Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
Korai burgonya + silókukorica Vidékünkön nagy múltja van a korai burgonya termesztésének. Csak az a baj, hogy az a sok fajta, amely a kistermesztésben előfordul, nem felel meg a nagyüzemi termesztésben. A legkorábban a negyedi és farkasdi gazdák vitték a burgonyát a piacra, gyakran már május végén, de jóformán annyi fajta burgonya volt, mint amennyi a gazda. Ha nem is önálló fajtákról, de válfajokról beszélhetünk. A sok között volt egy olyan változata a korai rózsaburgonyának, amelyet igen kerestek a komáméi fogyasztók a piacokon, sőt annyira kedvelték, hogy Negyedre és Farkasdra is elmentek érte. Ebből a burgonyakülönlegességből igyekeztünk egy olyan fajtát kinemesiteni, amely a nagyüzemi termelésre is megfelel. Elsősorban a koraiságot és a minőséget tartottuk szem előtt. Ennek a burgonyának a nemesítését 1951-ben kezdtük meg a Dedina Mládeze-i szövetkezetben. A kísérlet nem állami mozgalom keretében indult meg, hanem Kovács Károly szövetkezeti tagunk egyszer azt mondta nekem: — Te, Gyuri, kár lenne, ha ez a fajta burgonya kiveszne. Van itt belőle egy fél zsákkal, el kellene ültetni. Én a magam szakállára nem merem vállalni a dolgot, mert nem engedélyezett fajta. Kijelöltünk a burgonyának egy darab földet, de amikor hozzákezdtünk az ültetéshez, akkor láttuk, hogy nem kiegyenlített fajta; ezért kiválogattam közüle a megfelelőket, a többit fogyasztásra felhasználtuk. így csak a fele maradt meg. Előcsíráztatást nem végeztünk, mégis megelőzte a termésben az előcsíráztatott többi korai fajtát. Amellett igen jó ízű volt és bő termést hozott. Azóta minden esztendőben vetünk belőle, de már nemcsak a gumókat válogatjuk ki, hanem a növényeket is. A fejlődés időszakában negatív kiválogatást végzünk, vagyis a nem megfelelő egyedeket eltávolítjuk a többi közül. Már két éve csak ezt a korai fajtát termesztjük, mert nagyon jól bevált. Sajnos azonban, hogy csak a mi szövetkezetünkben kapott elismerést és itt-ott a vidéken tudnak róla. de a hivatalos szervek még nem ismerték el, sőt mi több, jó néhány évvel ezelőtt a korai rózsaburgonyát kizárták az engedélyezett fajták közül. Ez akkor érthető volt, mert — amint már említettem — sok tájfajtája előfordul. s akkor még mi sem tudtuk, hogy sikerül egy ilyen jó fajtát kinemosítenünk, amelyik önálló fajtajelleggel bír. Magyarországi rózsa fajtákkal most is kísérleteznek Prága környékén. Szerintem ez nem a legszerencsésebb megoldás, mert a rózsaburgonya sokkal több meleget kíván, mint az északi részen termesztett fajták, tehát a kísérlet nem hozhat jó eredményt. A mi nemesített fajtánk is, mint a többi rózsaburgonya, nem a burgonya körzetébe, hanem a kukoricakörzetbe való, vagyis hazánk déli részeire. A múlt éven június 10-től június 20-ig az eladásra szánt korai burgonyát mind piacra szállítottuk, s hektáronként 12 800 koronát jövedelmezett. Azután silókukoricával bevetettük a burgonyaföldet és 620 mázsa zöldanyagot takarítottunk be hektáronként. Ennek a bevált új fajtának leginkább Kovács Károly örül a legjobban, és talán ő lenne a legboldogabb ember, ha a termesztését hivatalosan is elismernénk. Králik György, a Dedina Mládeze-i EFSZ mezőgazdásza Homok, vályog és agyag Megtörténik, hogy a szlovák nyelven írt talajtani szakmunkák fordítói vagy a szlovák forrásmunkákat használó szakemberek összetévesztik a „hlina“ és az „íl“ szavakat, éspedig azért, mert a szlovák-magyar szótárak első jelentésben mindkét szó mellett ezt tüntetik föl: agyag, (gy azután megesik, hogy a voltaképpeni vályogtalajt agyagtalajnak fordítják vagy értik, illetőleg az agyagot mondják vályognak. Ezzel a kis írással az a szándékunk, hogy elősegítsük a rendteremtést ebben a fogalomzavarban, tehát ismertetjük a magyar szakirodalomban és gyakorlatban használatos talajosztályozást. Ami a talaj kötöttségét