Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
Hihetetlennek tünö kísérleti eredmények Újságaink nemrégiben hírt adtak azokról a rekorderedményekről, amelyeket a népi Kínában a mezőgazdasági kísérletezések során elértek. Szinte hihetetlennek tűnő adatok ezek. Például ha az egy kísérleti parcellán elért búzahozamot hektárterületre számítanánk át, ez 549 mázsát tenne ki. Ez körülbelül a húszszorosát jelentené a mi termésátlagunknak. Szakembereinket érthető módon elgondolkoztatták ezek a hírek. Václav Stehlík akadémikus három hónapi kínai tartózkodásáról hazatérve megerősítette az adatok hitelességét. Több telepen tanulmányozta a kísérleteket. Az egyik helyen 1 m2 területre másfél mázsa szervestrágyát adtak. Búzából 13 cm-es sortávolság mellett 250 búzaszemet vetettek el 1 m2-re. A csapadékátlag 1000 mm volt. A téli időszakban mindössze öt ízben süllyedt fagypont alá a hőmérséklet, úgyhogy a növények gyökérzete jól kifejlődhetett. Az átlag hőmérséklet 16 fok Celsius körül mozgott (Prágában körülbelül 9 Celsius fok). Ha minden elvetett búzaszemre két kalászt számítunk, ez egy m2 területen 500 kalászt jelent. Képzeljük csak el ezt hektár területre átszámítva, milyen elképesztő eredményt kapunk! Egy másik kísérleti helyen 600 búza nőtt egy m2-en, az elért terméshozam egy hektárra átszámítva 549 mázsával lenne egyenlő! A hazánkban végzett kísérletek is szép -eredményekkel jártak. A Prágai •••••••••••••••••••••••••• Mezőgazdasági Főiskola tangazdaságában már több ízben igyekeztek csúcshozamot elérni. A tökéletesen előkészített és trágyázott talajba Pyselka búzát vetettek, egy hektár területre 50 kg-ot számítva, 10 — 20 cm-es sortávolságra. A szélesebb sorok közét háromszor megkapálták, s a kifagyás ellen feltöltögetéssel védték. Háromszor trágyázták. Bokrosodás után egy magból 13 szár nőtt és ugyanannyi kalász, amelyekben átlag 49 szem volt. Ezer búzaszem megközelítőleg 40 grammot nyom. Ez a kísérleti eredmény elméletben hektárra átszámítva 318,5 mázsát tenne ki! Más növénnyel folytatott kísérletezés során a Semcicei Képakísérleti Állomáson Stehlík akadémikus 7 kg súlyú cukorrépát termelt 27,5 %-os polarizációs cukortartalommal. A gyakorlatra vonatkoztatva: ha a cukorrépát négyzetes kötésben egymástól 45 cm-es távolságra ültetnénk, akkor egy hektár területen az egyelés után legalább 50 000 tő maradna, ami cukorrépánként 7 kg-os súllyal számítva, 3500 mázsával lenne egyenlő. Ez jelenlegi átlaghozamunknak több mint tízszeresét jelentené. Természetesen ezek elméleti számítások, mert egyelőre csak kísérleti eredményekről van szó. A Szovjetunióban ma már nemcsak kísérleti parcellákon, de hektárokban kifejezhető területeken érnek el rekorderedményeket. Már 1951-ben a Kazah Szocialista Köztársaság „Május 1“ Kolhozában Olga Gonazsenkova 1515 mázsás hektárhozamot ért el cukorrépából 17,1 %-os polarizációs cukortartalommal. A Kirgiz Növénykísérleti. Tudományos Intézet a kínai tapasztalatok alapján nem várt eredményhez jutott. Egy hektár területen 300 mázsa szemeskukoricát és 3500 mázsa zöldanyagot termelt. A kukoricakóró több mint 5 méter magasra nőtt. Tolólemezes géppel 60 cm mély árkot szántottak, amelybe tőzeget, műtrágyát tettek és televénnyel összekeverték. Az ily módon előkészített talajba került azután a kukorica. Hazánkban már eddig jelentős eredményeket mutathatunk föl. Cukorrépából eddig 1952-ben a kyselovicei szövetkezetesek érték el a legmagasabb terméshozamot. 