Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
Hozzászólás az Először nőm akartam hozzászólni a vitához, mórt úgy gondoltam, hogy nagyon új dolgokról nem lehet szó a méhészetben; azokat a módszereket is majdnem mind ismerem, amelyeket az egyszerű anyásítás vitájában közöltek. Ezek a kérdések inkább a kezdő méhészeknek okoznak gondot, mert nem tudják, hogy a sok módszer közül melyiket válasszák. Én éppen ebben szeretnék segítségükre lenni. Már 37 éve méhészkedőm, illetve 37 évvel ezelőtt vettem egy rajt Moldár Dánieltől, itt a falunkban. A raj még azon az éven beépítette a kast, a következő évben pedig kétszer rajzott. Ezeket a rajokat már kaptárakba telepítettem, azokba a kaptárakba, amelyeket télen készítettem. A kast meghagytam rajoztatásra. Akkoriban a falunkban kaptár még nem volt. Egyesek ki is gúnyoltak érte. — Lesz itt annyi méz, hogy az utcán i* méz fog folyni. Engem egy kicsit bosszantott 'a dolog és elhatároztam magamban, hogy már most azért sem hagyok fel a kaptáros méhészkedéssel. Másik éven szerencsés meglepetés ért, a két kaptár méhtől 45 kg mézet pergettem. A további években már nem ment ilyen egyszerűen a méhészkedés, mert az idősebb anyák kimerültek és újakkal kellett őket pótolnom. A lerajzott kasos családoktól kivagdaltam a fölösleges anyabölcsöket kis lépdarabkákkal együtt. Ezekből egyct-cgyet, adtam a meganyátfanodott és a meganyátlanított családoknak. Ez az anyanevelés nagyon jól bevált. Igaz, hogy nem az én bcavatkozáegyszerű anyanevelés vitájához somra végezték a méhek, hanem tetszésük szerint. Én csak a bölcsöket vettem el tőlük; mégis ezt a módszert minden kezdőnek merem ajánlani. És ha az öreg méhész is felhasznál ilyen bölcsöket, az sem jár vele rosszul, sőt nagyobb eredményt hozhat, mint a legkorszerűbb módszer segítségével nevelt anya. De mégis abba kellett hagynom ezt az anyanevelést, mert nem telt mindig az időmből a rajok őrzésére, a méhek nem akkor építették az anyabölcsőket, amikor nekem szükségem volt rájuk és a kasos méh nem hozott annyi hasznot, mint azok, amelyeket kaptárba telepítettem. Emiatt fokozatosan más módszerre tértem át, de természetes, hogy még ma is felhasználom anyanevelésre a természetes anyabölcsőket. Azután főleg rajzási időben neveltettem anyákat a műrajok és az anyásításra szánt családok részére. A műrajt a következőképpen készítettem: 2 — 3 családból kivettem 6—7 lépet méhekkel együtt. Ezeket betettem egy üres kaptárba és meg füstöltem őket, hogy egyszagúakká váljanak. A lépeket pedig úgy válogattam meg. hogy legyen mézes, virágporos és fiasításos is közöttük megfelelő mértékben. Egy frisspetés lépet betettem a fészek közepébe. Ezt szántam az anyanevelésre, a többi fiaslép pedig befedett, illetve kikeléshez közel álló volt. A frisspetés lép beadása után 4 — 5 nap múlva átvizsgáltam a rajt és a befedett anyabölcsöket, valamint a nyitottak közül a meg nem felelőket eltávolítottam. Ha több anyára volt szükségem, akkor a megmaradt bölcsőket elosztottam más családoknak és csak a két legszebb bölcsőt hagytam a mesterséges rajnál. Több munkám jóformán nem is akadt az anyanevelésnél, csak az anya párzásának eredményét kellett még megállapítanom. A két bölcső közül amikor az egyik kikelt, a másik bölcsőt a méhek maguk távolították el. Két bölcsőt azért hagytam a családnál, hogy ha véletlenül az egyik hibás, ne maradjon anya nélkül a család. Ezt a két módszert magánméhész koromban alkalmaztam, amióta az EFSZ méhészetet létesített, azóta szövetkezeti méhész vagyok, de itt már mások a követelmények és ezekhez kellett megválasztanom az anyanevelés módszerét is. Ma már az anyaneveléshez külön kiválasztom a tényészcsaládot, természetesen a legjobb fajtát, vagyis amelyik több éven át a legtöbb hasznot hajtotta a méz- és viasztermeléssel, valamint a szaporodással. Ebből a családból kiveszek egy friss petés lépet. a petéket sejtekkel együtt kiszeletelem és egyenként. dugókra ragasztom. A dugókat (Jeliig beteszem az anyakeltetö keretbe. Egy keretben, húsz dugó van elhelyezve két sorban. Ezt a keretet beteszem az anyanevelésre elkészített család fészkének a közepébe. ott hagyom nyolc napig és azután minden bölcsőt kalitkázom. Mikor az anyák kikelnek, szokásos módon elhelyezem őket a pároztatókba. Csak megtermékenyült anyákkal anyás! tóm meg a mesterséges rajokat és kicserélem az öreg és nem megfelelő anyákat. Seregély Mihály, a veelárei EFSZ méhészmestere Röviden Nagy kárt tett a permetezés Günther Schwab tavaly megjelent könyvében néhány példát említ, hogy milyen veszélyes a kártevők elleni mérgek használata a méhek számára. Csupán Észak-Westfáliában 1949. tavaszán 20 000 méhcsalád pusztult el. Motalában (Svédországban) a gyümölcsfák permetezését tömeges mérgezés követte. Würtembergben 1954-ben a méhészetek vesztesége 122 000 D. M. volt. Régi bevált szer a köhögés ellen Egy citromot tíz percig főni hagyunk, ha megpuhul, több levet ad. Megfelezzük és egy pohárba facsarjuk. Majd veszünk körülbelül. 30 gramm glicerint, melyből két leveses kanállal a citromlébe teszünk. Jól elkeverjük és annyi mézet adunk hozzá, hogy egy vizespohár megteljék. Újból megkeverjük és kész a köhögés elleni szer. Köhögési inger esetén akár éjjel, akár nappal egy kávéskanállal beszédünk. 135 I960, április 27. TANULNAK A MÉHÉSZEK Kráfován (Senec mellett) a Szlovákiai Méhészszövetség méhészmesterkiképző iskolát létesített, ahol szakszerű oktatásban részesítik az EFSZ méhészeit. Képünkön; Komora szakelőadó foglalkozik a méhészekkel. > ...
