételével, nem tartalmaz kelló mennyiségű emészthető fehérjét, aminek hiánya, semmiféle más tápszerrel, nem pótolható. Habár a silókukorica igen értékes és tartalmas takarmány, mégsem nyújt kellő mennyiségű tápanyagot, mert kevés a fehérje. Mezőgazdasági állatainkat helyesen takarmányozzuk, hogyha a sok szénhidrátot tartalmazó silókukoricát egy olyan takarmányfélével egészítjük ki, illetve vegyítjük, amely sok emészthető fehérjét tartalmaz. Szálas takarmányaink közül e tekintetben első helyen elvitathatatlanul a lucerna és a gombos here állanak. Ezek keverése a silókukoricával biztos eredményekhez és sikerhez vezetnek. A valóság azonban az, hogy a lucernára és gombos herére szánt területek hozama nem elegendő. Mezőgazdaságunkban ismeretes több növény, amely e célra nagyon megfelelne. Ilyenek például a hüvelyes vélemények, főleg a lóbab. A hüvelyesek zölden 11 — 15 emészthető fehérjét tartalmaznak s amellett az a jó tulajdonságuk, hogy maguk kevés nitrogént igényelnek. Vannak vidékek, ahol a kukorica és hüvelyes keverék vetése takarmány termesztés céljából már ismert. Csak a vetőmag hiánya gátolja ezek vetését. Hazánkban mindenütt nagyon jól díszlenek a hüvelyes vetemények s ezért semmi sem áll útjukban, hogy a gyakorlatban minél nagyobb szerepük legyen. A legjobb keverékek egyike a kukorica és lóbab keveréke. Vethetjük kora tavasztól kezdve aratásig. Mindjárt a korai burgonya, repce, az őszi árpa avagy esetleg a korai zöldségfélék után juttatjuk földbe a magját. A nyári vetésének sikere a talaj tápanyag és nedvességtartalmától függ. Amennyiben a talaj vízvesztesége akkor a legnagyobb, amikor a növények már érőiéiben vannak, illetve érednek, igyekezni kell a kaszálásukkal, hogy ezáltal minél több nedvességet mentsünk meg a következő vetemény számára. A kukorica melegkedvelő és szárazságbíró növény. A nyári melegekben, amikor más növények elernyednek, fonynyadnak és pusztulnak a hőségtől, a kukorica jól érzi magát, fejlődik és jól kihasználja a harmatokat, a nyár második felében kapott esőt is. Ez a tulajdonsága teszi lehetővé később vetését is. Bő terméssel kecsegtet ott, ahol lehetőség van az öntözésre és szuperfoszfátlal, hígított trágyalével való locsolásra. A kukorica magas és terjedelmes növése miatt megfelelő férőhelyet, bőséges trágyázást és gondos művelést Igényel. Mint takarmánykeveréket a lóbabbal együtt 42 — 45 cm-es sortávolságra 7 — 8 cm mélyen vetjük. Vetéséhez a talajt 10 — 12 cm mélyen szántjuk, vagy porhanyítjuk. Hektáronként 1,5 mázsa 40 'Á-os kálisót, 2 mázsa szuperfoszfátot és 1 mázsa kénsavas ammóniumot adagolunk. A vetőmag aránya */s rész kukorica és >/3 rész lóbab. így a takarmány 25 %-át a lóbab képezi, ami kellő fehérjét biztosít az állatok takarmányában. A lóbab vetőmagjának beszerzésénél nem számíthatunk kizárólag a felvásárlási üezemekre. Jól tesszük, ha a vetőmagot magunk termeljük. Ennek az az előnye, hogy talajviszonyainknak éghajlatunknak, egyszóval a helyi körülményeinknek legmegfelelőbb és olcsóbb vetőmagot nyerünk. A kukorica-lóbab, illetve a hüvelyes keverék jól beilleszthető bármilyen vetésforgóba. Termelhetjük fönövényként, másod terményként, avagy közteskéent is alkalmazhatjuk. wQtadhSh/j *13i I960, április 27.
