Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIÁI .VADASZVEDECYESGlETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE Irtsuk apróvad-állományunk pusztítóit Már sok szó esett a káros ragadozók irtásáról. Aligha akad a Bodrogközben olyan vadász, aki ne ismerné el ennek szükségességét. Apróvad-állományunk apadásának legfőbb oka: a ragadozók mértéktelen elszaporodása. Ha biztosítani akarjuk hasznos vadállományunk szaporodását, feltétlenül jrtanunk kell pusztítóit. A ragadozók irtásának legfőbb ideje a tavasz. Egyrészt mert akkor szaporodnak és egy-egy pár kiirtásával a -szaporulatot is elpusztítjuk. Másrészt a hasznos vadat is tavasszal, a fészkelés, kotlás idején fenyegeti leginkább a veszedelem. Bodrogköz vadállományának legnagyobb vámszedői a rókák és a borzok. Különösen a rókák szaporodtak el nagymértékben. Aki május táján olyan rókakotorékot ásott ki, amelyben süldőkölykök vannak, az elképedhetett a nyúllábak, fogoly- és fácánszárnyak tömegén, amely a rókakölykök felnevelésének ideje alatt a kotorékban összegyűlt. Több éven át megfigyeltem, hogy a rókák többsége március 25-e és április ló-e között kölykezik. Minél korábban pusztítjuk el a rókacsaládot, annál hasznosabb munkát végzünk. A rókakölykök 2 — 3 hetes korukig szopnak. Ilyenkor még kevesebb vadat pusztít a család, mint később, amikor a 6 — 8 éhes kölyöknek a két öreg róka már alig győzi a zsákmányt hordani. Kölykezés után 2 — 3 hétig a kotorékban találjuk az anyarókát. Itt könhyen elpusztíthatjuk. Ne várjunk májusig, amikor már a növekedő rókakölykök rengeteg vadat pusztítottak el és — a kotorékot otthagyva — a rozs vagy búzatáblába húzódtak. Néhány példát említek meg a rókák kártevéseiről a Bodrogközben. Perbeníkből állandó panaszok érkeznek garázdálkodásukról. Merészségük odáig terjed, hogy világos nappal lopkodják az EFSZ tyúkjait. A helmeci szőlőhegyen sem jobb a helyzet. A mélyárok valóságos paradicsomuk. Maga Bodrogköz homokdombjaival, mocsaraival, lápjaival és nádasaival kitűnő otthont nyújt a vörös ragadozónak. De már felvettük a harcot ellenük. Járási viszonylatban az elpusztított rókák száma egyezik a lelőtt fácánkakasok számával. A Vel'ky Hores-i vadásztársaságtól külön dicséretet érdemeltek ki Feke, Szabó és Bukus vadásztársak, akik a legtöbbet tették e téren. Nem kis kárt okoznak a kóbor kutyák és macskák sem. Előszeretettel járnak a dülőutakon, gyalogcsapásokon. Minden vadász tudja, hogy amely kutya egyszer már nyulat fogott, az a nyúlsírás utánzására egyenesen a puskacső elé fut. Különösen a hajnali és esti órákban indulnak vadászó körútra. Ilyenkor a legkönnyebb megszabadulni tőlük. Sok kárt tesznek a hamvasvarjúk és szarkák is. Bármennyit is pusztítunk belőlük a tél folyamán, csodálkozással tapasztalhatjuk, hogy fészkelés idején több van belőlük, mint azt gondoltuk volna. Mérgezett tojások széthelyezésével irthatjuk őket. Az örökké éhes, torkos szarkák és hamvasvarjúk gyanútlanul elfogyasztják a tojásokat. Viszont állandó felügyeletet kell gyakorolni afelett a terület felett, ahova a mérgezett tojásokat kiraktuk. A hamvasvarjú már április közepén, a szarka április végén kezd kotlani. Ekkor a fészekből is kilőhet jük őket, vagy a tojásokat semmisítsük meg. Ne várjunk májusig, amikor a fák már lombosak és elrejtik a fészkeket. Itt az ideje tehát, hogy végezzünk apróvad-állományunk pusztítóival! Balogh Kálmán (Kráfovsky Chlmee) ••••••••••••••••••••••••••• A TÚZOK Régebben Dél-Szlovákiában rengeteg túzok volt. