Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
A nemes nyarak nyesése Nyesés alatt az állófák zöld és száraz ágainak eltávolítását értjük azzal a céllal, hogy minél több jó minőségű szerfát biztosítsunk- Népgazdaságunk szempontjából ugyanis a göcsmentes, hengeres törzsű fák szolgáltatják a legértékesebb faipari anyagot: a hámozási és lemezipari rönköt. Jól záródott, tehát sűrű faállományban az erős árnyékolás miatt az alsó ágak többnyire elszáradnak, s így az ágtisztulás minden külső beavatkozásunk nélkül is bekövetkezik. Vannak azonban különböző fafajok, amelyek ágai elszáradnak ugyan, de ezek lehullása csak lassan következik be, s emiatt az ágcsonkok sokáig a törzsön maradnak. Az évről évre képződő fapalástok azután az elszáradt ágat körülnövik, ezek benőnek a fa belsejébe, s mint kihulló ággöcsök rontják a fa értékét. Tehát a száradt ágakat okvetlenül távolítsuk el. Különösen nagy a nyesés fontossága a nemes nyárak esetében, ezek ugyanis kimondottan fényigényes fafajok, a sűrű állást még fiatal korukban sem tűrik, s így az emberi beavatkozástól független ágtisztulás náluk nehezen megy végbe. Még inkább érvényes ez abban az esetben, amikor a nyárfákat nem erdei állományokban, hanem erdőn kívül, fasorokban vagy kisebb-nagyobb csoportokban neveljük. Itt a nyárak ágai jócskán kapnak napfényt, aminek következtében természetes úton egyáltalán nem tisztulnak, holott erre egyébként a gyors növekedés miatt és a jó egészségi állapot fenntartása érdekében szükségük lenne. Ezeket a nyárakat tehát föltétlenül nyesnünk kell. Az elmúlt évek folyamán jelentős mennyiségű nemes nyárt ültettünk, éspedig főként erdőn kívül álló területekre. Ezek gondozása nagyon fontos feladat. A nyárfák gyors növekedése következtében számottevők ugyan a nyesésre fordított költségek, ám ezek hamar megtérülnek. Sajnos, éppen a nyesés az a munkaterület, ahol nálunk — kellő ismeretek hiányában — a legtöbb hibát szokták elkövetni. így azután sokszor talán akaratlanul is, többet ártunk, mint használunk. Hogy nyárak nyesését tényleg szakértelemmel végezzük, mindenekelőtt a következő három kérdésre kell kielégítő választ adnunk: 1. mikor, melyik évszakban végezzük a nyesést; 2. hány éves korukban kezdjük a fák nyesését; 3. hogyan végezzük a nyesést (egyszerre hány ágat vágjunk le, milyen gyakran nyessünk stb.). Vegyük sorra az imént felsorolt kérdéseket. Ami a nyesés idejének megválasztását illeti, különbséget kell tennünk a száraz és zöld ágak nyesése között. Ha a fán száraz ágakat találunk, ezeket haladéktalanul távolítsuk el. Nem fontos, hogy milyen évszakban végezzük ezt a munkát, hiszen az elhalt ágrész tövénél vékony, gumitartalmú réteg képződik, amelynek segítségével a fa védekezik a fertőzés ellen. De más a helyzet akkor, ha zöldnyesést alkalmazunk. Ilyenkor a levágott ág helyén nyílt seb keletkezik, amelyen keresztül a nyárfák könnyen fertőződhetnek. A fa egészségének meg-, védése érdekében tehát nagyon fontos, hogy az így keletkezett sebek minél hamarabb behegedjenek. Rendkívül fontos tudnunk azt is, hogy a nyárfák milyen korában kezdjük a nyesést. Sokan úgy gondolják, hogy az 1 — 2 éves fácskák nyesése igen hasznos dolog, s a vezérhajtás kivételével az ágacskákat mind lenyesik. Bizony, lépten-nyomon találkozunk ennek a nézetnek a káros eredményeivel. A fának ugyanis a jó fejlődés érdekében nemcsak kifogástalan gyökérrendszerre van szüksége, hanem megfelelő koronára is. A növényzet szer-Jól gondozott és nyesett 15 éves nyárfa sor Král'ovsky Chlmec határában vesanyagának képződése a levelekben végbemenő folyamat, az ún. áthasonítás (asszimiláció) útján történik, mégpedig a napenergia hatására a levegő szénsavából, a gyökerek által felvett vízből és az ásványi sókból. Ha pedig a fának nincs koronája, fejlődése sem lehet megfelelő, főleg a törzs vastagodása halad nehezen, így azután a magas, de vékony, satnya koronával rendelkező fácskák nem tudnak ellenállni a szél erejének és hamar letörnek. De korona nélkül a sebek