Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-06-29 / 52. szám

A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE

Legeltetéssel az állatbetegségek ellen

Talán sohasem volt olyan nagy szerepe a legelőnek, mint napjainkban. Ez abból ered, hogy az állatokat túlzottan istállózzuk. Különösen a teheneknek és növendékállatoknak felbecsülhetetlen érték az, amit a jó legelő ad, illetőleg adhat. Egyetlen takarmányban sem találja meg a jószág azt a tápanyagot, amelyet a lelegelt fű tartalmaz. Ezenkívül a friss levegő, napfény, elegendő mozgás nélkülözhetetlen, különösen a növendékállatok fejlődése érdekében. Legjobb orvosság a betegségek megelőzése ellen és alapfeltétele a betegségek gyógyításának is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mai istállózott állattartásról térjünk vissza teljesen a régi legeltetési módszerre.

Az új legeltetés lényege az említetten kívül abban áll, hogy minél kevesebb erőltetett járással (illetve ilyenről szó sem lehet), minél több takarmányt legeljen le a jószág és minél kevesebbet tegyen tönkre tiprással.

Nagyon szép példa erre a Vigfasi Állattenyésztési Kutatóintézet állattenyészete. A tehenek még a csalamádét is kint a mezőn, legeléssel fogyasztják el. Természetes, hogy nem engedik őket úgy rá, mint azelőtt szokta a pásztor, ha valahol jó fűre talált, hanem villanypásztor segítségével legeltetnek. A régi istállók ellenére, ezzel az új rendszerrel hazánkban szinte egyedülálló eredményeket érnek el. Teljesen felszámolták vele mind a gümökórt, mind pedig a fertőző elvetélést.

Néhány évvel ezelőtt ez még drága pénzen sem sikerült. Évről évre selejtezték a beteg állatokat, kiváló állatorvosi kezelésben részesítették mind a beteg, mind az egészséges állatot a betegség gyógyítása és megelőzése végett. A kiselejtezettek helyébe pedig természetes legelőkön nevelt növendéküszőket hozattak hazánk különböző részeiből, s ez mégsem segített a helyzeten.

Ez az eset minden gazdaságnak intő példa legyen, vagyis az állatállomány termelékenységének növelését és a betegségek felszámolását jobb takarmányozással, az állatok természetszerű tartásával oldjuk meg.

Gyakran tapasztaljuk, hogy az áttérés a legeltetésre nem történik zökkenő nélkül, s a tavaszi kihajtással járó változások a tej mennyiségének és a tej zsírtartalmának, valamint a növendékállatok testsúlyának csökkenését idézik elő. Az állatok gyomor- és bélbántalmakban szenvednek. A legeltetés megkezdésekor szerzett kedvezőtlen tapasztalatok eredetét rendszerint a tartási és a takarmányozási viszonyokban kell keresni. A hirtelen beálló éghajlati, táplálkozási és tartási különbségekhez a szervezet csak pár hét után tud alkalmazkodni. Ebben az időben a termelés csökken.

Zökkenésmentesen lehet a növendékállatokat a legelőre kihajtani, ha télen nyitott, színszerű istállóban neveltük. Hasonlókan azokat az állatokat is, amelyeket hűvösebb istállóban tartottunk és naponta rendszeresen járattunk.

Mit kell tenni tehát a felsorolt termeléscsökkentő tényezők elkerülése érdekében? A teheneket és növendékállalokat elő kell készíteni a legeltetésre. Nevezetesen az éghajlat, a takarmány

r------------------TARTALOM

Csurilla — Matisz: Legeltetéssel az állatbetegségek ellen 121 Termeljünk hüvelyeseket . . . 122

Idei talajjavítási feladatok . . 122

K r á 1 i k György, a Dedina Mládeze-i EFSZ mezőgazdásza: korai burgonya + silókukorica 125 Homok, vályog és agyag . . . 125

.Dr. Frideczky Ákos gazdasági mérnök, egyetemi tanár:

Üj répaegyelési eljárás . 124-125

KERTÉSZET, SZŐLÉSZET

V e n e n y Lajos, a Solaryi Növénynemesítő Állomás dolgozója: Legújabb tapasztalatok a dinynye termesztésével .... 126

Termesszünk több savanyításra alkalmas zöldségfélét . . . 126

VADÁSZATI SZEMLE

Balogh Kálmán: Irtsuk apróvad-állományunk pusztítóit . 127

A túzok..........................................127

Jurán Vidor: Partizán . . . 128

V_________________J

és a mozgás tekintetében kellő átmenetről kell gondoskodni.

1. A teheneket egyre hosszabb időre engedjük ki a kifutóba. Ahol a téli és a kora tavaszi időszakban nem jártatják a teheneket, ott április közepétől naponta fokozatosan egyre többet járassuk őket (0,5 — 5 km).

2. A növendékállatokat hathónapos kor után, az időjárásra tekintet nélkül, fokozatosan eddzük a szabad levegőn és gondoskodjunk rendszeres járatásukról (0,5 — 6 km).

3. A legeltetés előtt két-három héttel vizsgáljuk át az állatok körmét, s a túlnőtt körmöket rövidítsük meg.

4. Legeltetés előtt egy-két héttel délben itassunk az istállón kívül (vályúból), hogy ezzel is szoktassuk állatainkat a szabad levegőhöz.

5. A kihajtás időtartama kezdetben 30 perc — 1 óra, majd nap nap után huzamosabb időre terjedjen. Az első héten csak a déli meleg órákban legeltessünk.

6. A legeltetés megkezdése előtt pár héttel etessünk minél több nedvdús takarmányt (40 — 50 kg-ot). Ez lehetővé teszi a tehenek előkészítését a fokozottabb mértékű zöldtakarmány fogyasztására. Legeltetés előtt pár nappal fokozatosan csökkentsük a nedvdús takarmányokat, majd a legeltetés arányában vonjuk meg.

7. A teheneket fokozatosan (8 — 10 nap alatt) szoktassuk a zöldtakarmányhoz. A zöldtakarmányozással egyidejűleg az abraktakarmányok adagját csökkentsük.

8. A ballaszt-takarmányokat (szalmaféléket) ugyancsak fokozatosan szabad elvonni, mert a friss fű ballasztszegénységét pótolni kell, különben az állatok a jászolt vagy a korlátot fogják rágni.

9. A tavaszi legelők füve fehérjében gazdag, tehát a legeltetés elején 3 — 4 hétig otthon, az istállókban szénhidrátokban dús takarmányokat (répaszelet, melaszos szecska, valamilyen szénhidra-