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy az akkori vadászati kimutatások szerint évente 232 darabot is lőttek. Az első világháború idejétől kezdve a túzokok száma fokozatosan fogyott, annyira, hogy a második világháború után már csak itt-ott láttunk néhányat. T u r c s e k Ferenc, a Vadászati Kísérleti Állomás vezetője 1947-ben a túzokok számát 500-ra becsülte, mások pedig 650, sőt 1250 db-ra is becsülték a túzokállományt. Ezért a Csehszlovák Tudományos Akadémia kezdeményezésére a Vadászvédegyesületek Szövetsége és a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola 1959. február 14-én túzokszámlálást rendezett. Ennek az összeírásnak célja a madárállomány számának pontos ismerete, valamint az eddigi védelem eredményének a megállapítása volt a szaporulatot illetőleg. A nagygazdaságok és a szövetkezetek egyesített nagy területei jelentősen elősegítették a túzokok szaporodását. Hanzel Rudolf, a vadászvédegyesület tagja 1954-ben azok számát szintén 650-re becsülte. Két évre rá, 1956-ban Necas munkatársával már 1165 túzokot számlált. Ez azonban kissé hihetetlennek tűnik. Egyébként a túzokállomány rohamos szaporodását két lényeges körülmény okozta. Az egyik az volt, hogy az állami természetvédelem 1951-ben a túzok védelmére 9218 hektáron rezervátumot létesített Zlatná na Ostrove környékén. A másik pedig az, hogy a 225/1947. számú vadászati törvény egész éven át tiltja a túzok lövését. Túzok csak a nitrai és a bratislavai kerület területén él. A nitrai kerületben a komárnói, levicei, zeliezovcei, stúrovói. Nővé ZárAky-i és a hurbanovói járásokban, a bratislavai kerületben pedig a Dunajská Streda-i, calovói, salai, samoríni, galántai, seredi és trnavai járásokban találja meg életfeltételeit. Szóval a túzok csak a nagy kiterjedésű síkságokat kedveli, mert áttekinthetők és neki biztonságot, nyugalmat biztosítanak. A túzok főleg növényevő. Télen az őszi vetéseken, takarmányosokon, de különösen előszeretettel a repcéken legelészik. Tavasszal és nyáron rovarok, bogarak, lepkék, szöcskék, sáskák és hernyók gazdagítják étlapját. Elvezettel fogdossa össze az apró rágcsálókat, még a vakond nagyságúakat is. Néha megeszi a gyíkot, esetleg a földön fészkelők fiókáit is. de a békát csak szükségből eszi meg. Az erős kakasok súlya átlag 11 — 15 kg. De akad 17 kg-nál is nehezebb példány. Húsa kevésbé élvezhető, mert nagyon kemény és különös szagú. Télen a túzok nagy csapatokba verődve telel. Ez a körülmény lehetővé teszi pontos megszámlálását. Az utolsó túzokösszeírás alkalmával a calovói járásban 25, a Dunajská Streda-i járásban 220, a konaárnói járásban 295, a Nővé Zámky-i járásban 56, a sal'ai járásban 134 és a stúrovói járásban 16 túzokot számláltak. Ez az összeírás tehát 750 darab túzokot jelent, ami 150 %-os szaporulat a második világháború utáni állományhoz viszonyítva. Ezt a szép eredményt jó és lelkiismeretes védelmének köszönhetjük. A jövőben még nagyobb gonddal kell óvni ezt a ritka szép madárfajtát. Különösen a mezőgazdasági munkálatoknál, valamint a legeltetéseknél kell nagyon vigyázni a fészkekre, hogy száma továbbra is növekedjék. A túzok Dél-Szlovákia dísze és büszkesége, amelyet közös erővel védeni kell, hogy maradjon belőle az utánunk következő nemzedék számára is. M. Gy. rtiÍwT]fö4f\$W 127 1960. április 24.