hegedőse is nehezen megy, viszont a nyitott sebeken át a különböző gombabetegségek és rovarkártevők ellepik a törzset. Ilyen megfontolások után tehát leszögezhetjük, hogy a nyárak nyesését 4 — 5 éves koruknál előbb nem szabad megkezdenünk. Akadnak ugyan esetek, amikor a korona módosítására már fiatalabb korban is szükség mutatkozik. Ha az ágacskák némelyike olyan erősen fejlődik, hogy ezáltal veszélyezteti a vezérhajtás kimagasló növekedését, akkor ezt az ágacskát nyessük le vagy legalábbis rövidítsük meg. Ha ezt nem tesszük, a fa villás alakúvá fejlődhet. Ezenkívül a törzs alulsó részén jelentkező sarjak (az ún. vízvagy fattyúhajtások), valamint a megsérült ágacskák eltávolítása is fontos. Egyszóval általában a fa 4—5 éves korában kezdjük a nyesést. Ettől az időtől aztán már folyamatosan nyesünk. Tízéves életkorig egy-egy ágörvet távolítunk el, de ha az ágak vastagabbak, az ágörvek felét kell eltávolítanunk. Szokásos körülmények között a nyesést az alsó ágörvnél kezdjük, de ha a legvastagabb ágat a törzs felsőbb részén találjuk, akkor először ennek az eltávolítására kerítsünk sort. A fa 11. életévétől két, esetleg három évenként távolítunk el egy-egy élő ágörvet. így tehát ötéves korig a korona és a törzs egész magassága egyenlő lesz, 15 éves korra a korona a fa egész magasságának kétharmad részére, 25 éves korra pedig a felére csökken. Egy élő ágörvnél többet azonban egyszerre (egy év alatt) semmi esetre se nyessünk le, mert ellenkező esetben sok, nehezen hegedő seb keletkeznék, ráadásul a törzset fatytyúhajtások borítanák, amelyek erősen rontják a szerfa értékét. Ha viszont a törzsek némelyikén a mérsékelten végzett nyesés ellenére is itt-ott fattyúhajtás jelenik meg, ezt még ugyanannak az esztendőnek a nyarán föltétlenül távolítsuk el. A seb hegedősének körülményei akkor a legkedvezőbbek, ha a nyesést szorosan a törzs mellett végezzük, tehát ha az ágakat teljesen, ágcsonk meghagyás nélkül levágjuk. Ha hosszú és erős ágakat kell nyesnünk, akkor ezeket előbb alulról fölfelé befürészeljük, nehogy a lezuhanó ág a fa kérgét is lehántsa. Az ágakat sima vágásfelülettel, a kéreg megsértése nélkül nyessük le, hogy az okozott seb mielőbb begyógyuljon. Nyeséshez könnyű, éles fűrészt használunk. Amikor a törzs alsó ágait nyessük, ezt a munkát a földön állva is végezhetjük. Ellenben a magasabban elhelyezkedő ágakat létráról nyessük. Hogy a fa kérgét meg ne sértsük, jól tesszük, ha a létra felső végét ronggyal átkötözzük. Kohan István erdőmérnök Hibridkukorica 2435 hektáron most még nagyobb hozamot akarnak elérni, kihasználják tavalyi tapasztalataikat és az egész vetésterületet kétszeres keresztezésű hibridmaggal vetik be. A matuskovói EFSZ 200 ha-ra vet kétszeres keresztezésű hibridmagot. A vetőmag beszerzésére az államtól 6500 koronás támogatást kapott. Dőlné Saliby szövetkezetének dolgozói 300 ha-ra bővítik a hibridkukorica vetésterületét. Végül még azt említjük meg, hogy több szövetkezet, köztük a Cierny Brod-i és Dőlné Saliby-i EFSZ, elhatározta a saját termesztésű, kétszeres keresztezésű hibridmag előállítását. Ferdinand Krajcovic (Galánta) 109 I960, április 6. Tavaly a galántai járásban a talajterület hektáraként majdnem 100 kg sertéshúst állítottak elő. Szép teljesítmény volt, de a dolgozók úgy számítják, hogy tavalyi eredményüket felülmúlják, s idén 123 kg, a következő évben pedig legalább 140_ kg sertéshúst termelnek haonként. Ilyen nagy mennyiségű hús előállításához a jó takarmányok, főleg a kukorica bő készletei nélkülözhetetlenek. Ez a magyarázata, hogy a járás szövetkezetei mindenekelőtt a kukorica hozamainak fokozására törekszenek. Ősszel a kukorica kiszemelt vetésterületeit istállótrágyázták, s most azt tervezik, hogy 2435 ha-ra kétszeres keresztezésű hibridmagot vetnek. Említsük meg például, hogy az elmúlt évben a stefanikovói szövetkezet dolgozói ha-onkénti átlagban 49 mázsás szemhozamot takarítottak be kukoricából a 60 ha-ra terjedő vetésterületről. Fészkenként két tövet hagytak. Mivel