862,8 mázsát 16,63 %-os cukortartalommal. Gabonafélékből 55 mázsa körül mozog a rekordtermés. Csöveskukoricából a Dedina Mládeze-I szövetkezetben 1953-ban 73 mázsát termeltek hektáronként, 53 hektár kiterjedésű területen, míg 1955-ben kísérleti telepükön 121,11 mázsát értek el hektáronként. Kisebb területi egységeken máshol is hasonló, sőt még jobb eredmények is előfordultak. Ezek az eredmények ma még sehol sem általánosak. De lehetőség van arra. hogy a kísérleti parcellákon elért eredményekre támaszkodva, a jelenlegi hektárhozamokat a többszörösére emeljük. Vladimír Mölzer cikke nyomán Szuh Kálmán CS >•••••••••••••••••••••••• A víz jelentősége a növény életében A növény életében nagy szerepe van a víznek, mert szervezetébe csak azok az anyagok juthatnak, amelyek a vízben oldódnak. Az életfolyamatok is csak akkor folyhatnak zavartalanul, ha sejtjeiben elegendő a víz. Például a gabonaféléknél 1 kg gabonamag termeléséhez 400 — 500 liter víz szükséges. Képzeljük el, hogy mennyi vizet vesz fel a napraforgó, ha annak egy szála 200 — 300 liter vizet képes elpárologtatni. Tudjuk, hogy a növény gyökereivel veszi fel a vizet A gyökérrendszer a víz felvételére és annak továbbítására szolgál. A felvett víz gyökérnyomás által jut az edénynyalábokba. Ez az erő viszont nem elegendő ahhoz, hogy a víz eljusson a gyökértől legmesszebb álló szervekig, a levelekig. A növényi test vízáramának legfontosabb mozgatója az a szívóhatás, amelyet a levelek párologtató működése okoz. Ezt a levél élő szövetének működése szabályozza. A víz mozgásához szükséges energiát a napfény adja. Ha gyenge a napfény, a vízáramlás lassú, és fordítva: az erős napfény párolgásra serkenti a növényeket. A felvett víznek csak kis részét építi be a növény a saját testébe, a többit Újból a környezetébe juttatja, leggyakrabban párologtatással (transpirációval). Ennek legfontosabb szerve a levél. A párologtatás a növények életében fontos szükséglet, mert a tápanyagok csak a nedváramlás segítségével jutnak a felhasználásuk helyére. Másik igen fontos szerepe a párologtatásnak a növényi test hőgazdaságában van. A párologtatás ugyanis a növény testének hőmérsékletét szabályozza. A vizpára elveszi a hőt, hogy a növény testhőmérséklete magasra ne emelkedjék. Ha a növény vízfelvétele kevés, esetleg nagyon magas a levegő páratartalma, ami akadályozza a párologtatást, a növény felmelegszik és az „égés“ jeleit mutatja. A természetben sokszor találkozunk ilyen esettel a sülevényes és kevés vizet tartalmazó talajokon. Az igényelt víz mennyisége nagymértékben függ az illető növény fejlődési állapotától, mert a növény fejlődése szakában a testépítés üteme eltérő. A növények fejlődése folyamán van kritikus időszak is, amikor a növény a víz-Sok EFSZ helytelenül jár el, amikor a trágyalevet nem használja fel. Pedig a trágyalé a növények számára könnyen felvehető értékes tápanyagokat, nitrogént, káliumot, ezenkívül hormonokat tartalmaz. Nitrogént körülbelül 0,25 %ban, foszforsavat 0,01 %-ban, káliumot 0,55 %-ban és meszet 0,02 %-ban. RÖVIDEN A cukorrépa nagyon nehezen kelő növény. Ha vetés után a talaj felülete kérges, szeges hengerrel porhanyítjuk. Nagyon fontos a korai sarabolása. A fejtrágyázást a sarabolással együtt végezzük. Ha sorjelzőnek mustárt vetünk, sarabolhatjuk a répa kelése előtt is. Amikor a cukorrépának már 3—4 levele van, egyeljük. Utána ismét sarabolunk és mütrágyázunk. A többszöri sarabolás vagy kapálás lényegesen növeli a terméshozamot. hiánnyal szemben igen érzékeny. Ilyenkor öntözni kell. A kukorica kritikus időszaka például a címerhanyástól kézdődőleg 2 — 3 hétig tart. Az ilyenkor bekövetkező szárazság a legsúlyosabban érinti a növényt. Tehát a növények vízigényét, ha kell. pótoljuk öntözéssel. A vízmennyiségre azonban vigyázzunk, mert a vizfelesleg eliszapolja, eltörni a talajt és felszínre hozhatja a mélyen felhalmozott káros anyagokat. Olgyay Ede (Dun. Streda) Fontos, hogy az állatok vizelete minél gyorsabban jusson a trágyalégödörbe. A gödör legyen elég nagy, hogy fél évi időtartamra megfeleljen. Ne eressze át a trágyalevet és légmentesen záródjék. Hogy az ammóniumveszteséget korlátozzuk, egy réteg fáradt olajat vagy egy hl lére 1 kg szuperfoszfátot adunk. A trágyalé felhasználásakor is gyorsan járjunk el, hogy kevesebb veszteségünk legyen. Bevetetlen területre szántás előtt adjuk, a tenyészidő folyamán pedig a sorok közé. Sorközök trágyázásakor 1:2 — 3 arányban, öntözés esetén 1 :5 — 15 arányban vízzel hígítjuk. Ne hagyjuk kárbavesznl az értékes tápanyagokat tartalmazó trágyalevet! O 11 m á r Lajos 'íhWQAZdASH 115 1960. április ü A trágyalé felhasználása