illeti, ezt az itt következő táblázat szemlélteti, amely a talajnemeket az Arany-féle kötöttségi szám rendjében sorolja föl: Arany-féle Talajjelleg kötöttségi szám Homok 30 és kevesebb Könnyű vályog (homokos vályog) 31—37 Középkötött vályog 38 — 12 Nehéz vályog (agyagos vályog) 13—5« Agyag 51-55 Nehéz agyag 56 és több Most pedig vegyük sorra a különböző talajnemeket: HOMOK. Durvább, 0,2 — 5 ram-es részecskék lazább halmaza. Kőzetek (elaprózódása, mállása útján keletkezik. Ami a származását illeti, lehet vízben ülepedett és szél által szállított, vagy pedig a két tényező kölcsönhatásával települt homok. VÁLYOG. Lösz felszínén keletkezett és kilúgozás folytán részlegesen ehaésztelenedett üledékes kőzet. Olyan talajféleség, amelyben a homok, iszap és az agyag körülbelül ugyanolyan mennyiségben fordul elő. A vályogok tehát középkötöttek; 36 — 60 H-nyi leiszapolható részt tartalmaznak. A vályoghoz hasonló lazább kőzetet homokos vályognak, a kötöttebbel agyagos vályognak nevezzük. AGYAG. A talaj legkisebb szemcsékből álló, legtevékenyebb része. Agyagnak nevezzük a 0,602 mm-nél kisebb részecskéket, fizikai agyagnak pedig a 0.01 mm-nél kisebbeket. Általánosabb értelemben agyagnak mondjuk azokat a talajokat, amelyek legalább 40 % agyagos részt tartalmaznak. A műveléssel szemben nagyobb ellenállást fejtenek ki, mert amíg nedvesen a talajművelő eszközhöz tapadnak, szárazon kemény rögökké állnak össze. Az agyagok a vizet nehezen fogadják be és sok nedvességet tartanak vissza. Száradáskor repedeznek; tapintásuk zsíros. Eszerint tehát azt ajánljuk, hogy a szlovák forrásmunkákat használó szakemberek vagy fordítók elsősorban azt vizsgálják meg, hogy az eredeti mű szerzője milyen talajjelleget ért a „hlina“ vagy az „íl“ megjelölés alatt. Ha ezt tartjuk szem előtt, sok félreértést kerülhetünk el. Egyébként a szlovák szakemberek ma már eldöntöttnek tekintik ezt a kérdést, s a „hlina“ szóval a vályogot, az „íl“ meghatározással pedig az agyagot, tehát a Iegkötöttebb talajnemet jelölik meg. Jó munkával, több cukorrépát A galántai járás szövetkezetei tavaly hektáronként 316 mázsa cukorrépát termeltek. Ez kétségtelenül szép eredmény. A járás szövetkezetei a prerovi járás versenyfelhívására kötelezettséget vállaltak hektáronként 346 mázsa cukorrépa termelésére. Ennek lehetőségét Stanislav Balusík elvtárs, a galántai járás mezőgazdasági osztályának vezetője a Král'ovo Bród-i szövetkezet példájával támasztja alá. Ugyanis ott a múltban hektáronként alig 180-220 mázsa cukorrépát termeltek, míg tavaly a répát idejében vetették, az egyelésnél 80-90 000 egyedet hagytak; hektáronként már 360 mázsát termeltek. Ugyanilyen módon a hrusovói szövetkezet 400, a palovcei szövetkezet pedig már 450 mázsát termelt hektáronként. Magától értetődik, hogy ilyen eredmények elérését az időbeni egyelés, kapálások tették lehetővé. Fontos szerepe volt itt a fejtrágyázásnak is. Stanislav Balusík elvtárs továbbá közli, hogy ebbon az évben a járás szövetkezetei elhatározták, hogy 100 000 egyedet hagynak hektáronként. Valamint azt is mondotta, hogy idén a járás szövetkezetei takarmánynak is termelnek cukorrépát. Némely szövetkezetben pedig a takarmányrépát cukorrépával keverve termelik. Védekezzünk az ürge ellen! Az ürge ellen, ha elszaporodik, szénkéneggel védekezhetünk eredményesen. Az irtást így végzik: Az ürgelyukakat az irtás előtti napon betiporják, majd másnap az újra kifúrt lyukakba pohárból szénkéneget öntenek, majd ismét betiporják azokat. Egy-egy ürgelyukba 20 — 35 gramm szénkéneget adagolnak. Ha az ürgék túlságosan elszaporodnak, ajánlatos az irtást nagyobb területen megszervezni, és külön ürgeirtót alkalmazni. Egyébként a szénkéneggel nagyon óvatosan bánjunk, mert igen gyúlékony és robbanékony anyag, s belélegezve vagy a bőrön keresztül felszívódva is mérgezést okoz. 123 I960, április 24.
